1940. évi XXV. törvénycikk
1940. évi XXV. törvénycikk
az Ankarában, 1938. évi július hó 18. napján kelt magyar-török konzuli egyezmény becikkelyezéséről.
1990.12.31.
(A megerősítő okiratok Budapesten, 1940. évi július hó 25-ik napján cseréltettek ki.)
(Megjelent az Országos Törvénytár 1940. évi szeptember hó 3-án kiadott 14. számában.)
1. § Az Ankarában, 1938. évi június hó 18. napján kelt magyar-török konzuli egyezmény a hozzátartozó zárójegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezménynek és zárójegyzőkönyvnek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő :
(Hivatalos Magyar Fordítás.)
Konzuli egyezmény a Magyar Királyság és a Török Köztársaság között.
Ő Főméltósága a Magyar Királyság és
Ő Nagyméltósága a Török Köztársaság Elnöke
a nemzetközi jog és a viszonosság elve alapján rendezni óhajtván a Magyar Királyság és a Török Köztársaság között a konzulok bebocsátására, kiváltságaira és jogosítványaira vonatkozó jogviszonyokat,
elhatározták, hogy e célból konzuli egyezményt kötnek és kinevezték meghatalmazottaikká, még pedig :
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója
Máriássi Zoltán úr Nagyméltóságát, Magyarország rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét Ankarában,
Ő Nagyméltósága a Török köztársaság Elnöke
Numan Menemencioglu úr Ő Nagyméltóságát, Törökország nagykövetét, a Török Köztársaság Külügyminisztériumának vezértitkárát,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg :
I. FEJEZET.
Konzuli szervezet.
A konzulok.
1. cikk. (1) Mindegyik Magas Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy saját területére befogadja a másik Fél főkonzulait, konzulait és alkonzulait. Ezek a tisztviselők lehetnek hivatásosak vagy tiszteletbeliek.
(2) Mindazonáltal mindegyik Fél fenntartja magának a jogot arra, hogy ne engedje meg konzulátusok felállítását bizonyos helységekben vagy területe bizonyos részein. Ez a megszorítás azonban kettőjük között csak akkor alkalmazható, ha az összes többi államokkal szemben is egyaránt alkalmazást nyer.
(3) A hivatásos konzuloknak és a hivatásos konzuli tisztviselőknek mindig az őket kinevező állam polgárainak kell lenniök. Ők egész ténykedésüket hivatásuk betöltésének fogják szentelni, ennek folytán székhelyük államában kereskedelmet, ipart vagy más hasznot hajtó foglalkozást nem űzhetnek.
(4) A tiszteletbeli konzulok kinevezése előtt diplomáciai úton mindig ki kell eszközölni a másik Fél beleegyezését.
A működési engedély.
2. cikk. (1) A hivatásos és tiszteletbeli főkonzulok, konzulok és alkonzulok hivatásukat konzuli kerületükben nyomban gyakorolhatják, mihelyt a székhelyük államában, hatályban levő szabályoknak és szokásoknak megfelelő alakszerűségek mellett őket elfogadták és elismerték.
(2) Kinevezési okiratok bemutatása után a működési engedélyt, vagy az elfogadásra vonatkozó más okiratot késedelem nélkül és díjmentesen fogják megkapni és az említett működési engedély, illetve elfogadás felmutatása ellenében konzuli kerületük illetékes hatóságai haladék nélkül megteszik a szükséges intézkedéseket a végből, hogy hivatásukkal járó kötelességeiknek eleget tehessenek és az azzal kapcsolatos kiváltságok és mentességek élvezetébe lépjenek.
(3) Ha adott esetben valamelyik Magas Szerződő Fél úgy véli, hogy a működési engedély vagy más elfogadás nem adható meg, vagy hogy azokat vissza kell vonni, az indokokról, amelyeket egyedül ő mérlegelhet, a másik Felet tájékoztatja és pedig a második esetben a működési engedély vagy más elfogadás visszavonása előtt.
A konzuli kerület.
3. cikk. (1) Minden egyes konzuli kerület kiterjedését az a Magas Szerződő Fél határozza meg, amely a konzult kinevezte és ezt közli a másik Féllel. Ugyanilyen módon kell eljárni a már előbb meghatározott konzuli kerületeken történő minden utólagos módosítás esetében.
(2) Egyik konzuli kerület sem terjedhet ki azokra a helységekre vagy országrészekre, ahol konzulátusok felállítása nincs megengedve.
A konzulok helyettesítése akadályoztatásuk esetében.
4. cikk. (1) A főkonzulok, konzulok és alkonzulok akadályoztatása, távolléte vagy elhalálozása esetében a konzuli teendők ideiglenes ellátására a többi konzuli tisztviselők jogosultak az által a Magas Szerződő Fél által meghatározott sorrendben, amelyhez tartoznak, feltéve, hogy hivatalos jellegüket az illetékes helyi hatóságokkal már előzetesen közölték.
(2) A helyi hatóságok kellő értesítés után kötelesek nekik támogatást és védelmet nyujtani és az ideiglenes ügyvitel tartama alatt mindazoknak a kiváltságoknak, előjogoknak, mentességeknek és tiszteletjogoknak az élvezetét biztosítani, amelyek a jelen egyezmény szerint megilletik azt a tényleges konzult, akit helyettesítenek.
(3) A tiszteletbeli konzulok akadályoztatása, távolléte vagy elhalálozása esetében a diplomáciai képviselők valamely személyt, három hónapot meg nem haladó időtartamra, az akadályozott, távollevő vagy elhunyt tisztviselő helyettesítésére, székhelyük államának beleegyezésével kijelölhetnek, amennyiben a kijelölt személyt nem azok közül a hivatásos tisztviselők közül választják ki, akiknek hivatalos jellegét ennek a kormánynak már tudomására hozták.
A konzuli levéltárak lepecsételése a konzul elhalálozása esetében, ha kijelölt helyettese nincsen.
5. cikk. (1) A hivatásos vagy tiszteletbeli főkonzul, konzul és alkonzul elhalálozása esetében, amennyiben kijelölt helyettese nincsen, a helyi hatóságok haladéktalanul intézkednek a konzuli levéltárak valamelyik barátságos állam képviselőjének és a konzult kinevező állam két állampolgárának jelenlétében lepecsételése iránt. Ha ezek a feltételek nem is teljesíthetők, a helyi hatóságoknak mégis intézkedniök kell a lepecsételés iránt. Erről a külügyminisztérium közvetítésével azonnal értesíteniök kell annak az államnak a diplomáciai képviseletét, amely az elhunyt konzult kinevezte és az e célból felvett jegyzőkönyv egy példányát meg kell neki küldeniök.
(2) A helyi hatóságok a pecsét eltávolítását az elhunyt konzul utódának vagy annak a Félnek a diplomáciai képviselője által e célból kijelölt bármelyik diplomáciai vagy konzuli tisztviselő jelenlétében foganatosítják, amelyhez a konzulátus tartozik.
II. FEJEZET.
A konzuli tisztviselőket megillető kiváltságok, előlegek és mentességek.
Tiszteletjogok.
6. cikk. A Magas Szerződő Felek hivatásos és tiszteletbeli főkonzulai, konzulai és alkonzulai a hivatalos állásuknak járó tiszteletjogokra igényt tarthatnak minden olyan, helyzetben, amidőn hivatásukat gyakorolják és különösen akkor, amikor azt a kormányt képviselik, amely őket kinevezte.
Címer és zászló.
7. cikk. (1) A Magas Szerződő Felek hivatásos és tiszteletbeli főkonzulai, konzulai és alkonzulai arra az épületre, amelyben a konzulátus hivatalos helyiségei és segédhivatalai vannak, annak az államnak címerét, amely őket kinevezte, feltehetik ezzel a felírással :
..... főkonzulátusa, konzulátusa vagy alkonzulátusa.
(2) Az említett épületre a két állam hivatalos ünnepnapjain kitűzhetik annak az államnak lobogóját, amely őket kinevezte.
A konzuli irattár mentessége.
8. cikk. (1) A konzuli irattárak mindenkor sérthetetlenek és a helyi hatóságok az azok részét alkotó iratokat, okmányokat és nyilvántartó könyveket semmiféle címen sem kutathatják át vagy foglalhatják le.
(2) Ezeket az iratokat, okmányokat és nyilvántartó könyveket mindig teljesen el kell különíteni azoktól a könyvektől, iratoktól és okmányoktól, amelyek magánjellegűek, vagy a tiszteletbeli konzuli tisztviselők által netán űzött kereskedésre vagy iparra vonatkoznak.
(3) Ha valamelyik Magas Szerződő Fél konzuli szolgálatának hivatalvezetője vagy tisztviselője a helyi igazságügyi vagy közigazgatási hatóság által az ezen irattárak részét alkotó iratok, okmányok vagy nyilvántartó könyvek kiszolgáltatására vagy felmutatására felhivatván, a felhívás teljesítését megtagadja, az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság vele szemben semmiféle kényszerintézkedést nem alkalmazhat, hanem minden ilyen természetű nehézséget diplomáciai úton kell tisztázni.
Pénzügyi természetű kiváltságok.
Igénybevétel, személyes szolgáltatás, katonai beszállásolás.
9. cikk. 1. § (1) Az egyik Magas Szerződő Fél hivatásos főkonzulai, konzulai és alkonzulai, valamint egyéb hivatásos konzuli tisztviselői a másik Fél területén mentességet élveznek minden igénybevétel, személyes szolgáltatás, valamint a katonai beszállásolások terhe alól.
(2) Ez a mentesség nem terjed ki a tulajdonukban álló ingatlanokra, amennyiben azok nincsenek a konzuli szolgálat céljaira rendelve vagy nem szolgálnak az említett tisztviselők lakóhelyiségéül. A tiszteletbeli konzulok és egyéb tiszteletbeli tisztviselők az ígénybevételek, valamint a katonai beszállásolások terhe alól csak kizárólag a konzuli irodák és irattárak elhelyezésére szolgáló helyiségek tekintetében mentesek.
Adózás.
2. § (1) A főkonzulok, konzulok és alkonzulok, valamint az egyéb hivatásos, konzuli tisztviselők mentesek minden egyenes adó alól, amelyet az állam vagy más közjogi testület vet ki.
(2) Ez a mentesség nem terjed ki az olyan adókra, amelyek ki vannak vetve
a) székhelyük államának területéről folyó olyan jövedelmekre, amelyek ingatlanokból vagy ezekkel összekötött jogokból, tőkének jelzálogi biztosítás mellett kihelyezéséből vagy bármely más hasznot hajtó foglalkozásból származnak ;
b) a székhelyük államában fekvő ingatlan-vagyonra vagy az ezekkel összekötött jogokra ;
c) azokra a tőkékre, amelyek a székhelyük államában fekvő bármely üzem forgótőkéjéül szolgálnak.
Vámmentességek.
3. § (1) Mindegyik Magas Szerződő Fél kötelezi magát, hogy megengedi a vámmentes behozatalát mindazoknak a bútoroknak és az első berendezkedés célját szolgáló mindazoknak a tárgyaknak, amelyek a konzuli irodák hivatalos használatára vannak rendelve, továbbá azoknak a címereknek, lobogóknak, nyilvántartó könyveknek, hivatali űrlapoknak, füzeteknek, útleveleknek, bélyegeknek, közokiratoknak és minden más irodai berendezésnek, amelyeket a konzulátusok részére szolgálati célokra az az állam küld, amely azokat felállította.
(2) A hivatásos főkonzulok, konzulok, alkonzulok és egyéb hivatásos konzuli tisztviselők amidőn először érkeznek állomáshelyükre, a vámvizsgálat feltétele mellett jogosultak vámmentesen akár magukkal hozni, akár megérkezésüket megelőző két hónapi vagy azt követő hat hónapi határidőn belül behozatni a saját maguk vagy családjuk tulajdonában álló ingóságokat, ruhákat, személyes használatra szánt tárgyakat és háztartási eszközöket.
(3) Hasonlóképpen mentesek a személyes használatukra vagy családjuk használatára rendelt ingóságok és háztartási eszközök után a kiviteli illetékek alól, amidőn székhelyük államát működésük megszűnésétől számított hat hónapi határidőn belül elhagyják.
(4) A (2) és (3) bekezdésben említett mentesség nem terjed ki az élelmi cikkekre.
(5) Megállapodás áll fenn arra nézve, hogy a hivatásos főkonzulok, konzulok, alkonzulok, vagy egyéb hivatásos konzuli tisztviselők alá vannak vetve a székhelyük államának törvényhozása által alkalmazott behozatali és kiviteli tilalmi rendszernek. Mindazonáltal visszaszállíthatják a (3) bekezdésben említett azokat a tárgyakat, amelyeket magukkal behoztak.
Társadalombiztosítás.
10. cikk. A társadalombiztosítás terén a hivatásos főkonzulok, konzulok és alkonzulok, valamint az egyéb hivatásos konzuli tisztviselők az általuk alkalmazott összes személyek tekintetében elvben alá vannak vetve a székhelyük államában irányadó törvényeknek és gyakorlatnak. Azok a személyeknek azonban, akik annak az államnak alattvalói, amely a konzult kinevezte, a konzuli székhelyének államában nincsenek alávetve a rokkantság, öregség és halál esetére szóló biztosítási kötelezettségnek.
Előjogok az igazságszolgáltatás terén.
Mentesség az igazságszolgáltatás alól a hivatalos működés tekintetében.
11. cikk. 1. § A hivatásos főkonzulok, konzulok, alkonzulok és az egyéb hivatásos konzuli tisztviselők, feltéve, hogy neveiket működési helyük államának kormányával kellő módon közölték, hivatalos eljárásukból folyó cselekményeik miatt székhelyük államának bíróságai által felelősségre nem vonhatók.
Alávetettség a helyi igazságszolgáltatásnak.
2. § A főkonzulok, konzulok, alkonzulok és egyéb konzuli tisztviselők, úgy polgári és kereskedelmi ügyekben, mint bűnügyekben, ugyanúgy alá vannak vetve a székhelyük államának bíróságai által gyakorolt igazságszolgáltatásnak, mint a belföldiek.
Letartóztatás.
3. § Polgári vagy kereskedelmi ügyekben a személyfogság a hivatásos főkonzulokkal, konzulokkal, alkonzulokkal és egyéb hivatásos konzuli tisztviselőkkel szemben sem mint végrehajtási, sem mint biztosítási intézkedés nem alkalmazható. Őrízetbe, előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba csak olyan bűncselekmények miatt helyezhetők, amelynek büntetése a helyi törvények szerint legalább egy évig terjedhető szabadságvesztés-büntetés. Ha valamelyiküket letartóztatják, vagy ha egyébként bűnvádi eljárás indul ellene, államának követségét a másik Fél kormánya erről haladéktalanul értesíti.
Tanúskodás.
4. § (1) A főkonzulok, konzulok, alkonzulok és egyéb konzuli tisztviselők kötelesek tanúvallomás tétele céljából székhelyük államának igazságszolgáltatási hatóságai előtt megjelenni, ha azok hivatalos, úton írásbeli megkeresést intéznek hozzájuk. Olyan tényekre vonatkozólag azonban, amelyek hivatásuk gyakorlását érintik, nem lehet tanúvallomásukat követelni annak a kormánynak beleegyezése nélkül, amely őket kinevezte.
(2) Ha hivatásos konzult kell tanúként kihallgatni és őt a megjelenésében akár betegség akár szolgálati teendők akadályozzák, az igazságszolgáltatási hátóságoknak vagy lakására kell kiszállniok tanúvallomásának kivétele végett, vagy pedig azt kell kérniök, hogy írásban tegyen vallomást azoknak az alakszerűségeknek a figyelembevételével, amelyeket az ország törvényei megállapítanak ; ebben az utóbbi esetben az említett tisztviselő a kérelemnek eleget tenni és írásbeli vallomását aláírásával és hivatalos pecsétével ellátva a részére megszabott határidön belül az ország igazságügyi hatóságainak megküldeni köteles.
(3) Ha bűnügyben a hivatásos konzul személyes megjelenése valamely igazságügyi hatóság előtt székhelye államának törvényei szerint nélkülözhetetlennek mutatkozik és ha ennek a tisztviselőnek kihallgatása saját lakásán nem eszközölhető, szolgálatból folyó akadályoztatása esetében az igazságügyi hatóság megállapodik vele a kihallgatás napjára és órájára nézve és késedelem nélkül, lehetőleg a megállapított időpontban kihallgatja és mihelyt lehetséges, elbocsátja.
III. FEJEZET.
A konzuli tisztviselők jogosítványai.
Saját honosok védelme.
12. cikk. (1) A hivatásos és a tiszteletbeli főkonzulok, konzulok és alkonzulok jogosultak amaz állam polgárainak védelmét ellátni, amely őket kinevezte és ezeknek az állampolgároknak a jogait és érdekeit a nemzetközi jog és szokás értelmében védelemben részesíteni.
(2) E végből a kerületük hatóságaihoz fordulhatnak, hogy a két Magas Szerződő fél közt hatályban levő szerződéseknek és egyezményeknek bármely megszegése vagy honfitársaik jogainak bármely megsértése miatt felszólaljanak.
(3) A konzulok számára biztosíttatik, hogy hivatásuk gyakorlása közben székhelyük államának illetékes hatóságainál a legmesszebbmenö közreműködésre és a legjobb indulatú támogatásra találnak.
Házasság.
13. cikk. A főkonzulok, konzulok, alkonzulok és egyéb konzuli tisztviselők nem működhetnek közre polgári tisztviselőként házasságok kötésénél.
Születés és elhalálozás anyakönyvezése.
14. cikk. (1) A főkonzulok, konzulok és alkonzulok jogosultak az őket kinevező Magas Szerződő Fél állampolgárainak születését és elhatározását a saját államuk törvényei és rendeletei értelmében anyakönyvezni.
(2) Ez a rendelkezés azonban nem mentesít a helyi törvények értelmében a magánosokat terhelő az alól a kötelezettség alól, amely szerint a születési és haláleseteket a helyi hatóságoknak be kell jelenteni.
Anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatása.
15. cikk. (1) Mindegyik Magas Szerződő Fél kötelezi magát, hogy díjmentesen kiszolgáltatja és hivatalból, késedelem nélkül, diplomáciai vagy konzuli úton megküldi, a másik Fél állampolgárainak születésére, házasságkötésére és elhalálozására vonatkozó anyakönyvi kivonatokat.
(2) Mindazonáltal ez a rendelkezés Törökországra csak a házasságkötési és az elhalálozási esetek tekintetében nyer alkalmazást. A születési anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatásának kötelezettsége részéről csak akkor áll be, amikor a külföldiek anyakönyvezésére vonatkozó törvény hatályba lépett.
(3) Az említett kivonatokat, ha egyes esetekben hivatalos célra kérik díjmentesen szolgáltatják ki, az ebben a cikkben meghatározott keretek között.
Útlevelek és más közokiratok.
16. cikk. (1) A hivatásos főkonzulok, konzulok, alkonzulok és egyéb konzuli tisztviselők, valamint a tiszteletbeli konzulok, amennyiben az őket kinevező állam által erre fel vannak hatalmazva, jogosultak az őket kinevező állampolgárai részére útleveleket kiállítani és a külföldiek útleveleit láttamozni.
(2) Jogosultak továbbá, az őket kinevező állam szabályai szerint bármely más hivatalos okiratot kiállítani.
(3) A hivatásos főkonzulok, konzulok, alkonzulok és egyéb hivatásos konzuli tisztviselők jogosultak minden olyan okirat kiállítására, amely a saját államuk polgárainak katonai szolgálatára és az állításkötelezettek orvosi vizsgálatára vonatkozik.
Okiratok szerkesztése, hitelesítése és fordítása.
17. cikk. (1) A hivatásos főkonzulok, konzulok, alkonzulok, és egyéb konzuli tisztviselők, amennyiben az őket kinevező állam törvények arra felhatalmazzák, jogosultak okiratokat szerkeszteni, hitelesíteni és lefordítani, valamint azok másolatát, kivonatát és fordítását hitelesíteni.
(2) Mindazonáltal az említett konzuli tisztviselők által szerkesztett, hitelesített vagy lefordított és pecsétükkel ellátott okiratok, valamint azoknak általuk hitelesített másolatai, kivonatai, vagy fordításai a székhelyük államában csak a következő bekezdésben a)-g) pontok alatt felsorolt esetekben vannak közokirat jellegével és ugyanazzal a joghatállyal és bizonyító erővel felruházva, mintha ennek az államnak közhitelű szerve szerkesztette, fordította, vagy hitelesítette volna ; egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ez a közokirati jelleg, azonos joghatály és bizonyító erő az okiratoknak csak külső alakjára vonatkozik, nem pedig azok tartalmára és az azokban szándékolt jogcselekmény hatására.
(3) A hivatásos főkonzulok, konzulok, alkonzulok és egyéb hivatásos konzuli tisztviselők, ha államuk jogszabályai őket arra felhatalmazzák, jogosultak különösen :
a) írásba foglalni olyan nyilatkozatokat, amelyeket államuk polgárainak (pl. a kereskedőknek, a kapitányoknak, a hajószemélyzet tagjainak vagy a hajók utasainak) esetleg tenniök kell ;
b) írásba foglalni államuk polgárainak végrendeleti intézkedéseit :
c) megszerkeszteni és törzskönyvezni a hajók eladására, kölcsönzésére, elzálogosítására, a hajószemélyzet felvételére vonatkozó, valamint a hajózás űzéséhez szükséges minden egyéb szerződést, továbbá törzskönyvezni a hajók vételére vonatkozó szerződéseket, amennyiben a szerződő felek közül az egyik a konzul államának polgára ;
d) írásba foglalni vagy megszerkeszteni minden más természetű szerződéseket is, amelyeket államuk polgárai egymásközt vagy egy másik állam polgáraival kötöttek ;
e) írásba foglalni vagy megszerkeszteni mindennemű okiratot vagy megszerkeszteni szerződést, tekintet nélkül az azokat kiállító vagy a szerződő személyek állampolgárságára, feltéve, hogy ezek az okiratok és szerződések kizárólag a konzuli tisztviselőt kinevező állam területén fekvő javakra vagy ott intézendő vagy teljesítendő ügyekre vonatkoznak ;
f) hitelesíteni államuk polgárainak aláírását és bármely személynek a c)-e) alatt felsorolt okiratokon levő aláírását ;
g) hitelesíteni vagy lefordítani mindennemű okiratot és okmányt, amelyek államuk hatóságaitól származnak.
(4) Amennyiben a fentemlített okiratok vagy egyéb okmányok olyan ügyekre vonatkoznak, amelyeket abban az államban kell végrehajtani, ahol a konzul székhelye van, azokat emez államtörvényeinek megfelelően kell bélyeggel ellátni vagy utánuk a megfelelő illetéket leróni és ezenkívül az ebben az államban megszabott egyéb alakszerűségeknek is eleget kell tenni.
(5) Abban, az esetben, ha kétség merülne fel valamelyik konzulátus irodájában iktatott közokirat hitelessége és kiadmánya, vagy a fentemlített másolatok, kivonatok vagy fordítások hitelessége és pontossága tekintetében, azoknak az eredetivel való összehasonlítását az érdekelttől, aki ilyen irányú kérelmet, terjeszt elő, nem lehet megtagadni és ő ennél a műveletnél jelen is lehet, ha ezt szükségesnek tartja.
Hagyatékok.
18. cikk. Valamelyik Magas Szerződő Fél állampolgárainak a másiknak területén lévő ingó hagyatékaival kapcsolatos kérdésekben annak az államnak főkonzulait, konzulait és alkonzulait, amelynek az elhúnyt polgára volt.
amennyiben az őket kinevező állam törvényei szerint erre fel vannak hatalmazva, a következő jogosítványok illetik meg :
A konzul értesítése.
1. § (1) Ha az egyik Magas Szerződő Fél állampolgára meghal és a másik Fél területén vagyont hagy hátra, a helyi hatóságok kötelesek erről annak az államnak a konzulát, amelynek az elhúnyt polgára volt, haladéktalanul értesíteni és egyúttal közölni vele a tudomásukra jutott azokat az adatokat amelyek az örökösök nevére és címére és végrendeleti intézkedés létezésére, valamint azokra az intézkedésekre vonatkoznak, amelyeket a hagyaték megóvása érdekében foganatosítottak. Ehhez az értesítéshez amidőn a haláleset a konzul székhelye államának területén következett be, lehetőleg csatolni kell az illetékmentesen kiállított halotti anyakönyvi kivonatot, vagy a haláleset-felvételi ívnek kellően hitelesített másolatát, amennyiben ilyen okirat felvételét a helyi jogszabályok előírják.
(2) A konzul jogosult minden egyes esetben részletesebb felvilágosításokat kérni és a helyi hatóságok azokat a lehetőség határain belül meg fogják adni.
(3) Ha annak az államnak konzula, amelynek az elhunyt polgára volt, a halálesetről előbb értesült, mint az illetékes helyi hatóság, akkor viszont ő köteles ezt arról értesíteni és vele a vonatkozó összes adatokat közölni.
Intézkedések az ingóságok biztosítása érdekében.
2. § (1) Valamely magyar állampolgárnak Törökországban, vagy valamely török állampolgárnak Magyarországon hátramaradt hagyatékához tartozó ingó vagyon tekintetében a konzul és a helyi hatóságok - egymással közös egyetértésben tartozván eljárni - kötelesek a hagyatékhoz tartozó összes ingóságok biztosítása és kezelése érdekében nélkülözhetetlen mindén intézkedést megtenni, azokról leltárt készíteni és az adott körülményekhez képest ezeket a vagyontárgyakat lepecsételni, vagy pedig azoknak biztos helyen elhelyezését elrendelni, vagy valamely megbízható személyt az ingó hagyaték vagyonkezelőjéül kijelölni.
(2) Ha a késedelem veszéllyel jár, a konzul, illetve a helyi hatóságok jogosultak az említett alakiságok foganatosítása iránt egyedül és külön intézkedni, azzal a kikötéssel, hogy erről a távollevő hatóságot az utólagos közreműködés biztosítása végett haladéktalanul értesítik.
Az illetékes hatóságok és az alkalmazandó jog.
3. § (1) Az ingó hagyatékra vonatkozó minden jogvita, amely örökösödés vagy hagyomány jogcímen támad, amaz állam,bíróságai által és annak az államnak a joga szerint nyer elbírálást, amelyhez az elhúnyt tartozott.
(2) Ellenben az ingó hagyatékra vonatkozó minden olyan jogvita, amely nem örökösödés vagy hagyomány jogcímén támad, amaz állam bíróságai által és annak az államnak joga szerint nyer elbírálást, amelyben a hagyaték van.
(3) Az ingatlan hagyatékra vonatkozó, minden, jogvita, még ha örökösödés vagy hagyomány címén támad is, amaz állam bíróságai által és annak joga szerint nyer elbírálást, amelyben az ingatlanok fekszenek.
Az ingó hagyatékok kiszolgáltatása.
(2) A konzul jogosult birtokába venni mindazokat a hagyatéki ingóságokat, amelyek magánosok vagy a helyi hatóságok őrizetében vannak, ugyanazon feltételek mellett, amelyek mellett maga az elhúnyt azok visszaszolgáltatását vagy kiadását követelhette volna. A konzul köteles a hagyaték érdekéit megvédeni vagy azzal a 2. § (1) bekezdése értelmében kijelölt vagyonkezelőt megbízni.
(3) Ha az örökösök, hagyományosok vagy hitelezők közül egyesek amaz állampolgárai, amelyben az ingó hagyaték van, illetve ott laknak, az elhúnyt halálától számított 5 hónapon belül előterjesztett kérelmükre a helyi hatóságok az összes hagyatéki javakat vagy azok megfelelő részét mindaddig visszatarthatják, amíg igényeik végleges elbírálást nem nyertek. A helyi hatóság az ország szokásainak vagy törvényes rendelkezéseinek megfelelő módon közzéteszi a hagyaték megnyíltára vonatkozó és az örökösöket vagy a hitelezőket jelentkezésre felhívó hirdetményeket és ezeket a hirdetményeket a konzullal közli, aki saját részéről szintén tehet közzé hasonló hirdetményeket.
(4) Az ingó hagyatékot nem kell a konzul részére kiszolgáltatni abban az esetben, ha az összes örökösök abban az államban laknak, amelyben a hagyaték megnyílt és többségük aziránt az előző bekezdésben meghatározott határidőn belül kérelmet terjeszt elő.
(5) Ebben az esetben a helyi hatóság válik illetékessé és annak az államnak anyagi jogát alkalmazza, amelyhez az elhúnyt tartozott.
A konzul rendelkezési joga a hagyaték állaga felett.
5. § (1) A konzul köteles a hagyaték állaga terhére nyomban előre folyósítani azokat az összegeket, amelyek a bírói eljárás költségeinek, az adóknak és a konzuli illetékeknek, a helyi hatóságok részéről felszámított költségeknek, az elhúnyt utolsó betegségével és eltemetésével járó költségeknek, a cselédei bérének, az utolsó hat hónapra esedékes lakbérének és amennyiben ennek helye van, a családtagjai tartásával és élelmezésével járó költségeknek a kifizetésére szükségesek.
(2) A konzul a székhelye államában fennálló törvények és szokások figyelembevételével árverés útján értékesítheti azokat az ingóságokat, amelyek romlásnak vannak kitéve és mindazokat, amelyek megőrzése jelentékeny költségekkel járna.
(3) A konzul az örökséghez tartozó tárgyakat mindaddig nem jogosult külföldre szállítani, amíg székhelye államának polgárai vagy lakosai részéről támasztott igazolt igények, valamint ennek az államnak kincstári követelései kielégítve vagy biztosítva nincsenek.
(4) Egyetértés áll fenn arra vonatkozólag, hogy az (1) és (3) bekezdésekben foglalt felsorolás nem érinti az ország törvényeinek azokat a rendelkezéseit, amelyek arra a sorrendre vonatkoznak, amely szerint bizonyos elsőbbséggel bíró követelések és igények kielégítésének történnie kell.
(5) A kincstári követelések tekintetében az egyik Magas Szerződő Fél állampolgárai által a másiknak területén hátrahagyott hagyatékokat ugyanazok a szolgáltatások terhelik, mint a belföldiek hagyatékait.
A törvényes képviselői minőség.
6. § (1) Minden olyan kérdésben, amely a hagyaték megnyílta, kezelése és felszámolása kapcsán felmerülhet, a konzul jogosítva van az őt kinevező állam polgárait mint örökösöket távollét, gondnokság alá helyezés vagy kiskorúság esetében a helyi hatóságok előtt teljes joghatállyal képviselni, feltéve, hogy azok más képviselőt nem neveztek meg és az említett hatóságok kötelesek őt a hagyaték képviselőjéül elismerni, a nélkül, hogy megbízását külön meghatalmazással igazolnia kellene. De a konzul közreműködésének nincs helye attól az időponttól kezdve, amikor az igényjogosultak személyesen megjelennek vagy képviseltetésükről maguk gondoskodnak. A konzul az örökösök és a hagyaték törvényes képviselőjének minőségében alá van vetve a székhelye államában érvényben lévő általános szabályoknak.
(2) A konzul, amennyiben mint a hagyaték törvényes képviselője jön tekintetbe, székhelye államának hatóságai előtt a hagyatékkal kapcsolatos semmiféle ügyben sem vonható saját személyében perbe.
(3) A konzult abban az esetben is el kell ismerni azoknak az örökösöknek és hagyományosoknak törvényes képviselőjéül akik az őt kinevező állam polgárai, ha az elhúnyt nem volt ennek az államnak a polgára.
A tengerészek és az utasok hagyatékára vonatkozó konzuli jogosítványok.
7. § (1) Azoknak a tengerészeknek, átutazóknak vagy más utasoknak hagyatéka tekintetében, akik az egyik Magas Szerződő Fél állampolgárai és a másik Fél területén vagy valamelyik Fél lobogóját viselő hajón, a konzuli kerületben haltak el, a konzul kizárólag illetékes a hagyatéki leltár felvételére, az esedékes összegek, járandóságok, értékpapírok és az elhúnyt tulajdonában volt minden tárgynak birtokba vételére és a hagyaték biztosítás és felszámolása érdekében szükséges minden hivatalos cselekmény foganatosítására.
(2) Az előbbi bekezdésben meghatározott esetben a konzul köteles a hagyaték állaga erejéig a terheket rendezni és mindazokat az illetékeket megfizetni, amelyek esetleg szedhetők.
Gyámság és gondnokság.
A konzul értesítése.
19. cikk. 1. § Ha a konzuli székhely államában a főkonzult, konzult és alkonzult kinevező állampolgárát illetően olyan körülmények merülnek fel, amelyek gyámság vagy gondnokság szervezését teszik szükségessé, a helyi hatóságok a konzult erről haladéktalanul értesítik.
Az alkalmazandó törvény és illetékesség kérdése.
2. § A gyámság és a gondnokság megszervezése a gyámügyi igazgatás és felügyelet tekintetében annak az államnak törvényei irányadók, amelynek állampolgára az a személy akinek részére a gyámságot vagy gondnokságot meg kell szervezni és a teendő intézkedésekre azok a gyámhatóságok illetékesek, amelyek a konzult kinevező állam területén székelnek.
A gyámság és a gondnokság terjedelme.
(2) Minden olyan gyámhatósági intézkedés, amely a konzul székhelye államának területén fekvő ingatlanokra vonatkozik, csak úgy joghatályos, ha ennek az államnak illetékes hatósága abba beleegyezett, feltéve, hogy erre a beleegyezésre az ő törvényhozása szerint szükség van.
A konzul mint ideiglenes gyám vagy gondnok.
4. § Az alatt az idő alatt, amely a gyámságnak, illetve a gondnokságnak a kiskorú, illetve a gondnokolt hazai törvényei, értelmében illetékes hatóság által való megszervezésére szükséges a konzul ideiglenesen saját maga láthatja el a gyám, illetve a gondnok teendőit.
A gyámhatóság által teendő ideiglenes intézkedések.
Átruházott hatáskör.
6. § (1) Az egyik Magas Szerződő Fél gyámhatósági hatáskörük egy részét (pl. bizonyos ügyek intézését, a javaknak vagy a javak egy részének igazgatását stb.) - a személyállapotot tárgyazó kérdések eldöntésére vonatkozó hatáskör kivételével - a másik Félnek arra a gyámhatóságára ruházhatják át, amelynek hivatali kerületében a kiskorú vagy gondnokot állandó lakhelye vagy ingó vagy ingatlan vagyona van.
(2) Ebben az esetben ezek a hatóságok hazai joguk rendelkezéseit alkalmazzák.
(3) A gyámhatóságok által átruházott hatáskörben hozott jogerős határozatokat a másik Fél területén minden alakszerűség nélkül el kell ismerni.
(4) A másik Fél gyámhatósága az átruházott hatáskört vagy elfogadja, vagy pedig kijelenti az elfogadás megtagadását.
Hajózás.
20. cikk. A konzulnak a hajózásra vonatkozó jogosítványai a jelen cikk alábbi szakaszaiban meghatározott kérdésekre vannak korlátozva és semmiképpen sem terjeszthetők ki más cselekményekre és műveletekre.
A hazai hajók védelme.
1. § (1) A főkonzulok, konzulok és alkonzulok a kikötői szabályokhoz alkalmazkodás mellett közbenjárhatnak az olyan hajók érkezésének és indulásának megkönnyítése céljából, amelyek annak az államnak a lobogóját viselik, amely őket kinevezte és ezeknek a hajóknak a kerületükhöz tartozó vizeken tartózkodásuk tartama alatt támogatást nyujthatnak.
(2) Ebből a célból személyesen elmehetnek vagy megbízottjukat elküldhetik az említett hajók fedélzetére, mihelyt azok szabad közlekedésre bocsáttattak, kihallgathatják a hajószemélyzetet, meg vizsgálhatják a hajórakományokat, írásba foglalhatják a hajószemélyzet tagjainak és az utasoknak az utazásra, a hajóút céljára és eseményeire vonatkozó nyilatkozatait és kiállíthatják a rakományi nyilatkozatokat.
(3) A jelen cikkben említett »hajószemélyzet« kifejezés magában foglalja : a kapitányt, a tiszteket, a tengerészeket, fűtőket és minden más személyt, aki a hajóra fel van fogadva.
A rend fenntartása a hajón.
2. § (1) A főkonzulok, konzulok és alkonzulok kizárólag hivatottak arra, hogy a nemzetük lobogóját viselő kereskedelmi hajókon a belső rendet fenntartsák. Ők maguk rendezik, amennyiben az őket kinevező állam törvényei szerint erre felhatalmazásuk van, mindazokat a vitákat, amelyek ezeknek a hajóknak kapitányai, tisztjei és matrózai között felmerülhetnek és különösen azokat, amelyek a zsoldra és az egymással szemben vállalat kötelezettségek teljesítésére vonatkoznak.
(2) Ebben az esetben a helyi hatóságok csak akkor léphetnek közbe, ha a hajók fedélzetén keletkezett rendbontás oly természetű, hogy a közrendet a szárazföldön vagy a kikötőben megzavarhatja, vagy pedig, ha abban olyan személynek van része, aki a konzuli székhely államának polgára, vagy aki nem tartozik a hajószemélyzethez.
(3) Minden más esetben a fentemlített hatóságok arra szorítkoznak, hogy a konzulok részére támogatást nyujtanak akkor, amikor azok őket megkeresik aziránt, hogy hivatalos ténykedésük teljesítését megkönnyítsék.
A szökevények letartóztatásának joga.
3. § (1) A főkonzulok, konzulok és alkonzulok a hajóra visszavezetés vagy a konzult kinevező államba visszaküldés végett letartóztathatnak minden olyan személyt, aki ennek az államnak a lobogóját viselő hajó személyzetéhez tartozik és a fedélzetről a másik állam vizein megszökött.
(2) Ebből a célból írásban megkeresést kell intézniök az illetékes helyi hatóságokhoz és akár a hajólajstromok, vagy a hajószemélyzeti jegyzék, akár ez okmányok hiteles kivonatának bemutatásával igazolniok kell, hogy a kikért egyének valóban a hajószemélyzethez tartoznak.
(3) Az olyan megkeresésre, amelynek jogossága ily módon van igazolva a szökevények kiszolgáltatása - a (6) és (7) bekezdésekben foglalt rendelkezésektől eltekintve - meg nem tagadható.
(4) A konzulokat egyébként mindennemű támogatásban és segítségben kell részesíteni az ilyen szökevények nyomozása, és elfogatása céljából és ezek letartóztatása a helyi hatóságokhoz intézett írásbeli megkeresésre és a fogvatartásuk költségei a konzult terhelik mindaddig az időpontig, amíg őket a hajóra vissza nem kísérik vagy amíg nem nyílik alkalom arra, hogy hazaszállítsák őket. Ha azonban a letartóztatástól számított két hónap alatt ilyen alkalom nem kínálkozik, vagy ha a fogvatartással járó költségek nem nyernek rendszeres megtérítést, a nevezett szökevényeket, a konzulnak három nappal előbb történt értesítése után, szabadon fogják bocsátani és őket ugyanabból az esetből kifolyólag újból letartóztatni nem lehet.
(5) Azokban a helységekben, ahol nincsen konzul, az ilyen személyekre vonatkozó kiadatási megkeresést a hajóskapitány vagy a hajón helyette parancsnokló más személy a jelen cikk rendelkezéseinek szem előtt tartásával a helyi hatóságoknál terjesztheti elő.
(6) Ha a szökevény olyan bűncselekményt követett el, amelynek üldözése a helyi hatóságok hatáskörébe tartozik, ezek az átadást mindaddig elhalaszthatják, amíg az illetékes bíróság ítéletet nem hozott és ezt az ítéletet teljes egészében végre nem hajtották.
(7) Ha a szökevény a konzuli székhely államának polgára, a jelen cikk rendelkezései nem nyernek alkalmazást.
A tengeri káresetek szabályozása.
4. § Mindazokban az esetekben, amidőn a hajótulajdonosok, a rakomány tulajdonosai és a biztosítók között ellenkező megállapodások nincsenek, mindazokat a tengeri káreseteket, amelyeket valamelyik Magas Szerződő Fél lobogóját viselő hajók a tengeren szenvedtek - akár önként kötnek ki a kikötőben ezek a hajók, akár kényszerhelyzet folytán időznek ott - országuknak ama konzulai tárgyalják, akiknek konzuli kerületébe a kikötő tartozik, kivéve, ha a konzuli székhely államának vagy pedig valamely harmadik államnak polgárai vannak érdekelve ezekben a káresetekben ; ez utóbbi esetben és az összes érdekelt felek között létrejött barátságos megegyezés hiányában, a káreseteket a helyi hatóság van jogosítva rendezni.
Tengeri balesetek.
5. § (1) Ha az egyik Magas Szerződő Fél lobogóját viselő hajó a másik Fél partvidékén hajótörést szenved vagy megfeneklik, a helyi hatóságok kötelesek erről az illetékes konzult a lehető legsürgősebben értesíteni.
(2) Ezeknek a hajótörést szenvedett vagy megfeneklett hajóknak a megmentésére vonatkozó összes munkálatokat a helyi jogrendszernek megfelelően kell foganatosítani és azokat az említett illetékes konzulok vezetik. A helyi hatóságok közreműködése csak a konzul vagy az általa kijelölt személyek támogatására, valamint a rend fenntartására, a hajószemélyzethez nem tartozó mentők érdekeinek megóvására és az áruk be- és kivitelénél irányadó rendelkezések végrehajtásának biztosítására szorítkozik.
(3) Az említett konzulok vagy megbízottaik távollétében vagy megérkezésükig a helyi hatóságok kötelesek a lehetőnek mutatkozó minden szükséges intézkedést megtenni a hajótörésből megmentett személyek oltalma és a megmentett tárgyak biztosítása végett.
(4) A helyi hatóságok közreműködéséért ezekben, a különféle esetekben semmiféle illeték szedésének nincs helye, azokon kívül, amelyek hasonló esetekben a hazai hajókat is terhelik. Ellenben meg, kell téríteni mindazokat a költségeket, amelyeket a mentési munkálatok, úgyszintén a megmentett tárgyak megőrzése tettek szükségessé.
(5) Abban az esetben, amidőn a hajótörést szenvedett hajók nemzetisége tekintetében kétség forog fenn, a jelen cikkben meghatározott működés kifejtésére kizárólag a helyi hatóságok illetékesek.
(6) A megmentett áruk és értékek semminemű vám alá nem esnek, kivéve, ha azokat az országba behozzák.
IV. FEJEZET.
Általános rendelkezések.
A diplomáciai képviseletnek konzuli feladatokkal megbízott tagja.
21. cikk. A II. és III. fejezet rendelkezéseit a diplomáciai képviseletnek azokra a tagjaira is alkalmazni kell, akik az említett képviselet konzuli feladatkörének ellátásával vannak megbízva és pedig azoknak a diplomáciai kiváltságoknak és mentességeknek épségben tartása mellett, amelyek őket a nemzetközi jog elvei szerint megilletik.
A nemzetközi jog elveinek alkalmazása.
22. cikk. A Magas szerződő Felek megállapodtak abban, hogy minden olyan esetben, amelyet ennek az egyezménynek egyes rendelkezései nem tartottak szem előtt, illetve nem szabályoztak, a nemzetközi jog általános elveinek megfelelő módon fognak az ügyben eljárni.
A legnagyobb kedvezményt biztosító záradék.
23. cikk. (1) Mindegyik Magas Szerződő Fél hivatásos főkonzulai, konzulai, alkonzulai és egyéb konzuli tisztviselői, valamint tiszteletbeli konzulai, a másik Fél területén a viszonosság feltétele mellett, mindazokat a kiváltságokat, előjogokat és mentességeket élvezik és mindazokkal a jogosítványokkal fel lesznek ruházva, amelyek bármelyik harmadik hatalom oly tisztviselőinek biztosíttatnak vagy biztosíttatni fognak, akiknek ugyanaz a jellege vagy ugyanaz a rangja van addig amíg ez utóbbiak ezeket a kiváltságokat, elő jogokat és mentességeket élvezik és a fentemlített jogosítványokat gyakorolják.
(2) Mindazonáltal egyetértés áll fenn arra nézve, hogy egyik Magas Szerződő Fél sem hivatkozhatik a legnagyobb kedvezményt biztosító záradékból folyó előnyre oly célból, hogy saját konzuli tisztviselői javára egyéb vagy kiterjedtebb kiváltságokat, előjogokat, mentességeket és jogosítványokat követeljen, mint aminőket ő maga a másik Fél konzuli tisztviselőinek ugyanezen a címen nyujt.
V. FEJEZET.
Záró rendelkezések.
Megerősítés.
24. cikk. A jelen egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Budapesten ki kell cserélni.
Az egyezmény életbelépése és hatálya.
25. cikk. (1) A jelen egyezmény hatályának tartama három év az életbelépéstől számítva, ami a megerősítő okiratok kicserélését követő kilencvenedik napon következik be.
(2) Azonban az egyezmény hatálya meg nem határozott időre hallgatólagosan meghosszabbítást nyer, ha hatályának megszűnte előtt hat hónappal fel nem mondják. Azután az egyezményt bármikor fel lehet mondani és akkor a felmondás napjától számított hat hónapig marad hatályban.
Aminek hiteléül a meghatalmazottak ezt az egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Ankarában, két eredeti példányban, 1938. évi június hó 18-án.
(Aláirások.)
Zárójegyzőkönyv.
A jelen egyezmény aláírása alkalmával a két Magas Szerződő Fél meghatalmazottai a következő rendelkezésekben állapodtak meg :
A 9. cikk 2. §-ához.
A 9. cikk 2. §-ának (1) bekezdésében kikötött mentesség nem terjed ki a közüzemek által nyujtott szolgáltatásokért járó illetékekre, például a csatornázási illetékre vagy a vízdíjra.
A 13. cikkhez.
A 13. cikkben foglalt rendelkezés nem értelmezhető akként, mintha a diplomáciai képviselők közreműködhetnének házasságok kötésénél.
20. cikkhez.
A hajózásra vonatkozó rendelkezések a folyami hajózásra nem nyernek alkalmazást
Az ebben a cikkben foglalt kikötés nem érinti a nemzetközi folyamokra vonatkozólag hatályban lévő általános és különös rendelkezéseket, feltéve, hogy ezek a rendelkezések nem tartalmaznak valamely, a török hajókra hátrányos megkülönböztetést.
A jelen zárójegyzőkönyv a mai napon aláírt konzuli egyezmény alkotó része és magával az egyezménnyel egyidőben fog megerősíttetni és hatályba lépni.
Kelt Ankarában, két eredeti példányban, 1938. évi június hó 18-án.
(Aláirások.)
3. § Ezt a törvényt az érdekelt miniszterek hajtják végre.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás