GK BH 1975/147
GK BH 1975/1471
1975.03.01.
Több alperesnek ugyanazért a követelésért való – egymástól kölcsönösen függő – perlése és csak az egyik alperes marasztalása esetén a felperes a többi alperessel szemben sem tekinthető pervesztesnek, s így nem köteles illetéket fizetni [1952. évi III. törvény (Pp.) 25. § (3) bek., 369. §; 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 119/A. § (1) bek. b) pont].
A felperes megrendelő az I. r. alperes szállítóval szállítási szerződést kötött, amely szerint a teljesítés helye a rendeltetési vasútállomás volt. Az I. r. alperes által a felperes részére vasúti fuvarozásra feladott küldeményt a rendeltetési állomáson a II. r. alperes szállítmányozó vette át, majd azt a felperes telepére továbbította. A fuvarlevéllel feladott és a vasúti kocsiban fuvarozott 2800 db 10 cm-es válaszfaltéglából a rendeltetési állomáson felvett kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv, valamint a tanácsi megbízottal felvett jegyzőkönyv adatai szerint 656 db válaszfaltégla törött volt. Sem az I., sem a II. r. alperes a felperes kártérítési igényét nem ismerte el, ezért a felperes keresetet indított és az I. r., illetve a II. r. alperest vagylagosan kártérítés és járulékainak a megfizetésére kérte kötelezni.
A bíróság a II. r. alperest a kereseti követelés megfizetésére kötelezte, az az I. r. alperessel szemben pedig a keresetet elutasította és a felperest, valamint a II. r. alperest külön-külön eljárási illetékben marasztalta.
A felperes az elsőfokú ítéletnek az őt eljárási illetékben marasztaló része ellen fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság határozata szerint a felperes egy keresetlevélben foglaltan az I. r. alperessel szemben szállítási, a II. r. alperessel szemben pedig szállítmányozási szerződés megszegéséből eredő igényen alapuló két követelést érvényesített, valójában tehát két pert indított. Az elsőfokú bíróság ezek szerint a perben mindkét alperessel szemben két “különálló” jogviszonyból eredő követelést bírált el. A Pp. 369. §-a szerint a pertárgy értékét – amely a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az illeték alapja is, szerződésenként és az egyetemleges kötelezettséget kivéve – felenként külön-külön kell figyelembe venni. A Pp. 25. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követelést össze kell adni. Az ítélet indokolása szerint “a vagylagos perlés” a valóságos helyzettel szemben a két különálló pert nem teszi egyetlen perré, és az elsőfokú bíróság mind a két jogviszonyt, illetve mind a két pert érdemben elbírálta. Annak folytán, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította és a felperes követelésének a megfizetésére a II. r. alperest kötelezte, a felperes az I. r. alperessel szemben pervesztes, a II. r. alperessel szemben pedig pernyertes lett, és ehhez igazodva az illetékkövetkezményeket mindkét per alapján külön-külön kell viselni. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott részében helyben hagyta.
Az ítéletek ellen benyújtott törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú ítélet a megfellebbezett részében és az azt helyben hagyó másodfokú ítélet törvénysértő. Megállapítható, hogy a felperes a keresetlevélben egyetlen és nem több követelést érvényesített az alperesekkel szemben, s ezen az sem változtat, hogy nevezettek vagy valamelyikük milyen – illetve egymástól eltérő – jogviszonyból eredően vált adóssá. A bíróság a peres eljárásban nem két perben döntött, hanem a bizonyítás eredményeképpen megállapított tényállás alapján, és annak megfelelően azt az alperest marasztalta, amelyikkel szemben a felperes kereseti követelését alaposnak találta.
A tárgyalt esetnek az a jellegzetessége, hogy azonos perbeli oldalon több kereset van ugyan, de az egyes keresetek egymástól kölcsönösen függenek, illetve egymást kölcsönösen kizárják és egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű, kielégítést végső soron csupán egyikük nyer.
A fentieknek megfelelően az első- és másodfokú bíróság tévedett abban is, hogy a jelen perben – mert több alperes van – a per tárgyának értékét, amely az illeték alapja is, a Pp. 25. §-ának (3) bekezdése és a Pp. 369. §-ában foglalt jogszabály alkalmazásával kell megállapítani. A Pp. 25. §-ának (3) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál az összes követelést akkor kell összeadni, ha a felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes ellen érvényesít több követelést. A Pp. 369. §-ában foglaltak azért nem ellentétesek a fentiekkel, mert – az előbbiekre tekintettel – a pertárgy értékét nem több, hanem egy szerződés (egy igény) figyelembevételével kell megállapítani.
A fentiekből következik, hogy az első- és másodfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a felperes az I. r. alperessel szemben pervesztes lett. Több alperesnek ugyanazon követelésért való perlése esetében a felperes a marasztalt alperessel szemben pernyertes lett, a többi alperessel szemben pedig keresete tárgytalanná vált, ami nem jelent és nem eredményez a felperesre nézve pervesztést. A perben tehát illetékfizetésre egyedül a marasztalt II. r. alperes lett volna kötelezhető.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a megyei bíróság ítéletének a felperest eljárási illetékben marasztaló rendelkezését megváltoztatta és a felperest az eljárási illeték fizetésének kötelezettsége alól mentesítette.
(Legf. Bír. Eln. Tan. G. törv. 31 825/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás