GK BH 1986/73
GK BH 1986/73
1986.02.01.
I. A darabáru-küldeményeknek közúti gépjármű-fuvarozó által gyűjtővagonban vasútra történt feladása alkalmával a vasút nem lép be a darabáru-fuvarozásra kötött fuvarozási szerződésbe, és nem áll egyetemlegesen felelősségben a közúti fuvarozókkal. Ezért a darabáru-küldemények feladójával vagy címzettjével szemben az egyetemlegesen felelős közúti gépjármű-fuvarozók kötelesek helytállni, és a vasút ellen is az utóbbiaknak kell eljárniuk, amennyiben a kár keletkezésének oka a vasúti fuvarozásra vezethető vissza [3/1960. (V. 13.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 52. cikk 2. §].
II. A darabárukból kialakított gyűjtővagon-küldeményt átvevő vagy feladó közúti gépjármű-fuvarozó csak peren kívüli felszólamlás benyújtása után indíthat keresetet a vasúti fuvarozó ellen [3/1960 (V. 13.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 65. cikk 4. §; Pp. 130. § (1) bek. c) pont, 157. § a) pont].
Nyíregyházán 1984. január 18-án két rakodólapon ún. taurill lemezeket adtak fel 2039 kg súlyban a felperes részére. A küldemény 30 kg súlyhiánnyal érkezett meg a rendeltetési helyre, ezért a felperes keresetében 2688 Ft kárának és kamatainak a megfizetésére kérte kötelezni a közúti fuvarozó I. r. alperest.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a küldeményt a vasúttól hiánnyal vette át, így bizonyítottan a kár nem a tevékenységi körében keletkezett. Egyben keresetet terjesztett elő a vasúti fuvarozó II. r. alperes ellen. A két pert az elsőfokú bíróság egyesítette. A II. r. alperes egyrészt a keresetlevél elutasítását kérte azért, mert a vele jogviszonyban álló I. r. alperes előzőleg nem élt peren kívüli felszólamlással, másrészt pedig előadta, hogy a küldemény vagonberakásánál nem működött közre, azt egyébként Zalaegerszeg rendeltetési állomáson rendben kiszolgáltatta, így semmilyen bizonyíték sincs arra nézve, hogy a kár a vasúti fuvarozás alatt keletkezett volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest kötelezte 2688 Ft és kamatai megfizetésére a felperes javára, egyben ugyanilyen összeg megfizetésére kötelezte a II. r. alperest az I. r. alperes javára. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 498. §-ának (2) bekezdése értelmében a II. r. alperes belépett a fuvarozási szerződésbe, és így az alperesek mint fuvarozók egyetemlegesen felelnek a felperessel szemben, de mivel megállapítható volt, hogy a kár a II. r. alperes tevékenységi körében keletkezett, ezért végül is a kárért a vasút köteles helytállni. A peren kívüli felszólamlással kapcsolatosan azt fejtette ki, hogy az egyetemleges felelősség mellett a fuvarozók egymás közt előzetes felszólamlás nélkül is érvényesíthetik igényüket.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezést nyújtott be, fenntartva a védekezésében foglaltakat.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, lényegében indokainál fogva.
A másodfokú ítélet ellen emelt és az elsőfokú ítéletre is kiterjedő törvényességi óvás alapos.
Az iratok közt elfekvő fuvarokmányok alapján a következő tényállás állapítható meg.
1984. május 18-án a T. Vállalat Nyíregyházán két raklapon taurill küldeményt adott fel darabáru-fuvarozás keretében az ottani Volán Vállalat útján Zalaegerszegre, a felperes kirendeltsége címére. Nyíregyházáról a küldemény – meg nem állapítható módon – Budapest-Nyugati pályaudvarra került, ennek azonban a per eldöntése szempontjából feltehetően nincs jelentősége.
Budapest-Nyugati pályaudvaron az 1/8. sz. Volán Vállalat gyűjtővagont képezett ki zalaegerszegi rendeltetéssel, és ebben a vagonban többek között a perbeli küldeményt is elhelyezte. Az 1/8. sz. Volán Vállalat vasúti fuvarozási szerződést kötött Bp.-Nyugati pályaudvaron a MÁV-val, melynek keretében a vasút a vagonba rakott, összesen 24 db gyűjtőárut köteles volt Zalaegerszeg állomásra eljuttatni az ottani Volán Vállalat, tehát az I. r. alperes címére. A vasúti fuvarozási szerződésnek tehát az 1/8. sz. Volán Vállalat mint feladó, a MÁV mint fuvarozó és a címzett Volán Vállalat volt az alanya.
A zalaegerszegi Volán Vállalat tehát mint a vasúti fuvarozási szerződés alanya és címzettje átvette a küldeményt a MÁV-tól, és eközben megállapította, hogy az egyik raklap pántolása sérült, a kereseti hiány ezzel kapcsolatos. E tényről vasúti kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv is készült.
Ezt követően az átvevő Volán Vállalat a küldeményt eljuttatta a felpereshez, és a kiszolgáltatáskor darabáru-fuvarozási jellegű, ugyancsak kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyvet állított ki, amelyben a hiány tényét elismerte a felperessel mint a darabáru-fuvarozási szerződés címzettjével szemben.
A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a küldemény a darabáru-küldemények szokásos útján jutott el Nyíregyházáról Zalaegerszegre, azaz a különböző Volán Vállalatok közreműködése révén olyképpen, hogy e vállalatok mindegyike belépett a darabáru-fuvarozási szerződésbe [Ptk. 498. § (1) és (2) bekezdése, valamint az ehhez fűzött miniszteri indokolás].
A darabáru-küldemények nagyobb távolságra való eljuttatásának további, kialakult rendje szerint a Volán-vállalatok ún. vasúti gyűjtőkocsikat alakítanak ki abból a célból, hogy az azonos helységből a más, de ugyanazon helységbe irányuló számos, általában kis térfogatú és kis súlyú darabáru-küldeményt eljuttassák. Ennek elsősorban gazdaságossági indítéka van. A vasúti gyűjtővagonok kialakítása során a Volán-vállalatok vasúti fuvarozási szerződést kötnek, mint ahogy arról a fentiekben már említés történt. Az ilyen fuvarozási szerződésre az a jellemző, hogy a darabáru-küldeményeket eredeti feladója és címzettje annak nem alanya, de az is, hogy e fuvarozási szerződés nem egy-egy adott darabáru-küldeményre vonatkozik, hanem a darabáru-küldemények sokaságára, mint a perbeli esetben is 24 db-ra. Egy gyűjtővagonra vonatkozó vasúti fuvarozási szerződés tehát számos darabáru-küldeményhez tartozó közúti fuvarozási szerződést takar. A vasút ennek folytán nem az adott konkrét darabáru-küldemény továbbítására kötött szerződést, hanem a Volán-vállalatok által kialakított ún. gyűjtőárura. Ez a tény már eleve kizárja annak a megállapításnak a lehetőségét, hogy a vasút a gyűjtővagonban levő darabáru-küldeményekre vonatkozó fuvarozási szerződésekbe belépett. A kérdés megítélésénél azonban a fentieken kívül figyelembe kell venni a Magyar Vasúti Árudíjszabás I. Részében foglaltakat is. A VÁSZ 52. cikkének 2. §-a értelmében ahhoz, hogy a vasút egy-egy fuvarozási szerződésbe belépjen, a küldemény fuvarlevéllel együtt való átvétele kell, hogy fennálljon, ami a perbeli esetben, de minden darabáru-küldeménnyel kapcsolatos vasúti fuvarozási szerződés esetében is hiányzik. Mindezekből pedig az következik, hogy a darabáru-küldemény feladójával vagy címzettjével szemben a Volán-vállalatok mint egyetemlegesen felelős vállalatok kötelesek helytállni, amennyiben pedig a kár keletkezésének oka visszavezethető lenne a vasúti fuvarozási szerződésre, úgy a vasúttal szemben a VÁSZ szabályai szerint a feladó, illetve címzett Volán-vállalatnak kell eljárnia.
A VÁSZ 65. cikkének 4. §-a értelmében a vasút ellen kereseti jogot csak akkor lehet érvényesíteni, ha a jogosult peren kívüli felszólamlással élt, és azt a vasút egészben vagy részben elutasította, vagy arra 60 napon belül nem válaszolt. A per adatai alapján az volt megállapítható, hogy a II. r. alperessel jogviszonyban álló I. r. alperes peren kívüli felszólamlást nem intézett a vasúthoz, következésképpen az I. r. alperes keresetlevelét a II. r. alperessel szemben a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján el kellett volna utasítani, illetve a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján e pert meg kellett volna szüntetni.
Megállapítható volt azonban a per iratai alapján az is, hogy Budapest-Nyugati pályaudvaron a Volán 1/8. sz. Vállalat rakta be a 24 darabból álló darabáru-küldeményt a vasúti kocsiba, a MÁV darabszámlálást vagy egyéb ellenőrzést a berakás során nem végzett. A rakodás befejeztével a vasút a vagonok ajtaját 256032-es és 256033-as zárakkal látta el, de a feladó Volán-vállalat is 043097-es, és 043098-as, valamint 043099-es számú ún. Volán-zárakat helyezett el a kocsira. A zalaegerszegi kiszolgáltatáskor az ott felvett és az I. r. alperes által megjegyzés nélkül aláírt kiszolgáltatás előtti vasúti kárjegyzőkönyv I/1. pontja szerint ugyanezek a zárak voltak a vasúti kocsin láthatók, következésképpen ebből is megállapíthatóan a vasúti fuvarozás teljesen rendben zajlott le, a kár nem a II. r. alperes, hanem a Volán-vállalatok tevékenységi körében keletkezett.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú (városi) bíróság ítéletének azt a rendelkezését, hogy a keletkezett kárt az I. r. alperes fizesse meg a felperesnek, helybenhagyta, míg a II. r. alperest kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte. A II. r. alperessel szemben pedig a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a Pb. 130. §-a (1) bekezdésének c) pontjára utalással megszüntette. (Legf. Bír. G. törv. III. 30 744/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás