PK BH 1975/122
PK BH 1975/1221
1975.03.01.
Ha a biztosítási és önsegélyző csoport által kiállított tagsági könyvben kijelölt kedvezményezett helyett a biztosított tag más kedvezményezett megjelölésére írásbeli nyilatkozatot nem intézett a biztosítóhoz, a kedvezményezett személyére a tagsági könyvben történt megjelölés az irányadó [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 561. §, 213. §].
A felperes fia a munkahelyén a biztosítási és önsegélyző csoportba lépett be. Az 1970. november 21-én kelt és a műhely vezetőségéhez intézett nyilatkozatában bejelentette, hogy az ún. CSÉB biztosítással kapcsolatban bármilyen balesete esetére a biztosítás alapján kifizetésre kerülő térítések felvételére egyedül és kizárólag az édesapja, vagyis a felperes a jogosult vagy életben nem léte esetén az édesanyja. A feleségétől törvényesen elvált, így őt a biztosításból eredő követelésekből kizárja. Ez a nyilatkozat azonban a felperes fiánál maradt 1972. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig, s azt sem az említett műhelyvezetőséghez, sem a biztosítási és önsegélyző csoporthoz nem juttatta el.
Az utóbb adott átlépési nyilatkozatai a következőket tartalmazzák: “Halálom esetén a szolgáltatás – ha másként nem rendelkezem, és rendelkezésemet a tagsági könyvben nem jegyzik elő – együtt élő törvényes házastársamat, ilyennek nemlétében törvényes örökösömet illeti meg.”
A felperes fia 1972. augusztus 24-én gépjárműbaleset következtében meghalt.
Az Állami Biztosító a biztosítási szerződés alapján baleseti halál esetére kifizetésre kerülő 30 000 Ft-ot a Ptk. 287. §-ában foglaltak alapján bírói letétbe helyezte, mert a biztosítási feltételek szerint a kedvezményezett a biztosított kiskorú gyermeke mint törvényes örökös, az elhalt azonban nyilván korábbi biztosítása alapján levelet írt a volt munkáltatója címére, amelyben bejelentette, hogy kedvezményezettként az édesapját, vagyis a felperest, ennek halála esetére pedig az édesanyját jelöli meg. Mivel a bejelentés a biztosított halála után érkezett a biztosítóhoz, vitássá vált a kedvezményezett módosításának hatályossága. A biztosító egyidejűleg értesítette az illetékes gyámhatóságot is, hogy ha szükségesnek látja, a kiskorú érdekében perrel lépjen fel.
Ilyen előzmények után adta be a felperes a keresetét, amelyben a Ptk. 561. §-ának (2) bekezdésére és a Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20 225/1972. számú eseti döntésére hivatkozással annak ítéleti megállapítását kérte, hogy a fia és az Állami Biztosító között létrejött CSÉB biztosításnak ő a kedvezményezettje.
A perben első fokon eljárt bíróság ítéletében megállapította, hogy a CSÉB biztosítási kedvezményezettje a felperes.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Nem vitás tény, hogy a biztosított által 1970. november 21-én aláírt nyilatkozat, amelyben kedvezményezettként a felperest jelölte meg, nem jutott el sem a címzetthez, sem az Állami Biztosítóhoz, azt a biztosítottnál halála után találták meg.
Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az 1970. november 21-i levél után a biztosított 1971. április 25-én átlépési, 1972. február 2-án pedig belépési nyilatkozatot írt alá, amelyek mindegyike tartalmazza azt a határozott kijelentést, hogy a biztosított halála esetén a szolgáltatás – ha a biztosított másként nem rendelkezik, és rendelkezését a tagsági könyvben nem jegyzik elő – együtt élő törvényes házastársát, ilyennek nemlétében törvényes örökösét illeti meg.
Ezek után állította ki a biztosított utolsó munkahelyén működő biztosítási és önsegélyző csoport a tagsági könyvet, amely szerint a tag halála esetére biztosított szolgáltatás – ha a tag másként nem rendelkezett – az akkor együtt élő törvényes házastársat, ennek nemlétében a törvényes örököst illeti meg. A kiállítás kelte 1972. február 18. A biztosított sem az említett 1971. és 1972. évi átlépési, illetve belépési nyilatkozat aláírása, sem a tagsági könyv kiállítása után nem intézett a biztosítóhoz (a biztosítási és önsegélyző csoporthoz) olyan írásbeli nyilatkozatot, amellyel a nyilatkozatokban és a tagsági könyvben kijelölt kedvezményezett helyett, vagyis a törvényes örököse helyett más kedvezményezettet nevezett volna meg.
A Ptk. 213. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés jelenlevők között abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják, távollevők között pedig akkor, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik.
Mindez értelemszerűen a szerződésmódosításra is vonatkozik, és ebből az is következik, hogy a biztosított és az Állami Biztosító között létesült biztosítási szerződéssel kapcsolatban szerződésmódosítás nem történt.
Ezért a felperes elhalt fia részére kiállított tagsági könyv szerint fennálló CSÉB biztosítás kedvezményezettjének a biztosított törvényes örökösét, a kiskorú alperest kell tekinteni.
(Legf. Bír. P. törv. I. 20 161/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás