BK BH 1975/107
BK BH 1975/1071
1975.03.01.
Az önhiba a tartási kötelezettség elmulasztásánál a mulasztás okára vonatkozik; ennek hiánya ezért akkor állapítható meg, ha a kötelezett képtelen a teljesítésre [1961. évi V. törvény 275. §].
A járásbíróság a terheltet visszaesőként elkövetett tartási kötelezettség elmulasztásának bűntettében mondotta ki bűnösnek.
A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A határozatok megalapozatlansága miatt benyújtott törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság a következő indokokkal találta alaposnak.
Az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 275. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény akkor valósul meg, ha a kötelezett személy önhibájából nem teljesíti a jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettséget. Az önhiba – mint a bűncselekmény alanyi oldalához tartozó törvényi tényállási elem – a mulasztás okára vonatkozik, s ennek hiánya akkor állapítható meg, ha a tartásra kötelezett képtelen kötelezettségének teljesítésére. A szóban forgó bűncselekménnyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat szerint az önhiba nemcsak teljes, hanem részleges is lehet, mely utóbbi esetben a büntetőjogi felelősség a kötelezettségnek kizárólag az önhibából elmulasztott részére nézve állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető- és Katonai Kollégiumának 338. számú állásfoglalása szerint a Btk. 275. §-ának alkalmazása szempontjából tartási kötelezettségen a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető kötelezettséget kell érteni. A törvényességi óvással megtámadott határozatok meghozatala idején hatályban volt 7/1953. (II. 8.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint az összes tartási igények a kötelezett keresetének (jövedelmének) 50%-át nem haladhatják meg. Ezzel összhangban a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. törvényerejű rendelet (Vht.) 136. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés szerint a tartásdíjjal kapcsolatos kötelezettség esetén a keresetből levonás a munkabér 50%-áig terjedhet, a 137. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a levonás akkor sem emelkedhet 50% fölé, ha több címen van helye levonásnak, vagyis több jogosított van.
Minthogy a tartási kötelezettség elmulasztásának bűncselekményét csak olyan összegű tartásdíj megfizetésének önhibából történő elmulasztása miatt lehet megállapítani, amely törvényesen érvényesíthető, abban az esetben, ha a terhelt fizetésének 50%-a a későbbiekben beállott keresetcsökkenés folytán nem éri el a bíróságok által a magasabb keresetre tekintettel megállapított tartásdíj összegét: a fizetés 50%-át meghaladó tartásdíj összegének a meg nem fizetése önhibából eredőnek nem tekinthető. (Ez alól kivétel az az eset, amikor a terhelt kifejezetten azért változtat kevesebb keresetet biztosító munkahelyet, hogy a polgári bíróság által megállapított tartásdíj egy részét a jogosítottól elvonja.)
Abban az esetben, ha a tartásra kötelezett keresetében csökkenés áll be, a tartásdíj megítélt összegének leszállítását kérheti, ha azonban ezzel a jogával nem él, ez a terhére büntetőjogilag nem értékelhető.
Az eljárt bíróságok határozatai is megállapítják, hogy a tartásdíj meg nem fizetése csak részben volt visszavezethető a terhelt önhibájára. Ennek körében állapították meg a határozatok, hogy a terheltet a polgári bíróság határozata óta született gyermekei tekintetében is terheli tartási kötelezettség, és hogy keresete a tartásdíj iránti perben hozott határozat meghozatalát követően lényegesen csökkent, mely összefüggésben áll az orvosszakértői véleménnyel igazolt 35%-os munkaképesség csökkenéssel.
Minthogy a büntetőjogi felelősség megállapításának feltétele az elkövető önhibája, az eljárt bíróságoknak részletesen vizsgálniuk kellett volna, hogy a terhelt védekezése a valóságnak megfelel-e és a bűnösségét csakis olyan összegű tartásdíj megfizetésének elmulasztása miatt lehetett volna megállapítani, amely a terhelt önhibájára vezethető vissza és vele szemben törvényesen érvényesíthető. E körülmények vizsgálatának elmulasztása miatt a határozatok a terhelt bűnösségére és annak fokára, következésképpen a büntetés kiszabására nézve megalapozatlanná váltak.
(Legf. Bír. B. törv. I. 990/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás