MK BH 1975/149
MK BH 1975/1491
1975.03.01.
A munkáltató a határozatlan időre szóló munkaszerződést írásban felmondással megszüntetheti. A felmondás hatályon kívül helyezésére akkor kerülhet sor, ha a munkáltató a dolgozóval a felmondás okaként valótlan indokot közöl [1967. évi II. törvény (Mt.) 26. § (1) bek., 29. §].
A felperes az alperes mezőgazdasági termelőszövetkezet alkalmazásában állott, bádogos-vízvezetékszerelői munkakörben dolgozott. Az alperesi szövetkezet elnöke a felperes munkaviszonyát az 1973. május 22-i keletű levelével 15 napos felmondási idővel 1973. június 7. napjára felmondással megszüntette. A felmondást közlő levél indokolása szerint a felperes 1973. május 21-én igazolatlanul távol maradt munkahelyéről, majd az emiatt történő kérdőre vonásakor felettesével tiszteletlenül viselkedett.
A felperes a felmondás hatályon kívül helyezése iránt panaszt nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz.
A szövetkezeti döntőbizottság határozatával a felperes panaszát elutasította.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozatának megváltoztatása és a felmondás hatályon kívül helyezése iránt keresetet indított az alperes ellen. A peres eljárás során a keresetét módosította. A munkaviszonyának helyreállítását nem kérte. Módosított kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg a munkaviszony megszüntetésének jogszerűtlenségét és kötelezze az alperest, hogy 1973. július 6. napjáig – kieső munkabérként – az átlagkeresetét térítse meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen 15 nap alatt a felperesnek 15 napra járó átlagkeresetet. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása megállapította, hogy az alperes kellő alap nélkül szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A felperes magatartása ugyanis fegyelmi eljárás megindítására szolgálhatott volna okul. A kifogásolt magatartást nem lehet felmondási oknak tekinteni, mert az nem a felperes munkavégzésével, szakképzettségével kapcsolatban merült fel. A felperes magatartása egyébként sem volt olyan kirívóan súlyos, hogy emiatt “elbocsátás” fegyelmi büntetés kiszabásának lett volna helye. Minthogy az alperes által közölt felmondás jogellenesnek bizonyult, a felperesnek az ezzel kapcsolatos kártérítési igénye megalapozott.
A felperes kellő eljárás mellett szakmájában 30 napon belül el tudott volna helyezkedni. Ezért a bíróság a felperes keresetének e részben csak úgy adott helyt, hogy az alperest “további 15 napi felmondási időre” járó átlagkereset megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés értelmében a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A jogszabály e rendelkezéseiből kitűnőleg a jogalkotó nem határozott meg felmondási okokat. A felmondás indokolásának kötelezettsége azzal a következménnyel jár, hogy ha a munkáltató a dolgozóval valótlan indokot közöl a felmondás okaként, a felmondást nem lehet jogszerűnek tekintetni [Mt. 29. §].
Az alperesi termelőszövetkezet elnöke azzal az indokkal mondott fel, hogy a felperes egy ízben igazolatlanul távol maradt munkahelyéről, majd amikor emiatt kérdőre vonták, tiszteletlenül viselkedett.
A perbeli eljárás adatai megnyugtatóan bizonyítják, hogy a felperes 1973. május 21-én nem jelent meg a munkahelyén, távollétét előzőleg ki nem mentette, jóllehet munkahelyi kötelezettségeinek teljesítését nem baleset, illetve megbetegedés akadályozta. Kétségtelen tehát, hogy a munkáltató a felmondás indokaként valódi okot jelölt meg, törvénysértő tehát a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
Ehhez képest téves és törvénysértő a munkaügyi bíróságnak az a rendelkezése is, amellyel az alperest arra kötelezte, hogy fizessen a felperesnek 15 napra járó átlagkeresetet. Ez utóbbi rendelkezés egyébként sem megfelelő, mert a munkaügyi bíróságnak – álláspontja helytállósága esetén – pontosan meg kellett volna határoznia a marasztalás összegét.
A kifejtettekből következik: mivel az alperes nem indított fegyelmi eljárást a felperessel szemben, munkaviszonyát nem fegyelmi határozattal szüntette meg, a munkaügyi vita keretei között nem lehetett volna vizsgálni, hogy a felperessel közölt felmondási ok megvalósít-e és milyen súlyú fegyelmi vétséget.
A munkaügyi bíróság a felsoroltakat figyelmen kívül hagyta és az alperest jogszabálysértéssel kötelezte kiesett munkabér fizetésére.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 103/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 3. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás