GK BH 1975/137
GK BH 1975/1371
1975.03.01.
Érdekmúlás nem állapítható meg, ha a megrendelő a vállalkozó teljesítési késedelme után egy másik vállalkozóval ugyanarra a munkára szerződést köt [44/1967. (IX. 5.) Kormány rendelet 22. §, 26. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 300. §, 393. § (2) bek.].
A felperes mint vállalkozó 1972. március 30-i teljesítési határidővel szerződést kötött az alperessel az utóbbi szociális épülete, munkásszállása és üzemi konyhája kiviteli terveinek elkészítésére. Ezt a határidőt a felek közös megegyezéssel először 1972. június 30-ra, majd pedig 1973. március 31-re módosították. Ezt követően a felperes a határidőt 1973. május 20-ra kérte módosítani, mivel az alperes megrendelő nem megfelelő talajmechanikai szakvéleményt szolgáltatott. Az alperes azonban 1973. április 3-án közölte, hogy a határidő módosításához nem járul hozzá és érdekmúlásra hivatkozással a szerződést egyoldalú nyilatkozattal felbontja. A megrendelő a szerződésben vállalta, hogy a szerződés meghiúsulása esetén is a tervező által elvégzett munka arányos ellenértékét megtéríti. Ezért a felperes keresetében az alperest 52 000 forint ellenérték megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a Ptk. 300. §-ának (2) bekezdése alapján is a kereset elutasítását kérte. Az összegszerűségre vonatkozóan előadta, hogy a felperes által felszámított tervezési díj nem felel meg a 46/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM–ÁH utasítás rendelkezéseinek és így a felperest csak 36 000 forint, illetőleg csak 39 000 forint illetné meg, ez az összeg sem jár azonban, mert a terv nem a megrendelésnek megfelelően készült.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el a felperes 1973. április 5-ig végzett tervezési munkája készültségi fokának, az ennek alapján felszámítható tervezési díj összegének, továbbá annak megállapítása iránt, hogy mi a terv hibája és mennyi idő szükséges a kijavításához.
Az elsőfokú bíróság az alperest az időközben 29 000 forintra leszállított kereset értelmében marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felperes ugyan az 1973. március 31-i módosított határidőre sem teljesített, ez azonban nem indokolta az alperesnek a tervezési szerződéstől történt elállását, és így az elállás – a 44/1967. (IX. 5.) Korm. rendelet 22. §-a, illetve a Ptk. 300. §-a rendelkezéseihez képest – jogszerűtlen. Érdekmúlás esete nem forog fenn, mivel az alperes ugyanennek a tervezési munkának az elvégzésére egy másik tervező vállalattal 1973. május 21-én 1974. március 20-i teljesítési határidővel szerződést kötött. A módosított 1973. március 31-i határidő egyébként sem volt fix határidőként kikötve.
Az indokolás szerint az alperes megrendelőnek az eredeti programtól eltérő és ún. hibás tervezésre alapított védekezése is megalapozatlan. A peres felek ugyanis a megvalósítandó létesítmény, illetve az eredeti program módosításában több ízben, így legutóbb 1972. június 21-én szóban is megállapodtak, amely szóbeli megállapodást a felperes 1972. június 24-én külön visszaigazolta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és kérte a felperes keresetének elutasítását. Ismételten előadta, hogy a felperes által készített tervek hibásak, és álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt a védekezését, hogy a tervek nem a megrendelésnek megfelelően készültek. A felperes által készített tervnek két változata volt, az egyik változat szerint az alperes vállalat által újonnan épített ún. vízfőnyomó vezeték elbontása válnék szükségessé, a másik változat szerint pedig a meglevő üzemi csarnokot kellene lebontani. Az alperes szerint bármelyik változat megépítése ésszerűtlen lett volna. A felperesnek átadott beruházási program szerint a meglevő, rendelkezésre álló területre kívánt az alperes olyan épületet emelni, amelynek méretei a rendelkezésre álló helyhez igazodnak, és nem vonnak maguk után nagy költségkihatással járó bontási munkálatokat.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéleti indokolásának azt a megállapítását, amely szerint az alperes elállása jogszerűtlen, az alperes a fellebbezésében nem támadta, hanem csupán ismételten azt adta elő, hogy a felperes által készített műszaki terv hibás, és azért nem jár neki a kereseti összeg.
A 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 26. §-a szerint abban az esetben, ha a munka végzése során a körülmények arra engednek következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat [Ptk. 393. § (2) bek.].
A perben azonban nincs adat arra, hogy az alperes a felperessel szemben a tervezési munka állítólagos hibái miatt kifogást közölt volna, illetőleg a hibás teljesítésből eredő jogait az említett rendelkezésnek megfelelően gyakorolta volna. Ezzel kapcsolatban helytálló az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolásában foglalt az a megállapítása, hogy a peres felek a megvalósítandó létesítmény, így az eredeti program módosításában több ízben, így legutóbb 1972. június 21-én szóban is megállapodtak, és ezt a megállapodást a felperes külön is visszaigazolta. Eszerint pedig az alperes a felperes által bemutatott alaprajzi elrendezést elfogadta. Egyébként a szakértői vélemény szerint a terveknek nincs lényeges hibája.
Mindezeken felül a felek között létrejött szerződés szerint a megrendelő köteles a tervező által végzett munka ellenértékét – “a szerződés meghiúsulása esetén is” – az elvégzett munka arányában megtéríteni. A jelen esetben pedig a felperes teljesítését éppen az alperes hiúsította meg a jogszerűtlennek minősített elállásával.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 218/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás