• Tartalom

1929. évi XXII. törvénycikk

1929. évi XXII. törvénycikk

a közlekedés és az átmenő forgalom tárgyában 1923. évben Genfben tartott általános értekezleten megállapított okmányok becikkelyezéséről.

1929.06.02.

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárnak 1929. évi június hó 2-án kiadott 13. számában.)

(Magyarország részéről a megerősítő okiratok a Nemzetek Szövetségének főtitkárságánál 1929. évi március hó 21-én tétettek le.)

1. § Az ország törvényei közé iktattatnak a közlekedés és az átmenő forgalom tárgyában 1923. évi november hó 15. napjától december hó 9. napjáig tartott általános értekezleten megállapított következő okmányok és pedig :

1. a nemzetközi vasútügyre vonatkozó Egyezmény, Szabályzat és Aláírási jegyzőkönyv ;

2. a tengeri kikötők nemzetközi ügyére vonatkozó Egyezmény, Szabályzat és Aláírási jegyzőkönyv.

2. § Az 1. § szerint törvénybe iktatott okmányok szövege a következő :


(Hivatalos fordítás.)

I.

Egyezmény a nemzetközi vasútügy tárgyában

A Németbirodalom, Ausztria, Belgium, Brazilia, a Brit Birodalom (Új-zélanddal és Indiával), Bulgária, Chile, Dánia, Danzig szabad város, Spanyolország, Esztország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Japán, Lettország, Litvánia, Norvégia, Németalföld, Lengyelország, Portugália, Románia, Salvador, a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága, Sziám, Svédország, Svájc, Csehszlovákia és Uruguay
attól az óhajtól vezéreltetve, hogy a közlekedés és átmenet szabadságát biztosítsák és fenntartsák, valamint, hogy e végből a vasúti fuvarozás szervezésénél és végrehajtásánál a továbbfejlődést és az együttműködést előmozdítsák ;
hasonlóképen biztosítani óhajtván a nemzetközi vasútügy terén is az egyenlő elbánás elvének az alkalmazását ;
tekintetbe véve azt, hogy ebben a tárgyban eredmény legjobban oly általános egyezmény útján éretik el, amelyhez utólag az Államoknak lehetőleg nagy száma csatlakozhatik ;
annak tudatában, hogy a vasúti fuvarozásra vonatkozó nemzetközi megállapodás számos államközi és vasútközi külön egyezmény tárgyát képezte és hogy éppen ilyen külön egyezmények útján fejlődhet tovább leghatásosabban az ezen a téren való nemzetközi együttműködés az általános egyezmény által felállított elvek alkalmazásának részleteiben ;
de úgy találván, hogy a nélkül, hogy ezeknek a külön egyezményeknek szabad érvényesülése vagy a vasútigazgatóságok közvetlen viszonya és megegyezésre irányuló törekvése korlátoztatnék és a nélkül, hogy az Államok szuverénitása vagy fennhatósága érintetnék, éppen ellenkezőleg a nemzetközi vasúti fuvarozás tárgyában elismert nemzetközi kötelezettségek összefoglaló és rendszeres szabályozásának kidolgozása útján lehet a bizonyos Államok vagy bizonyos vasútigazgatóságok között már elfogadott elveket a lehető legszélesebb körben érvényre juttatni és ezek útján lehet a jövőben a legnagyobb mértékben előmozdítani újabb külön egyezményeknek a nemzetközi forgalom fejlődésének igényei szerint leendő kötését ;
tekintetbe véve azt, hogy a Nemzetek Szövetségének meghívására 1921. évi március hó 10-én Barcelonában összejött Értekezlet azt az óhajtást fejezte ki, hogy két éven belül a nemzetközi vasútügy tárgyában általános egyezmény köttessék, - és hogy az 1922. évi április hó 10-én Génuában egybegyült Értekezlet a Szövetség Tanácsának és Közgyűlésének jóváhagyásával a Nemzetek Szövetsége illetékes szerveinek átadott határozatában azt kívánta, hogy mielőbb köttessenek meg és léptettessenek életbe a békeszerződésekben megállapított közlekedésügyi nemzetközi egyezmények - továbbá, hogy a Versaillesi Szerződés 379. cikke és a többi Szerződéseknek megfelelő cikkei a nemzetközi vasútügyre vonatkozó általános egyezmény kidolgozását mondják ki ;
elfogadván a Nemzetek Szövetségének azt a meghívását, hogy az 1923. évi november hó 15-én Genfben összeülő értekezleten részt vegyenek ;
arra törekedvén, hogy a nemzetközi vasútügyre alkalmazandó és ott elfogadott Szabályzat rendelkezéseit életbeléptessék és ebből a célból általános egyezményt kössenek :
a Magas Szerződő Felek meghatalmazottaikul megnevezték :
(következik a meghatalmazottak megnevezése)
akik a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatása után a következőkre nézve állapodtak meg :

1. cikk. A Szerződő Államok kijelentik, hogy elfogadják a nemzetközi vasútügyre vonatkozó, idemellékelt Szabályzatot, amelyet az 1923. évi november hó 15-én Genfben egybegyűlt második közlekedés- és átmenetügyi általános Értekezlet magáévá tette.
Ez a szabályzat a jelen Egyezmény kiegészítő részéül tekintendő. Ehhez képest a Szerződő Államok kijelentik, hogy az említett Szabályzatban foglalt kötelezettségeket és kötelességvállalásokat annak értelmében és a benne megjelölt feltételek szerint elfogadják.

2. cikk. Ez az Egyezmény minden sem érinti a Versaillesben az 1919. évi június hó 28-án aláírt Békeszerződés vagy a többi hasonló szerződés rendelkezéseiből az ezeket aláíró vagy az ezek által kedvezményezett Hatalmakra háruló jogokat és kötelezettségeket.

3. cikk. Ez az Egyezmény, amelynek francia és angol szövege egyaránt hiteles, a mai nappal kelt és aláírásra nyitva fog állani 1924. évi október hó 31-ig a genfi Értekezleten képviselt minden Állam, a Nemzetek Szövetségének minden Tagja és minden más olyan Állam részére, amelynek a Nemzetek Szövetsége Tanácsa a jelen Egyezmény egy példányát ebből a célból meg fogja küldeni.

4. cikk. Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okmányokat a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához kell juttatni, aki ezeknek az okmányoknak letételéről az összes aláíró és csatlakozó Államokat értesíti.

5. cikk. Ehhez az egyezményhez 1924. évi november hó 1-től kezdve csatlakozhatik az 1. cikkben említett Értekezleten képviselt minden Állam, a Nemzetek Szövetségének minden Tagja és minden más olyan Állam, amelynek a Nemzetek Szövetsége Tanácsa a jelen egyezmény egy példányát ebből a célból meg fogja küldeni.
E csatlakozás a Nemzetek Szövetsége Titkárságának levéltárába való letétel céljából a Főtitkárnak megküldött okmány útján történik. A Főtitkár erről a letételről az összes aláíró és csatlakozó Államokat haladéktalanul értesíti.

6. cikk. Ez az Egyezmény csak öt Állam nevében történt megerősítés után lép hatályba. Életbeléptetésének napja az ötödik megerősítésnek a Nemzetek Szövetségének Főtitkára által történt átvételét követő kilencvenedik nap lesz. Ezután az Egyezmény minden egyes Felet illetőleg a megerősítés átvételét vagy a csatlakozás közlését követő kilencvenedik napon lép hatályba.
A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának 18. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Főtitkár ezt az Egyezményt életbelépésének napján be fogja iktatni.

7. cikk. A Nemzetek Szövetségének főtitkára külön jegyzéket fog vezetni, amelyből - a 9. cikkben foglaltak szem előtt tartása mellett - kitűnik, hogy mely Felek írták alá vagy erősítették meg ezt az Egyezményt, melyek csatlakoztak hozzá vagy mondották azt föl. Ez a jegyzék a Szövetség Tagjainak betekintésre állandóan rendelkezésre áll és a Tanács rendelkezéseihez képest lehetőleg gyakran nyilvánosságra fog hozatni.

8. cikk. Ezt az Egyezményt a 2. cikkében foglalt rendelkezések fenntartásával bármely Fél attól a naptól számított öt év elteltével, amely napon az illető Félre nézve életbelépett, fölmondhatja. A felmondás a Nemzetek Szövetségének Főtitkárához intézett írásbeli bejelentés alakjában történik. Ennek a bejelentésnek másolatát a Főtitkár a beérkezés napjának közlése mellett az összes többi Feleknek haladéktalanul megküldi.
A felmondás a Főtitkárhoz való beérkezésétől számított egy évre lép hatályba és csak a bejelentő Államra vonatkozólag lesz hatályos.

9. cikk. Ezt az Egyezményt aláíró vagy ehhez csatlakozó minden Állam akár az aláírás, akár a részéről való megerősítés vagy csatlakozás alkalmával kijelentheti, hogy ennek az Egyezménynek a részéről való elfogadása az ő protektorátusai, gyarmatai vagy az ő szuverénitása vagy fennhatósága alatt álló tengerentúli birtokai és területei közül egyeseket nem kötelez vagy azok egyikét sem kötelezi és az ezen kijelentés folytán kizárt protektorátusok, gyarmatok vagy tengerentúli birtokok és területek bármelyike nevében utólag és az 5. cikk értelmében külön csatlakozhatik.
A felmondás hasonlóképpen minden protektorátus, gyarmat vagy tengerentúli birtok és terület részére külön történhetik ; erre a felmondásra a 8. cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.

10. cikk. A jelen Egyezmény hatálybalépését követő minden ötévi időszak elteltével öt Szerződő Állam kívánhatja az Egyezmény felülvizsgálását. Bármely más időpontban kívánhatja az Egyezmény felülvizsgálását a Szerződő Államok egyharmad része.
Aminek hiteléül a fentnevezett Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták.
Kelt Genfben, az ezerkilencszázhuszonharmadik év december hó kilencedikén egyetlen példányban, amely a nemzetek Szövetsége Titkárságának levéltárában marad elhelyezve.
(Következnek az aláírások.)

Franciaország :
a jelen Egyezmény 9. cikkében foglalt azon fenntartással, hogy rendelkezései nem vonatkoznak a Francia Köztársaság szuverénitása vagy fennhatósága alá tartozó protektorátusok, gyarmatok, birtokok vagy tengerentúli területek összességére. Maurice Sibille.
Németalföld :
v. Eysinga, a tengerentúli területek, Németalföld-India, Szurinam és Curacao kivételével.

Szabályzat

Nemzetközi vasuti forgalom

A nemzetközi vonalak összekapcsolása


1. cikk. Abból a célból, hogy hálózataik között a nemzetközi forgalom igényeinek megfelelő összeköttetések létesíttessenek, a Szerződő Államok kötelezik magukat arra, hogy :
azokban az esetekben, amidőn az említett hálózatok már érintkeznek egymással, megvalósítják a szolgálat folytonosságát a már létező vonalak között mindazon esetekben, amidőn ezt a nemzetközi forgalom igényei szükségessé teszik ;
azokban az esetekben, amidőn az említett forgalom igényeinek kielégítésére a meglévő összeköttetések nem elégségesek, haladéktalanul érintkezésbe lépnek egymással és jóakaratúlag megvizsgálják egymás között a már meglévő vonalak tökéletesbítésére vagy olyan új vonalak építésére vonatkozó terveiket, amelyeknek egy vagy több Szerződő Állam hálózatával való összeköttetése vagy egy vagy több Szerződő Állam területén át való meghosszabbítása ezeknek az igényeknek megfelelne.
A helyi érdekek kielégítésére vagy honvédelmi célokból létesített vonalakat illetőleg a fenti határozmányok semmiféle kötelezettséget sem vonnak maguk után.

2. cikk. Tekintettel arra az érdekre, amely általában a vasutat használó felek, különösen pedig az utasok szempontjából a különböző ki- és beléptetési műveleteknek egy és ugyanazon állomáson való egyesítésében mutatkozik, azok az Államok, amelyek más természetű megfontolások által ebben magukat akadályozva nem látnák, igyekezni fognak ezt az egyesítést vagy közös határállomások vagy legalább minden irány számára közös állomások felállítása által vagy bármely más alkalmas módon megvalósítani.
Az az Állam, amelynek területén a közös határállomás lesz, a másik Államnak minden könnyítést meg fog adni a nemzetközi forgalom végrehajtásához nélkülözhetetlen szolgálat céljaira szükséges hivatalok felállítására és működésére nézve.

3. cikk. Az az Állam, amelynek területén az összekötő vonalak vagy a határállomások feküsznek, a nemzetközi forgalom megkönnyítése érdekében támogatást és segítséget fog nyujtani a másik Állam közegeinek vagy vasúti alkalmazottainak a teendőik végrehajtásában, a nélkül, hogy ezáltal az illető Állam szuverénitása vagy fönnhatósága érintetnék, amely teljes épségben marad.

A nemzetközi forgalom lebonyolítása iránt teendő intézkedések


4. cikk. A Szerződő Államok elismerve annak szükséges voltát, hogy a vasúti üzemnek az a rugalmassága meghagyassék, amely a végből szükséges, hogy a vasúti üzem a forgalom bonyolult ígéreteinek megfelelhessen, érintetlenül fenntartani kívánják ezen üzem szabadságát, őrködvén mindazonáltal a fölött, hogy ez a szabadság a nemzetközi forgalom szempontjából visszaélések nélkül gyakoroltassék.
A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a nemzetközi forgalom számára okszerű könnyítéseket adnak és tartózkodni fognak minden olyan megkülönböztetéstől, amely a többi Szerződő Állammal, azok alattvalóival vagy hajóival szemben rosszakaratú jelleggel bírna.
A jelen cikk határozmányaiban foglalt kedvezés nincs az egyetlen fuvarozási szerződés tárgyát képező fuvarozásokra korlátozva, hanem egyaránt kiterjed a jelen szabályzat 21. és 22. cikkeiben említett fuvarozásokra is - az ezen cikkekben részletezett feltételek mellett.

5. cikk. Ami az utasok és poggyász nemzetközi forgalmára nézve biztosítandó könnyítéseket illeti, a szolgálatot a lehetőség szerint olyan legkedvezőbb menetrendek szerint és lehetőség szerint olyan legkedvezőbb gyorsasági és kényelmi módozatok mellett kell megszervezni, hogy ez a szolgálat a fontosabb forgalmi áramlásoknak megfeleljen.
Az Államok elő fogják mozdítani a nagyjelentőségű nemzetközi viszonylatokban közvetlen vonatoknak forgalombahelyezését vagy ilyenek hiányában közvetlen kocsik rendszeresítését, úgyszintén minden arra szolgáló intézkedést, hogy az említett viszonylatokban az utazás különösen gyorssá és kényelmessé tétessék.

6. cikk. Ami az áruk nemzetközi forgalmára nézve biztosítandó könnyítéseket illeti, a szolgálatot olyképpen kell megszervezni, hogy a gyorsaság és rendszeresség feltételei olyan lehető legkielégítőbb mértékben valósíttassanak meg, hogy ez a szolgálat a fontosabb forgalmi áramlásoknak megfeleljen.
Az Államok elő fognak mozdítani az arra szolgáló bármily természetű műszaki intézkedést, hogy azokban a viszonylatokban, amelyekben kivételes fontosságú nemzetközi forgalmi áramlások vannak, ugyancsak kivételes hatályosságú szolgálat biztosítassék.

7. cikk. Abban az esetben, ha a nemzetközi forgalom egy bizonyos útirányon ideiglenesen felfüggesztetnék vagy korlátoztatnék, az üzemet vivő igazgatóságok - amennyiben az erről való gondoskodás rájuk tartozik - törekedni fognak, hogy a rendes szolgálatot mielőbb helyreállítsák és addig is valamely más útirányon bonyolítsák le, szükség esetén még más Államok oly igazgatóságainak közreműködésével is, amelyeknek módjukban áll saját vonalaikkal segítséget nyujtani.

8. cikk. A Szerződő Államok oly módon fogják szabályozni a vámkezelési és rendőri eljárásokat, hogy a nemzetközi forgalom a lehető legkevésbbé akadályoztassék és késleltessék. Ugyanez a kötelezettség az útlevelek vizsgálására is vonatkozik, amennyiben ilyenek követeltetnek.
A Szerződő Államok különösen elő fogják mozdítani azokat az intézkedéseket, amelyek arra szolgálnak, hogy a határállomásokon végzendő műveletek korlátoztassanak, különösen a vasúti kocsik vámbiztos lezárására és a darabáruknak vámólmok alá helyezésére vonatkozó egyezményeket, valamint minden olyan szabályozást, amely a vámkezelésnek az ország belterületére való áthelyezését megengedi.

A gördülőanyag kölcsönös használata és műszaki egység

9. cikk. A Szerződő Államok a szuverénitásuk vagy fennhatóságuk alá helyezett és vonalaikkal azonos nyomtávú összefüggő hálózatot képező vasutak igazgatóságait a körülmények által okszerűen megengedett teljes mértékben arra fogják serkenteni, hogy egymás között minden oly intézkedésről gondoskodó egyezményeket kössenek, amelyek lehetővé teszik és megkönnyítik a gördülőanyag kölcsönös kicserélését és használatát.
Ezek az egyezmények megállapíthatnak üres kocsik rendelkezésre bocsátása útján való kisegítést is, amennyiben ez a kisegítés a nemzetközi forgalom igényeinek kielégítése céljából szükséges.
A fentemlített egyezmények tárgyát képező intézkedések közé nem érthetők azok, amelyek valamely vasúthálózat vagy valamely gördülőanyagállomány lényeges jellegének módosításait vonnák maguk után.
Mindazonáltal azokban az esetekben, amidőn ily módosítások a forgalom sűrűségénél fogva és az átalakítási munkálatok aránylag csekélyebb jelentősége mellett különösen kívánatosaknak látszanak, az érdekelt Szerződő Államok megegyeznek abban, hogy az ezen módosításokra vonatkozó javaslataikat haladéktalanul közölni fogják egymással és azok megvizsgálását barátságosan elvállalják.

10. cikk. A gördülőanyag kölcsönös használatának megkönnyítése végett a Szerződő Államok megkönnyítik a nemzetközi forgalom kellő lebonyolítása szempontjából szükséges teljes mértékben a vasutak műszaki egységességére irányuló egyezmények kötését, különösen a gördülőanyag szerkezetére és karbantartására vonatkozó feltételek, valamint a teherkocsik megrakása tekintetében.
A végből, hogy a nemzetközi forgalomnak megadassék minden kívánatos könnyítés és biztonság, ezek az egyezmények - kiváltképpen az összefüggő területek csoportjaira nézve - a vasutak szerkezeti feltételeinek és műszaki berendezéseinek egységesítésére irányulhatnak.

11. cikk. Külön egyezmények kimondhatják a vontatóanyaggal való kisegítést és - azokban az esetekben, amidőn ezt az érdekelt nemzetközi forgalom igazolja - fűtőanyaggal vagy villamosárammal való kisegítést is.

12. cikk. Államok közötti külön egyezmények kimondhatják, hogy valamely igazgatóság járműveit, beleértve a vontatóanyagot is, valamint az e járművekben levő és az illető vasút tulajdonát képező mindennemű ingó tárgyat, más állam területén, mint amely államhoz a tulajdonos igazgatóság tartozik, csakis ez utóbbi Állam bíróságának ítélete alapján lehet lefoglalni.

13. cikk. A magánfelek és a vasútigazgatóságokon kívüli más testületek kocsijainak a nemzetközi forgalomban való használata és közlekedtetése külön egyezmények tárgyát fogja képezni.

A vasutak és használóik közötti viszony

14. cikk. A nemzetközi forgalom érdekében a Szerződő Államok a körülmények által okszerűen megengedett teljes mértékben elő fogják mozdítani oly egyezmények létesítését, amelyek lehetővé teszik az egész fuvarozásra kiterjedő egyetlen fuvarozási szerződés alkalmazását ; ezek az egyezmények törekedni fognak a legnagyobb egyöntetűség elérésére, ama feltételek tekintetében, amelyek szerint a közvetlen szerződést a fuvarozásban részes minden egyes vasútigazgatóság végrehajtja.

15. cikk. Egyetlen fuvarozási szerződés rendszeresítésének hiányában okszerű könnyítések fognak nyujtatni a két vagy több Szerződő Állam vasutaira kiterjedő fuvarozásoknak egymást követő szerződések alapján való végrehajtására nézve

16. cikk. Az utasok és poggyász fuvarozására vonatkozó egységes szerződést szabályozó külön egyezményekbe felveendő főbb határozmányok a következők :
a) azok a feltételek, amelyek mellett a vasút a fuvarozási szerződést elfogadni köteles vagy nem ;
b) a fuvarozási szerződés megkötésének és a nevezett szerződés tartalmának meghatározására szolgáló okiratok létesítésének módozatai ;
c) az utas kötelességei és azok a szabályok, amelyekhez alkalmazkodni köteles ;
d) az utasnak azok a kötelességei, amelyek a fuvarozás végrehajtása szempontjából szükséges, kapcsolatos eljárásoknak, mint például a vámkezelésnek teljesítésére vonatkoznak ;
e) a poggyász kiszolgáltatásának feltételei ;
f) a forgalom megszakításának vagy más, a fuvarozás végrehajtását érintő nehézségek esetére megállapított rendelkezések esetére megállapított rendelkezések ;
g) a vasútnak a fuvarozási szerződésből folyó felelőssége ;
h) a fuvarozási szerződésből eredő keresetek érvényesítése és a bírói ítéletek végrehajtása.

17. cikk. Az áruk fuvarozására vonatkozó egységes szerződést szabályozó külön egyezményekbe felveendő főbb határozmányok a következők :
a) azok a feltételek, amelyek mellett a vasút a fuvarozási szerződést elfogadni köteles vagy nem
b) a fuvarozási szerződés megkötésének és a nevezett szerződés tartalmának meghatározására szolgáló okiratok létesítésének feltételei ;
c) a vasúttal kötött szerződésben szereplő felek kötelezettségeinek és felelősségének meghatározása ;
d) a fuvarozásnál használandó útirányra és esetleg arra a határidőre vonatkozó határozmányok, amely alatt a fuvarozás teljesítendő ;
e) a fuvarozás végrehajtása szempontjából szükséges kapcsolatos eljárásoknak (mint például a vámkezelésnek) útközben való teljesítésére vonatkozó feltételek ;
f) az áru kiszolgáltatásának és a vasút követelése kiegyenlítésének feltételei ;
g) a vasútnak a követelése kiegyenlítésére nézve nyujtott biztosítékok ;
h) fuvarozási vagy kiszolgáltatási akadályok esetén teendő intézkedések ;
i) a vasútnak a fuvarozási szerződésből folyó felelőssége ;
j) a fuvarozási szerződésből eredő keresetek érvényesítése és a bírói ítéletek végrehajtása.

Díjszabások

18. cikk. A belföldi jogszabályok szerint érvényben álló és életbelépésük előtt kellőképpen kihirdetett díjszabások határozzák meg :
az utasokra és poggyászra nézve a viteldíjakat, - ideértve az esetleges mellékilletékeket is - valamint a feltételeket, amelyek mellett azok alkalmaztatnak ;
az árukra nézve a fuvardíjakat ideértve a mellékilletékeket is, az áruk osztályozását, amelyekre ezek a fuvardíjak alkalmaztatnak, valamint a feltételeket, amelyek mellett azok alkalmaztatnak.
A vasút nem tagadhatja meg egy küldeményre nézve sem azt a díjszabást, amely arra alkalmazható, mihelyt az illető díjszabás feltételei teljesítettek.

19. cikk. A nemzetközi forgalomban valamely küldeményre alkalmazandó díjszabásszerű illetékeken felül csak oly összegeket lehet beszedni, amelyek méltányos díjazását képezik azoknak a teljesítményeknek, amelyek azokon kívül végeztetnek, amelyeknek megfizetéséről a díjszabásokban már gondoskodás történt.

20. cikk. A Szerződő Államok elismervén annak szükségességét, hogy a díjszabásoknak hagyassék meg az az alkalmazkodási képesség, amely szükséges ahhoz, hogy a díjszabások a kereskedelmi forgalom és a kereskedelmi verseny bonyolult igényeihez a lehető legpontosabban alkalmazkodhassanak, érintetlenül fenntartani szándékoznak a díjszabási joguknak a saját törvényhozásuk által engedélyezett elvek szerint való szabadságát, mindenesetre őrködvén a fölött, hogy ez a szabadság a nemzetközi forgalom szempontjából visszaélés nélkül gyakoroltassék.
A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a nemzetközi forgalomban úgy a díjtételek, mint az alkalmazási feltételek szempontjából okszerű díjszabásokat fognak alkalmazni és megtiltanak minden olyan megkülönböztetést, amely az egyéb Szerződő Államokkal, azok alattvalóival vagy hajóival szemben rosszakaratú jellegű volna.
Ezek a határozmányok nem képezik akadályát annak, hogy az előző bekezdések által felállított elvek figyelembevételével a vasutak és hajózási vállalatok között közvetlen díjszabások állíttassanak fel.

21. cikk. A 20. cikk határozmányaiban biztosított kedvezés nincs egyetlen szerződés tárgyát képező fuvarozásokra korlátozva. Ez a kedvezés, - feltéve, hogy az alábbi feltételek teljesíttetnek - egyaránt kiterjed az olyan fuvarozásokra is, amelyek több Szerződő Állam területét igénybevéve, vasúton, tengeren vagy bármely más úton való részfuvarozások sorozatát foglalják magukban és különböző fuvarozási szerződések tárgyát képezik.
Az egymást követő szerződések mindegyikének fel kell említenie a küldemény eredeti származását és a végsőrendeltetést ; az árunak az egész összfuvarozás egész tartama alatt a fuvarozóvállalatok őrizetében kell maradnia és ezek egyike által a következőnek közvetítő nélkül is - a vám-, adóhivatali, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági átmeneti műveletek elvégzéséhez szükséges feltartóztatáson kívül - minden késedelem nélkül kell átadatnia.

22. cikk. A 20. cikk határozmányai alkalmazást nyernek úgy a belföldi, mint a nemzetközi vasúti forgalomban azokra az árukra is, amelyek valamely kikötőben vannak - tekintet nélkül a lobogóra, amely alatt azok behozattak - vagy amely alatt kivitelre fognak kerülni.

23. cikk. A Szerződő Államok a nemzetközi forgalom szükségleteinek minden okszerűen méltányolható mérvéig törekedni fognak közvetlen nemzetközi díjszabások felállítását előmozdítani ; meg fogják könnyíteni mindazon intézkedések megtételét, amelyeknek célja az, hogy a nemzetközi díjszabásokon kívül ezek is lehetővé tegyék a legfontosabb forgalmi áramlatok részére a fuvarköltségek gyors kiszámítását.

24. cikk. A Szerződő Államok igyekezni fognak úgy a nemzetközi, mint a belföldi díjszabások alakja és beosztása tekintetében, különösen az összefüggő területek csoportjaira nézve, egyöntetűséget elérni, hogy ezáltal e díjszabásoknak a nemzetközi forgalomban való alkalmazása megkönnyíttessék.

Vasútigazgatóságoknak a nemzetközi forgalom érdekében egymás között létesítendő pénzügyi megállapodásai

25. cikk. A vasútigazgatóságok egymás közötti pénzügyi természetű megállapodásainak olyanoknak kell lenniök, hogy a nemzetközi forgalom lebonyolítását és különösen az egyetlen fuvarozási szerződés alkalmazását ne akadályozzák.

26. cikk. A vasutak bevételeit illetőleg az ilyen megállapodásokba felveendő rendelkezések különösen a következők :

a) az egyes igazgatóságnak a vasút követeléséből reá eső rész beszedésére vonatkozó jogát illető szabályok ;
b) az olyan igazgatóság felelősségére vonatkozó szabályok, amely valamely kötelességében álló pénzbeszedés végrehajtását elmulasztotta ;
c) rendelkezések, amelyek a számvitel pontosságának biztosítására szolgálnak olyan esetekben, amidőn egyes igazgatóságok e számvitel vezetését más igazgatóságokra bízzák ;
d) a vasútigazgatóságok között való leszámolásra vonatkozó rendelkezések, amelyeknek célja az ezen leszámolásokhoz szükséges pénzösszegek mozgásának a körülmények által megengedett teljes mértékben való korlátozása.

27. cikk. A vasút által a felek részére kifizetendő összegeket illetőleg a vasútigazgatóságok között létesítendő megállapodásokba felveendő rendelkezések különösen a következők :
a) valamely kártérítési összeget kifizető igazgatóságnak a fuvarozásban részes többi igazgatósággal szemben való visszkeresetére vonatkozó szabályok ;
b) a különböző igazgatóságok felelősségének meghatározására vagy az általuk közöseknek tekintendőül elfogadott felelősségére vonatkozó rendelkezések ;
c) a vasútigazgatóságok egymás közötti visszkeresetére vonatkozó rendelkezések, amennyiben valamelyiküknek a vasút követelésének összegéből valamely többletet kellett visszatérítenie ;
d) valamely igazgatóság ellen hozott és ezt az igazgatóságot valamely összeg fizetésére kötelező bírói ítéleteknek más igazgatóságok által leendő elfogadására vonatkozó szabályok.

28. cikk. Amidőn a pénzárfolyamok állásának tényéből nehézségek merülnek fel és ezek a nemzetközi forgalom komoly akadályát képezik, intézkedéseket kell tenni a végből, hogy ezek a nehézségek a legnagyobb mértékben enyhíttessenek.
Minden vasútigazgatóságnak, amely ki van téve annak a kockázatnak, hogy a leszámolások kiegyenlítésénél a pénzárfolyamingadozások következtében érzékeny veszteséget szenvedhet, jogában álland magát oly illeték szedése útján fedezni, amely ezen kockázattal arányban álló okszerű alaptétel alapján állapíttatik meg. A vasútigazgatóságok között kötött megállapodások meghatározott átszámítási tételeket állapíthatnak meg az időszakos felülvizsgálat fenntartása mellett.
Intézkedéseket kell tenni arra nézve, hogy amennyire lehetséges, megakadályoztassanak az oly visszaélésszerű üzérkedések, amelyeket az árfolyamviszonyok folytán szükségessé váló műveleteknél alkalmazott közvetítők elkövethetnek.

Általános rendelkezések

29. cikk. Kivételesen és lehetőleg korlátolt időtartamra részleges vagy általános intézkedések útján, amelyekhez bármelyik Szerződő Állam az Állam biztonságát vagy az ország létérdekeit veszélyeztető súlyos események folytán kényszerülne nyúlni, ennek a Szabályzatnak rendelkezéseitől el lehet térni, mi mellett azonban megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a jelen Szabályzat elveit lehetőleg teljes mértékben fenn kell tartani.

30. cikk. Ez a Szabályzat egyik Szerződő Államot se kötelezi arra, hogy biztosítsa oly utasok átutazását, akiknek saját területére való belépése meg van tiltva vagy oly áruk átmenetét, amelyeknek behozatala akár a közegészség vagy közbiztonság szempontjából, akár állati vagy növényi betegségek elleni védekezés végett tilos. Ami az átmenő fuvarozásokon kívül az egyéb fuvarozásokat illeti, a jelen Szabályzat egyik Szerződő Államot se kötelezi arra, hogy biztosítsa oly utasok fuvarozását, akiknek az illető államok területeire való belépése meg van tiltva, vagy oly áruk fuvarozását, amelyeknek behozatala vagy kivitele az ország törvényei értelmében tiltva van.
Minden Szerződő Államnak jogában áll megtenni egyrészt a veszélyes áruk és hasonlók fuvarozására nézve szükséges intézkedéseket, magától értetődvén, hogy az ily intézkedések nem célozhatják a jelen Szabályzat elveivel ellenkező megkülönböztetések felállítását, másrészt az általános rendőri intézkedéseket, beleértve a kivándorlási rendészetet is.
Ennek a Szabályzatnak egyik rendelkezése sem érintheti azokat az intézkedéseket, amelyeket bármely Szerződő Állam kénytelen vagy a jövőben kénytelen lehet megtenni oly általános nemzetközi egyezmények alapján, amelyekben az illető Állam részes vagy amelyek még később jöhetnek létre ; különösen áll ez a Nemzetek Szövetségének fennhatósága alatt az átmenetre bizonyos árufajtáknak, mint ópium vagy más ártalmas gyógyáruk, fegyverek vagy halászati termékek kivitelére vagy behozatalára vonatkozólag létrejött egyezményekre, valamint azokra az általános egyezményekre nézve, amelyeknek célja az ipari, szerzői és művészeti tulajdonjog bármely megsértésének megakadályozása, avagy amelyek a hamis védjegyekre, a származás hamis megjelölésére vagy pedig a tisztességtelen kereskedelem más módjaira vonatkoznak.

31. cikk. E Szabályzat jelen határozmányai által nem ró egyik Szerződő Államra sem új kötelezettséget abban az irányban, hogy megkönnyítse valamely nem Szerződő Állam alattvalóinak vagy azok poggyászainak fuvarozását, sem oly áruknak vagy vasúti személy- vagy teherkocsiknak fuvarozását, amelyek valamely nem Szerződő Államból származnak vagy ilyenbe rendelve vannak.

32. cikk. Ez a Szabályzat nem határozza meg a hadviselők és semlegesek jogait és kötelességeit háború idejére ; mindazonáltal a Szabályzat háború idején is érvényben marad oly mértékben, amilyen ezekkel a jogokkal és kötelességekkel összeegyeztethető.

33. cikk. Ebből a Szabályzatból nem következik semmi tekintetben sem az azoknál nagyobb könnyítéseknek visszavonása, amelyek a Szabályzat rendelkezéseiből folynak és amelyek ennek elveivel összeegyeztethető feltételek mellett a nemzetközi vasúti forgalom számára engedélyeztettek ; nem következik továbbá tilalom arra nézve sem, hogy hasonló könnyítések a jövőben engedélyeztessenek.

34. cikk. A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának 23. cikke e) pontjának megfelelően, minden Szerződő Államot, amely a jelen Szabályzat valamely rendelkezésének alkalmazásával szemben egész területét vagy annak egy részét illetőleg helytállóan hivatkozhatik az 1914-1918. évi háború alatt a területén történt pusztításokból eredő súlyos gazdasági helyzetre, az illető rendelkezésből folyó kötelezettségek alól ideiglenesen felmentettnek kell tekinteni, mi mellett egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a jelen Szabályzatban lefektetett elveket lehetőleg teljes mértékben fenn kell tartani.

35. cikk. Ha két vagy több Szerződő Állam között a jelen Szabályzat magyarázatára vagy alkalmazására nézve vita merül fel és ez sem közvetlenül a felek között, sem pedig bármely más barátságos elintézési mód útján nem rendezhető, a vitában részes felek, mielőtt bármely döntőbírósági eljáráshoz vagy bírói elintézéshez fordulnak, előterjeszthetik a vitát tanácsadás végett azon szerv elé, amelyet a Nemzetek Szövetsége a közlekedési és átmeneti ügyekre nézve a Szövetség Tagjainak tanácsadó és műszaki szerveként felállít. Sürgősség esetén ideiglenes tanácsadással ajánlani lehet mindazokat az ideiglenes intézkedéseket, amelyek különösen arra irányulnak, hogy a nemzetközi forgalom részére mindazok a könnyítések visszaállíttassanak, amelyek a vitára okot szolgáltató intézkedés vagy tény előtt fennállottak.
Ha a vita nem rendezhető az előző szakaszban megjelölt eljárások valamelyike útján, akkor a Szerződő Államok a vitát Döntőbíróság elé viszik, hacsak a felek között létesített megállapodással el nem határozzák vagy már előbb el nem határozták, hogy azt az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viszik.

36. cikk. Ha az ügy az Állandó Nemzetközi Bíróság elé vitetik, akkor az az említett Bíróság Szabályzatának 27. cikke által meghatározott módozatok szerint tárgyaltatik.
Döntőbírósági eljárás esetében - és amennyiben a felek másként nem határoznak - mindegyik fél kijelöl egy választott bírót, a Döntőbíróság harmadik tagját pedig a választott bírák választják, vagy ha ez utóbbiak megegyezni nem tudnak, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa jelöli ki az Állandó Nemzetközi Bíróság Szabályzatának 27. cikkében említett, a közlekedés- és átmeneti ügyekre kijelölt ülnökök jegyzékéből ; az utóbbi esetben a harmadik tag a Szövetség Egyességokmányának 4. cikke utolsóelőtti bekezdésében és az 5. cikk első bekezdésében foglalt rendelkezések szerint választatik meg.
A Döntőbíróság a felek között közös megegyezéssel megállapított egyesség alapján ítélkezik. Ha a felek nem tudtak megegyezésre jutni, a választottbíróság a felek kívánságainak megvizsgálása után egyhangúlag hozott határozattal megállapítja az egyességet, ha az egyhangúság nem lenne elérhető, akkor a határozatot a Szövetség Tanácsa állapítja meg a megelőző szakaszban foglalt feltételek mellett. Ha az egyesség a követendő eljárást nem állapítja meg, akkor ezt a Döntőbíróság maga fogja megállapítani.
A felek kötelezik magukat arra, hogy a választottbírósági eljárás során és hacsak az egyesség ellenkező határozmányokat nem tartalmaz, az Állandó Nemzetközi Bíróság elé terjesztenek minden nemzetközi jogi kérdést vagy a Szabályzatnak jogi magyarázatára vonatkozó minden olyan tételt, amelynek előzetes eldöntését a Döntőbíróság a felek egyikének kívánságára a vita eldöntése szempontjából szükségesnek vélné.

37. cikk. A Szerződő Államok a jelen Szabályzatban foglalt határozmányok végrehajtásának lehetővé tétele céljából meg fogják könnyíteni külön egyezmények létesítését, ha a már fennálló egyezmények e célból elegendők nem volnának.

38. cikk. A jelen szabályzat rendelkezései külön egyezmények útján kiterjeszthetők a vasutakon kívül bármely más fuvarozási vállalatra is, különösen annyiban, amennyiben ezek a vállalatok a vasúti fuvarozás kiegészítőiként szerepelnek.
Ilyen esetben ezek a vállalatok alá vannak vetve mindazon kötelezettségeknek és fel vannak ruházva mindazon jogokkal, amelyeket a jelen Szabályzat a vasutakra nézve megállapít.
Mindazonáltal az első bekezdésben említett külön egyezmények megengedhetnek a jelen Szabályzattól való minden olyan eltérést, amely a különböző fuvarozási módok folyománya. Különösen a vasúton és tengeren át irányuló nemzetközi fuvarozásokra alkalmazandó szerződést, illetőleg ezek az eltérések a tengeri útra nézve a tengeri jog alkalmazását írhatják elő.

39. cikk. A 38. cikkben említett külön egyezmények alkalmazásának hiányában okszerű könnyítések fognak adatni a vasúton és még egy más úton, mint pl. tengeren át irányuló forgalmak lebonyolítása érdekében.

40. cikk. A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a jelen Szabályzat határozmányaival ellenkező, már fennálló egyezményeknél, mihelyt a körülmények lehetővé teszik és legalább is ezen egyezmények megszünésének időpontjától kezdve mindazon módosításokat végre fogják hajtani, amelyek arra szolgálnak, hogy ezek az egyezmények a Szabályzat határozmányaival összhangba hozassanak, amennyiben ezt az ezen egyezmények tárgyát képező vidék vagy ország földrajzi, gazdasági vagy technikai viszonyai megengedik.

41. cikk. A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának 24. cikkében foglalt határozmányok alkalmazásának épségben tartása mellett minden hivatal vagy szolgálati hely, amely a vasúti fuvarozásra vonatkozó kérdéseknek az államok között való rendezését előmozdítani célzó nemzetközi egyezmények alapján állíttatott fel vagy fog felállíttatni, olyannak lesz tekintendő, mint amely ugyanazon szellem által vezéreltetik, mint maguk a Nemzetek Szövetségének a szervei és mint amely a saját működési körében a jelen Egyezmény végrehajtása céljából folytatja a Szövetség közegeinek a működését és következésképpen ezek a hivatalok és szolgálati helyek a Szövetség illetékes szolgálati helyeivel kölcsönösen ki fognak cserélni minden oly közlést, amely szükséges a nemzetközi együttműködésre vonatkozó tevékenységük gyakorlása szempontjából.

42. cikk. A Szerződő Államok minden szükséges intézkedést meg fognak tenni arra nézve, hogy a Nemzetek Szövetségével minden olyan természetű tájékoztatás közöltessék, amely a Szövetség szerveinek a jelen Egyezmény alkalmazása tekintetében reájuk háruló kötelezettségeik teljesítését lehetővé teszi.

43. cikk. Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ez a Szabályzat nem értelmezhető oly módon, mintha bármennyire is szabályozná valamely szuverén állam részeit képező vagy annak fennhatósága alá helyezett területek egymás közötti viszonyára vonatkozó (inter se) jogokat vagy kötelezettségeket, akár Szerződő Államok ezek a területek egyénenként, akár nem.

44. cikk. A fentebbi cikkekből semmi sem magyarázható oly értelemben, mintha az bármely Szerződő Államnak mint a Nemzetek Szövetsége Tagjának jogait vagy kötelezettségeit bármi tekintetben is érintené.

A nemzetközi vasútügyre vonatkozó Egyezmény Aláírási jegyzőkönyve

A nemzetközi vasútügyre vonatkozólag a mai napon kötött Egyezmény aláírása alkalmával a kellőképpen meghatalmazott alulírottak a következőkre nézve állapodtak meg :
1. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a lobogók szerint való mindazon egyenlőtlen elbánás, amely kizárólag a lobogóra való tekinteten alapszik, a nemzetközi vasútügyre vonatkozó Szabályzat 4. és 20. cikkeiben használt értelemben rosszakaratú jellegű megkülönböztetésnek tekintendő.
2. Ha valamely Államnak vagy területnek, amelyre az Egyezmény alkalmazást nem nyer, ugyanazon lobogója vagy nemzetisége van, mint valamelyik szerződő Államnak, akkor ez az előbb említett Állam vagy terület nem igényelheti a jelen Szabályzat által a Szerződő Államok lobogóinak vagy nemzetiségének biztosított jogokat.
Ennek a jegyzőkönyvnek ugyanaz lesz a jogi hatálya, érvénye és érvénytartama, mint az ugyanezen napon kötött Szabályzaté, amelynek ez a jegyzőkönyv kiegészítő részeként tekintendő.
Kelt Genfben, az ezerkilencszázhuszonharmadik év december hó kilencedikén.

(Következnek az aláírások.)

Franciaország :
a jelen Egyezmény 9. cikkében foglalt azon fenntartással, hogy rendelkezései nem vonatkoznak a Francia Köztársaság szuverénitása vagy fennhatósága alá tartozó protektorátusok, gyarmatok, birtokok vagy tengerentúli területek összességére. Maurice Sibille.
Németalföld :
v. Eysinga, a tengerentúli területek, Németalföld-India, Szurinam és Curacao kivételével

II.

Egyezmény és szabályzat
a tengeri kikötők ügyének nemzetközi szabályozása tárgyában

A Németbirodalom, Belgium, Brazilia, a Brit-Birodalom (Újzélanddal és Indiával), Bulgária, Chile, Dánia, Spanyolország, Esztország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Japán, Litvánia, Norvégia, Németalföld, Salvador, a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága, Sziám, Svédország, Svájc, Csehszlovákia és Uruguay
a közlekedésnek az Egyességokmány 23. e) pontjában említett szabadságát megszilárdítani óhajtván, biztosítva a felségjoguk vagy fennhatóságuk alá helyezett tengeri kikötőkben és a nemzetközi kereskedelem szükségleteire az egyenlő elbánást az összes szerződő államok hajói, árui és utasai részére ;
tekintetbe véve azt, hogy ebben a tárgyban eredmény legjobban oly általános egyezmény útján érhető el, amelyhez utólag az államok lehető legnagyobb száma csatlakozhatik ;
tekintetbe véve, hogy az 1922. évi április hó 10-én Génuában egybegyűlt Értekezlet a Szövetség Tanácsának és Közgyűlésének jóváhagyásával a Nemzetek Szövetsége illetékes szervezeteinek átadott határozatában azt a kívánságát fejezte ki, hogy mielőbb köttessenek meg és lépjenek életbe a békeszerződésekben megállapított közlekedésügyi nemzetközi egyezmények, továbbá, hogy a versailles-e szerződés 379. cikke és a többi szerződések megfelelő cikkei a kikötők nemzetközi ügyére vonatkozó általános egyezmény kidolgozásáról rendelkeztek ;
elfogadván a Nemzetek Szövetségének azt a meghívását, hogy az 1923. évi november hó 15-én Genfben összeülő értekezleten részt vegyenek ;
arra törekedvén, hogy a tengeri kikötők ügyének nemzetközi szabályozására alkalmazandó és ott elfogadott Szabályzat rendelkezéseit életbeléptessék és e célból általános egyezményt kössenek,
a Magas Szerződő Felek meghatalmazottaikul megnevezték :

(következik a meghatalmazottak megnevezése)

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatása után a következőkben állapodtak meg :

1. cikk. A szerződő Államok kijelentik, hogy elfogadják a tengeri kikötők nemzetközi ügyére vonatkozó, idemellékelt Szabályzatot, melyet a Genfben 1923. évi november hó 15-én egybegyűlt második közlekedés- és átmenetügyi általános Értekezlet magáévá tett.
Ez a Szabályzat a jelen Egyezmény kiegészítő részeül tekintendő. Ehhez képest a szerződő államok kijelentik, hogy az említett Szabályzatban foglalt kötelezettségeket és kötelességvállalásokat annak értelmében és a benne megjelölt feltételek szerint elfogadják.

2. cikk. Ez az Egyezmény miben sem érinti a Versaillesben 1919. évi június hó 28-án aláírt Békeszerződés vagy a többi hasonló szerződés rendelkezéseiből az ezeket aláíró vagy az ezek által kedvezményezett Hatalmakra háruló jogokat és kötelezettségeket.

3. cikk. Ez az Egyezmény, melynek francia és angol szövege egyaránt hiteles, a mai nappal kelt és aláírásra nyitva fog állani 1924. évi október hó 31-ig a genfi Értekezleten képviselt minden állam, a Nemzetek Szövetségének minden tagja és minden más oly állam részére, amelynek a Nemzetek Szövetsége Tanácsa a jelen Egyezmény egy példányát ebből a célból meg fogja küldeni.

4. cikk. Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okmányokat a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához kell juttatni, aki ezeknek az okmányoknak letételéről az összes aláíró és csatlakozó államokat értesíti.

5. cikk. Ehhez az Egyezményhez 1924. évi november hó 1-től kezdve csatlakozhatik az első cikkben említett Értekezleten képviselt minden Állam, a Nemzetek Szövetségének minden tagja és minden más olyan Állam, melynek a Nemzetek Szövetsége Tanácsa a jelen Egyezmény egy példányát ebből a célból meg fogja küldeni.
E csatlakozás a Nemzetek szövetsége titkárságának levéltárában való letétel céljából a Főtitkárnak megküldött okmány útján történik. A főtitkár a letételről minden aláíró és csatlakozó Államot azonnal értesít.

6. cikk. Ez az Egyezmény csak öt állam nevében történt megerősítés után lép hatályba. Életbeléptetésének napja az ötödik megerősítésnek a Nemzetek Szövetségének Főtitkára által történt átvételét követő kilencvenedik nap lesz. Ezután az Egyezmény minden egyes Felet illetőleg a megerősítés átvételét vagy a csatlakozás közlését követő kilencvenedik napon lép hatályba.
A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának 18. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Főtitkár ezt az Egyezményt életbelépésének napján be fogja iktatni.

7. cikk. A Nemzetek Szövetségének Főtitkára külön jegyzéket fog vezetni, melyből - a 9. cikkben foglaltak szem előtt tartása mellett - kitűnik, hogy mely Felek írták alá vagy erősítették meg ezt az Egyezményt, melyek csatlakoztak hozzá vagy mondották azt fel. Ez a jegyzék a Szövetség tagjainak betekintésre állandóan rendelkezésre áll és a Tanács rendelkezéseihez képest lehetőleg gyakran nyilvánosságra fog hozatni.

8. cikk. Ezt az Egyezményt a 2. cikkében foglalt rendelkezések fenntartásával bármely Fél attól a naptól számított öt év elteltével, mely napon az az illető Félre nézve életbelépett, felmondhatja. A felmondás a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához intézett írásbeli bejelentés alakjában történik. Ennek a bejelentésnek másolatát a Főtitkár a beérkezés napjának közlése mellett az összes többi Feleknek haladéktalanul megküldi.
A felmondás a Főtitkárhoz való beérkezésétől számított egy évre lép hatályba és csak a bejelentő Államra vonatkozólag lesz hatályos.

9. cikk. Ezt az Egyezményt aláíró vagy ehhez csatlakozó minden Állam akár az aláírás, akár a részéről való megerősítés vagy csatlakozás alkalmával kijelentheti, hogy ennek az Egyezménynek a részéről való elfogadása az ő protektorátusai, gyarmatai vagy az ő szuverénitása vagy fennhatósága alatt álló tengerentúli birtokai és területei közül egyeseket nem kötelez vagy azok egyikét sem kötelezi és az ezen kijelentés folytán kizárt protektorátusok, gyarmatok vagy tengerentúli birtokok és területek bármelyike nevében utólag és az 5. cikk értelmében külön csatlakozhatik.
A felmondás hasonlókép minden protektorátus, gyarmat vagy tengerentúli birtok és terület részére külön történhetik ; erre a felmondásra a 8. cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.

10. cikk. A szerződő Államoknak egyharmada a jelen Egyezmény felülvizsgálását bármikor kérheti.
Aminek hiteléül a fentnevezett Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták.
Kelt Genfben, ezerkilencszázhuszonhárom évi december hó 9-én egy példányban, mely a Nemzetek Szövetsége Titkárságának levéltárában marad elhelyezve.

(Következnek az aláírások.)

A jelen Szabályzat 12. (tizenkettedik) cikkében a kivándorlást illetően foglalt jog fenntartásával :
Spanyolország : Gmo. Brockmann.
Görögország : A. Politis, D. G. Phocas, A. P., D. Ph.
Olaszország : Paolo Bignami.
Litvánia : Dobkevicius.
Németalföld :
v. Eysinga, a tengerentúli területek Németalföld-India, Szurinam és Curacao kivételével.
Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága : B. Voukovitch.
Csehszlovákia : Dvoracek, J. Dvoracek.

Szabályzat


1. cikk. E Szabályzat értelmében oly kikötők tekintendők tengeri kikötőknek, amelyeket tengeri hajók rendszeresen látogatnak és amelyek a külfölddel való kereskedelem céljait szolgálják.

2. cikk. A kölcsönösség feltétele alatt és a 8. cikk első bekezdésében jelzett fenntartással minden szerződő állam kötelezi magát arra, hogy minden más szerződő állam hajói számára a saját hajóival vagy bármely más állam hajóival egyenlő elbánást biztosít a felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó tengeri kikötőkben a kikötőkbe való belépés szabadsága, a kikötő használata és mindazoknak a berendezéseknek teljes igénybevétele szempontjából, melyeket a hajók, áruik és utasaik javára a hajózásnak és a kereskedelmi műveleteknek rendelkezésre bocsát.
Az ekként megállapított egyenlő elbánás kiterjed bármilynemű könnyítésre, ú. m. kikötőhely átengedésére, a be- és kirakodást illető könnyítésekre, úgyszintén a kormány, közhatóságok, engedélyesek vagy bármiféle intézmények nevében vagy azok számára szedett bárminemű adókra, illetékekre és díjakra.

3. cikk. Az előző cikk rendelkezései semmikép sem korlátozzák valamely tengeri kikötő illetékes hatóságainak szabadságát a kikötő helyes igazgatása céljából megfelelőnek ítélt rendelkezések alkalmazása tekintetében, feltéve, hogy e rendelkezések megfelelnek az említett cikkben megjelölt egyenlő elbánás elvének.

4. cikk. A tengeri kikötők használatáért szedett minden adó, illeték és díj életbeléptetése előtt megfelelően közzéteendő.
Ugyanígy közzéteendők a rendészeti és üzemi szabályzatok is.
A kikötői hatóság minden tengeri kikötőben az érdekelteknek rendelkezésére tartja az érvényben lévő adóknak, illetékeknek és díjaknak, úgyszintén a rendészeti és üzemi szabályoknak egy gyüjteményét.

5. cikk. Vámoknak vagy hasonló járulékoknak, községi vagy fogyasztási adóknak, úgyszintén áruknak a szerződő Államok felségjog vagy fennhatósága alá tartozó tengeri kikötőkön át való behozatala vagy kivitele alkalmával szedett járulékos költségeknek megállapítása és alkalmazása tekintetében semmikép sem vehető figyelembe a hajó lobogója, úgyhogy semmiféle megkülönböztetés sem tehető valamely Szerződő Állam lobogójának hátrányára az illető és amaz állam lobogója között, melynek felségjoga vagy fennhatósága alá a kikötő tartozik vagy bármely más állam lobogója között.

6. cikk. Nehogy az egyenlő elbánásnak a tengeri kikötőket illetőleg a 2. cikkben megállapított elve a szóban levő kikötőket használó valamely szerződő állam hajói ellen alkalmazott megkülönböztető intézkedések meghonosítása folytán a gyakorlatban hatálytalanná váljék, minden Szerződő Állam kötelezi magát arra, hogy alkalmazni fogja a nemzetközi vasútügy tárgyában Genfben 1923. évi december hó 9-én aláírt egyezményhez csatolt szabályzat 4., 20., 21. és 22. cikkében foglalt rendelkezéseket, amennyiben e cikkek valamely tengeri kikötőből való vagy ily kikötőbe irányuló szállításra vonatkoznak, akár részese az illető Szerződő Állam a nemzetközi vasútügyre vonatkozó egyezménynek, akár nem. Az említett cikkek a nevezett egyezmény aláírási jegyzőkönyvében foglalt rendelkezéseknek megfelelően értelmezendők. (L. a függeléket.)

7. cikk. Kivételes okoktól eltekintve, melyeknek azonban a kivételt megokoló különleges földrajzi, gazdasági vagy műszaki megfontolásokra kell támaszkodniok, a valamely Szerződő Állam felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó tengeri kikötőben szedett vámtételek nem haladhatják meg az ugyanazon államnak valamely más vámhatárán ugyanolyan természetű, származású vagy rendeltetésű áru után szedett vámtételeket.
Ha valamely Szerződő Állam a fentjelzett kivételes okoknál fogva más árubehozatali vagy kiviteli utakon különleges vámkönnyítéseket engedélyez, nem fog megokolatlan megkülönböztetést tenni a felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó tengeri kikötőkön át eszközölt behozatal vagy kivitel rovására.

8. cikk. A Szerződő Államok mindegyike fenntartja a jogot arra, hogy diplomáciai úton való közlés mellett felfüggessze az egyenlő elbánás kedvezményét az oly állam hajójával szemben, mely az ő felségjoga vagy fennhatósága alá helyezett tengeri kikötőben nem alkalmazza hatályosan a jelen Szabályzat rendelkezéseit, az említett szerződő állam hajóival, áruival és utasaival szemben.
Az első bekezdésben megjelölt intézkedés alkalmazása esetén úgy az azt igénybevevő, mint az annak tárgyául szolgáló államnak joga van az Állandó Nemzetközi Bírósághoz fordulni annak irodájához intézett kereset útján ; a Bíróság sommás eljárás útján dönt.
Mindazonáltal minden Szerződő Államnak szabadságában van a jelen egyezmény aláírásának vagy megerősítésének alkalmával kijelenteni, hogy az ugyanilyen nyilatkozatot kiállító többi Szerződő Államokkal szemben lemond a jelen cikk első bekezdésében említett intézkedések foganatbavételének jogáról.

9. cikk. Ez a Szabályzat semmi tekintetben nem érinti a tengeri parthajózást.

10. cikk. Minden Szerződő Állam fenntartja a jogot arra, hogy tengeri kikötőiben a vontatószolgálatot belátása szerint szervezze oly feltétel alatt, hogy a 2. és 4. cikk rendelkezéseit be fogja tartani.

11. cikk. Minden Szerződő Állam fenntartja a jogot, hogy a kalauzszolgálatot belátása szerint szervezze meg vagy szabályozza.
Abban az esetben, ha a kalauzszolgálat kötelező, a tarifákra és a teljesített szolgálatokra a 2. és 4. cikk rendelkezései mérvadók, de minden szerződő állam kivételt tehet e kötelezettség alól oly állampolgáraival szemben, kik az előírt műszaki feltételeket teljesítik.

12. cikk. Minden Szerződő Államnak szabadságában van a jelen Egyezmény aláírásának vagy megerősítésének alkalmával kijelenteni, hogy fenntartja a jogot a saját törvényhozásához és amennyire csak lehet, a jelen szabályzat elveihez alkalmazkodva a kivándorlóknak szállítását oly hajókra korlátozni, amelyeknek erre az említett törvényhozásban előírt feltételeknek teljesítése mellett engedélyt adott.
A kivándorlók szállítására feljogosított hajók minden tengeri kikötőben részesülnek a jelen Szabályzatban megállapított előnyökben.

13. cikk. Ennek a Szabályzatnak hatálya kiterjed minden hajóra, legyen az akár magánosoknak, akár köztestületeknek tulajdona vagy akár állami tulajdon.
Mindazonáltal semmikép sem vonatkozik hadihajókra, rendészeti vagy ellenőrzést gyakorló hajókra, sem általában bármely címen közhatalmat gyakorló hajókra, sem minden oly egyéb hajóra, mely kizárólag valamely állam tengeri, hadi vagy légi erejének céljaira szolgál.

14. cikk. Ez a Szabályzat semminemű tekintetben sem vonatkozik a halászhajókra, sem halászatuk termékeire.

15. cikk. Midőn valamely szerződő állam tengeri kikötői egyikének meghatározott szakaszán egy más állam részére szerződéssel, egyezménnyel vagy megállapodással bizonyos jogokat biztosít az illető államba irányított vagy onnan származó áruk és utasok átvitelének megkönnyítése céljából, bármely más Szerződő Állam sem igényelhet a jelen Szabályzat rendelkezéseinek alapján hasonló jogokat.
Minden Szerződő Állam, mely valamely szerződő vagy nem szerződött állam tengeri kikötőjében ily jogokat élvez, köteles alkalmazkodni a jelen Szabályzat rendelkezéseihez a vele kereskedelmet folytató hajókkal, azok áruival és utasaival való elbánás tekintetében.
Minden Szerződő Állam, mely valamely nem Szerződő Államnak ily jogokat engedélyez, köteles az e tárgyban kötendő egyezményben az ily jogok élvezetébe lépő Államot kötelezni, hogy a vele kereskedelmet folytató hajókkal, azok áruival és utasaival való elbánás tekintetében a jelen Szabályzat rendezéseihez alkalmazkodjék.

16. cikk. Kivételesen és lehetőleg korlátolt időtartamra, részleges vagy általános intézkedések útján, melyekhez bármelyik Szerződő Állam az állam biztonságát vagy az ország létérdekeit veszélyeztető súlyos események folytán kényszerülne nyulni, a 2-7. cikkek rendelkezéseitől el lehet térni, mi mellett azonban megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a jelen Szabályzat elveit lehetőleg teljes mértékben fenn kell tartani.

17. cikk. Ez a Szabályzat egyik Szerződő Államot sem kötelezi arra, hogy megengedje oly utasok átutazását, akiknek saját területére való belépése meg van tiltva, vagy oly áruk átmenetét, amelyeknek behozatala akár a közegészség vagy közbiztonság szempontjából, akár állati vagy növényi betegségek ellen való védekezés végett tilos. Ami az átmenő fuvarozásokon kívül az egyéb fuvarozásokat illeti, a jelen Szabályzat egyik Szerződő Államot sem kötelezi arra, hogy megengedje oly utasok fuvarozását, akiknek az illető Államok területére való belépése meg van tiltva, vagy oly áruk fuvarozását, amelyeknek behozatala vagy kivitele az ország törvényei értelmében tiltva van.
Minden Szerződő Államnak joga van a veszélyes vagy ilyennek minősített áruknak szállítására vonatkozólag szükséges óvintézkedéseknek, úgyszintén az általános rendészeti intézkedéseknek megtételére, a területére belépő vagy onnan távozó kivándorlók fölött gyakorolt rendészetet is beleértve, önként értetődvén, hogy az ily intézkedések nem eredményezhetik a jelen Szabályzatban foglalt elvekkel ellenkező megkülönböztetéseknek megállapítását.
Ennek a Szabályzatnak egyik rendelkezése sem érintheti azokat az intézkedéseket, amelyeket bármely Szerződő Állam kénytelen vagy a jövőben kénytelen lehet megtenni oly általános nemzetközi egyezmények alapján, amelyekben az illető Állam részes vagy amelyek még később jöhetnek létre ; különösen áll ez a Nemzetek Szövetségének fennhatósága alatt a leány- és gyermekkereskedelemre, az átmenetre bizonyos árufajtáknak, mint ópium vagy más ártalmas gyógyáruk, fegyverek vagy halászati termékek kivitelére vagy behozatalára vonatkozólag létrejött egyezményekre, valamint azokra az általános egyezményekre nézve, amelyeknek célja az ipari, szerzői vagy művészeti tulajdonjog bármely megsértésének megakadályozása, avagy amelyek a hamis védjegyekre, a származás hamis megjelölésére vagy pedig a tisztességtelen kereskedelem más módjaira vonatkoznak.

18. cikk. Ez a Szabályzat nem határozza meg a hadviselők és semlegesek jogait és kötelességeit háború idejére ; mindazonáltal a Szabályzat háború idején is érvényben marad oly mértékben, amilyen ezekkel a jogokkal és kötelességekkel összeegyeztethető.

19. cikk. A Szerződő Államok kötelezik magukat arra, hogy az 1923. évi december hó 9-én érvényben volt és a jelen Szabályzat rendelkezéseivel ellenkező egyezményeken, mihelyt a körülmények lehetővé teszik vagy legkésőbb az egyezmények megszünésének időpontjában, megteszik az ezekkel való összhangbahozatalra alkalmas módosításokat, melyeket megengednek annak az országnak vagy vidéknek földrajzi, gazdasági vagy műszaki viszonyai, mely az egyezményeknek tárgya.
Ugyanez érvényes a tengeri kikötők teljes vagy részleges használata tárgyában 1923. évi december hó 9-ike előtt adott engedélyekre is.

20. cikk. Ez a Szabályzat egyáltalán nem vonja vissza a tengeri kikötők használata tárgyában érvényben lévő és a jelen Szabályzatban foglalt elvekkel összeegyeztethetően engedélyezett nagyobb könnyítéseket ; úgyszintén nem tartalmazza hasonló könnyítések jövőben való engedélyezésének tilalmazását.

21. cikk. A Szerződő Államok között a jelen egyezmény értelmezése vagy alkalmazása tárgyában felmerülő vitás ügyek, a 8. cikk második bekezdésében foglalt rendelkezés érintetlenül hagyása mellett, a következő módon nyernek elintézést.
Ha a vitás ügy akár közvetlenül a felek között, akár más barátságos megoldás útján nem nyerhet elintézést, a részes felek, mielőtt bármely döntőbírósági eljáráshoz vagy bírói elintézéshez fordulnak, előterjeszthetik a vitát tanácsadás végett azon szerv elé, amelyet a Nemzetek Szövetsége a közlekedési és átmeneti ügyekre nézve a Szövetség Tagjainak tanácsadó és műszaki szerveként felállít. Sürgősség esetén ideiglenes tanácsadással ajánlani lehet mindazokat az ideiglenes intézkedéseket, amelyek különösen arra irányulnak, hogy a nemzetközi forgalom részére mindazok a könnyítések visszaállíttassanak, amelyek a vitára okot szolgáltató intézkedés, vagy tény előtt fennállottak.
Ha a vita nem rendezhető az előző szakaszban megjelölt eljárások valamelyike útján, akkor a Szerződő Államok a vitát Döntőbíróság elé viszik, hacsak a felek között létesített megállapodással el nem határozzák vagy már előbb el nem határozták, hogy azt az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viszik.

