18/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet

1. § (1)² A találó köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc nap alatt a dolog elvesztőjének, tulajdonosának vagy más átvételre jogosult személynek (a továbbiakban: jogosult) átadni, vagy a jegyzőnek beszolgáltatni.

(2)³ A személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgoknak a jegyzőnek való beszolgáltatásakor a találó nyilatkozni köteles arra nézve, hogy igényt tart-e a dolog tulajdonjogára. A találó igénybejelentéséről a jegyző igazolást ad.

2. § (1)⁴ Ha a beszolgáltatott dolog átvételére jogosult személy [1. § (1) bekezdés] megállapítható, a jegyző a dolgot haladéktalanul átadja a jogosultnak.

(2)⁵ Az olyan dolgot, amelynek az átvételére a jogosult személy nem állapítható meg, a jegyző a beszolgáltatástól számított három hónapon át megőrzi. Ha ez alatt az idő alatt a jogosult nem jelentkezik, a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgot – ha ennek tulajdonjogára a beszolgáltatáskor igényt tartott – a találónak ki kell adni.

3. § (1) A találó a neki kiadott dolgot állagának sérelme nélkül használhatja, azonban nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és használatát másnak nem engedheti át.

(2)⁶ Ha a jogosult a találástól számított egy éven belül sem a jegyzőnél, sem a találónál nem jelentkezik, a találó a neki kiadott dolog tulajdonjogát megszerzi [Ptk 129. §-ának (1) bekezdése].

(3) A tulajdonjog megszerzésével harmadik személynek a dolgot terhelő jogai megszűnnek.

4. § (1)⁷ Ha a jogosult a dologért a beszolgáltatástól számított három hónap alatt nem jelentkezett és – a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolog esetében – a találó a beszolgáltatáskor nem tartott igényt a dolog tulajdonjogára, a jegyző a talált dolgot értékesíti.

(2) A talált dolgok értékesítésére az adók behajtása során lefoglalt vagyontárgyak értékesítésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a talált dolog árát az a vállalat, szövetkezet vagy más szerv állapítja meg, amelynek a dolgot értékesítésre vagy megvételre átadták.⁸

5. § (1) A közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati, vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgot a találó köteles a hivatal vagy vállalat alkalmazottjának azonnal átadni. Az ilyen dolog tulajdonjogára a találó nem tarthat igényt.

(2) Ha a talált dolog átvételére jogosult személy [1. § (1) bekezdés] megállapítható, a hivatal vagy vállalat őt értesíti és jelentkezés esetében részére a dolgot haladéktalanul átadja.

(3)⁹ Az olyan talált dolgot, amelynek az átvételére jogosult személy nem állapítható meg, a hivatal vagy vállalat a beszolgáltatásától számított három hónapon át megőrzi, vagy pedig – ha a megőrzésre lehetősége nincs – azt a beszolgáltatástól számított nyolc napon belül a jegyzőnek átadja.

(4)¹⁰ Ha a jogosult a dologért három hónap alatt nem jelentkezett, a hivatal vagy vállalat, illetőleg a jegyző azt a 4. § (2) bekezdése szerint értékesíti.

6. §¹¹ Ha a talált dolog – akár romlandósága miatt, akár pedig egyéb okból – nem tartható el, illetőleg nem őrizhető meg, a jegyző, illetőleg a hivatal vagy vállalat annak a 4. § (2) bekezdése szerint történő értékesítéséről haladéktalanul gondoskodik.

7. § (1) Ha a jogosult az értékesítés előtt jelentkezik, a dolgot részére ki kell adni, az értékesítés után történő jelentkezés esetén pedig a befolyt összeget kell neki kifizetni. Elveszti azonban a jogosult a dolog tulajdonjogára, illetőleg az értékesítés során befolyt összegre vonatkozó igényt, ha a találástól számított egy éven belül nem jelentkezik (Ptk. 131. §).

(2)¹² Az a vállalat, szövetkezet vagy más szerv, amelynek a talált dolgot értékesítésre vagy megvételre átadták, az értékesítés során befolyt összeget, illetőleg a dolog vételárát a pénzügyminiszter által erre a célra kijelölt bevételi számlára utalja át. Az átutalás megtörténtéről a jegyzőt, illetőleg a hivatalt vagy vállalatot haladéktalanul értesíteni kell.

8. § (1) Ez a rendelet az 1960. évi május hó 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell; hatálybalépésével egyidejűleg a 1250/1948. (X. 5.) Korm. rendelet még hatályban lévő rendelkezései, valamint a 4122/1949. (VI. 30.) Korm. rendelete hatályát veszti.

(2) E rendelet végrehajtásától az érdekelt miniszterek a pénzügyminiszterrel egyetértésben gondoskodnak.