17/1964. (VIII. 8.) Korm. rendelet

1. § (1) Kártalanításban részesülnek azok a Magyarországon élő magyar állampolgárok, akik a Csehszlovákiában⁶ vagy Jugoszláviában⁷ levő ingatlan vagy ingó vagyontárgyaik tulajdonjogát a rájuk vonatkozó külön jogszabályok, illetve államközi megállapodások alapján társadalmi tulajdonbavétel folytán elvesztették.

(2) A kártalanítási igény az (1) bekezdésben említett személyek Magyarországon élő magyar állampolgár örököseit is megilleti.

(3) Nem részesülhetnek kártalanításban azok, akiket a magyar büntetőbíróság jogerős ítélete vagy a magyar állampolgárságtól való megfosztást kimondó jogerős határozat teljes vagyonelkobzással sújtott.

2. § (1) Kártalanítás csak

(2) Házingatlan tulajdonjogának elvesztéséért nem kaphat kártalanítást az, aki Magyarországon házingatlan-juttatásban részesült.

(3) Pénzkövetelés megszűnéséért kártalanítási igény nem támasztható.

(4) Ingóságok tulajdonjogának elvesztése címén nem támaszthat kártalanítási igényt az,

(5) Sem ingatlan, sem ingó vagyon elvesztése címén nem tarthat kártalanításra igényt az, aki a Csehszlovákiában, illetve Jugoszláviában maradt vagyonát, illetve annak elvesztését e rendelet hatálybalépésének napjáig a bejelentési kötelezettséget megállapító jogszabályokban megjelölt magyar hatóságnál nem jelentette be.

3. § (1) A kártalanításra jogosult, kizáró rendelkezések hatálya alá nem tartozó személy az igényét – függetlenül attól, hogy korábban tett-e bejelentést 1964. december 31-ig az alábbi (2) bekezdésben említett bizottsághoz köteles bejelenteni. E határidőn túl benyújtott igények nem elégíthetők ki.

(2) A kártalanítási igények jogalapjának és mértékének elbírálására az Igazságügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium képviselőiből bizottságot kell létrehozni. A bizottság a kártalanítási igények kielégítéséről folyamatosan, az igény elbírálásához szükséges adatok rendelkezésére állásának sorrendjében, legkésőbb 1968. december 31-ig véglegesen dönt. A döntést a bizonyító iratok alapján, a korábbi igénybejelentések figyelembevételével kell meghozni. A bizottság határozatai ellen fellebbezésnek nincs helye; azok bíróság előtt sem támadhatók meg.

(3) A bizottság munkájával kapcsolatos titkársági feladatokat a Pénzintézeti Központ⁸ látja el.

4. § (1) Nem részesíthető kártalanításban az, aki az igénybejelentésben, illetőleg az ahhoz tartozó adatszolgáltatásban abból a célból közöl valótlan adatokat, hogy a bizottságot [3. § (2) bekezdés] félrevezesse.

(2) Ha a 3. § (2) bekezdésében említett bizottság a kártalanításra jogosult személyt természetben kártalanítja, a kártalanításul adott házingatlant, illetőleg az abban levő lakást a lakásbérletről szóló rendelkezések szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a házingatlan 1953. április 1. után épült volna.

(3) Nem alkalmazhatók e rendelet rendelkezései azokra a vagyontárgyakra, amelyek a kapitalista társadalmi rend felszámolásával összefüggésben kerültek társadalmi tulajdonba.

(4) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a kártalanítási igény bejelentésének és igazolásának szabályait, a kártalanítás mértékét és módját, valamint a szükséges eljárási szabályokat – az érdekelt miniszterekkel egyetértésben – rendelettel állapítsa meg.⁹