BK BH 1975/167
BK BH 1975/1671
1975.04.01.
A perújítási kérelem elbírálása során is alkalmazni kell az ítélet (végzés) megalapozatlanságával kapcsolatos törvényi rendelkezéseket [1973. évi I. törvény (Be.) 239. § (2) bek. a) pont, 262. § (1) bek., 278. § (2) bek., 329. §].
Sz. B. sértett 1974. március 13-án a rendőrségen feljelentést tett I. Gy. terhelt ellen azért, mert a terhelt őt 1974. január 29-én ököllel arcul ütötte, aminek folytán elesett és sérüléseket szenvedett. Feljelentésében előadta, hogy a bántalmazás következtében 16 napig állott kórházi kezelés alatt.
A megyei tanács kórházának zárójelentéséből kitűnően a sértettet ott agyrázkódás és az orr repesztett sebe kórismével 1974. január 30-tól február 16-ig kezelték. Az ugyanezen kórház által 1974. április 9-én kiállított látlelet és vélemény szerint a sérülések gyógytartama 8 napon belüli.
Az Sz.-i Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmekórtani Klinikája által 1974. április 24-én kiállított értesítés szerint a sértett 1974. április 2-től április 24-ig itt részesült fekvő betegként gyógykezelésben. A kórisme: agyrázkódás utáni állapot, ideges eredetű fejfájás volt.
Az eljárás ilyen adatainak a birtokában a Sz.-i Járási Ügyészség 1974. április 22-én kelt átiratával a nyomozás iratait a könnyű testi sértés vétsége miatt I. Gy. ellen lefolytatandó eljárás végett azzal tette át a Sz.-i Járásbírósághoz, hogy a vád képviseletét nem veszi át.
A járásbíróság 1974. május 10-re személyes meghallgatásra idézte a terheltet és a sértettet mint magánvádlót.
A magánvádló a bírósághoz 1974. május 2-án érkezett beadványában bejelentette, hogy az előkészítő ülésen egészségi állapota miatt nem tud megjelenni.
A járásbíróság a kitűzött határnapon végzést hozott, amely szerint a személyes meghallgatást elhalasztja s új határnapot hivatalból tűz ki. Egyúttal felhívta a magánvádlót, hogy betegségére vonatkozóan 8 nap alatt csatoljon orvosi bizonyítványt és jelentse be, hogy kéri-e az eljárás folytatását.
Ezután hozta meg a járásbíróság 1974. június 6-án kelt és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzését, amellyel az eljárást megszüntette.
A megszüntetés indokaként arra hivatkozott, hogy a sérülések 8 napon belül gyógyultak, s a magánvádló a magánindítványát elkésetten terjesztette elő.
Sz. B. magánvádló 1974. június 24-én a megyei főügyészségnél “panasszal” élt, amelyben mind a járási ügyészség, mind pedig a járásbíróság eljárását sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy a vádbeli esetnél elszenvedett sérülései még a panasz beadásának a napján sem gyógyultak meg.
Az ügyészség ezt a panaszbeadványt perújítási kérelemnek tekintette (Be. 329. §) és perújítási nyomozást, majd pótnyomozást rendelt el, amelynek céljául egyrészt a magánvádló sérülései tényleges gyógytartamának a megállapítását, másrészt annak a tisztázását jelölte meg, hogy a hosszabb ideig tartó orvosi kezelést igénylő betegség a terhelt bántalmazásának volt-e a következménye.
A nyomozás lefolytatásával megbízott járási rendőrkapitányság beszerezte dr. B. Gy. igazságügyi belgyógyász-szakértő és dr. B. H. igazságügyi elmeorvos-szakértő véleményét. Kirendelő határozatában azonban – 1974. augusztus 10-én – arra a kérdésre kért a szakértőktől választ, hogy a terhelt által okozott sérülések a magánvádló “jelenlegi” állapotával okozati összefüggésben állnak-e, továbbá, hogy a sértett “jelenleg” milyen betegségben szenved, és e betegsége hány nap alatt gyógyul. Ennek megfelelően mindkét orvos szakértő a nyomozás időpontjában fennálló egészségi állapot tekintetében nyilvánított véleményt. Az elmeorvos-szakértő hivatkozott ugyan arra, hogy az enyhe fokú agyrázkódás és a minimális repeszsérülés tényleges gyógytartama 8 napon belülinek tekinthető; de hogy a magánvádló agyrázkódása ilyen volt-e, az az előzményi adatok alapján nem volt megállapítható.
A megyei főügyészség a perújítási kérelem elutasítását indítványozta.
A megyei bíróság az 1974. szeptember 5-én kelt végzésével a magánvádló perújítási kérelmét elutasította. Indokolásul arra hivatkozott, hogy a perújítási nyomozás során beszerzett orvosszakértői vélemények egybehangzóan azt állapították meg, hogy a magánvádló sérülései 8 napon belül gyógyultak, és a klinikán történt gyógykezelése nem hozható okozati összefüggésbe az 1974. január 29-én a terhelt által okozott sérülésekkel.
A végzés ellen a magánvádló fellebbezéssel élt. Ebben lényegében újból arra hivatkozott, hogy a terhelt által okozott sérülései 8 napon túl gyógyultak.
A Be. 279. §-ának (1), illetve (2) bekezdése értelmében a perújítási eljárás során a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a perújítási kérelem alapos-e vagy alaptalan.
A megyei bíróság megtámadott végzése megalapozatlan, mert az e döntés alapjául szolgáló tényállás nincs felderítve [Be. 239. § (2) bek. a) pont].
A kórházi zárójelentésből kétségtelen, hogy a magánvádló a terhelt bántalmazása után jóval több, mint 8 napig kórházi kezelés alatt állott. Ennek ellenére az eljárás során meghallgatott szakértők egyike sem tett konkrét nyilatkozatot abban a tekintetben, hogy ha a terhelt által okozott sérülések gyógytartama nem haladta meg a 8 napot, miért volt szükség a hosszadalmas kórházi kezelésre.
Ennek az ellentmondásnak a feloldatlansága a tényállást a tényleges gyógytartam vonatkozásában felderítetlenné, s a megyei bíróság megtámadott végzését a Be. 239. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében megalapozatlanná tette. Ez a megalapozatlanság – a perújítási eljárásra vonatkozó különös törvényi rendelkezés értelmében – csak a Be. 278. §-ának (2) bekezdése szerinti nyomozás elrendelésével küszöbölhető ki.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését a Be. 268. §-ára figyelemmel a Be. 262. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte s az első fokon eljárt megyei bíróságot új eljárásra utasította.
Az új eljárás során a Be. 278. §-ának (2) bekezdése értelmében nyomozást kell elrendelni, s ennek során a fentiek értelmében ki kell küszöbölni a kórházi kezelés tartama és a szakértői véleményekben megjelölt gyógytartam között mutatkozó feloldatlan ellentmondást. Ebből a célból be kell szerezni a gy.-i kórháztól a magánvádlóra vonatkozó teljes kórtörténetet s az esetleg azon túl szükséges további orvosi adatokat, és ezek alapján kell az orvos szakértőt meghallgatni arra vonatkozóan, hogy mennyi volt a tényleges gyógytartam.
A Legfelsőbb Bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a testi sértés bűncselekménye nemcsak a testi épség, hanem az egészség sérelme útján is megvalósulhat, és gyógytartamon nemcsak a sérülés, hanem az esetleges betegség gyógyulásának az időtartamát is érteni kell. Ha tehát az adott esetben a magánvádló testi sérüléseinek a meggyógyulása után – a terhelt által való bántalmazással okozati összefüggésben – netán olyan fokú pszichikai rendellenességei maradtak fenn (állandó, erős fejfájás, a szellemi tevékenység zavarai stb.), amelyek betegségnek tekinthetők, ezek meggyógyulásának az időtartama is beszámít a tényleges gyógytartamba.
(Legf. Bír. Bf. III. 1075/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás