GK BH 1975/142
GK BH 1975/1421
1975.03.01.
A küldeménynek a vasúti fuvarozás közben bekövetkezett megdézsmálására alapított igény esetében a mérlegelés elmulasztása (a küldemény kiszolgáltatásakor vagy kirakásakor) egymagában nem alapozza meg a fuvarozó vasút kártérítési felelősségét [1/1967. (III. 8.) KPM rendelettel közzétett vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyezmény (CIM) 8. cikk 4. §, 12. cikk 2. § és 3. §, 16. cikk 5. §, 27. cikk 1. §, 3. § b) és c) pont, 45. cikk 1. §, 46. cikk 2. § c) és d) 2 pont, 54. cikk; 3/1960. (V. 13.) KPM rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 62. cikk 2. §, 3. §, 4. §, 6. §].
Az elsőfokú bíróság marasztalta a fuvarozó alperest az Állami Biztosító felperes keresete alapján, bár a vasútállomáson vasúti darabszámlálással és a vasút által mérlegelt 10 460 kg súlyban feladott 165 bála frottírtörülközőből álló küldemény sértetlen kocsizárakkal, báladarabszám hiány nélkül érkezett meg, több bálából azonban összesen 409 db törülköző hiányzott, 14 szennyezett, 2 db pedig szakadt volt. A címzettnek ebből eredő kárát biztosítási szerződés alapján a felperes megtérítette.
Az ítélet indokolása szerint tény, hogy a jogosult a küldeményt átvette, a CIM 46. cikke 2. §-ának c) pontja értelmében azonban igénymegszűnés nem következett be, mert a részleges elveszés és megsérülés miatt felszólamlással élt. A kiszolgáltatásra a CIM 54. cikke értelmében a hazai jog alkalmazandó. A VÁSZ 62. cikkének 3. §-a értelmében az alperes fuvarozó a bálákon észlelhető dézsmálási nyomokra figyelemmel a címzett kérése nélkül is köteles lett volna a küldemény súlyát megállapítani. Ennek elmulasztására az alperes jogokat nem alapíthat. A vasút a tényálladéki jegyzőkönyvnek a küldemény fuvarozási idejére eső megdézsmálása nyomait rögzítő megállapításait nem cáfolta meg, ezért a CIM 27. cikkének 1. §-a értelmében kártérítési felelőssége fennáll.
Az alperes fellebbezésében sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta a feladás körülményeit. Előadta, hogy a feladáskori darabszámlálás a berakott csomagolási egységek számának megállapítását jelenti, ami az áru természete és a berakás módja szerint többféleképpen történhet. Erre a CIM külön rendelkezést nem tartalmaz. Hivatkozott arra is, hogy a CIM. 12. cikkének 2. és 3. §-a csak lehetőséget ad arra, hogy a feladási vasút a küldeményt visszautasítsa vagy követelje a csomagolás hiányosságának a fuvarlevélen való elismerését, ha az nem felel meg a feladási vasút díjszabási előírásainak. Ennek elmulasztásához azonban a CIM jogkövetkezményeket nem fűz. Előadta végül azt is, hogy a rendeltetési állomáson 15 bálában állapították meg az árukísérőjegyhez képest a darabszámhiányt, továbbá 2 bálában találtak szennyezett és sérült árudarabokat. Az a tény, hogy a sérült bálák a küldemény különböző helyein voltak, arra utal, hogy a dézsmálás nem a vasúti fuvarozás közben keletkezett. Végül sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet a kártérítési felelősségét kizárólag a kiszolgáltatáskori súlymegállapítás elmulasztása miatt állapította meg, és megismételte a CIM 8. cikkének 4. §-ára, 27. cikke 3. §-ának b) és c) pontjaira és 28. cikkének 2. §-ára alapított védekezését.
A fellebbezés alapos.
A CIM 16. cikke az áru kiszolgáltatására, a 45. cikke a még át nem vett áru részleges elveszésének vagy megsérülésének megállapítására, a 46. cikkének 2. §-a az átvett áruban keletkezett, külsőleg fel nem ismerhető kár megállapítására tartalmaz rendelkezéseket. A CIM 16. cikkének 5. §-a lényegében a VÁSZ 62. cikkének 4. §-ával egyezően azt tartalmazza, hogy a jogosult az áru átvételét még a fuvarlevél átvétele után is megtagadhatja, ha a vasút a kármegállapítási kívánságának nem tesz eleget.
A tárgyalt esetben tehát a VÁSZ 62. cikke 3. §-ának alkalmazására nem kerülhet sor, de a felvett jegyzőkönyv a VÁSZ szerint egyébként is kiszolgáltatás utáni vasúti kármegállapítási jegyzőkönyvnek minősülne. A CIM 45. cikke 1. §-ának – lényegében a VÁSZ 62. cikke 2. §-ának (2) bekezdésével azonos rendelkezése – értelmében a vasút csak “a kár természetéhez képest” köteles az áru súlyát megállapítani. Ennek a kérdésnek azért van jelentősége, mert a VÁSZ 62. cikke 6. §-ának (3) bekezdése a kiszolgáltatás utáni vasúti kármegállapítási jegyzőkönyv alapján történő igényérvényesítés esetére, a CIM 46. cikke 2. §-ának d/2. pontja pedig az áru átvétele után történő kármegállapítás esetére írja elő a jogosult részéről annak bizonyítását, hogy a kár a fuvarozásra átvételtől a kiszolgáltatásig terjedő időben keletkezett.
Arra ugyan nincs adat, hogy a 165 bálában az árukísérőjegy szerint összesen hány törülközőnek kellett volna lennie, a küldemény feladási mérlegelése azonban vágányhídmérlegen történt, s a 25 110 kg összsúlyhoz képest a 409 db törülköző súlya olyan aránytalanul csekély, hogy önsúlyozásra vonatkozó megbízható adat hiányában a kirakás közben észlelt hibára tekintettel már csak a kirakás után végezhető mérlegelés eredményéből nem lehetett volna alapos következtetést vonni arra, hogy a dézsmálás a feladástól a kiszolgáltatásig terjedő időben keletkezett. Ezért a mérlegelés elmulasztása önmagában nem lehet alap az alperes kártérítési felelősségének megállapítására.
A CIM 12. cikkének 2. §-a az áru csomagolását abból a célból írja elő, hogy az áru “útközben a teljes vagy részleges elveszés vagy megsérülés ellen védve legyen és személyeket, üzemi eszközöket vagy egyéb árukat károsodás veszélyének ne tegyen ki”. A tíz darabonként már nylonzacskóba csomagolt törülközőknél ezek a szempontok már nem merülnek fel, legfeljebb a szennyeződéstől való további megóvás. A csomagolás hiányosságának mint a kár keletkezésénél figyelembe jöhető oknak tehát nincs jelentősége, mert a csomagolás hiányossága 14 db törülköző olajszennyeződését és 2 db törülköző szakadását a felvételtől a kiszolgáltatásig terjedő időben a vasút felelőssége körébe vonható ok nem idézhette elő, elszóródás pedig nem következhetett be úgy, hogy az a kiszolgáltatáskor hiányként jelentkezzék.
Kétségtelen azonban, hogy a csomagolás sérüléséből dézsmálásra következtetés vonható. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy a CIM 12. cikkének 1. §-a csak arról rendelkezik, hogy ha a vasút olyan árut vesz át fuvarozás végett, amelyen a sérülés nyilvánvaló jelei látszanak, követelheti, hogy az áru állapotát a fuvarlevélben külön feltüntessék. Ennek elmulasztásához a CIM nem fűz szankciót. A bála csomagolási anyagának külső sérülése nem jelenti feltétlenül magának az árunak a sérülését vagy részleges elveszését.
Arra nincs adat, hogy a feladáskori darabszámlálás hogyan történt, úgyszintén arra sincs, hogy a tíz darabonként nylonzacskóba csomagolt törülközők bálázásához milyen külső védőanyagot használtak fel, és ehhez képest a tengeren-túlról érkezett küldeménynek a hajóból való átrakásakor a bálákon látható sérülések a vasúti feladás alkalmával végzett darabszámláláskor észlelhetők és dézsmálási nyomként értékelhetők voltak-e.
A kifejtettekre tekintettel annak megítéléséhez, hogy a kár a vasútra történt feladás előtt vagy pedig a felvételtől a kiszolgáltatásig terjedő időben keletkezett, lényegében csak a következő adatok állnak rendelkezésre.
A tényálladéki jegyzőkönyvet az ép kocsiban, eredeti, sértetlen kocsizárakkal a rendeltetési állomásra 1971. április 12-én érkezett küldeménynek nem a kiszolgáltatásakor, hanem az 1971. április 21-én végzett kirakásakor vették fel. Ebből alaposan következtethető, hogy a kiszolgáltatáskor az egyes báláknak dézsmálásra utaló sérülése még megállapítható nem volt, és ezért a címzettben sem merült fel annak a gyanúja, hogy a küldeményben a fuvarozás közben kár keletkezett.
Összesen 17 bálában volt hiány és sérülés, a szennyeződés és a sérülés pedig olyan természetű, ami nem valószínű, hogy a vasúti fuvarozás közben keletkezett.
Ezek szerint helytálló az alperesnek az az előadása, hogy a kár a feladó által végzett berakás előtt vagy aközben keletkezett, így a CIM 28. cikkének 2. §-a értelmében azt kell megállapítani, hogy a kár ebből az okból keletkezett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf. VII. 30 703/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás