1957. évi 59. törvényerejű rendelet

az áruminták és kereskedelmi propagandaanyagok behozatalának megkönnyítésére vonatkozó, Genfben, 1952. november hó 7. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről¹

2014.06.06.

(A Magyar Népköztársaság² részéről az egyezményhez való csatlakozásunkról kiállított okiratnak az ENSZ Titkárságán való letétele 1957. évi június hó 3-án megtörtént, s az Egyezmény - annak XI. cikke értelmében - Magyarország tekintetében 1957. évi július hó 3. napján lépett hatályba.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa³ az Áruminták és kereskedelmi propagandaanyagok behozatalának megkönnyítéséről szóló, Genfben, 1952. évi november hó 7. napján kelt nemzetközi egyezményt jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar szövege a következő:

„Az Áruminták és propagandaanyag behozatalának megkönnyítésére kötött nemzetközi Egyezmény.”

Genf, 1952. november 7.

„ Az áruminták és a propagandaanyag behozatalának megkönnyítésére kötött nemzetközi Egyezmény

A jelen Egyezményt aláíró kormányok meg lévén győződve, hogy a különböző fajta áruminták behozatalára vonatkozó közös szabályozás elfogadása - vonatkozzék ez nyersterményekre, iparcikkekre vagy propagandaanyagra - meg fogja könnyíteni a nemzetközi kereskedelem fejlődését, a következőkben állapodtak meg:

I. cikk

Meghatározások

A jelen Egyezmény alkalmazása szempontjából:

a) A „behozatali illetékek” megjelölés magában foglalja a vámot, valamint minden egyéb, a behozatalkor vagy a behozatallal kapcsolatban fizetendő illetékeket és adókat, de ugyanakkor mindennemű olyan fogyasztási és más belföldi adókat, melyeket a behozott árucikkekre vetnek ki - mindazonáltal kivéve azokat a díjakat és költségeket, amelyek a nyújtott szolgáltatások hozzávetőleges értékét nem haladják meg, és amelyek nem jelentik a hazai gyártmányok közvetett védelmét vagy a behozatal megadóztatását kincstári célból;

b) a „személyek” megjelölés vonatkozik mind fizikai mind jogi személyekre;

c) ami a Szerződő Felek területeire vonatkozó utalásokat illeti - e területeken az anyaországot és mindazokat az egyéb területeket kell érteni, amelyeket a Szerződő Fél képvisel nemzetközi vonatkozásban, és amely területre kiterjed a jelen Egyezmény a XIII. cikk rendelkezései szerint.

II. cikk

Jelentéktelen értékű áruminták mentesítése
a behozatali illetékek alól

1. Valamennyi Szerződő Fél mentesíti a területére importált valamennyi árumintát a behozatali illetékek alól, feltételezve, hogy a minták értéke jelentéktelen és csupán azt a célt szolgálják, hogy a behozatal érdekében fokozzák a megrendeléseket azokban az árucikkekben amelyekre az adott minták vonatkoznak. Az importterület vámhatóságai annak megállapítására, vajon az áruminta valóban jelentéktelen értéket képvisel-e, figyelembe vehetik az egyes áruminták értékét külön-külön, vagy pedig az ugyanabban a küldeményben szereplő összes minták együttes értékét. Amennyiben azonban a mintákat ugyanaz a feladó különböző címzettekhez juttatja el, a minták értékét a jelen szakasz alkalmazása szempontjából még abban az esetben sem lehet összeszámítani, ha behozataluk egyidejűleg történt.

2. Az import–terület vámhatóságai a jelen cikk 1. bekezdésében a behozatali illetékek alól adott mentesítés feltételeként megkövetelhetik, hogy az árumintákat különleges megjelölés, átlyukasztás, bemetszés vagy egyéb formában alkalmatlanná tegyék arra, hogy kereskedelmi forgalomba kerülhessenek, kivéve, ha az említett műveletek azzal a hatással járnának, hogy a minták elvesztik a jellegüket.

III. cikk

Egyéb minták időleges mentesítése
a behozatali illetékek alól

1. A jelen cikk alkalmazása szempontjából a „minták” megjelölés azon cikkekre vonatkozik, amelyek a már gyártott áru bizonyos meghatározott kategóriáit képviselik, vagy pedig olyan áruk mintái, amelyeknek gyártását már tervbe vették - feltéve:

a) hogy tulajdonosuk külföldön teleppel bíró személy, és hogy kizárólag abból a célból importálták e mintákat, hogy a behozatali területen bemutathassák őket olyan áru megrendelése elérése érdekében, amely árukat külföldről szállítanak az importterületre;

b) hogy nem kerülnek sem eladásra, sem rendeltetésük szerinti felhasználásra, kivéve a bemutatás célját szolgáló használást, de semmiféle más célra nem fordítják azokat a bér- vagy visszteher ellenében, amíg az import–ország területén tárolnak;

c) hogy az a rendeltetésük, hogy megfelelő időben re–exportra kerüljenek és

d) hogy re–exportjuk esetén azonosítás lehetséges; ellenben nem vonatkozik ugyanazon személy által behozott, vagy ugyanazon címzett részére szállított olyan mennyiségű azonos árucikkre, amely a maga összességében már nem tekinthető többé a rendes kereskedelmi szokások értelmében árumintának.

2. Azok a behozatali illeték alá eső áruminták, amelyeket valamely Szerződő Fél területéről - kereskedelmi utazó közvetítésével, vagy enélkül - olyan személy hoz be, akinek valemelyik Szerződő Fél területén van telepe, ideiglenes behozatali illetékmentességet élveznek a Szerződő Felek mindegyikének területén, amennyiben letétbe helyezik a behozatali illetéket és az esetleg követelhető egyéb összegeket, vagy más fedezettel alátámasztott kötelezettségvállalás biztosítja ezek szükség esetén történő megfizetését. A letétbe helyezett összegek (azon tételek kivételével, amelyek a jelen Egyezmény VI. cikke értelmében követelhetők) legfeljebb 10 százalékkal haladják meg a behozatali illeték összegét.

3. Az érdekelt személyeknek a jelen cikkben foglalt könnyítések igénybevétele érdekében be kell tartaniok a behozatali ország vonatkozó törvényeit és rendeleteit, valamint az ezen a területen érvényben levő vámeljárás alakiságait. Amennyiben olyan ipari, vagy mezőgazdasági anyagról vagy olyan járműről van szó, amelynek vámértéke meghaladja az 1000,– USA-dollárt (vagy ennek más pénznemben számított ellenértékét), az importőr kötelezhető annak bejelentésére, hogy mi az említett anyagok, illetőleg járművek rendeltetési helye; ezenfelül a behozatali ország vámhatóságai felhívhatják az importőröket arra, hogy bármikor igazolják, miszerint a kérdéses anyag vagy jármű a bejelentett helyen található. A behozatali ország vámhatóságai lepecsételhetik az anyagokat és járműveket, vagy működésüket más módon megakadályozhatják arra az időre, amelyre az ideiglenes mentesség kiterjed, és korlátozhatják azokat a helyeket, ahol az említett áruk vagy járművek működtetése - bemutatás céljából - megtörténik.

4. A behozatali ország vámhatóságainak, általános szabályként, meg kell elégedniök az áruminták további azonosítása szempontjából azokkal a jelzésekkel, amelyeket valamely Szerződő Fél országának vámhatóságai eszközöltek, feltéve, hogy e Szerződő Fél vámhatóságai a szóban forgó minták mellé a cikkeket pontosan leíró és általuk hitelesített jegyzéket mellékelnek. Kiegészítő jelzéseket csupán abban az esetben szabad az árumintákon elhelyezni, ha ezt a behozatali ország vámhatóságai szükségesnek tartják annak érdekében, hogy az árumintákat re–exportjuk esetén azonosítani lehessen. Az árumintákra alkalmazott jelzéseknek azonban nem szabad ezeket használhatatlanokká tenniük.

5. A visszavitelre megállapított határidő azon árumintákra nézve, amelyek a jelen cikk értelmében behozatali vámmentességet élveznek, nem lehet hat hónapnál kevesebb. Amennyiben a reexportra megállapított határidő lejár, a behozatali illetékeket és az egyébként netalán követelhető összegeket be lehet szedni a reexportra nem került áruminták után. Az említett összegek már az előírt határidő lejárta előtt is beszedhetők ama áruminták után, amelyek nem felelnek meg többé a jelen cikk első bekezdésében meghatározott feltételeknek.

6. A jelen szakasz feltételei szerint behozott árumintáknak az előírt határidőn belül történő reexportja alkalmával a letétbe helyezett összegek visszatérítése, vagy a jelen cikk második bekezdése értelmében a behozatal alkalmával szolgáltatott biztosíték felszabadítása minden késedelem nélkül megtörténik a határon, vagy az államterület belsejében működő, valamely erre felhatalmazott vámhivatalban, mégis azzal, hogy adott esetben le kell vonni a reexportra be nem mutatott áruminták utáni vámot és egyéb összegeket. Különleges körülmények fennforgása esetén más módon is visszaszolgáltathatók a letétek, feltéve, hogy ez gyors ütemben megy végbe. Mindegyik Szerződő Fél közzéteszi azoknak a vámhivataloknak jegyzékét; amelyeket kijelölt az említett műveletek lebonyolítására.

IV. cikk

Propagandaanyag mentesítése
a behozatali illetékek alól

1. Valamennyi Szerződő Fél mentesíti a behozatali illetékek alól a katalógusokat, árjegyzékeket és kereskedelmi tájékoztatókat, amelyek

a) értékesítésre vagy bérbeadásra ajánlott árukra, vagy

b) felajánlott szállítási vagy kereskedelmi biztosítási szolgáltatásokra vonatkoznak,

ha az ajánlattevőnek egy másik Szerződő Fél területén van telephelye, és az említett dokumentációs anyagot valamely Szerződő Fél területéről hozzák be, feltéve, hogy minden egyes küldemény:

(i) csak egyetlen okmányból áll, vagy

(ii) az okmányok mindegyikének csak egyetlen példányát foglalja magában, amennyiben több okmányból áll, vagy

(iii) nem haladja meg az 1 kg bruttósúlyt, függetlenül az okmányok és a példányok számától.

Amennyiben egyidejűleg több csomagot indítanak útnak különböző, a behozatali ország területén levő címzett részére, ez nem fosztja meg a szóban forgó csomagokat a mentesítéstől, ha a címettek csupán egy–egy csomagot kapnak.

2. A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései ellenére a Szerződő Fél nem köteles mentesítést adni a behozatali illetékek lerovása alól a következő esetekben:

a) ha olyan katalógusokról, árjegyzékekről és kereskedelmi tájékoztatókról van szó, amelyek nem viselik feltűnően magukon ama külföldi vállalat cégét, amely előállítja, értékesíti vagy bérbeadja az árut, vagy amely felajánlja szállítási vagy kereskedelmi biztosítási szolgáltatásait, amelyekre vonatkoznak a szóban forgó katalógusok, árjegyzékek vagy kereskedelmi tájékoztatók:

b) ha olyan katalógusokról, árjegyzékekről és kereskedelmi tájékoztatókról van szó, amelyek a fogyasztók céljait szolgálják, mint ilyenek kerültek a behozatali ország vámhatóságainál bejelentésre és gyűjtőcsomagokban érkeztek, hogy azokat későbbi időpontban a behozatali ország területén levő különböző címzettekhez továbbítsák.

V. cikk

Kereskedelmi propagandaanyagot tartalmazó
filmek ideiglenes mentessége a behozatali
illetékek alól

A jelen Egyezmény III. cikkében meghatározott feltételek mellett valamennyi Szerződő Fél a jelen cikkben foglalt könnyítéseket engedélyezi a propaganda jellegű film–pozitívok részére, amelyek 16 mm-nél nem szélesebbek, amennyiben a vámhatóságok kellőképpen megállapíthatják, hogy olyan filmekről van szó (hangnegatívumokkal vagy anélkül), amelyek lényegében fényképek, és olyan gyártmányoknak vagy anyagoknak a természetét vagy működését mutatják be, amelyeknek minőségét nem lehet célra vezetően ábrázolni áruminták vagy árjegyzékek segítségével, feltéve, hogy ezek a filmek:

a) olyan gyártmányokra vagy anyagokra vonatkoznak, amelyeket valamely másik Szerződő Fél területén székhellyel bíró személy hoz forgalomba vagy ad bérbe;

b) olyan jellegűek, hogy a valószínű vásárlók előtt kerüljenek bemutatásra és nem nyilvános jellegű termékben;

c) olyan csomagokban importálják azokat, amelyekben mindegyik filmnek csak egy másolata fordul elő, és nem képezhetik részét egy jelentősebb filmszállítmánynak.

VI. cikk

Tilalmak és korlátozások időleges felfüggesztése

1. Egyik Szerződő Fél sem fog (a behozatali illetékeken kívül) behozatali tilalmakat vagy korlátozásokat alkalmazni - akár kontingens-megállapítások, akár behozatali engedélyek, akár egyéb eljárások segítségével érvényesüljenek is ezek - valamely másik Szerződő Fél területéről érkező olyan árukkal kapcsolatban:

a) amelyek a jelen Egyezmény II. vagy IV. cikkének rendelkezései értelmében mentesek a behozatali illetékek alól (vagy mentesek volnának, ha behozataluk ilyen illetékek alá esnék); vagy

b) amelyek a jelen Egyezmény III. vagy V. cikkének rendelkezései értelmében ideiglenes mentességet élveznek (vagy ilyent élveznének, ha behozataluk illeték alá esnék),

feltéve, hogy az említett áruk behozatala nem jár semmi fizetési kötelezettséggel a szállítási és biztosítási díjak rendezésén, valamint ama szolgálatok díjazásán kívül, amelyeket a behozatali területen teljesített ott telephellyel bíró személy.

2. Ami a jelen Egyezmény III. vagy V. cikkének rendelkezései szerint ideiglenes mentességet élvező árukat illeti (vagy azokat az árukat, amelyek ily mentességet élveznének, ha az említett illetékek alá esnének), a behozatali tilalmak vagy korlátozások felfüggesztése csupán arra az időre alkalmazható, amelyre az ideiglenes mentességet engedélyezik (vagy engedélyeznék, ha az áruk behozatali illeték alá esnének). Abban az esetben, ha az áruk nem kerülnek reexportra az alatt az időszak alatt, amelyre vonatkozólag a jelen cikk 1. bekezdése felfüggesztette a tilalmakat vagy korlátozások alkalmazását, a behozatali ország hatóságai megtehetik azokat az intézkedéseket, amelyeket akkor alkalmazhatnának, ha a behozatali tilalmak vagy korlátozások felfüggesztése nem történt volna meg. A behozatali terület hatóságai ebből a célból megfelelő biztosítékokat követelhetnek, így például külön fedezet letétbe helyezését a behozatali illetékek megfizetésére vonatkozó biztosítékon felül.

3. A jelen Egyezmény rendelkezései nem akadályozzák meg a Szerződő Feleket abban, hogy behozatali tilalmakat vagy korlátozásokat alkalmazzanak a következő esetekben,

a) ha ezek szükségesnek mutatkoznak a közerkölcs vagy a biztonság lényeges érdekeinek védelmében;

b) ha szükségesek az emberek és állatok életének és egészségének védelmére, vagy növényvédelmi szempontokból;

c) ha arany vagy ezüst behozatalára vonatkoznak;

d) ha ez szükségesnek mutatkozik olyan törvények és rendeletek végrehajtásának biztosítása szempontjából, amelyek vámintézkedések alkalmazására, valamint a szabadalmak, védjegyek, szerzői és sokszorosítási jogok védelmére vonatkoznak;

e) megtévesztő üzelmek megakadályozására szükségesek;

f) ha börtönben készített cikkekre vonatkoznak;

g) ha ez szükséges a nemzetközi kereskedelem forgalmára szánt áruk osztályozására, minőségének ellenőrzésére, vagy eladására vonatkozó szabályok vagy rendelkezések alkalmazása szempontjából.

VII. cikk

Az alakiságok egyszerűsítése

1. Mindegyik Szerződő Fél a minimumra csökkenti azokat az alakiságokat, amelyeket a jelen Egyezményben meghatározott könnyítések alkalmazásával kapcsolatban megkíván.

2. Valamennyi Szerződő Félnek haladék nélkül közzé kell tennie az ebben a tárgyban hozott rendelkezéseket, hogy az érdekeltek erről tudomást szerezhessenek és így elkerülhessék azokat a joghátrányokat, amelyek abból eredhetnek, hogy előttük ismeretlen alakiságokat alkalmaznak velük szemben.

VIII. cikk

A jogviták rendezése

1. Minden olyan jogvita, amely két vagy több Szerződő Fél között felmerül a jelen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban, a lehetőség szerint a Felek között közvetlen tárgyalások útján kerül rendezésre.

2. Minden olyan jogvitát, amelyet nem lehet tárgyalások útján rendezni, a vitában érdekelt Felek által közösen kijelölt személy vagy szerv döntése alá kell bocsátani. Amennyiben azonban a Felek nem tudnak megegyezni az említett személy vagy szerv kiválasztásában, a Felek bármelyike felkérheti a Nemzetközi Bíróság elnökét, hogy ő jelöljön ki egy döntőbírót.

3. A jelen cikk 2. bekezdésében megjelölt személy vagy szerv döntése kötelező az érdekelt Szerződő Felekre.

IX. cikk

Aláírás és ratifikálás

1. A jelen Egyezmény 1953. évi június hó 30. napjáig aláírás céljából rendelkezésre áll mindazon államok kormányainak, amelyek Szerződő Felei a Vámtarifákról és a Kereskedelemről szóló Általános Egyezmények (GATT), valamint ama államok kormányának is, amelyek tagjai az ENSZ-nek, vagy amelyekkel az ENSZ főtitkára ebből a célból másolatban közli a jelen Egyezmény szövegét.

2. A jelen Egyezményt az alkotmányban megkívánt eljárásnak megfelelően, ratifikálás vagy az aláíró kormányok részéről történő elfogadás céljából elő kell terjeszteni. A ratifikálás vagy elfogadási okiratokat az ENSZ főtitkáránál kell letétbe helyezni.

X. cikk

Csatlakozás

1. A jelen Egyezményhez való csatlakozás lehetősége nyitva áll a IX. cikk 1. bekezdésében megjelölt államok kormányai részére.

2. A csatlakozás olyan módon történik, hogy az erre vonatkozó csatlakozó okiratot letétbe helyezik az ENSZ főtitkáránál.

XI. cikk

Hatálybalépés

Amennyiben a IX. cikkben megjelölt kormányok közül már tizenöt letétbe helyezte ratifikációs, elfogadási vagy csatlakozási okiratát, a jelen Egyezmény reájuk vonatkozóan a tizenötödik ratifikációs, elfogadási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésétől számított harmincadik napon hatályba lép. Minden további állam szempontjából harminc nappal azután lép hatályba, hogy ratifikációs, elfogadási vagy csatlakozási okiratát letétbe helyezték.

XII. cikk

Felmondás

1. Ha a jelen Egyezmény már három éven át hatályban volt, bármelyik Szerződő Fél jogosult azt felmondani oly módon, hogy ezirányú értesítést küld az ENSZ főtitkárához.

2. A felmondás attól a naptól számított hat hónap elteltével válik joghatályossá, amelyen az ENSZ főtitkára az értesítést kézhez veszi.

XIII. cikk

Területi alkalmazás

1. Bármelyik kormány jogosult akár ratifikációs, elfogadási vagy csatlakozási okiratának letétbehelyezésekor, akár bármely későbbi időpontban bejelenteni az ENSZ főtitkárához intézett értesítés formájában, hogy a jelen Egyezmény hatálya ki fog terjedni egy vagy több olyan területre vonatkozólag is, amelyet nemzetközi síkon képvisel, és az Egyezmény hatálya is kiterjed az említett értesítésben megjelölt területekre harminc nappal azután, hogy az ENSZ főtitkára átvette a vonatkozó értesítést, vagy abban az időpontban, amikor a jelen Egyezmény a XI. cikk értelmében hatályba lép, amennyiben ez utóbbi időpont a későbbi.

2. Minden olyan kormány, amely a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezések szerint tett nyilatkozattal kiterjesztette a jelen Egyezmény hatályát olyan területre, amelyet nemzetközi síkon képvisel, felmondhatja az Egyezményt erre a területre vonatkozólag, a XII. cikk rendelkezései szerint.

XIV. cikk

Fenntartások

1. Bármely állam jogosult akár az Egyezmény aláírásakor, akár ratifikációs, elfogadási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor kijelenteni, hogy a jelen Egyezmény bizonyos, általa megjelölt rendelkezéseit nem tekinti magara nézve kötelezőnek.

2. Amidőn valamely állam a jelen Egyezmény XIII. cikke értelmében bejelenti, hogy az Egyezmény hatálya az általa nemzetközi síkon képviselt egy vagy több területre is ki fog terjedni, jogában áll egyúttal a jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott nyilatkozatot is megtenni akár az értesítésben meghatározott valamennyi területre, akár a területek bármelyikére vonatkozóan.

3. Amennyiben valamely állam a jelen Egyezmény cikkeinek valamelyikével szemben fenntartással él, az aláírás, a ratifikálás, az elfogadás, a csatlakozás vagy a fenti XIII. cikkben meghatározott értesítés alkalmával, az ENSZ főtitkára a fenntartás szövegét közölni fogja minden olyan állammal, amely félként csatlakozott ehhez az Egyezményhez, vagy a jövőben csatlakozhatik. Minden olyan állam, amely aláírta, ratifikálta vagy elfogadta a jelen Egyezményt, vagy csatlakozott hozzá mielőtt az említett fenntartást megtették (vagy ha az Egyezmény még nem lépett volna életbe, úgy minden olyan állam, amely aláírta, ratifikálta, vagy elfogadta a jelen Egyezményt vagy ahhoz csatlakozott, hatálybalépésének időpontjáig) jogosult kifogással élni az említett fenntartások bármelyikével szemben. Ha bármely állam, amely jogosult ily kifogást tenni, nem juttatja el azt az ENSZ főtitkárához legkésőbb a közléstől számított kilencvenedik napon (vagy az Egyezmény hatálybalépésétől számított kilencvenedik napon, ha ez az időpont a későbbi), a fenntartást elfogadottnak kell tekinteni.

4. Abban az esetben, ha az ENSZ főtitkára valamely erre jogosult államtól értesítést kap a kifogásról, azt közli azzal az állammal, amely a fenntartással élt, és egyben felkéri annak közlésére, hogy hajlandó-e visszavonni fenntartását, vagy az eset körülményei szerint, inkább lemond a jelen Egyezmény ratifkálásáról, elfogadásáról, az ahhoz való csatlakozásról vagy az Egyezménynek olyan terület (területek) tekintetében való alkalmazásáról, amelyre vonatkozik a fenntartás.

5. Az az állam, amely által alkalmazott fenntartás ellen kifogást emeltek a jelen cikk 3. bekezdése értelmében, csak abban az esetben válik Szerződő Féllé, ha a kifogást visszavonják, vagy ha a kifogás a jelen cikk 6. bekezdésében meghatározott okból érvényét veszti. Az az állam pedig, amely az általa nemzetközi síkon képviselt valamely terület érdekében fenntartással élt és ez ellen kifogást emeltek a jelen cikk 3. bekezdése értelmében, csak abban az esetben jogosult a jelen Egyezményből származó előnyeit a kérdéses terület tekintetében igénybe venni, ha a kifogást visszavonják, vagy az elveszti érvényét a következő 6. bekezdésben foglalt okból.

6. Minden kifogás, amelyet olyan állam terjesztett elő, amely aláírta a jelen Egyezményt, de azt nem ratifikálta vagy nem fogadta el, érvényét veszti, ha az állam a kifogás beterjesztésétől számított tizenkét hónapon belül sem ratifikálja vagy fogadja el az Egyezményt.

XV. cikk

Értesítés az aláírásról, ratifikálásról, elfogadásról és csatlakozásról

Az ENSZ főtitkára minden aláíró és csatlakozó állammal, valamint minden olyan állammal, amely ezt kéri, közölni fogja a jelen Egyezményre vonatkozó aláírásokat, ratifikálásokat; elfogadásokat, illetőleg csatlakozásokat; ugyancsak közölni fogja azt az időpontot, amelyben az Egyezmény hatályba lép, valamint minden olyan értesítést, amelyet a XII. és XIII. cikk értelmében hozzá intéznek.

Fentiek hiteléül alulírott Meghatalmazottak aláírták a jelen Egyezményt.

Kelt Genfben, ezerkilencszázötvenkettedik év november hó hetedik napján, egyformán érvényesnek tekintendő angol és francia szöveggel, egyetlen példányban, amely az ENSZ archívumában helyeztetett letétbe. Az ENSZ főtitkára valamennyi aláíró és csatlakozott állam számára megküldi a jelen Egyezmény hiteles másolatát.”

3. §⁴ Az Egyezmény végrehajtásáról a külgazdasági ügyekért felelős miniszter gondoskodik.⁵

A kihirdetés napja: 1957. október 1.

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.

⁴

A 3. § a 2010: CXLVIII. törvény 7. §-a, a 2014: XXI. törvény 4. §-a szerint módosított szöveg.

⁵

Végrehajtására lásd az 1/1958. (II. 18.) KkM rendeletet.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek