BK BH 1975/100
BK BH 1975/1001
1975.03.01.
Hivatalos személy elleni erőszak miatt, amelyet ittas állapotban követett el, a korábban már két alkalommal elítélt terhelttel szemben az újabb ilyen bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés felfüggesztése akkor is törvénysértő, ha az előző elítélések mentesítés alá estek [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. §, 70. §, 78. § (3) bek., 155. §].
A városi bíróság jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. A terheltet kötelezte, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse alá magát.
A városi bíróság által megállapított ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt a délelőtt folyamán 1,5 dl pálinkát és 6 dl bort fogyasztott. Ettől az italmennyiségtől súlyos alkoholos állapotba került. Lakásáról az autóbusz-pályaudvarra ment és a 12 órakor induló autóbusszal kívánt elutazni. Az autóbusz vezetője ittas állapota miatt az autóbuszról le akarta szállítani. Ezért a terhelt az autóbusz vezetőjét drasztikus szavakkal illette, és olyan erővel rúgta sípcsonton, hogy az utasok közé esett, ezt követően a sértettet torkon ragadta és fojtogatta.
A terhelt vérében a cselekmény elkövetésekor 3,18 ezrelék alkoholszint volt kimutatható.
A városi bíróság ítélete ellen, a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A XXXIV. számú büntető elvi döntésben kifejtettek szerint a bíróságnak a büntetés végrehajtása felfüggesztésénél – az elkövető személyi körülményeinek értékelése és az elkövetett bűncselekmény jellegének és súlyának mérlegelése mellett – behatóan vizsgálni kell azt is, hogy a felfüggesztés összhangban áll-e a büntetés céljával, szolgálja-e az elkövető megjavítása mellett a társadalom védelmét s nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményével.
A rendelkezésre álló adatok szerint a terhelt nem első alkalommal került összeütközésbe a törvényes rendelkezésekkel.
A terheltet ugyanis ugyanez a városi bíróság 1966. január 17-én kelt ítéletével az 1961. évi V. törvény (Btk.) 219. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság, valamint a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért halmazati büntetésül 8 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. E büntetésből 1966. május 17. napján egyharmad kedvezménnyel szabadult. A feltételes szabadság lejártának ideje 1966. augusztus 7.
Az ítéleti tényállásból megállapítható, hogy 1965. december 6-án a helyi italboltban italt fogyasztott, majd pedig a felszolgálónőt – mert az ittas állapota miatt nem szolgálta ki – bántalmazni akarta. Ezután kiment az utcára, egy gépkocsit megállított és a gépkocsi vezetőjét ütlegelni kezdte. Az intézkedő rendőrt megtámadta, megrúgta, és amikor a kapitányságra bevitték, a vele intézkedővel szemben is támadó magatartást tanúsított.
Ezt követően ugyancsak a fenti városi bíróság 1970. június 18-án kelt és június 26-án első fokon jogerőre emelkedett ítéletével visszaesőként elkövetett, hivatalos személy elleni erőszakért 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Ez utóbbi ügyben megállapított tényállás szerint italtól befolyásolt állapotban egy ismerősénél tartózkodott, magatartása miatt rendőrt hívtak, a vele szemben intézkedő rendőrt megtámadta, meg akarta ütni, illetve rúgni, majd pedig vele dulakodni kezdett.
Mint a fentiekből is kitűnik, a terheltet eddig két esetben ítélték el hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt.
A korábbi büntetései mentesítés alá estek, ezért az adott esetben a Btk. 78. §-ának (3) bekezdése alapján a korábbi büntetéseit súlyosbítóként kellett volna értékelni, különös tekintettel arra, hogy a terhelt már harmadik esetben támad hivatalos személyre.
A terhelt személyi társadalomra veszélyessége nem tette indokolttá a felfüggesztő rendelkezés alkalmazását. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ilyen elkövetővel szemben, mint a terhelt, csupán megfelelő tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés az, amely szolgálja a büntetési célokat.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az óvásnak helyt adva, a törvénysértést megállapította és a városi bíróság által kiszabott szabadságvesztés mértékét nem érintve, a felfüggesztő rendelkezést mellőzte [Be. 290. §-ának (1) és (3) bekezdése].
A szabadságvesztést – a Btk. 38/C. §-a a) pontjának rendelkezése értelmében – börtönben kell végrehajtani.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelttel szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki, ezért akként rendelkezett, hogy – a Btk. 62. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – a kényszerelvonó-kezelést, amennyiben még nem foganatosították, a büntetés végrehajtása alatt kell eszközölni.
(Legf. Bír. B. törv. II. 1084/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás