GK BH 1975/145
GK BH 1975/1451
1975.03.01.
A belföldi szállítmányozó felelősséggel tartozik, ha az általa megbízott külföldi szállítmányozó magatartása miatt az exporttermék hatósági zárlat alá kerül és emiatt kár keletkezik [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 516. § (2) bek.; 37/1964. (Kk. É. 25.) KkM utasítás 28. § (1) bek.].
A felperes külkereskedelmi vállalat megbízta az alperes szállítmányozót, hogy egy belföldi konzervgyárból különböző konzerveket külföldre szállítson. A küldeményt az alperes által választott külföldi szállítmányozó cégnél hatósági zár alá vették és annak felszabadítása csak hosszabb idő után történt meg. A felperest emiatt 189 700 Ft kár érte.
A felperes összegszerűleg nem vitás kereseti követelésének az elsőfokú bíróság helyt adott és az alperest 189 700 Ft és kamatai, valamint az eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes a Ptk. 516. §-ának (2) bekezdése és a 37/1964. (Kk. É. 25.) KkM utasítás 28. §-ának (1) bekezdése szerint az általa választott más szállítmányozó tevékenységéért közvetlenül felelős. A bíróság álláspontja szerint az alperes által megbízott külföldi szállítmányozó nem járt el megfelelően, és a hatósági zárlat mulasztása miatt következett be.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a külföldi szállítmányozó nem hibáztatható a zárlat elrendeléséért, és ez egyébként is egy olyan másik ügylettel kapcsolatban következett be, amely teljesen független a felperes megbízásától. Ez utóbbi szerződés szempontjából kellett volna az elvárhatóságot vizsgálni. Arra is hivatkozott, hogy más várható el egy magyar szállítmányozótól, mint egy külfölditől.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság által helyesen megjelölt jogszabályok szerint az alperes a külföldi cég tevékenységéért közvetlenül felelős. Egyébként az is megállapítható, hogy a perbeli szerződés szempontjából is jogellenesen járt el az alperes által megbízott szállítmányozó, mert az átvett küldeményt nem továbbította kellő időben a megfelelő helyre. A zárlat elrendelésének alapja az iratokhoz fénymásolatban csatolt magyar nagykövetségi igazolás szerint bírósági határozat volt. Amennyiben a külföldi törvények lehetőséget adnak idegen tulajdon zár alá vételére is, akkor az ottani szállítmányozónak, illetve az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy ilyen zárlat elrendelésére okot nem adott, ha pedig a zár alá vétel tévesen történt, akkor azt kellett volna bizonyítania, hogy a zár feloldása érdekében a lehető leggyorsabban eljárt, illetőleg hogy mindent megtett annak érdekében, hogy zárlat alá ne kerüljenek a külföldi tulajdonban levő dolgok. Mindennek számos módja lehetett volna. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a károkozónak kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Mivel a külföldi cég részéről a felperesnek kárt okozó jogellenesség megállapítható, kimentés pedig nem történt, továbbá minthogy a nevezett céget az alperes megbízta a szállítmányozási teendőkkel, és végül mert a késedelem összegszerűségében nem vitás kárt okozott a felperesnek, a Legfelsőbb Bíróság a 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
(Legf. Bír. Gf. IV. 33 294/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás