• Tartalom

BK BH 1975/115

BK BH 1975/1151

1975.03.01.
Hamis tanúzás vádja miatt folyamatban volt ügyben hozott jogerős ítélet az erre alapított perújítási eljárásban nem mérlegelhető felül [1973. évi I. törvény (Be.) 276. §].
A megyei bíróság a terheltet az ellene emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró ok (jogos védelem) folytán felmentette.
A megállapított tényállás szerint a terhelt és a sértett haragos viszonyban voltak, mert a terhelt alaptalanul azzal gyanúsította a sértettet, hogy feleségével viszonya van.
A terhelt a vádbeli napon a feleségével együtt hazafelé tartott. Útjuk a sértett háza előtt vezetett el. A sértett ugyanakkor a háza kapujában állt, a feleségét várta. Amikor észlelte a vádlottnak és feleségének közeledését, az udvarra ment, magához vett egy 60 cm hosszú botot. Majd amikor a terhelt a kapu elé ért, a sértett kilépett az utcára és a zajra vele szembeforduló terheltet bottal ütlegelte. Az ütés következtében a terhelt feje vérzett. A terhelt az őt ért jogtalan támadást azzal hárította el, hogy zsebkésével az őt ütlegelő sértettet többször megszúrta.
A legfőbb ügyész a jogerős ítélet ellen a terhelt terhére a Be. 276. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt okból perújítási indítványt terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a perújítást elrendelte és az ügyet a megyei bírósághoz érdemi tárgyalásra utalta.
A perújítást elrendelő végzés indokai szerint a járásbíróság a terhelt feleségét, K. J.-nét hamis tanúzás bűntette miatt jogerősen 6 hónapi – végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
Az elítélésre az adott alapot, hogy K. J.-né a férje – a terhelt – ellen folyamatban volt bűnügyben tudva valótlanul állította, hogy a férjét a sértett megtámadta, ugyanakkor elhallgatta, hogy a férje sérülését ő okozta.
Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az alapügyben eljárt bíróság ítéletéből kitűnik, hogy a terhelt felmentése alapjául vett ténymegállapítás a terhelt vallomása mellett a felesége, K. J.-né vallomásán nyugszik. A K. J.-né által elkövetett hamis tanúzás így az alapügyben hozott ítéletre lényeges kihatással volt.
A megyei bíróság tárgyalás alapján hozott végzésével a perújítási indítványt alaptalannak találta és azt elutasította.
A végzés ellen az ügyész a perújítási indítvány elutasítása miatt fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság az elutasító végzésének indokai szerint a döntését részben arra alapította, hogy a járásbíróság előtt hamis tanúzás bűntette miatt folyamatban volt ügyben hozott jogerős ítélet indokaiban foglaltakat felülmérlegelte. Tüzetesen fejtegette, hogy a járásbíróságnak a két vádlott vallomásainak hiteltérdemlősége kérdésében milyen tényekkel és körülményekkel kellett volna foglalkoznia. Álláspontja szerint mivel K. J.-né a levél írásakor összeveszett a férjével, a közös lakásból is elköltözött, őt nem lehetett elfogulatlannak tekinteni, azt sem lehetett volna a hamis vád ügyében hozott ítéletben állítani, hogy az ő vallomása azért fogadható el bizonyítékul, mert saját magára is terhelő vallomást tett.
Mindezek és még egyéb körülmények részletezése után helyezkedett az elsőfokú bíróság a következő álláspontra:
“Figyelemmel a fentiekre, a megyei bíróság azt a tényt, miszerint a járásbíróság K. J.-nét hamis tanúzás bűntette miatt, K. J. vádlottat felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt jogerősen elítélte, egymagában a perújítás alapjául szolgáló bizonyítékként nem fogadta el”.
Ez az érvelés azért téves, mert a hamis tanúzás vádja miatt folyamatban volt ügyben hozott jogerős ítélet az erre alapított perújítási eljárásban felülmérlegelés tárgya nem lehet.
Mivel K. J.-nénak az alapügyben tett hamis tanúzását jogerős bírói ítélet megállapította, ezt a megyei bíróságnak tényként kellett volna elfogadnia, és a perújítás keretében annak vizsgálatára kellett volna szorítkoznia, hogy a valótlan tartalmú tanúvallomás mennyiben befolyásolta az alapügyben eljárt bíróság határozatát.
Annak vizsgálata pedig, hogy a tanúnak az alapügyben tett valótlan vallomása mennyiben volt tényleges kihatással az ítélet érdemére, semmiképpen sem terjedhet ki a perújítás elrendelésének alapjául vett és hamis tanúzást megállapító jogerős ítélet indokaiban kifejtett mérlegelés felülvizsgálatára. A hamis tanúzás miatt folyamatban volt ügyben hozott jogerős ítéletben értékelt bizonyítékokat az ítéletben foglaltaktól eltérően az erre az ítéletre alapított perújítási ügyben a bíróság nem értékelheti, illetőleg ilyen értékelés alapján a perújítási indítvány elutasítására részben sincs alap.
A részben a hamis tanúzás miatt folyamatban volt ügyben hozott ítélet felülmérlegelésével hozott perújítási kérelmet elutasító döntés ezért megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel – a legfőbb ügyész indítványával egyetértve – az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Legf. Bír. Bf. IV. 1072/1974. sz.)
1

Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére