1875. évi XXXVII. törvény

1–290. §

291. § Kereskedelmi utalványoknak tekintetnek:

292. § Az utalványozott a reá intézett utalvány elfogadása által az utalványos, illetőleg ennek jogutóda iránt arra kötelezi magát, hogy az utalványban foglalt meghagyást teljesíti.

Érvényes elfogadásnak tekintetik, ha az utalványozott nevét vagy cégét az utalvány előlapjára vezeti.

293. § Az utalvány sem az utalványozó, sem az utalványos, sem végre az utalványozott halálával meg nem szűnik, feltéve, hogy ennek ellenkezője magán az utalványon ki nem köttetett.

294. § A pénzfizetés vagy helyettesíthető dolgok vagy értékpapírok szállítás iránt visszteher kikötése nélkül kiállított utalványok és kötelezőjegyek, ha rendeletre szólnak, hátirattal is átruházhatók. A hátirat akkor is érvényes, ha a forgató pusztán nevét vagy cégét vezeti az okirat hátlapjára (üres hátirat).

295. § Hasonló módon ruházhatók át a tengeri hajósok elismervényei, a fuvarozók rakjegyei, továbbá a hajókölcsönlevelek és a biztosítási kötvények, amennyiben rendeletre lettek kiállítva.

296. § A megelőző két §-ban érintett okmányok átruházásával az azokon alapuló jogok a forgatmányosra mennek át.

Az adós egyedül a nyugtatványozott papír kiadása mellett tartozik kötelezettségét teljesíteni.

Az adós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magán az okiraton, vagy a közte s az okirat birtokosa közt fennforgó viszonyon alapulnak.

297. § A hátirat útján átruházható papíroknál a forgatmányos birtokosi minőségét a hátiratok összefüggő és egész ő hozzá lenyúló láncolata által köteles igazolni.

A kitörült hátiratok a birtokosi minőség megbírálásánál mint nem létezők tekintetnek.

A fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik.

298. § A váltótörvénynek a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, az óvásra, az előzők értesítésére, a fizetési visszkeresetre, az elévülésre s a megsemmisítésre vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek.³

299–433. §

434–452. §⁴

453–566. §