22. cikk. Ha az ügy az Állandó Nemzetközi Bíróság elé vitetik, akkor az említett Bíróság Szabályzatának 27. cikke által meghatározott módozatok szerint tárgyaltatik.
Döntőbírósági eljárás esetében - és amennyiben a felek másként nem határoznak - mindegyik fél kijelöl egy választott bírót, a Döntőbíróság harmadik tagját pedig a választott bírák választják, vagy ha ez utóbbiak megegyezni nem tudnak, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa jelöli ki az Állandó Nemzetközi Bíróság Szabályzatának 27. cikkében említett, a közlekedési és átmeneti ügyekre kijelölt ülnökök jegyzékéből ; az utóbbi esetben a harmadik tag a Szövetség Egyességokmányának 4. cikke utolsóelőtti bekezdésében és az 5. cikk első bekezdésében foglalt rendelkezések szerint választatik meg.
A Döntőbíróság a felek között közös megegyezéssel megállapított egyesség alapján ítélkezik. Ha a felek nem tudtak megegyezésre jutni, a választott Bíróság a felek kívánságainak megvizsgálása után egyhangúlag hozott határozattal megállapítja az egyességet ; ha az egyhangúság nem lenne elérhető, akkor a határozatot a Szövetség Tanácsa állapítja meg a megelőző szakaszban foglalt feltételek mellett. Ha az egyesség a követendő eljárást nem állapítja meg, akkor ezt a Döntőbíróság maga fogja megállapítani.
A felek kötelezik magukat arra, hogy a választottbírósági eljárás során és hacsak az egyesség ellenkező határozmányokat nem tartalmaz, az Állandó Nemzetközi Bíróság elé terjesztenek minden nemzetközi jogi kérdést vagy a Szabályzatnak jogi magyarázatára vonatkozó minden olyan tételt, amelynek előzetes eldöntését a Döntőbíróság a felek egyikének kívánságára a vita eldöntése szempontjából szükségesnek vélné.

23. cikk. Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ez a Szabályzat nem értelmezhető oly módon, mintha bármennyire is szabályozná valamely szuverén állam részeit képező vagy annak fennhatósága alá helyezett területek egymás közötti viszonyára vonatkozó (inter se) jogokat vagy kötelezettségeket, akár Szerződő Államok ezek a területek egyénenkint, akár nem.

24. cikk. A fentebbi cikkekből semmi sem magyarázható oly értelemben, mintha az bármely Szerződő Államnak, mint a Nemzetek Szövetsége tagjának jogait vagy kötelezettségeit bármily tekintetben is érintené.


Függelék

A nemzetközi vasútügyre vonatkozó Szabályzat cikkeinek és az aláírási jegyzőkönyv ezekre vonatkozó rendelkezéseinek szövege :


4. cikk. A Szerződő Államok elismerve annak szükséges voltát, hogy a vasúti üzemnek az a rugalmassága meghagyassék, amely a végből szükséges, hogy a vasúti üzem a forgalom bonyolult igényeinek megfelelhessen, érintetlenül fenntartani kívánják ezen üzem szabadságát, őrködvén mindazonáltal a fölött, hogy ez a szabadság a nemzetközi forgalom szempontjából visszaélések nélkül gyakoroltassék.
A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a nemzetközi forgalom számára okszerű könnyítéseket adnak és tartózkodni fognak minden olyan megkülönböztetéstől, amely a többi Szerződő Állammal, azok alattvalóival vagy hajóival szemben rosszakaratú jelleggel bírna.
A jelen cikk határozmányaiban foglalt kedvezés nincs az egyetlen fuvarozási szerződés tárgyát képező fuvarozásokra korlátozva ; hanem egyaránt kiterjed a jelen szabályzat 21. és 22. cikkeiben említett fuvarozásokra is - az ezen cikkekben részletezett föltételek mellett.

20. cikk. A Szerződő Államok elismervén annak szükségességét, hogy a díjszabásoknak hagyassék meg az az alkalmazkodási képesség, amely szükséges ahhoz, hogy a díjszabások a kereskedelmi forgalom és a kereskedelmi verseny bonyolult igényeihez a lehető legpontosabban alkalmazkodhassanak, érintetlenül fenntartani szándékoznak a díjszabási joguknak a saját törvényhozásuk által engedélyezett elvek szerint való szabadságát, mindenesetre őrködvén a fölött, hogy ez a szabadság a nemzetközi forgalom szempontjából visszaélés nélkül gyakoroltassék.
A Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a nemzetközi forgalomban úgy a díjtételek, mint az alkalmazási feltételek szempontjából okszerű díjszabásokat fognak alkalmazni és megtiltanak minden olyan megkülönböztetést, amely az egyéb Szerződő Államokkal, azok alattvalóival vagy hajóival szemben rosszakaratú jellegű volna.
Ezek a határozmányok nem képezik akadályát annak, hogy az előző bekezdések által felállított elvek figyelembevételével a vasutak és hajózási vállalatok között közvetlen díjszabások állíttassanak fel.

21. cikk. A 20. cikk határozmányaiban biztosított kedvezés nincs egyetlen szerződés tárgyát képező fuvarozásokra korlátozva. Ez a kedvezés - föltéve, hogy az alábbi feltételek teljesíttetnek - egyaránt kiterjed az olyan fuvarozásokra is, amelyek több Szerződő Állam területét igénybevéve, vasúton, tengeren vagy bármely más úton való részfuvarozások sorozatát foglalják magukban és különböző fuvarozási szerződések tárgyát képezik.
Az egymást követő szerződések mindegyikének föl kell említenie a küldemény eredeti származását és a végső rendeltetést ; az árunak az egész összfuvarozás egész tartama alatt a fuvarozóvállalatok őrizetében kell maradnia és ezek egyike által a következőnek közvetítő nélkül és - a vám-, adóhivatali, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági átmeneti műveletek elvégzéséhez szükséges feltartóztatáson kívül - minden késedelem nélkül kell átadatnia.

22. cikk. A 20. cikk határozmányai alkalmazást nyernek úgy a belföldi, mint a nemzetközi vasúti forgalomban azokra az árukra is, amelyek valamely kikötőben vannak, tekintet nélkül a lobogóra, amely alatt azok behozattak vagy amely alatt kivitelre fognak kerülni.
Aláírási jegyzőkönyv. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a lobogók szerint való mindazon egyenlőtlen elbánás, amely kizárólag a lobogóra való tekinteten alapszik, a nemzetközi vasútügyre vonatkozó Szabályzat 4. és 20. cikkeiben használt értelemben rosszakaratú jellegű megkülönböztetésnek tekintendő.

A tengeri kikötők nemzetközi ügyére vonatkozó Egyezmény
Aláírási jegyzőkönyve

A tengeri kikötők nemzetközi ügye tárgyában a mai napon megkötött egyezmény aláírása alkalmával a kellően felhatalmazott alulírottak a következőkben állapodtak meg :
1. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a jelen Szabályzat rendelkezései alkalmazást nyernek a védelmi kikötőkre, melyek külön e célra épültek.
2. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a brit képviselet részéről az 1913. évi »Pilotage Act« 24. cikkének rendelkezéseiből folyólag tett fenntartás elfogadtatik.
3. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a francia törvényhozás részéről a tengeri ügynökökre megállapított kötelezettségek nem tekintendők a tengeri kikötők nemzetközi ügyéről szóló Szabályzat alapelveivel és szellemével ellenkezőknek.
4. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a tengeri kikötők nemzetközi ügyéről szóló Szabályzat 2. cikkében megállapított kölcsönösségi feltétel nem szünteti meg az említett Szabályzat előnyeit a tengeri kikötőkkel nem rendelkező és oly Szerződő Államokra nézve, melyek nem élvezik egy más állam tengeri kikötőjének valamely szakaszán a fentemlített Szabályzat 15. cikkében jelzett jogokat.
5. Abban az esetben, ha egy államnak vagy területnek, melyre az egyezmény nem nyer alkalmazást, ugyanolyan lobogója vagy nemzetisége van, mint egy Szerződő Államnak, ez az állam vagy ez a terület nem hivatkozhatik semminemű oly jogra, melyet a tengeri kikötők nemzetközi ügyéről szóló Szabályzat a Szerződő Államok lobogója vagy honosai részére biztosít.
Ennek a jegyzőkönyvnek ugyanaz az ereje, értéke és érvényességi tartama, mint a mai napi kelettel elfogadott Szabályzatnak és az utóbbinak kiegészítő részeül tekintendő.
Aminek hiteléül a fentnevezett teljhatalmú megbízottak aláírták ezt a jegyzőkönyvet.
Kelt Genfben, ezerkilencszázhuszonhárom évi december hó kilencedikén egy példányban, mely a Nemzetek Szövetsége titkárságának irattárában helyezendő el s melyről az értekezleten képviselt minden államnak az eredetivel egyező másolat lesz küldendő.

(Következnek az aláírások.)

Németalföld :
v. Eysinga, a tengerentúli területek Németalföld-India, Szurinam és Curacao kivételével.

3. § A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium bízatik meg.

Azt, hogy a jelen törvénnyel becikkelyezett okmányokat mely államok erősítették meg, vagy hogy azokhoz mely államok csatlakoztak, úgyszintén a netalán előforduló felmondásokat a kereskedelemügyi miniszter rendelettel teszi közzé.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére