BK BH 1975/104
BK BH 1975/1041
1975.03.01.
A bűnpártolás vétsége szempontjából a bűncselekményből származó előnyön a nem vagyoni előnyt is érteni kell [1961. évi V. törvény (Btk.) 184. § (1) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság L. A. II. r. vádlottat az ellene bűnpártolás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A megállapított tényállás szerint a vádlottak 1972. május 12-én sétálgattak. A fk. S. Cs. társaitól lemaradva, azok tudta nélkül elvette a Cs. M. sértett tulajdonában levő motorkerékpárt. S. Cs. a vádlott-társait utolérve, L. A. vádlottat a motorkerékpáron hazavitte. S. Cs. ezt követően a motorkerékpárt nem tudta beindítani. L. A. – ekkor már tudva a jármű bűnös úton történt elvételéről – a saját indítókulcsát adta át S. Cs.-nek, aki a kapott kulccsal a járművet elindította és azt a rendőri igazoltatásig használta.
Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján L. A. bűnösségét a módosított vád szerinti bűnpártolás vétségében azért nem állapította meg, mert álláspontja szerint az 1961. évi V. törvény (Btk.) 184. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt előny fogalmán a jelen esetben vagyoni előnyt kell érteni; márpedig L. A. vádlott a szóban levő indítókulcs átadásával semmiféle vagyoni előnyhöz nem juttatta S. Cs.-t; a motorkerékpár további használata nem tekinthető ilyen jellegű előnynek.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja téves.
Az előnynek ebben az esetben – amint ez a törvényből kitűnik – nem kell vagyoni jellegűnek lennie. Amennyiben a törvényhozó a bűncselekményből származó vagyoni előny biztosításában való közreműködést kívánta volna büntetés alá vonni, úgy ezt a törvényi tényállásban kifejezetten kiemelte volna.
Előny – fogalmilag – minden olyan változás, helyzet, amely az alapcselekmény elkövetője számára a közreműködő magatartása folytán kedvezőbb, mint annak beavatkozása nélkül.
Azt kell tehát a jelen bűncselekmény elkövetése szempontjából vizsgálni, hogy L. A. magatartása lehetővé tette-e bármiféle előnyösebb helyzet megvalósulását S. Cs. – az alapcselekmény elkövetője – számára.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alapcselekmény elkövetője kétségkívül kedvezőbb helyzetbe kerül akkor, ha a dolog birtokát éppen a közreműködő személy magatartása folytán képes megtartani. Márpedig az adott esetben L. A. által az indítókulcs átadásával teremtett helyzet S. Cs.-re kedvezőbb. Ez utóbbi vádlott ugyanis ennek hiányában nem lett volna képes a gépjármű további használatára. L. A. a kulcs átadásával éppen a további birtoklást, a használat lehetőségét, tehát ezt az előnyt biztosította S. Cs. számára.
A megállapított tényállás szerint L. A. a kulcs átadásakor már tudott a gépjárműnek jogtalan használat céljára történt elvételéről, s így tudta azt is, hogy a magatartásával a bűncselekményből származó előnyt, a további jogtalan használatot biztosítja S. Cs. részére.
Minthogy a fentiek szerint L. A. vádlott előzetes megállapodás nélkül közreműködött a bűncselekményből származó előny biztosításában, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az 1973. évi I. törvény (Be.) 260. §-a értelmében megváltoztatta, és L. A. vádlott bűnösségét a Btk. 184. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott bűnpártolás vétségében megállapította.
(Fővárosi Bíróság Bf. XXVIII. 4355/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás