BK BH 1975/103
BK BH 1975/1031
1975.03.01.
Magyar állampolgárnak külföldön elkövetett lopási cselekménye miatt külföldi bíróság által történt jogerős elítélését a visszaesés szempontjából nem lehet figyelembe venni [1961. évi V. törvény (Btk.) 115. §, 311. § 2. pont, 4. § (1) bek., 6. §].
A városi bíróság a terheltet kétrendbeli, többszörös visszaesőként elkövetett lopás, egyrendbeli jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette és ötrendbeli – ebből egy esetben folytatólagosan elkövetett – lopás vétsége miatt 3 évi – fegyházban letöltendő – szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A bűnösség alapjául szolgáló tényállás szerint a terhelt eddig négy esetben volt büntetve, ebből három esetben szándékos vagyon elleni bűncselekmény miatt végrehajtható szabadságvesztésre, egy esetben pedig tiltott határátlépés bűntette miatt ugyancsak végrehajtható szabadságvesztésre. A vagyon elleni bűncselekmények miatt kiszabott utolsó szabadságvesztés büntetéséből 1968. március 15. napján, a tiltott határátlépés bűntette miatt kiszabott szabadságvesztésből pedig 1970. november 11. napján szabadult.
A tényállás 8. pontjában írtak szerint a terhelt 1973. november 16. napján behatolt a rendelőintézet raktárhelyiségébe és onnan különböző ágyneműféléket vitt el összesen 1046 Ft értékben. A bíróság ezt a cselekményt egyrendbeli, az 1961. évi V. törvény (Btk.) 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a 296. §-a (2) bekezdésének a) 1. pontja szerint minősülő és büntetendő jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettének minősítette. A városi bíróság a cselekménynél a visszaesésben történt elkövetésnek minősítő körülményként való értékelését azért mellőzte, mert az adott ügyben a Btk. 311. §-ának (2) pontjában foglalt előfeltételek hiányoztak.
A megyei bíróság az 1974. április 25. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a tényállás egy részében foglalt bűncselekmények vonatkozásában a büntetőeljárást – elévülés okából – megszüntette, ugyanakkor az előzőekben kiemelt bűncselekményt többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntettének minősítette és ezért, valamint a terhére még fennmaradó bűncselekmények miatt a terheltet 4 évi szabadságvesztésre és 5 évre közügyektől eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság az ítéleti tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt 1969. április 6-án érvényes úti okmányok nélkül átlépte a jugoszláv-magyar határt, majd Jugoszláviában különböző élelmiszereket lopott. A jugoszláv hatóságok elfogták és tiltott határátlépés miatt 30 napi elzárásra, a lopás bűntette miatt pedig a szabadkai bíróság 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. E büntetése kiállása után a terheltet a jugoszláv hatóságok további eljárás lefolytatása végett átadták a magyar belügyi szerveknek.
A megyei bíróság ítéletének jogi indokolásában nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint a fent kiemelt s az ítélet 8. pontjában foglalt bűncselekmény elkövetésekor a terhelt a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében nem volt visszaeső. Álláspontja szerint ugyanis a visszaesés az 1969. évi jugoszláviai elítéléstől számítandó, s mivel az elbírált bűncselekmények elkövetéséig a jelzett büntetés kiállásától még 5 év nem telt el, ezt a cselekményt többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntettének minősítette.
A megyei bíróság ítéletének az egyrendbeli, többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntetteként értékelt cselekmény minősítésére és annak indokolására vonatkozó része ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a magyar törvényt kell alkalmazni, ha magyar állampolgár külföldön olyan cselekményt követ el, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.
A Btk. 6. §-a szerint pedig a felelősségre vonásnak nem akadálya az, ha az elkövetőt a külföldön elkövetett bűncselekményért a külföldi bíróság jogerősen elítélte. Eszerint a külföldi elítéltség res iudicatát nem eredményez.
A törvény célja tehát az, hogy a magyar állampolgárnak a magyar állam területén kívül tanúsított bűncselekményt megvalósító magatartására is kiterjedjen a magyar büntetőtörvény hatálya.
Amennyiben pedig a magyar bíróság a külföldi elítélés alapjául szolgáló ugyanazon bűncselekmény tárgyában hoz ítéletet, a Btk. 6. §-ában foglaltak szerint a külföldi bíróság jogerős ítélete alapján végrehajtott büntetést vagy kiállott fogva tartást a kiszabott büntetésbe be kell számítani.
A Btk. idézett rendelkezéseitől eltérő megállapodásokat az 1969. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett jugoszláv-magyar jogsegélyegyezmény sem tartalmaz.
A törvényességi óvással megtámadott ítélet alapjául szolgáló bizonyítás anyagából megállapítható, hogy a terhelt ellen az 1969. évben Jugoszláviában elkövetett lopás miatt magyar hatóság előtt eljárás nem indult, magyar bíróság ez ügyben ítéletet nem hozott.
Ennek folytán pedig a már idézett törvényi rendelkezésekből okszerűen következik az, hogy a terhelt nem tekinthető olyan személynek, akit korábban a magyar bíróságok elítéltek. Ebből pedig értelemszerűen az a további következtetés vonható le, hogy az ilyen külföldi elítélés sem a Btk. 115. §-ában, sem pedig a Btk. 311. §-ának 2. pontjában írt visszaesésnek nem lehet alapja és a Btk. egyéb súlyosabb megítélést eredményező rendelkezéseinek az alkalmazása szempontjából sem vehető figyelembe. Annak azonban nincs akadálya, hogy az ilyen elítélést a terhelt személyi társadalmi veszélyességének értékelésénél figyelembe lehessen venni.
A megyei bíróságnak a fentiektől eltérő álláspontja tehát sérti a büntető anyagi jogi rendelkezéseket.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1973. évi I. törvény (Be.) 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság – mint másodfokú bíróság – ítéletének az egyrendbeli, többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntetteként értékelt cselekmény minősítésére vonatkozó része törvénysértő.
Az ítéletnek ezt a részét ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte és a terheltnek az egyrendbeli, többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntetteként értékelt cselekményét egyrendbeli jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettének minősítette.
A változott minősítés folytán új büntetést kellett kiszabni. A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok által helyesen felsorolt bűnösségi körülményeket magáévá téve – figyelembe véve, hogy a terhelt külföldön is követett el, minősítő körülményként ugyan nem értékelhető, de a büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként jelentkező lopást – a terheltet halmazati büntetésül a másodfokú bíróság által is megállapított 4 évi – fegyházban letöltendő – szabadságvesztésre és közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
(Legf. Bír. B. törv. IV. 967/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás