BK BH 1975/13
BK BH 1975/131
1975.01.01.
Ha az ügyész olyan bűncselekményért emel vádat, amely miatt vétségi eljárást kell lefolytatni, de a tárgyaláson a bíróság a cselekményt súlyosabban minősíti és ezért az bűntetti eljárásra tartozik, az ügyet azonban nem utalja a bíróság tanácsa elé, a fellebbezési bíróság – az ügy érdemének a vizsgálata nélkül – az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és új eljárás lefolytatását rendeli el [1973. évi I. törvény (Be.) 89. §, 90. §, 159. § (1) bek., 228. § (1) bek., 250. § II. tétel a) pont].
A katonai bíróság vétségi eljárásban meghozott ítéletével a honvéd vádlottat garázdasággal összefüggően elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt egyévi – fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítélet ellen a katonai ügyész az eljárási szabálysértés miatt, míg a vádlott és a védője a cselekménynek a vádirat szerinti minősítése végett és enyhítésért fellebbezett.
A katonai ügyész fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
A Be. 90. §-ának (2) bekezdése ugyanis – a büntetőeljárás garanciális szabályai érvényesülésének biztosítása érdekében – részletesen felsorolja, hogy a vétségeken kívül mely bűntettek miatt folytatott eljárásban kell a vétségi eljárás szabályait alkalmazni. A kimerítő felsorolás folytán – miként arra a rendelkezéshez fűzött miniszteri indoklás is rámutat – az eljáró hatóság részére a törvény ezen a téren nem nyújt mérlegelési lehetőséget. Így miután a Be. 90. §-a (2) bekezdésének b) pontja csak a 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett testi sértés bűntette miatt folytatott eljárásban teszi lehetővé a vétségi eljárás szabályainak alkalmazását, következik, hogy annak súlyosabb büntetéssel fenyegetett minősített esete csak bűntetti eljárásban bírálható el.
A katonai ügyész a vádlott ellen az 1961. évi V. törvény (Btk.) 257. §-a (1) bekezdésének II. tételébe ütköző súlyos testi sértés bűntette miatt terjesztett elő vádindítványt, így a törvénynek megfelelően indítványozta az ügyben a bírósági szakban is vétségi eljárás lefolytatását. Ennek megfelelően a katonai bíróság a Be. 159. §-ának (1) bekezdésben írtakkal egyezően, egyesbíróként járt el az ügyben. Eljárása során azonban a tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldalán írtak szerint megállapította, hogy a vádlott cselekménye a vádtól eltérően a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tételébe ütköző, de a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő garázdasággal összefüggően elkövetett súlyos testi sértés bűntette, aminek a büntetési tétele a 3 évet meghaladja. Erre figyelemmel viszont meg kellett volna állapítania azt is, hogy az ügy vétségi eljárásban nem bírálható el, hanem bűntetti eljárásra tartozik, s a Be. 228. §-ának (1) bekezdésében írtak értelmében azt a tárgyalás megkezdése után is a bíróság tanácsa elé kellett volna utalnia, és a tárgyalást elölről kellett volna kezdenie.
Ennek elmulasztása pedig olyan szabálysértésnek volt tekintendő, amely – az ügy érdemének vizsgálata nélkül – az ítélet hatályon kívül helyezését tette szükségessé, mert arra vezetett, hogy a katonai bíróság egyesbíróként bírált el vétségi eljárásban olyan cselekményt, amelynek elbírálására a törvény szerint csak a bűntetti eljárásban a bíróság tanácsa lett volna jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság így a katonai ügyész által bejelentett fellebbezésnek helyt adva megállapította, hogy az ítéletet meghozó bíróság nem volt törvényesen megalakítva, s ezért ítéletét az ügy érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította [Be. 250. § II. tétel a) pont].
(Legf. Bír. Katf. III. 353/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás