PK BH 1975/124
PK BH 1975/1241
1975.03.01.
A házassági vagyonközösség fennállása alatt történt beruházásokkal kapcsolatos megtérítési igények elbírálásánál az értékemelkedést is arányosan kell figyelembe venni [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §; 5. és 10. számú Irányelv].
A peres felek 1968. június 18-án kötöttek házasságot. Életközösségük 1970. április 15-én szakadt meg, és házasságukat a járásbíróság felbontotta.
A felperes a keresetében a házastársi közös vagyon megosztását és ezen a címen az alperesnek 161 452 Ft megfizetésére való kötelezését kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A járásbíróság a közös vagyont megosztotta, az életközösség fennállása alatt szerzett házingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adta és az alperest a vagyonmérleg alapján 37 656 Ft értékkülönbözet megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett: a felperes a marasztalási összeget 119 419 Ft-ra kérte felemelni, míg az alperes fellebbezése a kereset teljes elutasítására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes által fizetendő értékkülönbözet összegét 81 237 Ft-ra felemelte. Az ítélet indokolása szerint a felek a közös vagyonhoz tartozó ingatlanba az életközösség megszakadásáig 207 662 Ft-ot ruháztak be és ebből 98 702 Ft-ra tehető az az összeg, amelyet az alperes különvagyonából költött az építkezésnél. Az ingatlan forgalmi értékét 365 000 Ft-ban, az ingóságokét 13 300 Ft-ban s így az egész közös vagyon értékét 378 330 Ft-ban állapította meg. Az alperes különvagyoni igényének megtérítésénél a másodfokú bíróság 98 702 Ft-ot, tehát azt az összeget vette figyelembe, amelyet az alperes egymaga fordított az építkezésre. Ennek és a 112 800 Ft közös adósságnak a levonása után 166 828 Ft-ban határozta meg a megosztandó közös vagyont.
A jogerős ítélet ellen az alperes különvagyonának megtérítésére vonatkozó rendelkezés miatt a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást a tekintetben, hogy a perbeli ingatlant a közös tulajdon megszüntetésének időpontjában megállapított 365 000 Ft forgalmi értékben lehet elszámolni. Az az álláspont is helyes, hogy az alperes a közös vagyonban értékemelkedést előidéző különvagyoni beruházásainak megtérítését jogszerűen igényli.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság abban, hogy ez a megtérítési igény csupán a beruházott érték erejéig érvényesíthető. A Legfelsőbb Bíróság 5. számú Irányelvében foglaltakból is az következik, hogy az elszámolásnál az értékemelkedést is arányosan kell figyelembe venni.*
Az ingatlanra fordított beruházás értéke az életközösség megszakadásakor fennállott műszaki állapot szerint 207 662 Ft volt. Ebből az alperes különvagyonából történt beruházások értéke 98 702 Ft, vagyis az egész érték 47%-a. A szakértői véleményeket is figyelembe véve, az ingatlan forgalmi értéke az életközösség megszakadásakor volt készültségi fok alapulvétele mellett 365 000 Ft-ra tehető. Ennek 47%-a 171 550 Ft. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az alperes különvagyoni részesedését mindössze 98 702 Ft-ban állapította meg, és ezzel csupán a különvagyoni ráfordítások beruházáskori értékét vette figyelembe. El kellett volna számolnia a különvagyonra eső értéknövekedés arányos részét is, mivel az egész ingatlan – benne az alperes által befektetett különvagyon is – értékben jelentősen növekedett.
A kifejtettek értelmében az alperes megtérítendő különvagyonát a következőképpen kell elszámolni:
Az ingatlan értéke 365 000 Ft.
A közös ingóságok értéke 13 330 Ft.
Összesen: 378 330 Ft.
Ebből le kell vonni az alperes különvagyonát 171 550 Ft-ot;
és az alperes által viselendő közös adósságot 112 800 Ft-ot.
Összesen: 284 350 Ft-ot.
A megosztandó közös vagyon ilyképpen 93 980 Ft lesz, és ebből a felperes illetősége 46 990 Ft. A másodfokú ítéletben megjelölt 2177 Ft levonása után az alperes által fizetendő értékkülönbözet 44 813 Ft-ot tesz ki.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 284. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalási összeget 44 813 Ft-ra felemelte.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 180/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
*
Lásd a Legfelsőbb Bíróság 10. sz. Irányelvének 5. pontját
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás