• Tartalom

102/1969. (IK 3.) IM utasítás

102/1969. (IK 3.) IM utasítás

a Belgrádban az 1968. évi március hó 7. napján aláírt magyar-jugoszláv jogsegélyszerződés végrehajtásáról1

1990.12.31.
A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös jogsegélyről Belgrádban, az 1968. évi március hó 7. napján aláírt szerződés (a továbbiakban: szerződés) kihirdetéséről szóló 1969. évi 1. számú törvényerejű rendelet 3. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

1. § (1) A jugoszláv bíróságokhoz intézett, kézbesítésre vagy más jogsegélyre irányuló megkereséseket a magyar bíróságok és közjegyzők, valamint a polgári és a családjogi ügyekben eljáró más hatóságok (pl. gyámhatóság) az igazságügyminiszterhez, az ügyészségek és a büntető ügyekben a bíróságokon kívül eljáró más hatóságok (pl. rendőrség) pedig a legfőbb ügyészhez terjesztik fel.

(2) A jugoszláv hatóságoktól érkező jogsegély iránti megkereséseket az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész továbbítja a megkeresés teljesítésére illetékes magyar hatósághoz. A megkeresett magyar hatóság a megkeresés teljesítése során keletkezett iratokat (kézbesítés esetén a címzett által aláírt kézbesítési bizonyítványt, akadály esetén pedig az erről szóló értesítést) az igazságügyminiszterhez, illetőleg a legfőbb ügyészhez terjeszti fel.

2. § (1) A kézbesítendő irathoz a címzett pontos lakcímét feltüntető, magyar nyelven kitöltött 715/a rksz. tértivevényt kell csatolni. A felterjesztésben meg kell jelölni az ügy tárgyát, valamint a felek nevét, foglalkozását és lakcímét (szerződés 13. cikk).

(2) Nem kézbesítésre irányuló jogsegélykérelem esetén a magyar hatóság megkeresésének az ügy tárgyán, valamint a felek nevének, foglalkozásának és lakcímének feltüntetésén kívül tartalmaznia kell azokat az adatokat is, amelyek a kérelem teljesítéséhez szükségesek (pl. a meghallgatni kért személyhez intézendő kérdések).

3. § (1) A jugoszláv hatóságokhoz kézbesítés végett megküldött iratokhoz általában nem kell fordítást csatolni [a szerződés 3. cikkének (1) bekezdése]. Ha azonban a magyar hatóság a jugoszláv jogszabályokban meghatározott módon (kényszer útján való) kézbesítést kér, a kézbesítendő irathoz csatolni kell a szerb-horvát, illetőleg szlovén vagy macedón nyelvű fordítást [a szerződés 17. cikkének (2) bekezdése]. A fordítást az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodával (Budapest, VI., Bajza u. 52.) kell elkészíttetni.

(2) A magyar hatósághoz szerb-horvát, szlovén vagy macedón nyelven intézett jogsegély iránti megkeresés lefordításáról - ha erre szükség van - a magyar hatóság gondoskodik. A fordítás költségeit a megkeresett hatóság költségvetésének terhére kell elszámolni. Nem kell fordítást készíttetni, ha az idegen nyelvű iratot a hatóság valamelyik dolgozója megérti.

4. § (1) A jugoszláv hatóságoktól érkező kézbesítési kérelmeket a magyar járásbíróságok (városi, városi kerületi bíróságok) teljesítik. A kézbesítési eljárásra a szerződés 16-18. cikkében, valamint a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendeletben2 és az ennek végrehajtása tárgyában kibocsátott 13/1953. (IK 17.) IM [korábban: 500/1953. (IK 17.) IM] utasításban foglaltak irányadók.

(2) A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban lakó magyar állampolgárok részére a magyar diplomáciai vagy konzuli hatóság útján is lehet iratokat kézbesíteni (szerződés 19. cikk). Ezt a kézbesítési módot elsősorban abban az esetben célszerű igénybe venni, ha a magyar külképviseletnél dolgozó személy részére kell iratot kézbesíteni.

5. § (1) A magyar hatóság a jogsegély iránti megkeresés teljesítése esetén a válaszirathoz csak a kért bizonyításfelvételt tartalmazó iratokat (jegyzőkönyv, szakértői vélemény stb.), valamint a jugoszláv hatóság megkeresésének esetleges mellékleteit csatolja. A válasziratban a megkereső jugoszláv hatósággal közölni kell a megkeresés teljesítésével kapcsolatban felmerült költségek összegét. A megkeresést, valamint az ennek teljesítése során a magyar hatóságnál keletkezett egyéb iratokat nem kell a megkereső hatóságnak megküldeni. A bizonyításfelvételt tartalmazó iratból másolatot kell visszatartani.

(2) A megkeresett jugoszláv hatóság által foganatosított megkeresés teljesítése során felmerült és közölt költségek megfizetésére (előlegezésére) a magyar hatóság a felet - feltéve, hogy költségmentesség nem illeti meg - a saját eljárási szabályai szerint az állam javára kötelezi és végrehajtásáról hivatalból gondoskodik. A bíróság ilyen esetben a költségmentesség folytán előlegezett összegek behajtására vonatkozó szabályok szerint jár el.

(3) A dínárban közölt költségeket a Magyar Nemzeti Bank által a bírósággal közölt árfolyamon kell forintra átszámítani.

6. § A másik Szerződő Fél területén tartózkodó személy lakcímének megállapítása érdekében a magyar bíróságok és közjegyzők, valamint a polgári és családjogi ügyekben eljáró más hatóságok az igazságügyminiszter útján, az ügyészségek és a büntető ügyekben a bíróságokon kívül eljáró más hatóságok pedig a legfőbb ügyész útján fordulhatnak a 2. cikk (1) bekezdésében megjelölt jugoszláv hatósághoz (szerződés 22. cikk).

7. § A szerződés végrehajtása során a hagyatéki eljárásról szóló, a 2/1963. (III. 17.) IM sz. rendelettel, a 2/1969. (I. 21.) IM számú rendelettel, a 2/1972. (II. 3.) IM sz. rendelettel, az 1/1975. (IX. 17.) IM számú rendelettel és a 3/1978. (III. 16.) IM számú rendelettel módosított 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendeletet (a továbbiakban: R.) a szerződésben és ebben az utasításban foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni.

8. § (1) Jugoszláv állampolgár haláláról a községi, városi vagy városi kerületi tanács végrehajtó bizottságának leltárelőadója (a továbbiakban: leltárelőadó) a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát - a szerződés 46. cikke (1) bekezdésében említett adatok feltüntetésével - közvetlenül értesíti. Az értesítést a R. 2. sz. mintájának megfelelően kell elkészíteni.

(2) Ha a leltárelőadó a nem jugoszláv állampolgár örökhagyó után Magyarországon indult hagyatéki eljárás során azt állapítja meg, hogy az örökös vagy hagyományos jugoszláv állampolgár, erről a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát értesíti [a szerződés 46. cikkének (2) bekezdése].

(3) Az (1) és (2) bekezdés értelmében akkor is értesítést kell adni, ha az örökös vagy hagyományos személyi adatai egyáltalán nem, vagy csak részben ismeretesek.

(4) Ha a halálesetet a közjegyzőnek jelentették be, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát az (1)-(3) bekezdésben foglaltak értelmében a közjegyző értesíti.

9. § Ha a hagyatéki eljárás lefolytatására a szerződés 44., illetőleg 45. cikke értelmében a jugoszláv hatóságnak van joghatósága, és az illetékes jugoszláv hatóságtól a 46. cikk (2) bekezdése alapján kapott értesítés a belföldi örökös vagy hagyományos személyi adatait egyáltalán nem, vagy csak részben tartalmazza, az örökös vagy hagyományos felkutatására irányuló intézkedéseket a Pénzintézeti Központ teszi meg.

10. § (1) Ha a leltárelőadó vagy a közjegyző arról szerez tudomást, hogy Magyarországon meghalt jugoszláv állampolgár után ingó vagy ingatlan vagyon maradt, a hagyatékot a R:-ben meghatározott módon leltározni kell, és azonnal meg kell tenni a hagyaték biztosítására és kezelésére szükséges intézkedéseket. A leltárelőadó, illetőleg a közjegyző a megtett intézkedésekről haladéktalanul értesíti a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát.

(2) Abban az esetben, ha a jugoszláv állampolgár örökhagyó hagyatéka Budapesten van, csak a hagyaték biztosításához halaszthatatlanul szükséges intézkedéseket kell megtenni. Ezekről, továbbá a hagyaték leltározásával, biztosításával vagy kezelésével kapcsolatos további, nem haladéktalanul foganatosítandó intézkedésekről, valamint ezek helyéről és időpontjáról a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát olyan időben kell értesíteni, hogy módja legyen az intézkedésekkel kapcsolatban indítványokat tenni és az intézkedések megtételénél közreműködni (szerződés 47. cikk).

11. § (1) Abban az esetben, ha jugoszláv állampolgár után belföldön ingó hagyaték marad, a közjegyző a R. 83. §-ának megfelelő hirdetményt bocsát ki, amelyben a belföldi örökösöket, hagyományosokat és hitelezőket felhívja arra, hogy három hónapon belül igényeiket jelentsék be és valószínűsítsék azok jogosságát. Ha a közjegyző megítélése szerint az igények jogossága nincs valószínűsítve, a bejelentőket felhívja, hogy a hirdetmény kibocsátásától számított hat hónapon belül igazolják, hogy igényeik elismerése iránt az illetékes jugoszláv bíróság előtt az eljárást megindították (szerződés 49. és 50. cikk).

(2) Ha ez a bíróság az igények jogosságát jogerősen megállapította, a közjegyző a belföldön lakó személyeknek az őket megillető ingóságokat közvetlenül átadja. Ellenkező esetben, továbbá ha a kitűzött határidőn belül az igényt nem jelentették be, illetőleg annak érvényesítése iránt az eljárást nem indították meg, a közjegyző az ingóságokat a köztartozások kielégítése vagy biztosítása és a Pénzintézeti Központ engedélyének beszerzése után a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetsége konzuli osztályának kiszolgáltatja [szerződés 45. cikkének (2) bekezdése].

12. § A magyar bíróság jugoszláv állampolgár személyi állapotát érintő jogerős határozat másolatát diplomáciai úton történő továbbítás céljából az igazságügyminiszterhez terjeszti fel (szerződés 67. cikk). A határozatban fel kell tüntetni, hogy a bíróság a fél jugoszláv állampolgárságát milyen adatok alapján állapította meg.

13. § Ha közvetlenül a magyar bíróságnál a jugoszláv bíróság olyan ítéletét kérik végrehajtani, amely 1955. június 1. napja előtt keletkezett jogcímen alapuló igényre vonatkozik, a bíróságnak az ítéletet - figyelemmel a szerződés 108. cikkére - a végrehajthatóság tekintetében való állásfoglalás céljából az igazságügyminiszterhez kell felterjesztenie.

14 § Ha jugoszláv állampolgár Magyarországon kiadatási bűntettet követett el és utána a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság területére távozott, a bűntett elkövetését bizonyító iratok másolatát, a rövid tényállást, valamint a terhelt által megsértett és a büntetés kiszabására vonatkozó jogszabályok szó szerinti szövegét tartalmazó emlékiratot - az ügy állásához képest - vádemelés előtt az ügyész a legfőbb ügyészhez, vádemelés után pedig a bíróság az igazságügyminiszterhez terjeszti fel. A legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügyminiszter az iratokat a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott jugoszláv hatóságnak küldi meg.

15. § Abban az esetben, ha a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság területén tartózkodó személy kiadatása válik szükségessé, a bíróságnak, illetőleg az ügyésznek a Be 389. §-ában,3 valamint az igazságügyminiszter 124/1973. (IK 1974. 1.) IM sz. utasítása 1. §-ában,4 illetőleg a 7/1973. Legf Ü sz. utasítás 66. pontjában5 foglaltak szerint kell eljárnia.

16. § (1) A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság által kiadott személy ellen indított büntető eljárást befejező jogerős határozatot az ügyben első fokon eljárt magyar bíróság - két példányban - haladéktalanul felterjeszti az igazságügyminiszterhez. Ha az ügyben a másodfokú bíróság is eljárt, mindkét bíróság határozatát - két-két példányban - fel kell terjeszteni (szerződés 99. cikk).

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak irányadók abban az esetben is, ha a bíróság az illetékes jugoszláv hatóság által a szerződés 82. cikke értelmében megküldött bizonyítékok alapján magyar állampolgár ellen folytatott le büntető eljárást.

17. § A szerződés 93. cikkének (4) bekezdésében említett esetben a letartóztatásról a bíróság az igazságügyminiszternek, az ügyész pedig a legfőbb ügyésznek haladéktalanul jelentést tesz. Az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész a letartóztatásról közvetlenül értesíti az illetékes jugoszláv központi hatóságot [a szerződés 91. cikkének (1) bekezdése].

18. § A szerződésben használt “szokásos tartózkodási hely” kifejezésen azt a helyet kell érteni, ahol az érdekelt személy huzamosabb, de nem állandó tartózkodásra utaló körülmények között tartózkodik.

19. § (1) Minden olyan esetben, amikor a kért jogsegély teljesíthetősége tekintetében kétség merül fel, a jogsegély iránt megkeresett bíróság, közjegyző vagy polgári, illetőleg családjogi ügyekben eljáró más hatóság az igazságügyminiszter, az ügyész és a büntető ügyekben a bíróságokon kívül eljáró más hatóság pedig a legfőbb ügyész állásfoglalását kéri.

(2) Az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész állásfoglalását kell kérni akkor is, ha a szerződés joghatóságot vagy az alkalmazandó anyagi jogot meghatározó rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében kétség merül fel.

20. § Ez az utasítás a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit az 1969. évi január hó 18. napjától kezdődően kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között Belgrádban az 1960. május hó 7. napján aláírt kölcsönös jogsegélyről szóló szerződés végrehajtása tárgyában kiadott 104/1961. (IK 3.) IM sz. utasítás.

1

A “Hatályos igazságügyiminiszteri utasítások 1952-1978” című gyűjteménynek megfelelő szöveg. Az utasítást a 2007: LXXXII. törvény 1. § (4) bekezdése hatályon kívül helyezte 2008. január 1. napjával.

2

A rendeletet a 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte.

3

Az 1973. évi I. tv. 389. § utóbb az 1973: I. törvény 388-393. §-ait a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996: XXXVIII. törvény 84. §-a hatályon kívül helyezte.

4

Az eredeti szövegben szereplő 105/1964. (IK 4.) IM sz. utasítás 1. §-a helyett az itt felhívott utasítás idézett §-a az irányadó.

5

Az eredeti szövegben szereplő 7/1966. Legf Ü sz. utasítás 58. pontja helyett az itt felhívott utasítás idézett pontja az irányadó.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére