BK BH 1975/156
BK BH 1975/1561
1975.04.01.
Több dolognak egy alkalommal, ugyanazon helyről, egyszerre történő elvétele és eltulajdonítása természetes egység. Az elhatározás és elkövetés egységét nem töri meg az sem, hogy a lopásnak a valóságban két sértettje van, de erről a körülményről az elkövetőnek nem volt tudomása [1961. évi V. törvény (Btk.) 65. §, 66. §, 291. § (1) bek., 296. § (2) bek. d/1. pont].
A járásbíróság az 1974. április 12-én hozott és nyomban jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet ötrendbeli lopás vétsége, egyrendbeli rongálás vétsége és egyrendbeli közveszélyes munkakerülés vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést szigorított börtönben rendelte végrehajtani. A terheltet a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta. Egyúttal arra kötelezte, hogy a szabadságvesztés ideje alatt kényszerelvonó kezelésnek vesse alá magát.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt a jelen ügyben elbírált cselekményeinek elkövetése előtt már három ízben el volt ítélve.
A S.-i Járásbíróság 1972. június 26-án hozott ítéletével egyrendbeli lopás vétsége és kétrendbeli lopás vétségének kísérlete miatt 15%-os bércsökkentés mellett, 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Mivel a terhelt a munkafegyelmet sértő magatartást tanúsított, a bíróság a javító-nevelő munkát 4 hónapi szabadságvesztésre változtatta át.
Ugyancsak a S.-i Járásbíróság az 1973. március 1-én jogerőre emelkedett ítéletével lopás vétségének kísérlete miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A két büntetést a bíróság összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát 6 hónapi és 15 napi szabadságvesztésben állapította meg.
Végül a járásbíróság az 1974. január 7-én jogerőre emelkedett végzésével a terhelttel szemben közlekedési vétség miatt 2500 Ft pénzbüntetést szabott ki. A bíróság a pénzbüntetést meg nem fizetés miatt szabadságvesztésre változtatta át.
A terhelt 1973. november 8-tól december 18-ig a S.-i Tanács Költségvetési Üzemében dolgozott segédmunkásként. Munkahelyéről sok esetben igazolatlanul távol maradt. Havi átlagkeresete 550 Ft volt. Ezt követően 1974. február 25. napjáig sehol sem dolgozott; annak ellenére, hogy egészséges, erős fiatalember, alkalmi munkát sem vállalt, csavargott, italozási szenvedélyét bűncselekmények elkövetésével elégítette ki. A terhelt idült alkoholista.
A terhelt 1973. december havában munkatársaival a S.-i Városi Tanács épületében dolgozott. A segédhivatali dolgozók öltözőszobájában észrevette, hogy a szekrény kulccsal nem zárható és abban kávéskészlet van. Ugyanezen a napon a szekrényből kivett 18 kávés csészét és kistányért, valamint egy Sokol zsebrádiót. Az előbbiek 282 Ft. 60 fillér, az utóbbi 250 Ft értékű volt. A zsebrádió P. L. tanácsi dolgozó tulajdona volt. A terhelt a magához vett dolgokat lakására vitte.
A terhelt 1973. december 18. napján este munkáltatója virágboltjában az ajtó üvegét kitörte és ezzel 80 Ft kárt okozott.
Végül 1974. január 15. és 21. napja között a vele egy lakásban lakó L. Gy.-nek a lakásban levő kabátja zsebéből egy alkalommal 300 Ft-ot, a második alkalommal 170 Ft-ot, a harmadik alkalommal 210 Ft-ot vett ki és azokat italozásra fordította.
Az ítélet ellen a S.-i Városi Tanács épületének öltözőjében elkövetett lopás törvénysértő minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróság tévesen minősítette a terheltnek a S.-i Városi Tanács épületének az öltözőjében elkövetett cselekményét kétrendbeli lopás vétségének.
Amikor a terhelt a munkáltatója rendelkezése folytán a tanács épületében dolgozott, a munkálatai során észrevette, hogy a segédhivatali dolgozók öltözőszobájában a szekrény nincs kulccsal zárva. Ugyanakkor látta azt is, hogy a szekrényben kávéskészlet van. Ezt az alkalmat kihasználva, egységes akaratelhatározással és egyidejűleg vette magához és vitte el eltulajdonítási szándékkal a szekrényben talált kávéskészletet és Sokol rádiót. A lopás lehetőségét már annak elkövetése előtt mérlegelte. Az elkövetés körülményei folytán arról nem tudott, hogy a le nem zárt szekrényben kinek az ingóságai voltak elhelyezve. Így nem tudta azt sem, hogy az elvitt dolgok kinek a tulajdonában állottak.
Az egy alkalommal, egy helyről több dolognak – az előzőekben ismertetettek szerint – egyszerre történt elvétele és eltulajdonítása természetes egység. Az adott körülmények között tehát az elhatározás és elkövetés egységét nem töri meg az sem, hogy a lopásnak a valóságban két károsultja volt.
Minthogy a szekrényből egy alkalommal, egyszerre ellopott dolgok értéke 532 Ft 60 fillér volt, a terhelt cselekménye – a fentebb ismertetett korábbi elítélésére tekintettel – az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 291. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a 296. §-a (2) bekezdésének d/1. pontjában foglalt rendelkezés szerint büntetendő egyrendbeli visszaesőként elkövetett lopás bűntettének minősül.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a 1973. évi I. törvény (Be.) 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a rendelkező részben megjelölt ítélet a S.-i Városi Tanács épületének öltözőjében elkövetett és kétrendbeli lopás vétségeként értékelt cselekmény minősítésére vonatkozó részében törvénysértő. A Be. 290. §-ának (3) bekezdése értelmében az ítéletnek ezt a részét hatályon kívül helyezte, és a terhelt említett cselekményét egyrendbeli visszaesőként elkövetett lopás bűntettének minősítette.
Mivel az eljárt bíróság ítéletében kiszabott büntetések a helyes minősítés mellett felelnek meg a törvény rendelkezéseinek és arányosak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a részben változott minősítés szerinti bűntettért és a terhelt terhére fennmaradt vétségekért szabta ki halmazati büntetésként a megtámadott ítéletben kirótt büntetést.
A Legfelsőbb Bíróság irányításként rámutat arra is, hogy a járásbíróság ítéletében foglalt minősítés mellett a főbüntetés mértéke törvénysértő volt. A megtámadott ítélet szerint minősített valamennyi bűncselekményre ugyanis a törvény 1 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. Ehhez képest a Btk. 66. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a halmazati büntetés kiszabásának szabályai szerint a kiszabható szabadságvesztés legfeljebb 1 évi és 6 hónapi tartamban kerülhetett volna megállapításra.
(Legf. Bír. B. törv. IV. 515/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás