MK BH 1975/148
MK BH 1975/1481
1975.03.01.
A vállalat a munkaszerződést egyoldalúan a munkakör tekintetében sem módosíthatja. A dolgozó a munkakörébe nem tartozó munkát átmenetileg akkor köteles végezni, ha az beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem jár és nem sérti az eredeti munkaköre szerinti munkabérhez való jogát [1967. évi II. törvény (Mt.) 24. § (1) bek., 35. § (1) bek.].
Az alperes által üzemeltetett 1. számú italbolt vezetője balesetet szenvedett és huzamosabb időre táppénzes betegállományba került. Helyettesítésének biztosítása érdekében a felek között 1972. november 16-án határozott időre szóló munkaviszony jött létre, amelyet többször meghosszabbítottak. Legutóbb 1973. június 18-án hosszabbították meg a felek az italboltvezetői munkakörre szóló szerződést 1973. október 31-ig.
Az alperes 1973. július 21-én levelet intézett a felpereshez, amelyben közölte, hogy a határozott időre szóló munkaszerződést – amely 1973. október 31-ig szól – módosítja s a felperes munkaviszonyát csak 1973. augusztus 3-ig tartja fenn. Ezt azzal indokolta, hogy az egység boltvezetője felgyógyult s 1973. augusztus 3-án a táppénzes állományból visszatért és munkába állt.
A felek ezt követően a felperes további foglalkoztatásáról tárgyalásokat folytattak, de ez nem vezetett eredményre. Az italbolt átadása 1973. augusztus 3-án megtörtént, majd a felperes 1973. augusztus 4-étől 1973. augusztus 16-ig a szabadságát töltötte. Az alperes 1973. augusztus 21-én a felperes munkakönyvét postán megküldte. Abban a bejegyzést megtette, hogy a “munkaviszony megszűnt” 1973. augusztus 17-én.
A felperes az alperes egyoldalú szerződésmódosítását sérelmesnek tartotta és panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaviszonyának 1973. október 31. napjáig való fenntartását kérte.
Az alperes 1973. augusztus 27-én közölte a felperessel, hogy miután az italbolt vezetője felgyógyult, őt az italboltvezetői munkakörben nem tudja tovább foglalkoztatni. A munkaszerződésben meghatározott 1973. október 31-ig tartó idő alatt csak két munkakörben tudja tovább foglalkoztatni. Mégpedig vagy a TÜZÉP-telepen rakodómunkásként, vagy pedig az építőbrigádban parkettásként. Mivel a felperes parkettás szakképesítéssel rendelkezik, e munkakörben dolgozhat a szerződés lejártáig. Egyben felhívta a felperest, hogy e munkakör betöltése érdekében azonnal jelentkezzen. A felperes ezt a munkakört mint az italboltvezetői munkakörnél alacsonyabb beosztású munkakört nem fogadta el.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasznak részben helyt adott s a felperes munkaviszonya megszűnésének napját “1973. augusztus 17-től kezdődően 15 napos felmondási idővel” módosította.
A munkaügyi döntőbizottság – határozatának indoklása szerint – megállapította, hogy “a panaszos az igazgatóság elnökével, valamint a szövetkezet munkaügyi előadójával közösen 1973. október 31-ről 1973. augusztus 3-ra módosították a munkaviszony lejártát. Ezt a panaszossal közölték (1973. július 21.), aki észrevételt nem tett. Az Mt. 25. §-ának (1) bekezdése alapján a vállalat helyesen járt el. A vállalat mulasztást akkor követett el, amikor a fenti szerződésmódosításának megfelelően 1973. augusztus 3-án a munkaviszonyát nem szüntette meg, hanem szabadságának lejártáig, azaz 1973. augusztus 17-ig a munkaviszonya meghosszabbodott. E meghosszabbodásból eredően az Mt. 25. §-ának helyébe automatikusan az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése lép, amely szerint a munkaviszonya határozatlan időre módosul. Ez esetben egy éven belül felmondást lehet eszközölni mind a vállalat, mind a dolgozó részéről, amit indokolni sem kell.”
A felperes keresetében továbbra is a munkaviszony 1973. október 31. napjáig történő fennállásának megállapítását, továbbá 1973. augusztus 17-től 1973. október 31-ig terjedő időre kiesett munkabérének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és elrendelte, hogy az alperes a felperes munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének napját 1973. október 31-ére módosítsa. Kötelezte az alperest, hogy a felperes részére fizessen az 1973. augusztus 18-tól 1973. augusztus 27-ig terjedő időre kiesett munkabér címén 586 Ft-ot. A felperes ezt meghaladó időre járó munkabér iránti kereseti kérelmét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek a munkaszerződést az Mt. 27. §-ának [helyesen: Mt. 24. §-ának (1) bekezdése] alapján csak közös megegyezéssel módosíthatják. Minthogy a felek között a munkaszerződés módosítása tárgyában közös megegyezés nem jött létre, az 1973. október 31-ig fennállott. Ezért kötelezte az alperest a munkakönyv ennek megfelelő kijavítására. Az 1973. augusztus 18-tól 1973. augusztus 27-ig terjedő időre az alperes köteles a kiesett munkabért is megtéríteni, mert eddig megfelelő másik állást a felperesnek nem ajánlott fel. 1973. augusztus 27-ét követő időre vonatkozóan azonban a felperesnek bérkövetelése nem lehet, mivel az alperes a közölt értesítésében munkavégzésre szólította fel, amelynek a felperes nem tett eleget. E munkavégzési kötelezettsége egyébként az Mt. 35. §-ának (1) bekezdésén alapult. A felhívott jogszabályi rendelkezés szerint a dolgozó indokolt esetben munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. A munka végzése a felperesre nézve aránytalan sérelmet nem eredményezett volna.
A jogerős ítéletnek a felperes keresetét elutasító – az 1973. augusztus 28-tól 1973. október 31-ig járó kiesett munkabér megtérítésére vonatkozó – része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan utalt a munkaügyi bíróság arra, hogy a felek az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatják. Tévedett azonban akkor, amikor ennek jogkövetkezményeit csak részben vonta le.
A felek között létrejött munkaszerződés ugyanis nemcsak a munkaviszony időtartamát, hanem azt a munkakört is meghatározza, amelyet a felperes köteles betölteni. A felek italboltvezetői s nem rakodó vagy parkettás szakmunkási munkakörre kötöttek határozott időre szóló munkaszerződést. Ezt a munkaszerződést az alperes a jogszabály tilalma folytán még a munkakör vonatkozásában sem módosíthatja egyoldalúan.
Tény, hogy az Mt. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozó – indokolt esetben – munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban – ugyancsak a jogszabály rendelkezése szerint – beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát.
Az adott esetben nem határozatlan, hanem határozott időtartamra szóló munkaviszony jött létre a felek között, amikor a több mint kéthónapos időtartamot – amelyet a felperesnek a szerződésben írt munkakörtől eltérő jellegű munkakörben kellett volna eltöltenie – nem lehet átmeneti jellegűnek tekinteni. A felperes egyrészt ezért, másrészt azért sem volt köteles elfogadni a felajánlott munkaköröket, mert azok lényegesen eltérő jellegű munkakörök voltak a munkaszerződésben kikötött s ténylegesen betöltött munkakörtől. Ha az alperes a határozott időtartamra szóló munkaszerződés megkötésénél kellő körültekintés nélkül járt el, ennek anyagi következményeit viselnie kell, azt nem háríthatja át a felperesre. A jogerős ítélet ezzel ellentétes állásfoglalása törvénysértő.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 193/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás