BK BH 1975/114
BK BH 1975/1141
1975.03.01.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást vétségi eljárás során is csak akkor állapíthat meg, ha az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással kapcsolatban a megalapozatlansági okok valamelyike fennáll, és a megalapozatlanság az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján megszüntethető [1961. évi V. törvény (Btk.) 239. § (2) bek., 258. § (2) bek., 274. § (1) bek.].
A kerületi bíróság az 1974. április 26-án kelt ítéletével becsületsértés vétsége miatt Cz. J.-né terheltet 800 Ft pénzbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a terhelt a férje nagyanyjának, özv. Cz. J.-nének a lakásában lakik. A magánvádló és a terhelt között feszült viszony alakult ki. 1974. február 15-én a terhelt özv. Cs. J.-né lakásának konyhájában tartózkodott, gyermekének az ételét készítette. A sértett megkérdezte a terhelttől, hogy a gyermeke miért sivalkodik a szobában. A terhelt a kérdésre a következőkkel válaszolt: “Te rohadt vén dög, mikor döglesz meg, elloptad a lakáskiutalásomat”.
A kerületi bíróság a terhelt tagadásával szemben a sértett vallomásán kívül L. A.-né tanúvallomása alapján állapította meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást. Az elsőfokú bíróság L. A.-né tanúvallomását akként értékelte, hogy a tanú érdektelen személy, vallomása határozott, meggyőző, igazmondása tekintetében nincs ok kételkedni.
A kerületi bíróság arra az álláspontra helyezkedett ítéletének indokolásában, hogy a tanú vallomása nem áll ellentétben id. Cz. J. vallomásával, aki a konyhában történtekből nem hallott semmit.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a terhelt és védője jelentett be fellebbezést, ennek alapján a másodfokú bíróság az ügyet felülbírálta, az 1974. június 12-én kelt ítéletével a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terheltet az ellene emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmentette.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában azt fejtette ki a felmentés alapjául, hogy a kijelentés meghallásának körülményei erősen gyengítik L. A.-né tanúvallomásának szavahihetőségét. Továbbá id. Cz. J. pedig azt vallotta, hogy a vádbeli kijelentés nem hangzott el, L. A.-né a vádban megjelölt időpontban nem volt jelen. A másodfokú bíróság indokolása szerint ilyen bizonyítási tények mellett nem lehet bizonyossággal megállapítani azt a tényt, hogy a terhelt részéről a kijelentés elhangzott, ezért a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette.
A törvényességi óvás szerint a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, mivel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól a bizonyítékok újraértékelésével eltérő tényállást állapított meg annak ellenére, hogy ahhoz a törvényi előfeltételek nem állottak fenn.
A törvényességi óvás alapos.
Az 1973. évi I. törvény (Be.) 274. §-a feljogosítja a másodfokú bíróságot, hogy vétségi eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapítson meg, és ennek során a bizonyítékokat is értékelhesse a Be. 258. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás nélkül, de csak abban az esetben, ha a Be. 274. §-ának (1) bekezdésében írt törvényi előfeltételek fennállnak.
A Be. 274. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint pedig “megalapozatlanság [239. § (2) bek.] esetében a másodfokú bíróság az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg; ennek során a bizonyítékokat a Be. 258. § (2) bekezdésében foglalt korlátozás nélkül értékelheti.”.
A fenti törvényi rendelkezésből világosan kitűnik, hogy a másodfokú bíróságnak legelőször is azt kell eldöntenie, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan-e, sőt ezen túlmenően ítéletében meg kell állapítania, hogy a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági okok melyike forog fenn. A fentiek megállapítása után kerül a másodfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a Be. 274. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a megalapozatlanságot kiküszöbölje. A fenti § értelmében ez a kiküszöbölés történhet az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a másodfokú eljárás során felvett bizonyítás alapján. Mindezen törvényi előírások megtartása mellett nyílik meg a másodfokú bíróságnak az a törvényben biztosított joga és lehetősége, hogy az elsőfokú eljárás során felvett bizonyítékokat a Be. 258. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás nélkül értékelhesse, és ennek során az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást állapíthasson meg.
A fenti törvényi rendelkezés olyan értelmezése – mint ahogy azt jelen esetben a másodfokú bíróság tette –, hogy az elsőfokú bíróság által a tényállás megállapítása során értékelt bizonyítékok szabadon, minden megkötöttség nélkül újra értékelhetők, illetve átértékelhetők – törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a fent kifejtett indokokra figyelemmel a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új másodfokú eljárás lefolytatására a másodfokú bírósághoz visszaküldte.
Az új eljárás során a másodfokú bíróságnak meg kell állapítania, hogy az elsőfokú bíróság ítélete miért, melyik részében megalapozatlan. Ezt követően a Be. 274. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogánál fogva, az ott rögzített eljárási szabályok megtartásával helyes tényállást kell megállapítania, és ennek alapján új másodfokú határozatot kell hoznia.
(Legf. Bír. B. törv. III. 986/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás