BK BH 1975/106
BK BH 1975/1061
1975.03.01.
A házijog büntetőjogi védelme kiterjed a munkásszállásokon, kollégiumokban, szállodában és hasonló jellegű egyéb intézményekben lakókra is, így az ilyen helyiségekkel kapcsolatban – az egyéb törvényi tényállási elemek megléte esetén – a magánlaksértés bűncselekménye elkövethető [1961. évi V. törvény 263. §].
A katonai bíróság a honvéd I. r. és a polgári személy II. r. vádlottat garázdaság bűntette miatt ítélte el.
Az I. r. vádlott tekintetében az ítélet – fellebbezés hiányában – első fokon jogerőre emelkedett.
A katonai bíróság ítéleti tényállásának a lényege szerint a vádlottak az egyik barátjuk születésnapját ünnepelték. A jelenlevők – köztük az I. és a II. r. vádlott – leittasodtak. A késő esti órákban a két vádlott a társaságot külön-külön elhagyta. Később, amikor egymással összetalálkoztak, elhatározták, hogy a városban levő középiskolai leánykollégium első emeletén alvó lányokhoz bemásznak. A hálókörletben történt megjelenésükre a leányok felébredtek és távozásra szólították fel a vádlottakat. Ennek nem tettek eleget, sőt amikor az egyik leány megkísérelte értesíteni a kollégium igazgatónőjét, a II. r. vádlott ebben őt meg akarta akadályozni. A vádlottak csak néhány perces ott tartózkodás után hagyták el a helyiséget. Cselekményük a leányok között riadalmat, felháborodást váltott ki.
Tévedett a katonai bíróság a II. r. vádlott cselekményének a jogi megítélésében, amikor azt az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 219. §-ának (1) bekezdésébe ütköző garázdaság bűntettének minősítette. Az e törvényhelyen írt rendelkezés szerint ugyanis csak abban az esetben lehet e bűntettet megállapítani, amennyiben a cselekmény más, súlyosabban büntetendő bűncselekmény törvényi tényállását nem valósítja meg.
Az irányadó tényállás szerint a két vádlott az éjszakai órákban a leánykollégium egyik hálószobájába kétséget kizáróan a bentlakók és a belépés kérdésében rendelkezésre hivatottak beleegyezése nélkül ment be, ott benntartózkodtak a szobában alvó és felzavart diáklányok kifejezett kiutasítása ellenére. A vádlottaknak ez a magatartása keltett egyrészt riadalmat, másrészt felháborodást.
A katonai bíróság a vádlotti magatartás jogi megítélése során vizsgálta azt a kérdést, hogy a vádlottaknak a magatartása a garázdaság bűntetténél súlyosabban büntetendő, a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdése c) pontja szerint minősülő, éjjel elkövetett magánlaksértés bűntettének törvényi tényállását nem valósítja-e meg. Arra az álláspontra helyezkedett azonban, hogy e súlyosabb bűntett törvényi tényállását a vádlottak magatartása azért nem meríti ki – bár a cselekményük “mintegy a házijog” durva megsértése –, mert a sértettek kollégiumi lakószobában laktak és nem a saját otthonukban.
A katonai bíróságnak ez a jogi értékelése azonban téves.
A magánlaksértés bűntettét a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésébe foglalt rendelkezés szerint az követi el: “aki jogos indok nélkül, másnak a lakásába, egyéb helyiségébe vagy azokhoz tartozó bekerített helyre, az abban lakónak vagy az azzal rendelkezőnek akarata ellenére vagy megtévesztéssel bemegy vagy bentmarad, úgyszintén aki mást akadályoz abban, hogy a lakásába, egyéb helyiségébe vagy azokhoz tartozó bekerített helyre bemenjen”.
A vádlottaknak a kollégiumba való bemenetele – annak módjából és időpontjából kétségtelenül megállapíthatóan – a bentlakóknak, a lakással rendelkezőknek az akarata ellenére történt, sőt abban a kiutasításuk után is benntartózkodtak. Az sem kétséges, hogy a vádlottak egyikének sem volt éjnek idején a bemenetelhez jogos indoka, ilyenre egyébként nem is tudtak hivatkozni.
E tények megítélése tekintetében a katonai bíróság is helyes eredményre jutott a bizonyítékok értékelésekor. Annak megítélésénél viszont, hogy a vádlottak másnak a lakásába mentek-e be vagy sem, a katonai bíróság tévedett az alábbi indokoknál fogva.
A Btk. 263. §-ában foglalt törvényi rendelkezés – mint ahogyan az ehhez fűzött miniszteri indokolásból is kitűnik – az emberi szabadság részét alkotó házijognak: a lakás zavartalan használatának az érvényesülését hivatott biztosítani. Ennélfogva a házijog büntetőjogi védelme: a lakás és az ezzel összefüggő helyiségek vagy hely védelme. A magánlaksértés jogi tárgya: a lakás sérthetetlensége. Az ez ellen irányuló támadáson pedig minden olyan magatartást érteni kell, amely a házijog sérthetetlenségét – ha csak rövid időre is – megsérti.
A törvény a magánlaksértés sérthetetlenségét védi. E szóhasználatból azonban téves lenne olyan jogi következtetést levonni, mintha e büntetőjogi védelem csak azokat illetné meg, akiket személyi tulajdonban vagy bérleményben levő “saját otthonukban” érné e támadás. Ilyen álláspont ugyanis kizárná e büntetőjogi védelmet azok részére, akik – mint jelen ügyben is – kollégiumokban, munkásszállásokon vagy szállodákban, illetőleg hasonló jellegű helyiségekben laknak, ha kívülállók részéről érné őket ilyen támadás. A magánlaksértés bűntettének törvényi tényállásában írt lakás fogalmába vonandó ugyanis minden olyan zárt hely, amely emberek tartózkodási helyéül és rendszeres éjjeli szállásául szolgál. E használhatóságot pedig nem mint ténylegességet, hanem mint arra rendelt lehetőséget kell érteni. Az pedig nem kétséges, hogy a diákkollégiumok, a munkásszállások és a hasonló, állami, társadalmi vagy gazdasági szervek által fenntartott egyéb szállások kifejezetten ilyen rendeltetéssel létesülnek, tehát a lakás e törvényhelyben megkívánt büntetőjogi fogalmának minden ismérvét magukon viselik. Ebből következően a bentlakókat vagy a szállással rendelkezőket a házijog gyakorlása és ennek büntetőjogi védelme megilleti.
A törvénynek az a kifejezése pedig, hogy a lakás másnak a lakása kell, hogy legyen, akként értelmezendő, hogy a kérdéses lakás vagy helyiség a tett idején a tettestől különböző személy rendelkezése alatt álljon. Ebből következően: a sértett fél nemcsak az lehet, aki a kérdéses helyiség tulajdonosa vagy bérlője, hanem olyan személyek is, akik a helyiség fölött az adott időpontban jogosan rendelkezhetnek, vagy abban laknak. Abban a kérdésben viszont a Legfelsőbb Bíróság már iránymutatást adott, hogy amennyiben valamely helyiségnek a Btk. 263. §-ának alkalmazása szempontjából megkívánt ismérvei megvannak, közömbös az a körülmény, hogy az természetes vagy jogi személy rendelkezése alatt állt (BH 6258/1969.).
Az ítéleti tényállásból megállapíthatóan a kollégiumi szobát – mint az intézmény részét – a cselekmény időpontjában a benne lakó lányok rendelkezésére bocsátották, azok lakásául szolgált, ennélfogva az – a vádlottak oldaláról nézve – mások lakása volt. Mivel pedig a vádlottak bemenetele és benntartózkodása a bentlakók akarata ellenére és jogos indok nélkül történt, ezért a vádlottak a házijogot megsértették: cselekményük a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésébe ütköző magánlaksértés bűntettének törvényi tényállását megvalósítja.
A vádlottak e cselekményüket azonban éjjel és ketten – tehát több személy együttesen – követték el, ezért az a Btk. 263. §-a (2) bekezdésének c) és e) pontja alapján súlyosabban minősül, amit a törvény 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. E büntetési tétel viszont súlyosabb a garázdaság bűntettének alapesetére írt büntetésnél, ezért a vádlott magatartását helyesen – a garázdaság bűntettének szubszidiárius jellegéből is következően – e súlyosabb bűncselekménynek kell minősíteni.
A Legfelsőbb Bíróság erre tekintettel éjjel és együttesen elkövetett magánlaksértés bűntettének minősítette a II. r. vádlott cselekményét.
(Legf. Bír. Katf. IV. 408/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás