GK BH 1975/136
GK BH 1975/1361
1975.03.01.
A felhasználó gazdálkodó szervezet – amennyiben ezzel kárt nem okoz – az ésszerű takarékosság érdekében átvenni elmulasztott földgázmennyiség után nem köteles kötbért fizetni [10/1966. (II. 14.) Kormány rendelet 48. §; 5/1973. (VI. 30.) NIM rendelet].
A felperes az 1973. december 12-i szerződéstervezetében kötelezettséget vállalt az 1974. év I. negyedévben 2 400 000 m3 földgáz szállítására. Az alperes a szerződéstervezetet azzal a véleményeltérési nyilatkozattal küldte vissza, hogy az I. negyedévre 3 300 000 m3 gáz szállítását igényelte, a kötbérmentes többletfogyasztás határát pedig a tervezetben meghatározott 5%-ról 20%-ra kérte felemelni. A felperes a véleményeltérésben foglalt új ajánlatot 1974. január 11-én elfogadta, s ezzel a felek között a gázszolgáltatási szerződés létrejött. Eszerint: “…ha a fogyasztó az egyes negyedévekre szerződött mennyiségektől a megengedett ±% értéket meghaladóan eltér, a teljes eltérés mennyisége után számított gázdíjnak 8%-át köteles kötbér címén megfizetni”. Az alperes az 1974. I. negyedévben csak 2 910 579 m3 gázt fogyasztott, azaz 12,8%-kal kevesebbet, mint a szerződéssel lekötött mennyiség, ezért a felperes a keresetében a szerződés idézett rendelkezése alapján 22 549 Ft kötbér fizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a védekezésében az 1974. év I. negyedében uralkodott szokatlanul enyhe időjárásra, valamint az energiatakarékossági intézkedésekre hivatkozott és kérte az általa egyébként sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatott kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az indoklás szerint az 1974. év I. negyedében az időjárás az átlagos magyarországi időjárásnak felelt meg, ez tehát nem indokolta a szerződésben kikötöttnél kisebb fogyasztást. Megállapította a bíróság, hogy az alperes a korábbi év azonos időszakában is helytelenül tervezte az energiaszükségletét, ez a szerződés ismételt módosításához vezetett, ilyen szerződésmódosítást azonban az alperes nem kezdeményezett az 1974. évre kötött szerződés vonatkozásában.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, ehhez csatolta a Meteorológiai Intézet igazolását arra vonatkozólag, hogy az 1974. év első három hónapjában “nagy, pozitív hőmérsékleti anomália” adódott, ebben az időszakban rendkívül enyhe időjárás uralkodott. Az alperes ezzel kívánta bizonyítani, hogy az elsőfokú bíróság tévedett annak megállapításával, hogy az alperes vétkes, mert az adott időszakban az átlagos magyarországi időjárásnak megfelelő hőmérsékleti viszonyok voltak. Az alperes azt is előadta, hogy a szigorú energiatakarékossági rendelkezésekre tekintettel a gázenergia megtakarításával a társadalmi érdekeknek megfelelő magatartást tanúsított, ezért nem sújtható bírság jellegű kötbérrel.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében előadta, hogy az alperesnek módjában lett volna általános fogyasztói szerződést kötni, amely esetben sem a túl-, sem az alulfogyasztás miatt nem kell kötbért fizetni. Az alperest lényegesen kedvezőbb díjfizetési kötelezettség terheli tervszerződés kötése esetén, ennek alapján azonban, ha alulfogyasztás történik, a helytelen tervezésért a megrendelő köteles kötbért fizetni.
A fellebbezés alapos.
A felek által kötött szerződés mind a “túlfogyasztás”, mind az “alulfogyasztás” esetére a fogyasztó terhére kötbérfizetési kötelezettséget írt elő. Az alperes az 1974. év I. negyedében a megengedett 5%-os “alulfogyasztás”-t jelentősen túllépte, tehát a szerződés szerint kötbérfizetési kötelezettsége fennállt. A 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 48. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a kötbér alól kimentésnek van helye, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az szocialista szervezettől az adott helyzetben általában elvárható. Azt kellett tehát vizsgálni, hogy az alperes által előadottak alkalmasak-e a felelősségének a kimentésére.
Ennek elbírálásánál nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy az alperes nem kezdeményezte – a korábbi évek gyakorlatának megfelelően – a szerződés módosítását. Az állandó bírósági gyakorlat szerint ugyanis pusztán ennek hiánya nem elegendő alap a szerződésszegő vétkességének megállapítására.
Az elsőfokú bíróság azt tévesen állapította meg, hogy az 1974. I. negyedévi időjárás megfelelt az átlagos magyarországi időjárásnak, mert a Központi Meteorológiai Intézet igazolása szerint az “1974. év I. negyedéve jóval melegebb volt az átlagosnál. Különösen február hó volt szokatlanul enyhe, 4,7 C°-kal melegebb a 30 éves átlagnál, de pozitív az eltérés január és március hónapokban is….” Tényként kellett megállapítani azt is, hogy az alperes a szerződésszerű gázenergiának kb. 80%-át fűtési célokra használja, a fellebbezési eljárásban rövid úton megkeresett Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelet pedig úgy nyilatkozott, hogy ez az időjárási “anomália” kb. 15-20%-os gázenergia alulfogyasztást indokolt. Az nyilvánvaló, hogy az alperes az időjárás kedvező alakulásának hatásait nem elhárítani, hanem kihasználni köteles; módjában áll, hogy a szerződésben lekötött energia egy részét – amelyre az időjárási viszonyok miatt nincs szüksége – ne használja fel, ezáltal energiát takarít meg, amelyre a kormány energiatakarékossági intézkedései is felhívják, egyébként az általános társadalmi érdekeknek is ez a magatartás felel meg. Az energiahordozók egyre növekvő felhasználása és a nehezebb beszerzési feltételek miatt ugyanis fokozott gondot kell fordítani a takarékosságra, hazai természeti források jobb, gazdaságosabb kihasználására.
Az ügyben azt is meg kellett állapítani, hogy az át nem vett, tehát fel nem használt földgáz tárolható, ezáltal a felperesnek az alperes szerződésszegéséből kára nem származik, – ilyet egyébként a felperes nem is állított, s ezzel kapcsolatban bizonyítási indítványa sem volt – az energiamegtakarítás viszont a népgazdaság számára előnyt jelent. Ilyen körülmények között adódik az a következtetés, hogy az energiatakarékosság területén a népgazdasági célokat szolgáló vállalati érdekeltség kibontakoztatása nem volna lehetséges, ha a vállalat az át nem vett mennyiség után kötbért volna köteles fizetni.
Mindezekből következik, hogy az alperes a gázenergia alulfogyasztásért nem felelős, vagyis szerződésszegése vétlen, mert a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az szocialista szervezettől az adott helyzetben általában elvárható. A szerződés teljesítésével kapcsolatban ugyanis olyan öncélú érdek nincs, hogy azt – a másik fél vagyoni sérelme nélkül – energiapazarlás árán is meg kell valósítani. A szocialista szervezet tehát – amennyiben ezzel kárt nem okoz – az átfogó és ésszerű takarékosság érdekében átvenni elmulasztott földgázmennyiség után nem köteles kötbért fizetni. Ezért az elsőfokú bíróságnak a sikeres kimentő bizonyítás folytán a felperes kötbér iránti keresetét el kellett volna utasítania. Az alperest marasztaló ítélet tehát nem volt megalapozott, ezért azt a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatva, a felperes keresetét el kellett utasítani.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az energiatakarékossági intézkedésekre is tekintettel a jövőben energia-alulfogyasztás esetére kötbérfizetési kötelezettséget kikötni nem látszik célszerűnek – bár az 5/1973. (VI. 30.) NIM rendelet az ilyen kötbérkikötést nem tiltja – mert ez a szerződési kikötés hatásaiban szemben áll a gazdaságpolitikai célkitűzésekkel. Természetesen a tervszerű energiagazdálkodás megköveteli, hogy az ipari nagyfogyasztók az igényeiket helyesen mérjék fel, és hogy energiafogyasztásra csak a tényleges szükségletük mértékéig kössenek szerződést, mert a szükségletet meghaladó energia lekötése más nagyfogyasztók energiaigényének kielégítését gátolhatja és esetenként a szolgáltató vállalatnak más úton meg nem térülő készenléti költségeket okozhat.
(Legf. Bír. Gf. II. 32 734/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás