PK BH 1975/123
PK BH 1975/1231
1975.03.01.
A szülőtartásdíj iránt indított perben körültekintően kell vizsgálni a rászorultság kérdését, s valamennyi tartásra kötelezett kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyait, valamint teljesítőképességét fel kell deríteni [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. § (1) bek.; 8. számú Irányelv].
Az 1905-ben született I. r. felperes és az 1906-ban született II. r. felperes a keresetükben 1973. január 1-től kezdődően havi 200 Ft szülőtartásdíj fizetésére kérték kötelezni az alperest. Előadták, hogy az I. r. felperes 1967-ben súlyos balesetet szenvedett, dolgozni nem tud, a MÁV-tól a balesetből kifolyólag havi 600 Ft járadékot kap. A II. r. felperes alkalmi munkákat végzett, erre azonban koránál és egészségi állapotánál fogva már nem képes. 1200 ⬜-öl területű szántóingatlanuk évi jövedelme 2000 Ft-ra tehető, így havonta mindössze 700-800 Ft körüli jövedelemmel rendelkeznek, amely kettőjük megélhetéséhez nem elegendő.
A felperesek azt is előadták, hogy az alperesen kívül négy gyermekük van, akiktől rendszeres támogatást kapnak, egyedül az alperes nem tesz eleget szülőtartási kötelezettségének.
Az alperes a kereset elutasítását kérte; védekezése szerint a felperesek megfelelő jövedelemmel rendelkeznek, és tartásra nem szorulnak.
A járásbíróság a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesek havi 600 Ft járadékkal, szántóingatlanukból havi 100 Ft jövedelemmel, évi 1400 Ft földmegváltási árral és megfelelő lakással rendelkeznek. Ezen kívül a saját és gyermekeik részére állatokat nevelnek és ebből havonta legalább 400 Ft jövedelmet érnek el. A felperesek összes jövedelme tehát havi 1500-1600 Ft, így a tartásra rászorultaknak nem tekinthetők. Utalt a járásbíróság arra is, hogy az alperes havi 1480 Ft-ot keres, ebből tartja el – hasonló keresetű férjével együtt – a gyermekét és ebből kell neki havi 700 Ft lakbért fizetnie, valamint igazolt 35%-os rokkantságából származó többletkiadásait fedeznie.
A járásbíróság első fokon jogerőre emelkedett ítélete ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése szerint rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és akinek tartásra szorítható házastársa nincs. A Csjt. 61. §-ának (1) bekezdése értelmében a tartásra jogosultat elsősorban leszármazói kötelesek eltartani.
A Legfelsőbb Bíróságnak a szülőtartásról szóló 8. számú Irányelve szerint a tartás iránti igények elbírálásánál mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a tartást igénylő rászorultnak tekinthető-e.* A helyes döntéshez a kereseti, illetőleg jövedelmi és vagyoni viszonyok mellett minden esetben szükséges a tartást igénylő egészségi állapotának, családi viszonyainak és életkörülményeinek vizsgálata is.
A járásbíróság utalt ugyan a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre, valamint a 8. számú Irányelvre, az azokban foglaltakat azonban a döntésénél mégis figyelmen kívül hagyta.
Így az eddigi eljárás adatai szerint a felperesek megélhetésére az I. r. felperes havi 600 Ft járadéka, valamint a felperesek 1200 ⬜-öl szántóingatlanának a jövedelme szolgál. A perben nem merült fel olyan adat, amelyből megnyugtatóan következtetni lehetne arra, hogy a felperesek ennél több saját jövedelemmel rendelkeznének.
A felperesek előadták azt, hogy a termelőszövetkezeti tulajdonba került ingatlanuk megváltási árát öt éven keresztül folyósították a részükre, és az utolsó 1400 Ft-os részletet is megkapták. Ezzel a felperesi előadással szemben a járásbíróság az évi 1400 Ft-ot mint állandó jövedelmet tüntette fel.
A felperesek tagadták, hogy állattartással foglalkoznának. Azt elismerték, hogy munkaviszonyban álló gyermekeiknek sertéseik gondozásával segítséget nyújtanak, ennek ellenkezője azonban a perben bizonyítást nem nyert, és ezért megalapozatlanul állapította meg a járásbíróság azt, hogy a felpereseknek az állatnevelésből havonta legalább 400 Ft jövedelmük van.
A járásbíróság a perben felmerült adatokkal ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek havonta 1500-1600 Ft saját jövedelemmel rendelkeznek. A felperesek jövedelme egyébként még a járásbíróság számítási módja mellett is csak havi 1220 Ft-ra tehető, s így nyilvánvaló, hogy a felperesek tartás kiegészítésre még ebben az esetben is rászorulnak.
Iratellenesen utalt a járásbíróság arra is, hogy az alperes férje hasonló keresettel rendelkezik, mint az alperes. Az alperes ugyanis a saját keresetét 1300 Ft-ban, a férjéét pedig 2300 Ft-ban jelölte meg. A járásbírósági jegyzőkönyv viszont az alperesnek azt az előadását tartalmazza, hogy a férje havi 3000 Ft körüli keresettel rendelkezik.
Ilyen jövedelmi viszonyok között pedig az alperes nem hivatkozhat arra, hogy nem képes szülőtartásdíjat fizetni.
A Legfelsőbb Bíróság 8. számú Irányelvének 6. a) pontja értelmében a szülőtartási igény elbírálásánál – tekintet nélkül arra, hogy az igényt nem valamennyi tartásra kötelezett ellen érvényesítik – valamennyi kötelezett kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyait és teljesítőképességét fel kell deríteni, és a perbevont kötelezettek tartási terhét a rájuk eső arányban kell megállapítani.
A felpereseknek az alperesen kívül még négy gyermeke van, és a járásbíróságnak az Irányelv szerint ezek kereseti stb. viszonyait is vizsgálnia kellett volna, mert az alperes szülőtartási kötelezettségének megállapításához ezek felderítése is szükséges. A testvérek viszonyainak vizsgálata hiányában ugyancsak megalapozatlan a jogerős ítélet.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 484/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
*
Lásd a 11. sz. Irányelv 6. pontját.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás