17/1975. (VI. 14.) MT rendelet

1. § A társadalombiztosítás (a továbbiakban: biztosítás) kiterjed

2. § A biztosítás nem terjed ki a munkáltató házastársára (élettársára), továbbá

3. § A biztosítás, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a megszűnéséig áll fenn.

4. § A mezőgazdasági szövetkezetekbe tagként belépett személy biztosítása a munka megkezdésének, legkorábban a felvételi kérelem benyújtásának a napjától kezdődik. A felvételi kérelem elutasítása esetén a munkaviszonyban állók biztosítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

5. § (1) A háztartási alkalmazottra a biztosítás abban az esetben terjed ki, ha munkaszerződés szerinti vagy tényleges munkaideje ugyanannál a munkáltatónál a heti huszonnégy órát eléri.

(2) A munkáltatónak a vele egy lakásban lakó és háztartásában dolgozó gyermekére, unokájára, szülőjére, nagyszülőjére és házastársának az előbb említett rokonaira a biztosítás csak akkor terjed ki, ha munkaszerződés alapján végez munkát, és a rokkantsági nyugdíjhoz a munka felvételének időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt már megszerezte. Az utóbbi feltételtől a társadalombiztosítási bizottság indokolt esetben eltekinthet.

6. § A bedolgozónál a biztosítás a munkába lépés napjától a bedolgozói jogviszony megszűnéséig terjedő időszak alatt azokban a hónapokban, illetőleg azokon a napokon áll fenn, amelyekre keresete a havi 250, illetőleg a napi 10 forintot eléri, továbbá azokon a napokon, amelyeken munkát igazoltan nem végez.

7. § (1) Megbízás alapján rendszeresen munkát végzőnek azt kell tekinteni, akinek ugyanannál a munkáltatónál a megállapodás szerinti vagy tényleges munkaideje az azonos vagy hasonló munkakörre megállapított törvényes havi munkaidőnek a felét eléri; ha a munkaidő nem állapítható meg, keresete eléri az azonos vagy hasonló munkakörre jogszabályban megállapított havi munkabér alsó határának a felét.

(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek fennállása esetén sem terjed ki a biztosítás arra, akinek ugyanannál a munkáltatónál a havi keresete az azonos vagy hasonló munkakörre jogszabályban megállapított munkabér felső határát meghaladja.

(3) A megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzőre a biztosítás csak arra az időre terjed ki, amely alatt az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseinek megfelel.

8. § Az alkalmi fizikai munkát végző személy, továbbá a természetes személy gazdaságában foglalkoztatott dolgozó (a továbbiakban: gazdasági dolgozó) biztosítása a munkavégzés napjain, valamint azokon a napokon áll fenn, amelyeken e nélkül is díjazásban részesül. Ha az említett személy egymást követő hat munkanapon át munkát végez, a közbeeső vagy a közvetlenül követő heti pihenőnapot, munkaszüneti napot is biztosításban töltött időként kell számításba venni.

9. § (1) Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben betegségi és anyasági ellátást, valamint családi pótlékot a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága (a továbbiakban: Társadalombiztosítási Főigazgatóság) engedélyezhet.

(2) Nyugellátás és baleseti nyugellátás kivételes esetben történő engedélyezésére külön rendelkezések az irányadók.

10. § (1) A T.-nek és az R.-nek a betegségi és anyasági ellátásra, s a családi pótlékra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állománya tagjaira és családtagjaikra. A hivatásos, illetőleg a továbbszolgáló állományban töltött időt – ideértve a leszerelési segéllyel ellátás idejét is – biztosításban töltött időnek kell tekinteni.

(2) A fegyveres szolgálat sajátosságaiból adódó eltéréseket az illetékes miniszter a SZOT-tal egyetértésben állapítja meg.

11. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy társadalombiztosítási ellátására – a kiküldetés tartamára tekintet nélkül – a tartós külföldi szolgálatot teljesítőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a kiküldött belföldön nem áll munkaviszonyban, és a nemzetközi szervtől részesül díjazásban.

12. § A betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából a katonai szolgálat idejét biztosításban töltött időnek kell tekinteni, ha a biztosítás a katonai szolgálatra bevonulást megelőző tizenöt napon belül vagy a katonai szolgálat alatt szűnt meg.

13. § (1) Betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából hozzátartozó a biztosított

(2) Hozzátartozónak kell tekinteni a biztosítottal közös háztartásban élő

(3) Korára tekintet nélkül hozzátartozó

(4) Betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából hozzátartozó az elvált házastárs is, ha a biztosítottól tartásdíjban részesül, vagy eltartására a biztosítottat jogerős bírói ítélet (bírósági egyezség) kötelezi.

(5) Nem tekinthető eltartott hozzátartozónak az,

14. § Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget, a táppénzre, a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultságot, ezek időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani.

15. § Az a bedolgozó, akinek a biztosítása megszűnt, és az ezt követő tizenöt napon belül, még a bedolgozói jogviszony fennállása alatt keresőképtelenné válik, táppénzre 180 napi megszakítás nélküli biztosítási idő hiányában is jogosult.

16. § (1) Keresőképtelen az is,

(2) Vörhenybeteg gyermek ápolása címén táppénz esetenként legfeljebb huszonkét napon át jár.

17. § (1) A betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott.

(2) Ha a biztosított a keresőképtelenség megállapításának a napján a munkakörére irányadó munkarend szerinti idejének legalább a felét munkában töltötte, az ezt követő napot kell a keresőképtelenség első napjának tekinteni.

(3) Ha a biztosított a katonai szolgálat, ideértve a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjainak a szolgálati idejét is, illetőleg a terhességi-gyermekágyi segély folyósítása alatt válik keresőképtelenné, a keresőképtelenség első napjának a katonai szolgálat, illetőleg a segély folyósításának a megszűnését követő napot kell tekinteni.

18. § (1) A táppénzre jogosultság időtartamának a megállapításánál a katonai szolgálat idejét biztosításban töltött időként kell figyelembe venni.

(2) A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban harminc napnál hosszabb megszakítás nincs.

19. § (1) Ha a biztosított betegség – ide nem értve a gümőkóros megbetegedést – terhesség vagy szülés miatt vált keresőképtelenné, és ennek első napját közvetlenül megelőző egy éven belül betegség, terhesség vagy szülés miatt táppénzben részesült, ezt az időt (előzmény) a táppénzre jogosultság újabb időtartamába be kell számítani. Nem számít előzménynek az az idő, amely alatt a biztosított gümőkóros megbetegedés miatt részesült táppénzben.

(2) Gümőkóros megbetegedés esetén azt az időt kell előzményként figyelembe venni, amely alatt a biztosított e megbetegedését megelőző két éven belül gümőkór miatt részesült táppénzben.

20. § Az egy évesnél idősebb beteg gyermek ápolása címén járó táppénzre jogosultság szempontjából előzményként csak azt az időt lehet figyelembe venni, amely alatt a biztosított ugyanazon gyermek ápolása címén a gyermek legutóbbi születésnapját követően táppénzben részesült.

21. § Az egy évesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása, a vörhenybeteg gyermek ápolása, továbbá a közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat címén járó táppénzre jogosultság szempontjából előzményt figyelembe venni nem lehet.

22. § (1) Nem jár táppénz

(2) Ha a biztosított a heti munkaidőt rendszeresen hat napnál kevesebb munkanap alatt dolgozza le, nem jár táppénz a hétnek arra a napjára, amely napon a reá irányadó munkarend szerint egyébként sem dolgozna.

(3) A munkaterápiás intézeti gyógykezelésre kötelezett alkoholistának az intézeti gyógykezelés időtartamára táppénz nem jár. Ha a beutalt a kezelés ideje alatt munkaterápiás intézeten kívül részesül kórházi ápolásban, erre az időre a táppénz az általános szabályok szerint illeti meg.

23. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag keresőképtelensége esetén tagsága alapján táppénz helyett a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló jogszabályok rendelkezései szerint betegségi segélyre jogosult.

24. § A táppénzt meg lehet vonni attól, aki

25. § (1) A táppénz összegének a megállapításánál keresetként azokat a pénzbeni és természetbeni juttatásokat kell figyelembe venni, amelyek után a biztosítottnak

(2) Az ösztöndíjas szakmunkástanulónál az ösztöndíjat kell keresetként figyelembe venni.

(3) Nem lehet keresetként figyelembe venni azokat a juttatásokat, amelyek a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak a tagság alapján járnak.

26. § Annak, aki a szakmunkásvizsga letételének a napján keresőképtelen, táppénzét e naptól legalább havi 1700 forint alapulvételével kell megállapítani. Legalább havi 1700 forint alapulvételével kell megállapítani a táppénzét annak is, aki a szakmunkásvizsga letételét követő kilencven napon belül válik keresőképtelenné.

27. § (1) Az év végi részesedés után táppénz a megszakítás nélküli keresőképtelenség harmincegyedik napjától jár.

(2) Jutalom után táppénz akkor jár, ha a keresőképtelenség megszakítás nélkül harminc napnál hosszabb ideig tart. Ebben az esetben a táppénz a jutalom után a keresőképtelenség első napjától jár.

28. § (1) A kereset napi átlagának a megállapításánál – az év végi részesedés és a jutalom kivételével – azt a keresetet kell figyelembe venni, amely a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző három naptári (bérfizetési) hónapra (a továbbiakban: irányadó időszak) járt. Ha a biztosítottnak az irányadó időszakban nincs keresete, a napi átlagot a keresőképtelenség hónapjára a keresőképtelenség első napjáig járó kereset alapján kell megállapítani.

(2) Ha a keresőképtelenség időtartama tizenöt napnál nem hosszabb, és a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott idő alatt munkahelyet változtatott, a kereset napi átlagának a megállapításánál az utolsó munkáltatónál elért keresetét kell figyelembe venni.

(3) Az év végi részesedés és a jutalom napi átlagának a megállapításánál a keresőképtelenség első napját megelőző naptári évben kapott év végi részesedést, illetőleg jutalmat kell figyelembe venni.

29. § Ha a biztosított keresőképtelenségének a megszűnése után huszonnyolc napon belül újból keresőképtelenné válik, táppénzét a korábbi táppénzének az alapját képező kereset napi átlaga alapján kell megállapítani. Az év végi részesedés és a jutalom után azonban a táppénzre jogosultságot és a táppénz összegét külön kell megállapítani. A korábbi táppénz alapját képező átlagkereset nem vehető figyelembe, ha azt az R. 28. §-ának (2) bekezdése szerint állapították meg.

30. § (1) A táppénz összegét legfeljebb napi 400 forint, jutalékos szervezőnél, ha a kereset több mint ötven százaléka jutalékból származik, legfeljebb napi 200 forint alapulvételével lehet megállapítani.

(2) Ha a biztosított a keresőképtelenségét megelőzően utoljára bedolgozó volt, táppénzének összegét legfeljebb napi 100 forint alapulvételével lehet megállapítani.

(3) Ha a biztosított egyidejűleg fennálló több jogviszony alapján jogosult táppénzre, az egyes jogviszonyokban elért keresetet az (1)–(2) bekezdés alkalmazása szempontjából egybe kell számítani. Ha az egyes jogviszonyokban a határösszeg eltérő, a kedvezőbbet kell a táppénz megállapításánál figyelembe venni.

31. § (1) Ha a biztosítás megszakítás nélkül két év óta fennáll, a táppénz a napi átlagkereset hetvenöt, egyéb esetben hatvanöt százaléka.

(2) A biztosítás megszakítás nélkül akkor áll fenn, ha abban a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével egy napi megszakítás sincs. Nem számít megszakításnak a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának az ideje, valamint a bedolgozói jogviszonyban töltött az az idő, amely alatt a biztosítás nem állott fenn.

(3) A megszakítás nélküli biztosítás tartamára tekintet nélkül hatvanöt százalékos táppénzre jogosult

32. § (1) A gazdasági dolgozó, továbbá a háztartási alkalmazott táppénzének a napi összege 42 forint. A táppénz kétharmada jár a háztartási alkalmazottnak arra az időre, amely alatt munkáltatójánál lakik és a teljes természetbeni ellátást megkapja.

(2) Annak, aki gazdasági dolgozóként, illetőleg háztartási alkalmazottként mellékfoglalkozásban áll, e mellékfoglalkozása alapján az (1) bekezdésben meghatározott táppénz fele összege jár, ha főfoglalkozása alapján is jogosult táppénzre.

33. § A kórházi ápolás idejére, ide nem értve a kórházból elbocsátás napját, a táppénz ötven százaléka, eltartott hozzátartozó (R. 13. §-a) esetén nyolcvan százaléka jár.

34. § A gümőkór miatt szükséges kórházi ápolás idejére járó ötven százalékos mértékű táppénzt anyagi támogatásként napi 10 forinttal, legfeljebb napi 50 forintra, a nyolcvan százalékos mértékű táppénzt pedig napi 15 forinttal, legfeljebb napi 100 forintra kell kiegészíteni.

35. § Arra, aki saját jogú nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

36. § A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges előzetes 180 napi, illetőleg 270 napi biztosítási időbe be kell számítani

37. § Azokra a napokra, amelyekre táppénz nem jár (R. 22. §-a), terhességi-gyermekágyi segély sem jár.

38. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag szülése esetén tagsága alapján terhességi-gyermekágyi segély helyett a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló jogszabályok rendelkezései szerint szülési segélyre jogosult.

39. § (1) A gazdasági dolgozó, valamint a háztartási alkalmazott terhességi-gyermekágyi segélyének az összege, ha előzetes 270 napi biztosítási ideje van, napi 65 forint, ha előzetes 180 napi biztosítási ideje van, napi 42 forint. A terhességi-gyermekágyi segély kétharmada jár a háztartási alkalmazottnak arra az időre, amely alatt munkáltatójánál lakik és a teljes természetbeni ellátást megkapja.

(2) Annak, aki gazdasági dolgozóként, illetőleg háztartási alkalmazottként mellékfoglalkozásban áll, e mellékfoglalkozása alapján az (1) bekezdésben meghatározott terhességi-gyermekágyi segély fele összege jár, ha főfoglalkozása alapján is jogosult terhességi-gyermekágyi segélyre.

40. § A kórházi ápolás idejére a terhességi-gyermekágyi segély nyolcvan százaléka jár.

41. § A jogosult a gyermekgondozási segély igénybevétele céljából a terhességi-gyermekágyi segélyről lemondhat.

42. § (1) Az anyasági segély összege gyermekenként 2500 forint, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton négyszer, koraszülés esetén egyszer részt vett, és az első, illetőleg koraszülés esetén az egyszeri terhességi orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. Egyéb esetekben a segély összege gyermekenként 1000 forint.

(2) Külföldön történő szülés esetén gyermekenként 2500 forint anyasági segély jár akkor is, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton nem vett részt.

43. § Az anyasági segélyre nem jogosult szülő nőnek – kérelmére –, ha terhességi orvosi vizsgálaton részt vett, a lakhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervének, megyei városban a kerületi hivatalnak, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének a javaslatára az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) az R. 42. §-ában meghatározott összegű anyasági segélyt folyósít.

44. § Temetési segély külföldön történt elhalálozás esetén is jár.

45. § A temetési segély összege a biztosított halála esetén 800 forint, tíz évesnél idősebb hozzátartozó halála esetén 600 forint, ennél fiatalabb hozzátartozó halála esetén 400 forint.

46. § Tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos

47. § Nem jár családi pótlék

48. § (1) A családi pótlékra jogosító gyermekek számának a megállapításánál figyelembe kell venni a biztosított

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a családi pótlékra jogosító gyermekek számának a megállapításánál nem lehet figyelembe venni a biztosítottnak azt a vérszerinti gyermekét, akit örökbe fogadtak, kivéve, ha a biztosított házastársa az örökbefogadó.

49. § A szükséges idő hiányában családi pótlékra nem jogosult különélő szülő részére a közös gyermek után a másik szülő jogán akkor jár családi pótlék, ha az rendelkezik a jogosultsághoz szükséges idővel, az a szülő pedig, akinek a háztartásában a gyermek él, a jogosultság egyéb feltételeivel.

50. § (1) Ha a gyermek olyan személy háztartásában él, aki családi pótlékra a szükséges idő hiányában nem jogosult, e gyermek után részére a családi pótlékot a szülő jogán, ha a szülők nem élnek, annak a jogán kell megállapítani, akitől a gyermek a családi pótlékra nem jogosult személy háztartásába került.

(2) Az (1) bekezdés alapján akkor jár a családi pótlék, ha a szülő, illetőleg az a személy, akitől a gyermek a családi pótlékra nem jogosult háztartásába került, rendelkezik a jogosultsághoz szükséges idővel, az a személy pedig, akinek a háztartásában a gyermek él, a jogosultság egyéb feltételeivel.

51. § A munkaviszonyban álló dolgozó és az ipari szövetkezeti tag részére engedélyezett megszakítatlan fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartamát a huszonegy napi biztosítási idő megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. Azt a fizetés nélküli szabadságot azonban, amelynek az engedélyezését jogszabály kötelezővé teszi, figyelembe kell venni.

52. § (1) Az a munkaviszonyban álló biztosított, akinek a munkaidejét megállapítani nem lehet, valamint a bedolgozó huszonegy napi biztosításban töltött idő esetén is csak arra a naptári hónapra jogosult családi pótlékra, amelyre járó keresete az 500 forintot, illetőleg a napi 20 forintot eléri. Biztosítással járó több jogviszony esetén a kereseteket egybe kell számítani.

(2) Az (1) bekezdésben említett biztosítottnak arra a hónapra, amelyben azért nem volt keresete, mert igazoltan nem végzett munkát, a családi pótlék akkor jár, ha a munkában nem töltött idő kezdetének a hónapjában vagy a megelőző hónapban a családi pótlékra jogot adó időt megszerezte.

53. § A gépjárművezetőképző munkaközösség tagjára a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

54. § Teljes naptári évre jogosult családi pótlékra – a T. 32. §-ában előírt feltétel fennállása esetén – az a mezőgazdasági szövetkezeti tag, aki az előző naptári évben 120, nő 80 munkanapot teljesített. Aki kevesebb munkanapot teljesített, a naptári év első napjától annyi hónapra jogosult családi pótlékra, ahányszor tíz, nő hét munkanapot teljesített az előző naptári évben.

55. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetbe belépő tag a belépést követő hat hónapon át a teljesített munkanapok számára tekintet nélkül jogosult családi pótlékra.

(2) A hat hónap lejárta után a tag a következő hat hónapon belül annyi hónapra jogosult családi pótlékra, ahányszor tíz, nő hét munkanapot teljesített az előző hat hónapban.

(3) A (2) bekezdés rendelkezését kell megfelelően alkalmazni mindaddig, amíg a szövetkezeti tagsági viszony egy teljes naptári éven át nem állott fenn.

(4) A családi pótlékra jogosultságot a (2)–(3) bekezdésben említett időtartam alatt is az R. 54. §-a rendelkezéseinek az alkalmazásával kell megállapítani, ha az a tagra kedvezőbb.

(5) Az (1) bekezdés rendelkezését a mezőgazdasági szakszövetkezet tagjára akkor lehet alkalmazni, ha nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett.

56. § (1) A biztosítás megszűnését követő azt az időt, amely alatt a volt biztosított

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett időt addig az időpontig lehet figyelembe venni, ameddig folyamatos biztosítás esetén – az előzmények beszámításával – táppénz járna.

(3) Az (1) bekezdés e) pontja alapján a katonai szolgálatot akkor lehet figyelembe venni, ha a bevonult a bevonulás hónapjában vagy a megelőző hónapban a családi pótlékra jogot adó időt megszerezte.

57. § (1) A családi pótlék a jogosult halálát követő hat hónapra jár annak, akinek a háztartásában van a meghaltnak a gyermeke. E rendelkezés alkalmazásánál azt a gyermeket kell figyelembe venni, aki után az elhaltnak a halála hónapjára, vagy a megelőző hónapra már járt a családi pótlék. Az utószülött gyermeket a születés hónapjának első napjától úgy kell tekinteni, mintha az a biztosított elhalálozása előtt született volna.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján a családi pótlék akkor is jár, ha a gyermeket a meghalt biztosított után árvaellátás illeti meg.

(3) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a családi pótlék az elhalt személy jogán a halálát megelőzően más személy részére járt.

58. § (1) A családi pótlékra jogosultság annak a hónapnak az első napjával nyílik meg, amelyben a jogosultsághoz előírt összes feltétel bekövetkezett.

(2) Arra a hónapra, amelyben a gyermekre vonatkozó bármelyik jogosultsági feltétel megszűnik, az egyéb feltételek fennállása esetén, még jár a családi pótlék. Ha ugyanebben a hónapban e gyermek után más személy jogosulttá válik családi pótlékra, részére a családi pótlék a jogosultság beálltát követő hónap első napjától jár.

(3) Arra a hónapra, amelyben a jogosult egyedülállóvá válik, vagy egyedülállósága megszűnik, a családi pótlék az egyedülállókra vonatkozó rendelkezések szerint jár. Ezt a rendelkezést az egyedülállóvá válás hónapjára nem lehet alkalmazni akkor, ha erre a hónapra a gyermek után más személy részesült családi pótlékban.

59. § (1) A családi pótlék összege

(2) Havi 320 forint a családi pótlék összege a tartósan beteg, valamint a testileg vagy szellemileg fogyatékos gyermek után.

(3) Ha a két gyermek közül az egyik tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos, a két gyermek után összesen havi 640 forint családi pótlék jár.

60. § (1) A családi pótlékot az erre jogosító összes gyermek (R. 48. §) figyelembevételével kell kiszámítani, és az így kiszámított összegnek azokra a gyermekekre eső arányos részében megállapítani, illetőleg folyósítani, akik után családi pótlék jár.

(2) A családi pótlék ugyanazon gyermek után egyszeresen jár.

61. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő részére a családi pótlék arra az időre jár, amelyre a munkáltató a munkajogi szabályok szerint saját terhére családi pótlékot nem fizet.

(2) Érvényes útlevéllel magánszemélyként átmenetileg külföldön tartózkodó jogosult részére a családi pótlék arra a hónapra még jár, amelyben a külföldi tartózkodás időtartama a harmincadik napot eléri. Az ezt követő időre a családi pótlék folyósítását az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának a vezetője engedélyezheti. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a gyermek tartózkodik külföldön.

62. § Saját jogú nyugellátás a növelt összegű öregségi járadék és a növelt összegű munkaképtelenségi járadék, hozzátartozói nyugellátás a növelt összegű özvegyi járadék is.

63. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az I. számú melléklet tartalmazza.

(2) Az I. számú mellékletben felsorolt munkakörben munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagként eltöltött időt a korkedvezményre jogosultság szempontjából abban az esetben is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet. A külföldön eltöltött időnek csak azt a tartalmát lehet számításba venni, amelynek során az igénylő bányában föld alatt dolgozott a jegyzékben felsorolt munkakörben.

(3) A korkedvezményre jogosító különböző munkakörökben eltöltött időket egybe kell számítani. Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett munka alapján figyelembe vehető idő minden harminc napját ötven nappal kell a korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben eltöltött időhöz hozzászámítani.

64. § A Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője – a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben – engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az üzemre nem terjed ki.

65. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében megjelölt járművezetői munkakörben eltöltött idő akkor számít korkedvezményre jogosító időnek, ha a járművezető legalább tíz éven át – ebből megszakítás nélkül legalább öt évet közvetlenül a nyugdíj megállapítása előtt, illetőleg az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzéséig – a Budapesti Közlekedési Vállalatnál vagy jogelődjénél ebben a munkakörben dolgozott.

(2) Az (1) bekezdésben előírt feltételek fennállása esetén korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni a Budapesti Közlekedési Vállalatnál (jogelődjénél) járművezetői munkakörben töltött időn kívül az egyéb utazó és forgalmi munkakörben tengelyen, valamint bármely más munkáltatónál járművezetői (autóbusz-, villamos-, gépkocsivezető) munkakörben eltöltött időket is.

66. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében a polgári repülésnél felsorolt munkakörben töltött azt a naptári évet lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, amelyben az igénylő repülési óraszáma legalább 200 óra. A repülési óraszám megállapításánál a légügyi hatóság külön megbízása alapján végzett repülési órák számát is figyelembe kell venni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a ténylegesen repüléssel töltött órák számát

(3) Ejtőernyősnél – az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően – korkedvezményre jogosító időnek azt a naptári évet kell tekinteni, amelyben légijárműből legalább ötven ugrást hajtott végre, vagy pedig ejtőernyős ugrással, illetve ejtőernyősök ugrásának az előkészítésével kapcsolatos repülési óraszáma legalább huszonöt.

(4) A táppénzes állományban töltött idő minden naptári napjára annyi repülési órát (ejtőernyős ugrást) kell számítani, mint amennyi a naptári év többi napjaira átlagosan esik.

(5) A repülési (ejtőernyős) szakképzés idejét – tényleges tartamára tekintet nélkül – öt évi korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni.

67. § A fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt a hivatásos állományúak szolgálati idejének a számítására vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.

68. § (1) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél

(2) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres erők és a fegyveres testületek továbbszolgáló állományában 1960. december 17-e után eltöltött időt is.

(3) A fegyveres erők és a fegyveres testületek továbbszolgáló állományában 1960. december 18-a előtt eltöltött időt, valamint a katonai szolgálatban töltött időt (R. 138. §-a) abban az esetben lehet a korkedvezményre jogosultság szempontjából számításba venni, ha az igénylő e szolgálatát megelőző és követő harminc napon belül az I. számú mellékletben felsorolt munkakörben dolgozott. Különösen indokolt esetben e harminc naptól a társadalombiztosítási bizottság eltekinthet.

69. § Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj csak abban az esetben zárja ki, ha ennek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg.

70. § (1) Az öregségi nyugdíjnak a T. 43. §-a (1) bekezdése szerint járó összegét a havi átlagkereset fél százalékával kell növelni minden olyan év után, amelyre az igénylő nyomdász segélyező egyesület vagy nyugdíjpénztár tagjaként 1946. augusztus 1-e és 1951. december 31-e közötti időben járulékot fizetett. Az öregségi nyugdíj így növelt összege sem haladhatja meg az átlagkereset hetvenöt százalékát.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél 1946. augusztus 1-e és 1951. december 31-e között fennállott tagsági időnek arra a tartamára is, amely alatt a tag egyidejűleg munkaviszonyban állott.

71. § (1) Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 910 forint.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az öregségi nyugdíj legkisebb összege

(3) Az öregségi nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

72. § (1) Továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék (a továbbiakban: ösztönző nyugdíjpótlék) jár annak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának a megszerzése után – a nyugdíj megállapítása nélkül – munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként legalább egy évet (365 naptári napot) munkában töltött.

(2) A munkaviszonyban vagy ipari szövetkezet tagjaként munkában töltött idő számításánál a szolgálati időnek azt a tartamát kell figyelembe venni, amely alatt az igénylő

(3) A mezőgazdasági szövetkezet tagjaként munkában töltött idő számításánál annyi hónapot – naptári évenként legfeljebb tizenkét hónapot – kell figyelembe venni, ahányszor az igénylő munkavégzéssel tizenhárom, nő nyolc munkanapot szerzett. Ha az igénylő mezőgazdasági szövetkezeti tagsága egész naptári éven át nem állott fenn, legfeljebb annyi hónap vehető munkában töltött időként figyelembe, ahány hónapon át a tagság fennállott.

(4) Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából a bedolgozóként, továbbá 1976. január 1-ét megelőzően mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban vagy tagként munkában töltött időt figyelembe venni nem lehet.

73. § (1) Az ösztönző nyugdíjpótlék a termelésben és a forgalomban, valamint a lakosság ellátásával kapcsolatban álló fizikai munkakörben munkában töltött minden év után az öregségi nyugdíj hét, egyéb munkakörben három százaléka. Az 1972. január 1-ét megelőzően munkában töltött időre az ösztönző nyugdíjpótlék mértéke fizikai munkakörben az öregségi nyugdíj három, egyéb munkakörben egy százaléka.

(2) A munkában töltött idő egy vagy több évet meghaladó, de 365 napot el nem érő tartamára (töredékidőre) az ösztönző nyugdíjpótléknak a töredékidővel arányos része jár. Nem jár ösztönző nyugdíjpótlék a harminc napnál rövidebb időre.

(3) A különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító idők egybeszámításának a részletes szabályait, valamint az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító fizikai munkaköröket a SZOT – a munkaügyi miniszterrel egyetértésben – állapítja meg.

74. § (1) Az öregségi nyugdíj megállapítása után munkában töltött idő alapján – az R. 72. és 73. §-a megfelelő alkalmazásával – ösztönző nyugdíjpótlék jár annak a nyugdíjasnak, akinek a nyugdíját kérelmére vagy a foglalkoztatási keret kimerítése után szüneteltetik. A nyugdíj szüneteltetése iránti kérelmet az év január 8-ig, későbbi munkába lépés esetén a munkába lépést követő nyolc napon belül kell a nyugdíjfolyósító szervhez benyújtani.

(2) A nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló 45/1970. (XI. 4.) számú kormányrendelet 6. §-ától eltérően a szüneteltetett öregségi nyugdíjat annyiszor két százalékkal kisebb mértékben kell felemelni, ahány évre a nyugdíjast az (1) bekezdés rendelkezése szerint ösztönző nyugdíjpótlék illeti meg.

75. § Az ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített öregségi nyugdíj összege, ha a hét százalékos mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító idő legalább egy év, a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kilencvenöt százalékánál, egyéb esetben pedig kilencven százalékánál több nem lehet. Kivételesen indokolt esetben lehetővé kell tenni azt, hogy a nem fizikai munkakörben történő továbbdolgozás esetén is a nyugdíj felső határa elérhesse a kilencvenöt százalékot.

76. § (1) A T. 44. §-a (1)–(2) bekezdésében említett öt naptári év közül azt a három naptári évet lehet figyelembe venni, amelyben

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában, vagy ha előnyösebb, az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évét megelőző negyedik naptári év első napjától a nyugdíj megállapításáig terjedő idő alatt elért kereset havi átlaga alapján kell kiszámítani.

(3) Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, és az igénylőnek a (2) bekezdésben megjelölt idő alatt nincs 730 napi keresete, illetőleg a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak legalább 300, nőnek 200 munkanapja, vagy a keresetre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, a munkáltatójánál az utolsó munkakörének megfelelő munkakörben a nyugdíj megállapítását megelőző hónapban foglalkoztatottak átlagos keresetét kell figyelembe venni.

(4) Ha a (3) bekezdésben megjelölt munkakör figyelembevétele – az igénylő előző foglalkozásaira tekintettel – nem megnyugtató, a társadalombiztosítási bizottság a nyugdíj összegét a korábban betöltött és az igénylőre jellemző munkakörben a nyugdíjazását megelőző hónapban annál a munkáltatónál (hasonló munkáltatónál) foglalkoztatottak átlagos keresetének az alapulvételével is megállapíthatja, amelynél a reá jellemző munkakörben utoljára dolgozott.

77. § Az öregségi nyugdíj összegét az R. 76. §-a (2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával – kérelemre – az öregségi nyugdíjra jogosító vagy ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani, ha az igénylő az említett életkor betöltéséig legalább tíz évi szolgálati időt szerzett.

78. § (1) Az öregségi nyugdíj összegének a megállapításánál a főfoglalkozású munkaviszonnyal (ipari szövetkezeti tagsággal) egyidejűleg mellékfoglalkozásként fennálló munkaviszonyból (ipari szövetkezeti tagságból) származó keresetet időarányosan figyelembe kell venni, ha az igénylőt főfoglalkozásában a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőre alkalmazták.

(2) A másodállásból származó keresetet az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni nem lehet.

(3) Főfoglalkozásnak azt a foglalkozást kell tekinteni, amelyből származó kereset nagyobb.

79. § Ha az igénylőnek a főfoglalkozás keretében betöltött munkakörére a munkajogi szabályok kötelező munkaidőt nem határoznak meg, és az ebből származó keresete havi 1800 forintnál kevesebb, a mellékfoglalkozásból származó kereset legfeljebb olyan összegben vehető figyelembe, amilyen összeg a főfoglalkozásból származó keresetet havi 1800 forintra egészíti ki.

80. § (1) A havi átlagkereset megállapításánál keresetként minden olyan pénzbeni és természetbeni juttatást számításba kell venni, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget kell keresetként számításba venni.

(2) A gazdasági dolgozóként és a háztartási alkalmazottként eltöltött időre havi 1700 forint keresetet kell figyelembe venni.

(3) Bedolgozói keresetként naptári negyedévenként legfeljebb annyi vehető figyelembe, amennyi a bedolgozót azonos vagy hasonló munkakörben a törvényes munkaidő alatt végzett munka fejében a munkaviszonyban, illetőleg ipari szövetkezeti tagként közös műhelyben foglalkoztatott biztosítottakra irányadó munkabérszabályok szerint megillette volna.

(4) Keresetnek számít az átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető keresettel azonos időre járó baleseti járadék is. Arra az időre, amelyre baleseti rokkantsági nyugdíj járt, a 4. fokozatú baleseti járadéknak megfelelő összeget kell keresetként figyelembe venni.

81. § (1) Az öregségi nyugdíj összegének a megállapításánál figyelembe vehető havi átlagkereset 10 000 forintnál több nem lehet.

(2) Az 1968. július 1-ét megelőző arra az időre, amely alatt az igénylő – a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe átirányított (áthelyezett) szakembert kivéve – mezőgazdasági szövetkezetnél állott munkaviszonyban, legfeljebb havi 5000 forint átlagkeresetet lehet figyelembe venni.

82. § (1) A bányászatban föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben, és a korábbi munkakörben elért átlagkereset összege nagyobb. Ezeket a rendelkezéseket akkor lehet alkalmazni, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe.

(2) Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott.

83. § (1) A polgári repülésnél korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idő alapján a jogosult kérelmére az öregségi nyugdíjat

(2) Az (1) bekezdés b) pontját akkor lehet alkalmazni, ha az igénylő az öregségi nyugdíj megállapításáig tizenöt évet az említett korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, a nyugdíjazást megelőzően azonban utoljára egy éven át már nem ilyen munkakört töltött be.

84. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.

(2) Az, aki a megrokkanásakor betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az alacsonyabb korcsoportban az előírt szolgálati időt megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a megrokkanásig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét.

(3) Abban az esetben, ha az igénylő korkedvezményre jogosító és egyéb szolgálati időt is szerzett, a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időnek nem kizárólag korkedvezményre jogosító idő alapján történő számításánál a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött minden évet egy és negyedévenként kell számításba venni.

85. § Az, aki szolgálati idejének a kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj igénylését megelőző kereseténél.

(2) A rokkantsági nyugdíj mértékének a megállapításánál a ténylegesen megszerzett és nem az R. 84. §-ának (3) bekezdése szerint számított szolgálati időt kell alapul venni.

89. § (1) Ha az igénylő a harmincötödik életévének a betöltése után rokkant meg, és az R. 84. §-ának (2) bekezdése szerint jogosult a rokkantsági nyugdíjra, ennek az összegét tíz évi, illetőleg korkedvezményes munkával szerzett jogosultság esetén nyolc évi szolgálati idő alapján kell megállapítani.

(2) Ha az igénylő a harmincötödik életévének a betöltése után rokkant meg, és az R. 84. §-ának (3) bekezdése szerint jogosult a rokkantsági nyugdíjra, ennek az összegét tíz évi szolgálati idő alapján kell megállapítani.

90. § A rokkantsági nyugdíj mértéke huszonöt évet meghaladó szolgálati idő után a III. rokkantsági csoportban annyi, mint az öregségi nyugdíj mértéke [T. 43. §-ának (1) bek.].

91. § Az R. 70. §-ának a rendelkezéseit a rokkantsági nyugdíj megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell.

92. § A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.

93. § (1) A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 910 forint,

a II. rokkantsági csoportban havi 940 forint,

az I. rokkantsági csoportban havi 970 forint.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 810 forint,

a II. rokkantsági csoportban havi 840 forint,

az I. rokkantsági csoportban havi 870 forint,

ha az igénylő a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő beszámításával szerezte meg.

(3) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 860 forint,

a II. rokkantsági csoportban havi 890 forint,

az I. rokkantsági csoportban havi 920 forint,

ha az igénylő a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt kisiparosként, magánkereskedőként vagy munkaviszonyban nem álló előadóművészként, illetőleg művészeti oktatóként szerzett idő beszámításával, de mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő figyelembevétele nélkül szerezte meg.

(4) A rokkantsági nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

94. § A rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset megállapításánál a szakmunkástanulóként eltöltött időre havi 1700 forintot kell számításba venni.

95. § Az R. 83. §-a (1) bekezdésének b) pontja arra is alkalmazható, aki a polgári repülésnél szolgálati idejének a fele részében dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben.

96. § A rokkantsági nyugdíjat az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után – ide nem értve a korkedvezményes életkort – csak a III. rokkantsági csoportnak megfelelő összegben lehet újból megállapítani.

97. § Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után a rokkantsági nyugdíjat a T. 53. §-ának (1) bekezdése alapján megszüntetni nem lehet.

98. § A rokkantsági nyugdíj feléledése esetén a nyugdíj mértékét módosítani kell, ha a jogosult a korábbi rokkantsági nyugdíjának a megállapítása után újabb szolgálati időt szerzett, vagy más rokkantsági csoportba került. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor – ide nem értve a korkedvezményes életkort – betöltése után a jogosult csak a III. rokkantsági csoport szerint kaphat rokkantsági nyugdíjat.

99. § (1) Az, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort – ide nem értve a korkedvezményes életkort – még nem töltötte be, feléledés helyett kérheti rokkantsági nyugdíjra jogosultságának új igényként történő elbírálását, ha nyugdíját

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a nyugdíj újbóli megállapításánál szolgálati időként a korábbi rokkantsági nyugdíjnál már figyelembe vett és az ezt követően szerzett szolgálati időt, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni. A szolgálati időnek azt a tartamát, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították, a nyugdíj mértékének a megállapításánál figyelembe venni nem lehet.

100. § (1) Szolgálati időnek számít a munkaviszony, az ipari szövetkezeti tagsági viszony, a szakmunkás tanulóviszony alapján, a bedolgozóként, a rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízás alapján, az alkalmi fizikai munkát végzőként, az ösztöndíjas aspiránsként és az ösztöndíjas doktorjelöltként, a gépjárművezetőképző munkaközösségi tagként biztosításban töltött idő.

(2) Szolgálati időként, ha jogszabály másként nem rendelkezik, nem lehet figyelembe venni a biztosításban töltött időnek azt a harminc napot meghaladó tartamát, amely alatt a biztosított munkabérben (díjazásban) nem részesült.

(3) A fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartama szolgálati időnek számít, ha

(4) Szolgálati időnek számít az az idő, amely alatt a biztosított javító-nevelő munkát végzett.

101. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig vagy más munkaviszony létesítéséig telt el, akkor is, ha erre az időre a dolgozó munkabért nem kapott. Ezt a rendelkezést csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az arra hivatott szerv határozata megállapította, hogy a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szüntették meg, és

(2) Az (1) bekezdés rendelkezését megfelelően alkalmazni kell a szövetkezeti tagsági viszony jogellenes megszüntetése esetén is. Arra az időre, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag tagsági viszonyának a jogellenes megszüntetése miatt munkát nem végezhetett, annyi munkaegységet, illetőleg munkanapot kell naptári évenként figyelembe venni, amennyit ez alatt az idő alatt a vele azonos vagy hasonló munkakörben dolgozó tagok a szövetkezetben átlagosan teljesítettek.

102. § (1) Ipari szövetkezet bedolgozó tagjaként 1968. június 1-e előtt eltöltött idő akkor vehető szolgálati időként figyelembe, ha a bedolgozó keresete a havi 220 forintot meghaladta, illetőleg a napi 9 forintot elérte.

(2) A bedolgozói jogviszonyban eltöltött időt egykorú okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

103. § A rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásos jogviszony alapján munkában töltött időt, legkorábban 1963. június 1-től lehet – egykorú okirati bizonyíték alapján – szolgálati időként figyelembe venni.

104. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a szolgálati idő alatt vagy az ezt követő harminc napon belül kezdődött kórházi ápolás idejét is. A biztosítás megszűnését, illetőleg az egyéb címen szerzett szolgálati időt követő kórházi ápolás alapján összesen egy évet – gümőkóros megbetegedés esetén két évet – lehet szolgálati időként figyelembe venni.

105. § Rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időnek számít a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje, legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez az igény elbírálásakor szükséges idő.

106. § A gépjárművezetőképző munkaközösség tagjaként eltöltött időt legkorábban 1975. július 1-től lehet szolgálati időként figyelembe venni.

107. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amelyre a munkaviszonyban nem álló előadóművész, illetőleg művészeti oktató a T. hatálybalépése után társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(2) Járulék fizetése nélkül is szolgálati időnek számít az előadóművész, illetőleg a művészeti oktató

108. § (1) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés büntetés, valamint a közbiztonsági őrizet tartamát.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni

109. § A háborús és népellenes, az állam elleni, valamint a béke és az emberiség elleni bűntett miatt jogerősen legalább öt évi szabadságvesztésre ítélt személynek a bűncselekmény elkövetését megelőzően szerzett szolgálati idejét figyelembe venni nem lehet. Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben a társadalombiztosítási bizottság az elvesztett szolgálati idő beszámítását – részben vagy egészben – engedélyezheti.

110. § (1) A szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni.

(2) A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket, ha jogszabály másként nem rendelkezik, abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő

(3) Hitelt érdemlő módon bizonyított szolgálati időnek számít a társadalombiztosítási szerv által lefolytatott helyszíni vizsgálat során feltárt adatok és bizonyítékok alapján megállapított idő is.

111. § Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az R. 100. §-ának a szolgálati időre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell azokra is, akik a T. hatálybalépése előtt fennállott jogviszonyuk alapján a T. és az R. rendelkezései szerint biztosítottnak minősülnének.

112. § Háztartási alkalmazottként a T. hatálybalépése előtt munkaviszonyban töltött időt szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a háztartási alkalmazott munkaideje legalább heti harminc óra volt. Bejáró háztartási alkalmazottnál pedig akkor, ha ugyanannál a munkáltatónál hetenként legalább harminc órát dolgozott, és munkaviszonya megszakítás nélkül legalább harminc napon át fennállott. Az 1944. július 1-e előtt háztartási alkalmazottként munkaviszonyban töltött idő csak egykorú okirati bizonyíték vagy helyszíni vizsgálat alapján vehető figyelembe.

113. § A munkáltató saját vállalatában (üzemében) foglalkoztatott gyermekének, unokájának, szülőjének, nagyszülőjének, testvérének 1952 előtt munkában töltött idejét szolgálati időként csak akkor lehet figyelembe venni, ha egykorú okirati bizonyíték szerint

114. § (1) Egykorú okirati bizonyíték alapján szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdaságban (erdőgazdaságban) és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott dolgozóknak (gazdasági cseléd, gazdasági munkás, napszámos stb.) az 1948 előtt munkaviszonyban töltött idejét. Bizonyító okiratnak számít a községi, nagyközségi, városi és fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága titkárának, továbbá a megyei városi tanács kerületi hivatala elnökének a munkáltató megnevezését, a munkaviszony időtartamát és az alkalmazás megjelölését feltüntető hatósági bizonyítványa is.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt hatósági bizonyítvány alapján naptári évenként legfeljebb annyi időt lehet figyelembe venni, hogy a mezőgazdasági munkaviszonyban töltött idő címén elismert szolgálati idő a 150 napot, az összes szolgálati idő pedig a 300 napot ne haladja meg. Azt a munkaviszonyt azonban, amely alatt az igénylő gazdasági cseléd vagy szegődményes iparos volt, és munkaviszonya megszakítás nélkül legalább 365 naptári napon át fennállott, teljes egészében figyelembe kell venni.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt munkaviszonyban 1938. december 31-e, nő dolgozó esetében 1945. augusztus 31-e után eltöltött idő egykorú okirati bizonyítékon kívül egyéb hitelt érdemlő módon is bizonyítható.

115. § Szolgálati időként egykorú okirati bizonyíték alapján vehető figyelembe

116. § Szolgálati időként kell figyelembe venni

117. § Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjének e minőségben 1952 előtt eltöltött idejét, ha egyidejűleg a társaság tagja volt.

118. § (1) Az 1929. január 1-e és 1951. december 31-e között közszolgálatban töltött vagy ebbe beszámított időt a társadalombiztosítási bizottság engedélyével lehet – részben vagy egészben – figyelembe venni, ha a közszolgálati alkalmazottat

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt közszolgálati alkalmazottnak a közszolgálat fennállása alatt teljesített katonai szolgálata is csak a társadalombiztosítási bizottság engedélyével vehető figyelembe.

(3) A társadalombiztosítási bizottság engedélye nélkül figyelembe lehet venni az (1) bekezdésben megjelölt közszolgálati alkalmazottnak azt az idejét,

119. § (1) Szolgálati időnek számít a közszolgálati alkalmazottnak egykorú okirattal igazolt az az ideje, amelyet nyugdíjjogosultság vagy korpótlék és szabadságidő szempontjából 1952. január 1-e előtt közszolgálati idejébe beszámítottak.

(2) A közszolgálat megszűnésének az okát és időpontját egykorú okirattal kell igazolni, ha a közszolgálat 1952 előtt szűnt meg. Ennek hiányában a közszolgálatban töltött idő – részben vagy egészben történő – beszámítását a társadalombiztosítási bizottság engedélyezheti.

120. § (1) A bírósági végrehajtónak e minőségben 1955. szeptember 1-e előtt eltöltött idejét egykorú okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

(2) Szolgálati időnek számít az ügyvédjelöltnek, valamint a helyettes ügyvédnek e minőségben eltöltött és az ügyvédi kamara által igazolt ideje.

121. § Szolgálati időnek számít az 1952 előtt nyugdíjpénztár tagjaként töltött és az eredeti nyugdíjpénztári nyilvántartás adataival vagy egyéb egykorú okirattal igazolt idő.

122. § (1) A nyugdíjpénztári tagság 1945. április 1-e előtti idejét a társadalombiztosítási bizottság engedélyével lehet – részben vagy egészben – szolgálati időként figyelembe venni, ha a nyugdíjpénztári tag keresete az érvényes biztosítási bérhatárt meghaladta, és a tagot

(2) A társadalombiztosítási bizottság engedélyével, egykorú okirati bizonyíték alapján, részben vagy egészben szolgálati időként vehető figyelembe az 1945. április 1-e előtt magánszolgálatban nem nyugdíjpénztári tagként eltöltött időnek az a tartama, amely alatt az alkalmazott keresete a biztosítási bérhatárt meghaladta.

123. § A társadalombiztosítási bizottság engedélyével lehet – részben vagy egészben – figyelembe venni azt az időt, amelynek alapján az 1952 előtti jogszabályok szerint nyugdíjat állapítottak meg, ha a nyugdíjat utóbb jogszerűen megvonták, illetőleg jogerős büntetőbírói ítélet alapján megszüntették, vagy a törvénytelenül megvont nyugdíjat az 1957. évben lefolytatott vizsgálat eredményeként nem adták vissza.

124. § A csendőrség volt tagjának a csendőrségi és az ezt megelőző közszolgálati idejét csak akkor lehet szolgálati időként figyelembe venni, ha a volt csendőrt az 1690/1945. (V. 10.) ME számú rendelet szerint létesített bizottság igazolta.

125. § (1) A mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetnél (a továbbiakban: termelőszövetkezet) 1967. január 1-e előtt fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(2) Termelőszövetkezetnél 1966. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(3) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a termelőszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt a tag 1960. szeptember 30-a után öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesült.

126. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezetnél (a továbbiakban: szakszövetkezet) 1970. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(2) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a szakszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt

127. § A mezőgazdasági szövetkezetnek az a tagja, aki korábban mint családtag a közös munkában részt vett, a szövetkezetbe történt belépésétől számított két éven belül kérheti azoknak a naptári éveknek – legfeljebb öt naptári évnek – szolgálati időként beszámítását,

128. § (1) Az öregségi járadékos kérheti azoknak a naptári éveknek szolgálati időként történő beszámítását, amelyekben a naptári év beszámításához szükséges munkaegységet, illetőleg munkanapokat teljesítette, és a nyugdíjjárulékot utólag megfizeti. Beszámításnak csak akkor van helye, ha a kérelmező a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség alól történt mentesítéséig legalább öt évi szolgálati időt szerzett, és a beszámítási kérelem teljesítése esetén öregségi nyugdíjra jogosulttá válik. Azokat a naptári éveket, amelyek figyelembevételével a szolgálati idő a tíz évet meghaladná, beszámítani nem lehet.

(2) Az (1) bekezdés alapján nem kérheti a beszámítást az a szövetkezeti tag, akinek a részére 1972. december 31-ét követően állapítottak meg öregségi járadékot.

129. § (1) A mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony megszűnését követő betegségi, illetőleg szülési segélyezés időtartamát szolgálati idő szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ez alatt a tagsági viszony fennállott volna.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tagok szolgálati idejének a számítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell arra a tagra is, aki mezőgazdasági szövetkezetben javító-nevelő munkát végez.

130. § A mezőgazdasági szövetkezet tagjaként eltöltött azt az időt, amely alatt a tag mint munkaviszonyból átirányított (áthelyezett) szakember működött, a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételére vonatkozó rendelkezések szerint kell szolgálati időként számításba venni.

131. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személynek ebben a minőségben eltöltött idejét szolgálati időként kell figyelembe venni.

132. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni:

(2) Ha az igénylő igazolja az (1) bekezdés hatálya alá eső munkaviszony fennállását, a külföldi biztosítás tényét azonban nem tudja bizonyítani, a biztosítás fennállását vélelmezni kell, amennyiben a munkaviszonyban töltött idő egyébként szolgálati időnek számít.

(3) Az (1) bekezdés c) pontjának az alkalmazásánál a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra áttelepült személynek kell tekinteni, aki ezt a minőségét az Áttelepítési Kormánybiztosság által kiállított személyi lappal vagy a Pénzintézeti Központ által saját nyilvántartásai alapján kiállított igazolással bizonyítja. Az áttelepült személynek Csehszlovákiában szerzett idejét az illetékes csehszlovák társadalombiztosítási szerv, csehszlovák közszolgálati alkalmazottak esetében a szolgálati főnökség által kiállított igazolás, határozat, szolgálati bizonyítvány vagy hitelt érdemlő egyéb egykorú okirat alapján lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni.

133. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a magyar állampolgár 1945. április 4-e és 1967. december 31-e közötti időben fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát, ha

(2) Az 1967. december 31-e után fennállott külföldi munkavállalás tartamát szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a magyar állampolgár

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell arra a magyar állampolgárra is, aki külföldön – a közép- és felsőfokú oktatás keretében folytatott tanulmányokat kivéve – olyan tevékenységet folytatott, amelyre

(4) Az előadóművész 1975. június 30-a után fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát szolgálati időként kell figyelembe venni akkor, ha

(5) A (2)–(4) bekezdések szerint kell szolgálati időként számításba venni az olyan országban fennállott munkavállalás idejét, amely a Magyarországgal kötött szociálpolitikai egyezmény alapján szolgálati időként nem vehető figyelembe.

134. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni az egyházi személynek e minőségben eltöltött idejét, ha ezt követően

135. § (1) A szerzetesrendi tagként 1948. június 16-át megelőzően pedagógus munkakörben eltöltött időt a szolgálati idő számítása szempontjából közszolgálatban töltött időnek kell tekinteni.

(2) Az iskolák államosításakor pedagógus munkakörben nem állami iskolánál (óvodánál stb.) foglalkoztatott szerzetesrendi tag pedagógusként eltöltött idejét akkor lehet figyelembe venni, ha az állami szolgálatba történt átminősítését elfogadta. Aki az átminősítést nem fogadta el, vagy az átminősítés tekintetében az előírt határidőn belül nem nyilatkozott, a pedagógus munkakörben eltöltött idejét csak akkor lehet figyelembe venni, ha

(3) Szerzetesrendi tagként nem pedagógus munkakörben eltöltött időt akkor kell szolgálati időként figyelembe venni, ha a szerzetesrendi tag

(4) A (3) bekezdés rendelkezései szerint kell figyelembe venni a diakonissza nővérek és a Szociális Misszió Társulat nővéreinek ilyen minőségben munkában töltött idejét is.

136. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni az ügyvédi munkaközösség tagjának 1954. április 30-a után eltöltött idejét, továbbá

(2) A társadalombiztosítási bizottság engedélyével lehet – részben vagy egészben – figyelembe venni az (1) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt időt, ha az ügyvéd kamarai tagsága

(3) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni az ügyvédi munkaközösségi tagsági viszony harminc napot meghaladó olyan tartamát, amelynek során az ügyvéd neki felróható okból ügyvédi működést nem fejtett ki.

137. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparosként és a magánkereskedőként töltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő a T. hatálybalépése előtt nyugdíjjárulékot, a T. hatálybalépését követően pedig társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(2) Járulék fizetése nélkül is szolgálati időnek számít a kisiparos és a magánkereskedő

138. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni

139. § (1) Szolgálati időként figyelembe kell venni a fegyveres erők és a fegyveres testületek – ideértve a pénzügyőrséget és a vámőrséget is – hivatásos vagy továbbszolgáló állományban töltött időt, ha a szolgálat nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg.

(2) A közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések szerint kell figyelembe venni a Néphadseregnél, a volt honvédségnél (folyamőrségnél), a rendőrségnél, a pénzügyőrségnél, a vámőrségnél hivatásos vagy továbbszolgáló állományban 1952. január 1-ét megelőzően eltöltött időt, ha a szolgálat 1952 előtt megszűnt.

140. § Szolgálati időként kell figyelembe venni a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosának a munkásmozgalomban 1949 előtt eltöltött idejét.

141. § A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni, és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszeresen lehet figyelembe venni.

142. § Hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha a bíróság az eltűnést jogerősen megállapította.

143. § (1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a feleségre előírt feltételek fennállása esetén az a nő, aki élettársával ennek haláláig

(2) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az a nő, aki az (1) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugellátásban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.

144. § (1) Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 710 forint.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az özvegyi nyugdíj legkisebb összege

(3) Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset a sajátjogú nyugdíj legkisebb összegét nem éri el, az özvegyi nyugdíj a sajátjogú nyugdíjnak [R. 71. § (3) és 93. § (4) bek.] a hetvenöt százaléka.

145. § A házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha

146. § A férj állapotjavulás miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjra jogosultsága akkor éled fel, ha az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül újból munkaképtelenné válik.

147. § (1) A végkielégítés a házasságkötés hónapjára járó havi özvegyi nyugdíj tizenkétszeres összege.

(2) A végkielégítés összegének a megállapításánál az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell számításba venni akkor is, ha az özvegyi nyugdíjat korlátozott összegben folyósították, vagy a folyósítást szüneteltették.

(3) Ha az özvegyi nyugdíjat több jogosult között megosztva kell folyósítani, a házasságot kötő özvegyi nyugdíjas végkielégítésének az összegét az őt megillető özvegyi nyugdíj figyelembevételével kell megállapítani.

148. § Az árvaellátás legkisebb összege havi 510 forint.

149. § (1) A mostohagyermek árvaellátásába a vérszerinti szülő által fizetett tartásdíjat be kell számítani. Ha a tartásdíj eléri az árvaellátás összegét, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell. Ha a vérszerinti szülő tartási kötelezettségének nem tesz eleget, az árvaellátás teljes összege jár. A tartásdíj behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból köteles intézkedni.

(2) Az árvaellátás és az özvegyi nyugdíjjal azonos összegű árvaellátás közötti különbözetet be kell hajtani attól a szülőtől, aki gyermekét elhagyta. A különbözet behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból köteles intézkedni.

150. § A szülői nyugdíj legkisebb összege azonos az özvegyi nyugdíj legkisebb összegével.

151. § Öregségi járadékra a mezőgazdasági szövetkezeti tag akkor jogosult, ha

152. § Munkaképtelenségi járadékra a mezőgazdasági szövetkezeti tag akkor jogosult, ha

153. § Nem állapítható meg öregségi, munkaképtelenségi járadék annak a szakszövetkezeti tagnak, aki vagy akinek a vele együttélő házastársa a mezőgazdasági lakosság jövedelemadóját köteles fizetni, ha a megelőző naptári évre megállapított jövedelemadójának a kedvezményekkel csökkentett összege a 4000 forintot meghaladja.

154. § (1) A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjának öregségi, munkaképtelenségi járadékra jogosultságához szükséges tagsági időbe be kell számítani azt az időt, amely alatt a tag a szövetkezetbe történt belépését közvetlenül megelőzően mezőgazdasági szakszövetkezetnek vagy egyéb egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetnek (termelői szakcsoport, mezőgazdasági társulás, ifjúsági szövetkezet) volt a tagja, ha a tagsági idők között megszakítás nincs.

(2) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagjának öregségi, munkaképtelenségi járadékra jogosultságához szükséges tagsági időbe azokat a naptári éveket kell beszámítani,

155. § (1) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadék összege havi 578 forint. Ha a házastársak mindegyike jogosult öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra, havi 369 forint összegű járadék illeti meg azt a házastársat, aki később terjeszti elő igényét.

(2) A különélő házastársak mindegyike az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadék teljes összegére jogosult, ha

156. § (1) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadékot meg kell szüntetni annak a hónapnak az utolsó napjával, amelyben a járadékos mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszonya megszűnik.

(2) A munkaképtelenségi járadékot meg kell szüntetni az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától, ha a járadékos már nem teljesen munkaképtelen.

157. § (1) Özvegyi járadékra annak a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak az özvegye jogosult, aki öregségi vagy munkaképtelenségi járadékosként, illetőleg az ehhez szükséges feltételek megszerzése után halt meg, ha az özvegy

(2) Aki házastársa halálakor a hatvanötödik – férj a hetvenedik – életévét nem töltötte be és nem volt munkaképtelen, özvegyi járadékra akkor jogosult, ha házastársa halálától számított tizenkét hónapon belül a hatvanötödik – férj a hetvenedik – életévét eléri vagy munkaképtelenné válik.

158. § (1) Özvegyi járadékra az R. 157. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén az a nő is jogosult, aki élettársával ennek haláláig

(2) Élettársa után nem jogosult özvegyi járadékra az a nő, aki az (1) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugellátásban, baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.

159. § A munkaképtelenség címén megállapított özvegyi járadékra a jogosultság megszűnik, ha az özvegy már nem munkaképtelen, vagy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor [T. 61. §-ának (1) bek.] betöltése előtt házasságot köt.

160. § Az özvegyi járadék összege havi 475 forint.

161. § Az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékra jogosultság szempontjából nem lehet keresetként számításba venni a mezőgazdasági szövetkezettől kapott juttatásokat, keresőfoglalkozásból származó jövedelemként pedig a kisipari működési engedély alapján folytatott javító-szolgáltató tevékenységből származó jövedelmet.

162. § (1) Az, aki

(2) Ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag egyidejűleg öregségi vagy munkaképtelenségi és özvegyi járadékra is jogosult, mindkét ellátás megilleti.

163. § A nyugellátásokra vonatkozó rendelkezések nem terjednek ki arra a szakszövetkezeti tagra, aki a nyugdíjbiztosítás alól a T. hatálybalépésekor mentes volt.

164. § Növelt összegű öregségi járadékra jogosult az, aki

165. § Növelt összegű munkaképtelenségi járadékra az R. 164. §-ának b)–d) pontjaiban meghatározott feltételek fennállása esetén az jogosult, aki teljesen munkaképtelen, de rokkantsági nyugdíj nem illeti meg.

166. § Növelt összegű járadékra jogosító időként azt az időt kell figyelembe venni, amely alatt a szakszövetkezeti tag

167. § A növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadék alapösszege havi 680 forint. A járadék összege a tíz éven felüli növelt összegű járadékra jogosító minden év után az alapösszeg három százalékával emelkedik.

168. § (1) Növelt összegű özvegyi járadékra az jogosult, akinek a házastársa növelt összegű öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg ilyen járadékosként halt meg, ha az özvegy

(2) Aki házastársának a halálakor az öregségi nyugdíjra jogosító életkort még nem érte el és nem volt munkaképtelen, növelt összegű özvegyi járadékra akkor jogosult, ha házastársának a halálától számított tizenkét hónapon belül az említett életkort eléri vagy munkaképtelenné válik.

169. § (1) Az R. 168. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén az élettárs (R. 158. §) is jogosult növelt összegű özvegyi járadékra.

(2) A munkaképtelenség címén megállapított növelt összegű özvegyi járadékra a jogosultság megszűnik, ha az özvegy már nem munkaképtelen, vagy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor (T. 60. §) betöltése előtt házasságot köt.

170. § A növelt összegű özvegyi járadék a növelt összegű öregségi járadék fele, de legalább havi 500 forint.

171. § (1) Házastársi pótlékra az jogosult, akinek a saját jogú nyugellátása a havi 1500 forintot nem éri el.

(2) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjast az után a vele együtt élő házastársa után illeti meg házastársi pótlék,

(3) Az öregségi, a munkaképtelenségi járadékost és a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékost az után a vele együttélő házastársa után illeti meg házastársi pótlék,

(4) A saját jogú nyugellátásban részesülő nő házastársi pótlékra teljesen munkaképtelen férje után csak akkor jogosult, ha férjét saját háztartásában legalább egy év óta túlnyomó részben eltartja.

172. § A saját jogú nyugellátásban részesülő férfi élettársa után házastársi pótlékra az R. 171. §-ának (2) és (3) bekezdésében előírt feltételekkel is csak akkor jogosult, ha élettársával megszakítás nélkül legalább egy év óta együtt él.

173. § Nem jogosult házastársi pótlékra az a járadékos, akinek a házastársa, illetőleg élettársa öregségi, munkaképtelenségi vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.

174. § A házastársi pótlék összege havi 300 forint. Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj összege a havi 1200 forintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, ami a nyugdíjat havi 1500 forintra egészíti ki. Az ösztönző nyugdíjpótlékot a határösszegek szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

175. § A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékét a II. számú melléklet tartalmazza.

176. § (1) Ha az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjas üzemi balesetet szenved, és munkaképesség-csökkenése alapján 2–4. fokozatú baleseti járadékra jogosult, nyugdíját a baleseti járadék ötven százalékával ki kell egészíteni.

(2) Ha az üzemi balesetet szenvedett öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjas munkaképesség-csökkenése a hatvanhét százalékot eléri, de baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítását nem kéri, nyugdíját a 4. fokozatú baleseti járadék ötven százalékával kell kiegészíteni. Ha e nyugdíjas választási jogának az érvényesítése előtt meghal, a hozzátartozók nyugellátását – választásuk szerint – a korábbi nyugellátás vagy a baleseti rokkantsági nyugdíj figyelembevételével kell megállapítani.

177. § (1) A baleseti táppénzre, ha eltérő rendelkezés nincs, a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) Ha a sérült az első ízbeni baleseti táppénzre jogosultság megszűnését követő 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében újból keresőképtelenné válik, baleseti táppénzre ismét jogosult. A baleseti táppénz a korábbinál kevesebb nem lehet.

178. § Ha a baleseti járadék megállapításánál egy évnél rövidebb időre eső keresetet kell alapul venni, és ez a kereset a sérültnek a baleset időpontjában betöltött, illetőleg foglalkozási betegség veszélyének kitett munkaköre (munkahelye) szerinti átlagkeresethez képest aránytalanul magas vagy alacsony, a tényleges kereset helyett ezt a munkaköri átlagkeresetet kell alapul venni.

179. § (1) A baleseti járadékot – ide nem értve a foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot – a főfoglalkozásban elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani akkor is, ha a sérült az üzemi balesetet mellékfoglalkozásában vagy másodállásában szenvedte el.

(2) A főfoglalkozásban és a mellékfoglalkozásban elért kereset figyelembevételével az R. 78–79. §-ainak a rendelkezései szerint kell a baleseti járadék alapját képező havi átlagkeresetet megállapítani.

180. § A baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset megállapításánál az R. 80–81. és a 94. §-ainak a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

181. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag baleseti járadékát legalább havi 900 forint alapulvételével kell megállapítani. Havi 900 forint alapulvételével kell megállapítani a baleseti járadékát annak a szövetkezeti tagnak, aki nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett.

182. § Az 1. fokozatú baleseti járadék két éven át történt folyósítása után a járadékra jogosultság akkor éled fel, ha a munkaképesség-csökkenés utóbb három hónapon át a huszonöt százalékot meghaladja. Ha a munkaképesség-csökkenés ismét huszonhat százalék alá száll, a tizenöt százalékot azonban meghaladja, a baleseti járadék ennek az állapotnak a tartamára – legfeljebb két éven át – újból jár.

183. § A baleseti járadék módosításánál, illetőleg újbóli megállapításánál azt az átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti járadékot utoljára megállapították.

184. § Az R. 70. §-ának a rendelkezéseit a baleseti rokkantsági nyugdíj összegének a megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell.

185. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 950 forint,

a II. rokkantsági csoportban havi 1000 forint,

az I. rokkantsági csoportban havi 1050 forint.

(2) Ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az (1) bekezdésben meghatározott összeget nem éri el, a baleseti rokkantsági nyugdíj összege azonos a havi átlagkeresettel.

186. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjat ösztönző nyugdíjpótlékkal kell kiegészíteni, ha a sérült a nyugdíj megállapításáig ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultságot szerzett. Az ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített baleseti rokkantsági nyugdíj a havi átlagkeresetnél több nem lehet.

(2) Az ösztönző nyugdíjpótlékot a baleseti rokkantsági nyugdíj alapulvételével kell megállapítani akkor is, ha a sérült a baleseti rokkantsági nyugdíjpótlékkal kiegészített öregségi nyugdíjban részesült, vagy erre jogot szerzett.

187. § A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnése esetén a munkaképesség-csökkenés mértékének megfelelő baleseti járadékot kell megállapítani.

188. § (1) Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása esetén, valamint a nyugdíj módosításánál, illetőleg újbóli megállapításánál, továbbá baleseti rokkantsági nyugdíj helyett járadék megállapítása esetén azt a havi átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti rokkantsági nyugdíjat (járadékot) utoljára megállapították.

(2) Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása esetén a havi átlagkeresetet – az igénylő kérelmére – az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani.

189. § (1) Újabb üzemi baleset esetén valamennyi baleset következményét együttesen kell figyelembe venni, és a baleseti járadékot, illetőleg rokkantsági nyugdíjat akkor kell újból megállapítani, ha a sérült az újabb baleset következtében magasabb baleseti fokozatba, illetőleg rokkantsági csoportba kerül.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a baleseti járadékot, illetőleg rokkantsági nyugdíjat a korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek közül a kedvezőbb alapján kell megállapítani.

190. § A baleseti rokkantsági nyugdíjast házastársi pótlék az öregségi és a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések szerint illeti meg.

191. § A baleseti sérült hozzátartozóit baleseti nyugellátás megilleti abban az esetben is, ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de vélelmezhető, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

192. § Társadalombiztosítási ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani.

193. § (1) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igény elbírálásához szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjeszteni. Ha az igénylő ezeket nem terjesztette elő, a hiányzó adatok és igazolások pótlására az igényelbíráló szervnek – legalább harminc napi határidő kitűzése mellett – az igénylőt fel kell hívnia.

(2) Ha az igénylő az ismételt felhívásnak sem tesz eleget, az eljárást határozattal fel kell függeszteni. Felfüggesztés esetén, ha az igénylő mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, az adatok és igazolások benyújtását új igénybejelentésnek kell tekinteni.

(3) Az eljárás felfüggesztése helyett a rendelkezésre álló adatok és igazolások alapján kell a társadalombiztosítási ellátást megállapítani, ha az igénylő az ellátásra a rendelkezésre álló adatok és igazolások alapján is jogosult.

194. § (1) Az igényelbíráló szerv az igénylőt személyes megjelenésre is kötelezheti meghallgatás, orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés stb. céljából. Ha az igénylő ismételt felhívásra sem jelenik meg, és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, vagy orvosi felülvizsgálatnak, kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti magát alá, és emiatt az igényt elbírálni nem lehet, az eljárást határozattal fel kell függeszteni. A felfüggesztés utáni jelentkezés napját új igénybejelentésnek kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőkkel kapcsolatban is. Ha az ellátásban részesülő az orvosi felülvizsgálaton vagy kórházban ismételt felhívásra sem jelenik meg, ellátását a legközelebbi esedékesség időpontjától meg kell szüntetni. Ilyen esetben a megszüntetett ellátás – a mulasztás igazolásának hiányában – legkorábban a jelentkezés hónapjának az első napjától jár.

195. § (1) Az igényelbíráló szervnek határozatot kell hozni

(2) Határozatot kell hozni

196. § Ha a gyermek keresete, aki után a családi pótlék betegség, illetve testi vagy szellemi fogyatékosság címén jár, három egymást követő hónapban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [R. 71. § (1) bek.] meghaladja, a családi pótlék folyósítását a negyedik hónaptól szüneteltetni kell mindaddig, amíg a kereset ennél az összegnél több. A szüneteltetésről határozatot kell hozni.

197. § (1) A baleseti nyugellátás iránti igényt a baleset bekövetkezése, foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának a napjától számított két éven belül lehet érvényesíteni. Ha a sérült a baleset miatt táppénzben részesült, a határidőt az első ízbeni táppénzsegélyezés megszűnésének a napjától kell számítani.

(2) Három éven belül lehet érvényesíteni a baleseti nyugellátás iránti igényt, ha a baleset következményét az (1) bekezdésben említett határidő után lehet csak megállapítani.

(3) Az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozói a halál napját követő két éven belül érvényesíthetik igényüket.

(4) Az (1)–(3) bekezdésben megjelölt határidő után akkor lehet az igényt érvényesíteni, ha egykorú okirat (baleseti jegyzőkönyv, társadalombiztosítási vagy üzemi nyilvántartás, rendőrhatósági eljárás során készült iratok, orvosi leletek, boncolási jegyzőkönyv stb.) alapján kétségen kívül bizonyított, hogy üzemi baleset történt, továbbá, ha a sérülés és a munkaképesség-csökkenés (halál) között az R. 199. §-ában megjelölt orvosi bizottság véleménye szerint okozati összefüggés van.

198. § (1) Ha a baleseti ellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, a társadalombiztosítási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a munkáltató köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.

(2) A Vasutak [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 77. § (1) bek.] dolgozóit ért üzemi balesetet a szolgálati főnökség a Vasutak illetékes igazgatási szerveinek köteles bejelenteni. Ha a baleset körülményeinek a megvizsgálása az ellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, az igazgatási szerv a Vasutasok Szakszervezetének a közreműködésével tart helyszíni vizsgálatot.

199. § A nyugellátással és a baleseti nyugellátással kapcsolatban a rokkantság fokát és a munkaképesség-csökkenés mértékét az Országos Orvosszakértői Intézet orvosi bizottságai (a továbbiakban: orvosi bizottság) véleményezik. A részletes szabályokat, valamint az orvosi bizottságok szervezetét az egészségügyi miniszter – az érdekelt miniszterekkel és a SZOT-tal egyetértésben – állapítja meg.

200. § (1) A nyugellátásnak és a baleseti nyugellátásnak orvosi vizsgálat alapján történő leszállítását vagy megszüntetését az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától, felemelését pedig az állapotrosszabbodás orvosilag megállapított napját, legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentését, hivatalból történő felülvizsgálat esetén az orvosi vizsgálat napját követő hónap első napjától kell foganatosítani.

(2) Ha a rokkantsági vagy a baleseti rokkantsági nyugdíjas azért nem tekinthető rokkantnak, mert keresete lényegesen nem kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél, e tény megállapítását követő hónap első napjától kell a nyugdíjat megszüntetni.

201. § (1) Nem lehet a nyugellátási, baleseti nyugellátási igényét külföldi tartózkodása alatt elbírálni annak, aki az ország területét külföldön való állandó letelepedés szándékával hagyta el vagy tartózkodik külföldön.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy részére, ha az ország területére állandó letelepedés szándékával visszatér, legkorábban a visszaérkezést követő hónap első napjától lehet nyugellátást, baleseti nyugellátást megállapítani.

(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó és külföldön meghalt személy jogán hozzátartozói nyugellátást és baleseti nyugellátást megállapítani nem lehet.

(4) Az állandó letelepedés szándékával külföldre távozott külföldi állampolgár nyugellátási és baleseti nyugellátási igényének az elbírálását a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője a Pénzügyminisztériummal egyetértésben engedélyezheti.

202. § (1) A munkaviszonyban, a szövetkezeti tagsági viszonyban vagy a bedolgozóként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját minden naptári év első napjától mindaddig folyósítani kell, amíg a foglalkoztatás ideje a naptári év folyamán a 840 órát, a SZOT által – a munkaügyi miniszterrel egyetértésben – meghatározott munkakörben pedig az 1260 órát (a továbbiakban: foglalkoztatási keret) nem haladja meg.

(2) A 840 órában meghatározott foglalkoztatási keret annyiszor hetven, az 1260 órában meghatározott foglalkoztatási keret annyiszor 105 órával csökken, ahány teljes naptári hónapra a nyugdíj folyósítását a naptári év folyamán korábban szüneteltetni kellett, illetőleg ahány teljes naptári hónap a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapításáig eltelt.

203. § (1) Az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas foglalkoztatásának az ideje a naptári év folyamán a foglalkoztatási keretet meghaladja, továbbá a naptári év ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben – bármilyen rövid időre – foglalkoztatják.

(2) A rokkantsági nyugdíj egyharmadát, a baleseti rokkantsági nyugdíj felét kell folyósítani arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas foglalkoztatásának az ideje a naptári év folyamán a foglalkoztatási keretet meghaladja, továbbá a naptári év ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben – bármilyen rövid időre – foglalkoztatják. A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjas részére – a rokkantság fokára tekintet nélkül – a III. csoport szerint járó nyugdíj egyharmadát, illetőleg felét kell folyósítani.

204. § A munkaviszonyban, a szövetkezeti tagsági viszonyban vagy a bedolgozóként történő foglalkoztatás idejére és az ez alatt elért keresetre tekintet nélkül kell folyósítani az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjat, az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékot annak,

205. § (1) A munkaviszonyon, a szövetkezeti tagsági és a bedolgozói jogviszonyon kívül egyéb jogviszony (megbízás stb.) keretében munkát végző öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját minden naptári év első napjától mindaddig korlátozás nélkül kell folyósítani, amíg keresete a naptári év folyamán a 12 000 forintot (a továbbiakban: keretösszeg) nem haladja meg. Ez a keretösszeg annyiszor 1000 forinttal csökken, ahány teljes naptári hónapra a nyugdíj folyósítását a naptári év folyamán korábban szüneteltetni kellett, illetőleg ahány teljes naptári hónap a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapításáig eltelt.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas keresete a naptári év folyamán a keretösszeget meghaladja, továbbá a naptári évnek ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben a nyugdíjasnak bármennyi keresete van. Ha a keresetnek a keretösszeget meghaladó része legalább kétszerese a nyugdíj összegének, a nyugdíjat annyi naptári hónapon át kell – a naptári éven túl is – szüneteltetni, ahányszorosa a keretösszeget meghaladó kereset a nyugdíj összegének. Ha pedig a nyugdíjas nyugdíjának a szüneteltetése alatt újabb díjazásban részesül, a szüneteltetés tartamát annyi naptári hónappal kell – a naptári éven túl is – meghosszabbítani, ahányszorosa az egy-egy naptári hónapban kapott újabb díjazás a nyugdíj összegének.

(3) Arra az időre, amely alatt a (2) bekezdés szerint a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, a nyugdíj helyett 4. fokozatú baleseti járadékot kell folyósítani.

(4) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni arra az öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjasra is, akit a naptári év folyamán munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, vagy bedolgozóként és egyéb jogviszonyban (megbízás stb.) is foglalkoztatnak.

(5) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékosokra is.

206. § (1) Keresőfoglalkozás folytatása esetén

(2) Az (1) bekezdés alapján a nyugdíj (járadék) folyósítását arra a hónapra kell szüneteltetni, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíj helyett 4. fokozatú baleseti járadékot folyósítani, amelyben a keresőfoglalkozás fennáll.

(3) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni az orvosi magángyakorlatot folytató arra a nyugdíjasra is, aki egyidejűleg munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszonyban áll.

207. § (1) A nevelt gyermek, a testvér és az unoka árvaellátásának a folyósítását szüneteltetni kell, ha tartásra köteles hozzátartozója tartásra képessé válik.

(2) Ha a rokkantság miatt árvaellátásban részesülő személy keresete három egymást követő hónapban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [R. 71. §-ának (1) bek.] meghaladja, az árvaellátás folyósítását a negyedik hónaptól szüneteltetni kell mindaddig, amíg a kereset ennél az összegnél több.

208. § Ha az özvegyi nyugdíjra, a baleseti özvegyi nyugdíjra jogosultat öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy baleseti járadék is megilleti, a két ellátás havi 1200 forint keretben együttesen folyósítható. E határösszeg szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a saját jogú nyugdíj megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján folyósított járadékrészt és az ösztönző nyugdíjpótlékot.

209. § (1) Szüneteltetni kell a nyugellátás és a baleseti nyugellátás folyósítását arra az időre, amíg a jogosult – beszámítva az őrizetbe vétel idejét is – előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti, ha ez az idő harminc napnál hosszabb.

(2) Az őrizetbevétel és az előzetes letartóztatás idejére szüneteltetett nyugellátást és baleseti nyugellátást a büntető eljárás befejezése után egy éven belül előterjesztett kérelemre folyósítani kell, kivéve, ha a bíróság a jogosultat jogerősen javító-nevelő munkára vagy harminc napot meghaladó, végrehajtható szabadságvesztés büntetésre ítélte.

210. § (1) Érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó személy nyugellátásának és baleseti nyugellátásának a folyósítását a külföldi tartózkodás kilencven napot meghaladó tartamára szüneteltetni kell. A szüneteltetett ellátást legkorábban a visszaérkezés napját követő naptól kezdődően lehet újból folyósítani. A külföldről visszaérkezés után kell kifizetni a külföldi tartózkodás első kilencven napjára járó ellátást is.

(2) A külföldi tartózkodás kilencven napot meghaladó tartamára – méltányos esetben – a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője engedélyezheti a nyugellátás, baleseti nyugellátás teljes vagy részbeni kifizetését.

(3) A diplomáciai képviselethez vagy külkereskedelmi kirendeltséghez, valamint a vállalat által tartós külföldi szolgálatra kiküldött dolgozóval együttélő hozzátartozónak a külföldi tartózkodás tartamára járó nyugellátását, baleseti nyugellátását a nyugdíjfolyósító szerv külön köteles kezelni. A külön kezelt összegeket a jogosult belföldön tartózkodása alatt, illetőleg visszaérkezése után kell kifizetni. Esetenként adott meghatalmazás alapján az ellátás legfeljebb három-három havi összege a belföldön tartózkodó meghatalmazott részére is kifizethető.

211. § A külföldi tartózkodás tartamára a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője a Pénzügyminisztériummal egyetértésben engedélyezheti a nyugellátás és a baleseti nyugellátás külföldre folyósítását annak a külföldi állampolgárnak, aki állandó letelepedés szándékával távozott külföldre.

212. § A házastársi pótlék folyósítását szüneteltetni kell arra a hónapra, amelyben

213. § A társadalombiztosítási igény érvényesítésével, valamint az ellátás folyósításával kapcsolatban személyes megjelenésre kötelezettnek az ezzel összefüggésben felmerült indokolt költségeit meg kell téríteni.

214. § Az állami vállalatok, a vállalati gazdálkodási rendszerben működő egyéb állami szervek, a társadalmi szervezetek vállalatai, a szövetkezeti vállalatok, a közös vállalatok, az egyesülések (ha különálló szervezetük van), a szövetkezeti közös vállalatok, az ipari szövetkezetek, a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetek, továbbá e szövetkezetek közös vállalkozásai

215. § (1) Az állami és a tanácsi költségvetési szervek, a költségvetési folyószámlás szervek, valamint a költségvetési előirányzat alapján gazdálkodó társadalmi és érdekképviseleti szervezetek

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a mezőgazdasági szövetkezetek területi és szakmai szövetségeire, továbbá az ügyvédi kamarákra azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a juttatások tizenhét százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

216. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetek, a mezőgazdasági szövetkezetek közös vállalkozásai, a mezőgazdasági szövetkezeteknek más szövetkezeti ágazatba tartozó szövetkezetekkel létrehozott közös vállalkozásai

(2) Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett mezőgazdasági szakszövetkezeti tagoknak, továbbá a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok közös munkát végző családtagjainak az (1) bekezdés a)–b) pontjaiban említett jövedelme után.

217. § (1) Az R. 214–216. §-ainak a hatálya alá nem tartozó munkáltatók a biztosítottak részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott munkabér, munkadíj, ezek pótlékai, prémium, jutalék, jutalom, természetbeni juttatás, valamint a SZOT által meghatározott egyéb juttatás tizenhét százalékát, az illetményadómentes juttatás tíz százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt munkáltatók nem kötelesek társadalombiztosítási járulékot fizetni a részesedési alapot, a jutalmazási keretet és a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keretet terhelő pénzbeni és természetbeni juttatások után.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt munkáltatók a SZOT által meghatározott esetekben és összegben társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni azokra a napokra, amelyeken a biztosított munkabérben, munkadíjban nem részesül.

218. § (1) Az illetményadómentes juttatások tizenhét százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni

(2) Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt keretében sertéshizlalással, baromfi- és tojásfeldolgozással foglalkoztatottak részére adott juttatások tizenhét százalékát kell társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

219. § Az egyházakra, a felekezetekre (egyházközségekre, egyházi intézményekre stb.) az R. 217. §-ának a rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a biztosítottak részére az Állami Egyházügyi Hivatal által folyósított államsegélyt is juttatásként kell figyelembe venni, és az összes juttatás tizenhét százalékát kell társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

220. § (1) A SZOT által meghatározott összegű társadalombiztosítási járulékot kell fizetni

(2) Az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanulók után az R. 214–216. §-aiban említett munkáltatók nem kötelesek az (1) bekezdés alapján meghatározott összegű társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha az ösztöndíj a bérköltséget, a béralapot, a mezőgazdasági szövetkezeteknél és közös vállalkozásaiknál a részesedési alapot terheli.

221. § A fegyveres erők és a fegyveres testületek – ideértve az állami tűzoltóság területi szerveit is – a hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjaik, valamint polgári alkalmazottaik részére adott juttatások után az illetékes minisztérium és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által kötött megállapodás szerint fizetnek társadalombiztosítási járulékot.

222. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő biztosított után a külföldi szolgálat idejére a munkáltató a társadalombiztosítási járulékot a (2)–(5) bekezdésekben meghatározott összeg után köteles havonként fizetni.

(2) A havidíjjal foglalkoztatott biztosítottnál a társadalombiztosítási járulék alapját

(3) A változó összegű munkabérrel (időbér, teljesítménybér) foglalkoztatott biztosítottnál a társadalombiztosítási járulék alapját

(4) Ha a (3) bekezdésben említett biztosított a külföldi szolgálatot közvetlenül megelőző hónap nem minden munkanapjára részesült munkabérben, az erre a hónapra járó munkabért egy hónapra kell átszámítani. Ha a biztosított a külföldi szolgálat megkezdését közvetlenül megelőző hónapra munkabérben nem részesült, a külföldi szolgálat első napját magában foglaló hónapban a belföldi beosztásban elért munkabért kell egy hónapra átszámítani.

(5) Ha a külföldi szolgálat alatt a munkáltató felemeli a biztosított belföldi beosztására megállapított alapbérét, a társadalombiztosítási járulékot a következő hónap első napjától a felemelt alapbér figyelembevételével módosított összegben kell fizetni.

223. § Az előre meghatározott, szerviz és hasonló munka elvégzése végett, három hónapot meghaladó időre tartós külföldi szolgálatra beosztott után a munkáltató a külföldi szolgálat idejére annak az átlagkeresetnek az alapján köteles havonként a társadalombiztosítási járulékot fizetni, amelyet a biztosított részére a külföldi szolgálat időtartamára folyósít.

224. § Ha a tartós külföldi szolgálatot teljesítő, valamint az R. 223. §-ában említett szervizmunkát végző, továbbá a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy közös háztartásában élő házastársát vagy gyermekét magyar munkáltató ugyanazon a külföldi állomáshelyen alkalmazza, a hozzátartozó által ténylegesen betöltött munkakörre előírt, belföldi foglalkoztatás esetén irányadó jogszabályoknak megfelelő teljes munkabére után kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ha azonban a hozzátartozó külföldi szolgálatának az idejére a munkáltatótól a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozókat megillető alapbérben részesül, a társadalombiztosítási járulékot az R. 222. §-ának rendelkezései szerint kell fizetni.

225. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő után fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke tizenhét százalék, ha a biztosítottat az R. 215. §-ának (1) bekezdésében említett munkáltató foglalkoztatja, a járulék mértéke tíz százalék.

(2) A tartós külföldi szolgálatot teljesítők után fizetendő társadalombiztosítási járulékra vonatkozó rendelkezéseket az R. 214–216. §-aiban említett munkáltatókra abban az esetben kell alkalmazni, ha a külföldi illetmény, illetőleg a külföldi szolgálat idejére járó munkabér nem a bérköltséget, béralapot terheli.

226. § (1) A biztosított – ide nem értve az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanulót, a háztartási alkalmazottat, a gazdasági dolgozót, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagját – nyugdíjjárulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján a munkáltatótól kapott munkabér, munkadíj és ilyen jellegű egyéb pénzbeni és természetbeni juttatás után köteles fizetni.

(2) Az a biztosított, aki egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó munkabére, munkadíja és ilyen jellegű egyéb pénzbeni és természetbeni juttatása után nyugdíjjárulékot köteles fizetni, ha

(3) Ha a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó biztosított egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban áll, és munkaideje az egyik jogviszonyában a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt eléri, az ebből származó munkabére, munkadíja és ilyen jellegű egyéb pénzbeni és természetbeni juttatása után nyugdíjjárulékot köteles fizetni, a másik jogviszonyából származó keresete után csak akkor, ha fizikai munkát végez.

(4) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni

227. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő biztosított a külföldi illetményének a folyósítása, a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy a kiküldetés tartamára az R. 222. §-ában meghatározott összeg, szervizmunkát végző biztosított pedig a külföldi szolgálat idejére folyósított átlagkereset után köteles nyugdíjjárulékot fizetni.

(2) Ha a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy nem áll munkaviszonyban, ipari szövetkezetnek nem tagja, a nyugdíjjárulékot a külföldi beosztásának megfelelő, a kiküldő szerv által meghatározott munkabér alapulvételével köteles fizetni.

228. § (1) Az a biztosított, aki tartós külföldi szolgálatot teljesítő, illetőleg nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött házastársával történő külföldre utazás címén engedélyezett fizetés nélküli szabadságon van, ennek tartamára nyugdíjjárulék fizetését vállalhatja. A nyugdíjjárulék az R. 222. §-ában meghatározott összeg hét százaléka.

(2) Az (1) bekezdés szerint nyugdíjjárulék fizetését vállaló az a biztosított, akit a házastársáéval azonos külföldi állomáshelyen magyar munkáltató alkalmaz, e jogviszonya alapján nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha a hét százalékos mértékű nyugdíjjárulékot változatlanul tovább fizeti.

229. § (1) A mezőgazdasági szövetkezet tagja nyugdíjjárulékot köteles fizetni

(2) Az (1) bekezdés alapján nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni az öregségi, a munkaképtelenségi, a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékos, továbbá a mezőgazdasági szövetkezetnek az a tagja, akinek az ellátása teljes egészében kivételes nyugellátás.

230. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagja az R. 229. §-a alapján abban az esetben köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha a közös munkában

(2) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagjánál a tagsági viszony első és második évében az (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételtől el kell tekinteni.

(3) A mezőgazdasági szakszövetkezet öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő tagja az R. 229. §-ának a rendelkezései szerint köteles nyugdíjjárulékot fizetni.

(4) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagja nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha a kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás hatálya alól mentesítették, és mentesítése a T. hatálybalépésekor is fennáll.

231. § A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjai a szolgálati viszony alapján kapott illetmény és illetményjellegű járandóság után nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni.

232. § A nyugdíjjárulék mértéke, ha a nyugdíjjárulékköteles pénzbeni és természetbeni juttatások havi együttes összege

az 1800 forintot nem haladja meg, 3 százalék,

1801–2300 forint, 4 százalék,

2301–3000 forint, 5 százalék,

3001–4000 forint, 6 százalék,

4001–5000 forint, 7 százalék,

5001–6000 forint, 8 százalék,

6001–7000 forint, 9 százalék,

a 7000 forintot meghaladja, 10 százalék.

233. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezet nyugdíjjárulék fizetésére kötelezettséget nem vállaló tagja havi 120 forint szakszövetkezeti járulékot köteles fizetni.

(2) A szakszövetkezeti tag az (1) bekezdésben meghatározott járulék helyett – növelt összegű járadékra jogosultság megszerzése céljából – havi 150 forint növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére vállalhat kötelezettséget.

234. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezeti tag kérelmére engedélyezni kell a havi 120 forint helyett havi 50 forint szakszövetkezeti, a havi 150 forint helyett havi 80 forint növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetését, ha

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján adott engedély a megadása évének utolsó napjáig, a méltányosságon alapuló engedély pedig visszavonásig érvényes.

235. § Nem köteles szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetni

236. § (1) Kérésére mentesíteni kell a szakszövetkezet tagját a szakszövetkezeti, illetve a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

(2) Kérésére mentesíteni kell a szakszövetkezet tagját a szakszövetkezeti, illetve a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

237. § (1) Ha a nyugdíjjárulék fizetésére kötelezettséget vállaló mezőgazdasági szakszövetkezeti tag [R. 230. §-ának (1)–(2) bek.] tagsági viszonya a teljes naptári évben fennáll, és a naptári évben 150, nő 100 munkanapot nem teljesített, a tárgyévre társadalombiztosítási hozzájárulás címén annyiszor 100 forintot köteles fizetni a nyugdíjjárulékon felül, ahányszor tizenhárom, nő nyolc munkanappal kevesebbet teljesített a 150, nő 100 munkanapnál.

(2) Ha a tagsági viszony év közben kezdődött vagy szűnt meg, illetőleg a tag részére az év folyamán öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat, öregségi, munkaképtelenségi, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékot vagy kivételes nyugellátást állapítottak meg, az (1) bekezdésben meghatározott 150, nőnél 100 munkanapot csökkenteni kell annyiszor tizenhárom, nőnél nyolc nappal, ahány teljes hónapban a tagsági viszony nem állt fenn, illetve ahány teljes hónapra a tag ellátásban részesült.

238. § A társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, valamint a szakszövetkezeti járulék, a növelt összegű szakszövetkezeti járulék és a társadalombiztosítási hozzájárulás behajtására, továbbá a járuléktartozásért felelős személyek körére – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A járulékfizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozó egyéb szabályokat a SZOT állapítja meg.

239. § (1) A T. 106. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidőn belül jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban a munkáltató és egyéb szerv abban az esetben kötelezhető megtérítésre, ha

(2) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért több munkáltatót vagy egyéb szervet terhel felelősség, a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

(3) A jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban a közrehatás arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a címen, hogy a visszafizetésre kötelezettől az őt terhelő rész nem hajtható be, illetőleg azt mérsékelték vagy elengedték.

240. § A T. 108. és 109. §-a alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott társadalombiztosítási ellátásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné társadalombiztosítási ellátás.

241. § A nyugellátás és a baleseti nyugellátás megtérítéseként a SZOT – a munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben – átalányösszegben történő fizetési kötelezettséget is előírhat.

242. § Ha a nyugellátásban vagy a baleseti nyugellátásban részesülő személy mástól – ide nem értve a dologi kár megtérítését – kártérítést kapott anélkül, hogy a kártérítés összegének a megállapításánál ellátását figyelembe vették volna, az ellátás ugyanarra az időre a kártérítés mértékéig nem jár. Ha a kártérítést időtartam megjelölése nélkül egy összegben fizették ki, a nyugellátás, a baleseti nyugellátás annyi időre nem jár, amennyire a kártérítés fele összege fedezetet nyújt.

243. § Az a munkáltató és egyéb szerv, amely

244. § (1) Késedelmi pótlékot a társadalombiztosítási hozzájárulás után is fizetni kell.

(2) A késedelmi pótlék mértéke havi két százalék. A késedelmi pótlék összege a be nem fizetett társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék együttes összegét, illetőleg a be nem fizetett szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulék, társadalombiztosítási hozzájárulás összegét nem haladhatja meg.

(3) A késedelmi pótlékot, a T. 104. §-ának a megfelelő alkalmazásával az eredeti esedékesség napjától kell számítani.

245. § (1) A rendbírság 50 forinttól 1000 forintig terjedhet. Ha azonban a mulasztással kapcsolatban társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, társadalombiztosítási hozzájárulást kell kiróni, a rendbírság a kirótt járulék, hozzájárulás összegének a huszonöt, a mulasztás önkéntes pótlása esetén tíz százaléka.

(2) Ugyanazon mulasztás miatt rendbírságot kiszabni és szabálysértési eljárást is kezdeményezni nem lehet.

246. § Az átalányösszegben megállapítható megtérítés a nyugellátás, a baleseti nyugellátás megállapításától, az egyéb megtérítési követelés az ellátás mindenkori esedékességétől számított öt éven belül érvényesíthető.

247. § (1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, illetőleg megtérítése iránt határozattal kell intézkedni. Ha a jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban visszafizetési kötelezettség nem állapítható meg, a megtérítés iránt fizetési meghagyással kell intézkedni. A társadalombiztosítási szerv egyéb követelését is fizetési meghagyással érvényesíti.

(2) A jogalap nélkül felvett betegségi és anyasági ellátás, valamint családi pótlék visszafizetésére kötelező határozatot az a társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett a munkáltató, egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, a visszafizetésre és a megtérítésre kötelező határozatot a munkáltató, illetőleg egyéb szerv székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) hozza.

(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátás, baleseti nyugellátás – ide értve az ellátással együtt folyósított családi pótlékot is – visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelező határozatot az ellátást folyósító szerv hozza. Ha a túlfizetés az ellátás helytelen megállapítása miatt történt – a megállapító határozat módosításával egyidejűleg a megállapító szerv hoz határozatot.

248. § (1) A jogalap nélkül felvett táppénzt, baleseti táppénzt elsősorban a táppénzből, baleseti táppénzből kell levonni. A levonás a táppénz, baleseti táppénz harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(2) A jogalap nélkül felvett családi pótlékot elsősorban a családi pótlékból kell levonni, ha pedig nyugellátással, baleseti nyugellátással együtt folyósították, bármelyik ellátásból le lehet vonni. A levonás a családi pótlék, illetőleg a folyósított ellátás harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátást, baleseti nyugellátást elsősorban a nyugellátásból, baleseti nyugellátásból kell levonni. A levonás a folyósított ellátás ötven százalékát nem haladhatja meg.

(4) A levonást a visszafizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedése után lehet megkezdeni. A levonással meg nem térült, illetőleg a túlfizetés összegére tekintettel csak hosszabb idő alatt megtérülő követelés összegét a keresetből is le lehet vonni.

(5) A jogalap nélkül felvett terhességi-gyermekágyi segélyt a keresetből kell levonni.

249. § Ha a jogalap nélkül felvett ellátást nem a munkáltató folyósította, a levonással meg nem térült összeget a társadalombiztosítási szerv megkeresése alapján köteles a keresetből levonni. Ha a munkáltató ennek nem tesz eleget, köteles a mulasztása miatt meg nem térült összeget megfizetni.

250. § (1) A társadalombiztosítási követelésnek levonással vagy egyéb módon meg nem térült összegét adók módjára kell behajtani.

(2) A visszafizetésre kötelezett halála esetén a követelés meg nem térült összegét – az örökség erejéig – az örököstől kell behajtani. A hozzátartozót megillető társadalombiztosítási ellátásból – ide nem értve a T. 102. §-ának (2) bekezdése szerint kifizetett ellátást – a meg nem térített összeget levonni, illetőleg tőle behajtani nem lehet.

251. § A T. 113. §-át megfelelően alkalmazni kell a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjai és ezek hozzátartozói részére megállapított ellátásokkal kapcsolatos követelések érvényesítésére is.

252. § A T. 115. §-ának az (1) bekezdésében megjelölt vitás ügyekben eljáró szervek

253. § (1) A betegségi és anyasági ellátással, a családi pótlékkal és a baleseti táppénzzel kapcsolatban tett intézkedés, illetőleg hozott határozat ellen, az intézkedés közlését, illetőleg a határozat kézbesítését követő tizenöt napon belül,

(2) Az illetményhivatal intézkedése, illetőleg határozata ellen, ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács működik, a társadalombiztosítási tanácshoz, ellenkező esetben a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni.

(3) A Vasutak biztosítottaira az (1) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács nem működik, a Vasutasok Szakszervezete illetékes társadalombiztosítási bizottságához lehet felszólalni.

254. § A társadalombiztosítási tanács határozatát, annak közlését követő tizenöt napon belül, az igénylő és az igényelbíráló szerv a területileg illetékes társadalombiztosítási bizottságnál megfellebbezheti. Ha a társadalombiztosítási tanács határozata jogszabályt sért, az igényelbíráló szerv köteles a határozatot megfellebbezni.

255. § (1) A nyugellátással, a baleseti nyugellátással, valamint az ezek alapján járó családi pótlékkal kapcsolatban hozott határozat ellen, a kézbesítést követő tizenöt napon belül, az igénylő, a nyugdíjas, a járadékos lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni. A felszólalást az első fokú határozatot hozó társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz kell benyújtani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak az ellátás megszüntetéséről szóló határozata ellen a Budapesten működő társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni, ha az ellátás megszüntetése azon a címen történt, hogy

(3) A Vasutak igazgatási szerveinek a nyugellátással és a baleseti nyugellátással kapcsolatban hozott határozata ellen, a határozat kézbesítését követő tizenöt napon belül, az R. 252. §-a d) pontjában megjelölt bizottsághoz lehet felszólalni. Ez a bizottság dönt a Vasutak igazgatási szerveihez tartozó nyugellátási és baleseti nyugellátási igényekkel kapcsolatban azokban a kérdésekben is, amelyekben az engedélyezési, illetőleg a kizárólagos mérlegelési jogkört az R. szerint a társadalombiztosítási bizottság gyakorolja.

256. § (1) A társadalombiztosítási bizottság és az R. 252. §-ának d) pontjában megjelölt bizottság határozata ellen, a kézbesítést követő harminc napon belül, az érdekelt keresettel fordulhat a határozatot hozó bizottság székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz:

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz:

(3) Ha a kereset elbírálása során vitássá válik, hogy az igénylő korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének, abban a kérdésben pedig, hogy az igénylő szakmunkáskedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, a munkaügyi miniszternek az állásfoglalása az irányadó. Az állásfoglalás előtt az illetékes szakszervezet véleményét ki kell kérni.

257. § (1) A társadalombiztosítási bizottságnak és az R. 252. §-ának a d) pontjában megjelölt bizottságnak a keresettel meg nem támadható határozata jogerős és végrehajtható.

(2) Az engedélyezési vagy kizárólagos mérlegelési jogkörben hozott intézkedéssel, illetőleg határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.

258. § A T. 116. §-ában említett orvosi bizottságok szervezetét és eljárását az egészségügyi miniszter a SZOT-tal, a munkaügyi miniszterrel, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben külön jogszabályban állapítja meg.

259. § A megtérítésre kötelezett személy az ellene kibocsátott fizetési meghagyással szemben a T. 117. §-a szerint bírósághoz fordulhat.

260. § A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

261. § Anyasági segélyre, temetési segélyre és családi pótlékra jogosultak a mezőgazdasági szakcsoportok tagjai és a tényleges szolgálatban álló egyházi személyek is.

262. § Anyasági segélyre és temetési segélyre jogosultak a T. 118. §-ának a (3) bekezdésében felsoroltakon kívül:

263. § Baleseti ellátásra jogosultak a T. 118. §-ának (4) bekezdésében felsoroltakon kívül:

264. § A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosult személyekre, valamint hozzátartozóikra a T. és az R. rendelkezéseit az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

265. § (1) Anyasági segélyre, temetési segélyre, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosult a társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett kisiparos és magánkereskedő, ideértve a kereskedői iparigazolvánnyal rendelkező közkereseti társaság tagját is.

(2) Anyasági segélyre és temetési segélyre jogosult az a kisiparos és magánkereskedő is, aki nem köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni (R. 275. és 277. §-ai).

266. § A kisiparosokra és a magánkereskedőkre vonatkozó társadalombiztosítási rendelkezések nem terjednek ki arra a gyámra, aki az ipart, illetőleg a kereskedést a kiskorú gyermek vagy ellátatlan unoka jogán folytatja.

267. § A kisiparos, a magánkereskedő, valamint hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély akkor jár, ha a szülés, illetőleg az elhalálozás az ipari, kereskedői tevékenység tartama alatt vagy az ezt követő 180 napon belül vagy a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt következik be. A jogosultságot nem érinti a járulék fizetése alól adott mentesítés.

268. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a kisiparost

(2) Üzemi baleset az a baleset, amely a magánkereskedőt

269. § (1) A baleseti táppénz összegét arra az osztályra meghatározott havi jövedelem figyelembevételével kell megállapítani, amelybe a kisiparos, a magánkereskedő a baleset bekövetkezésekor tartozott.

(2) A baleseti táppénz a figyelembe vett havi jövedelem hatvanöt százaléka. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi baleseti táppénz harmincad része jár.

(3) Baleseti táppénz arra az időre jár, amely alatt a kisiparos, a magánkereskedő iparának, kereskedésének a gyakorlását szünetelteti.

270. § (1) A nyugellátás és a baleseti nyugellátás összegének a megállapításánál 1975. november 1-e előtt kisiparosként vagy magánkereskedőként eltöltött arra az időre, amely alatt a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítására vonatkozó rendelkezés szerint

az I. nyugdíjosztályba tartozott, havi 1500 Ft,

a II. nyugdíjosztályba tartozott, havi 2000 Ft,

a III. nyugdíjosztályba tartozott, havi 2500 Ft

keresetet kell alapul venni.

(2) A nyugellátás és a baleseti nyugellátás összegének a megállapításánál az 1975. október 31-ét követő időre keresetként azt a havi jövedelmet kell alapul venni, amely után a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő a társadalombiztosítási járulékot fizette.

(2) Az a kisiparos és magánkereskedő, aki ipari, kereskedői tevékenysége alapján általános jövedelemadó fizetésére nem kötelezett, vagy kizárólag vándoripar gyakorlására jogosult, az I. osztályba tartozik.

272. § (1) A társadalombiztosítási járulékot az iparjogosítvány, illetőleg a kereskedői iparigazolvány – telepengedélyhez kötött tevékenység gyakorlása esetén a telepengedély – kézbesítésének a napját magában foglaló hónap első napjától annak a hónapnak az utolsó napjáig kell fizetni, amelyben

(2) Ha a kisiparos, a magánkereskedő meghal, a járulékfizetési kötelezettség az elhalálozás napját megelőző hónap utolsó napjával szűnik meg. Az elhalt után az ipari, kereskedői tevékenységet özvegyi jogon folytató házastárs (élettárs) járulékfizetési kötelezettsége az ipari, kereskedői tevékenység tényleges megkezdése hónapjának az első napjával kezdődik.

273. § (1) Az adófizetésre kötelezett kisiparos és magánkereskedő a havi társadalombiztosítási járulékot november 1-től a következő év október 31-ig terjedő időszakra a november 1-ét közvetlenül megelőző naptári évre vonatkozó adóköteles jövedelmének megfelelő osztály szerinti összegben köteles fizetni.

(2) Az adófizetésre kötelezett kisiparos és magánkereskedő az iparjogosítvány, kereskedői iparigazolvány, telepengedély kézhezvétele évében és az ezt követő év október 31-ig a havi társadalombiztosítási járulékot e tevékenysége első naptári évére vonatkozó, teljes évre átszámított adóköteles jövedelmének megfelelő osztály szerint köteles fizetni.

274. § (1) A társadalombiztosítási járulékot havonta utólag kell fizetni. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(2) A kisiparos és a magánkereskedő az iparjogosítvány, iparigazolvány, telepengedély kézbesítésének a napját magában foglaló hónapra és az ezt követő két hónapra a társadalombiztosítási járulékot, illetőleg járulékelőleget a kézbesítés napját magában foglaló hónapot követő harmadik hónap 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizetheti meg.

275. § Nem köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni

276. § (1) A kisiparost és a magánkereskedőt kérésére mentesíteni kell a társadalombiztosítási járulék fizetése alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

(2) A kisiparost és a magánkereskedőt kérésére mentesíteni kell a társadalombiztosítási járulék fizetése alól a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

277. § A Társadalombiztosítási Főigazgatóság a kisiparost és a magánkereskedőt kérelmére a Kisiparosok Országos Szervezete, illetőleg a Kiskereskedők Országos Szervezete javaslata alapján – különös méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén – ideiglenesen vagy véglegesen mentesítheti a járulékfizetési kötelezettség alól.

278. § (1) A kisiparosok és a magánkereskedők társadalombiztosítási járulékából származó bevétel hetvennyolc százalékát, valamint a kisiparosként, illetőleg magánkereskedőként szerzett szolgálati idő figyelembevételével megállapított nyugellátásokkal és a kisiparosként, illetőleg magánkereskedőként elszenvedett üzemi baleset miatt megállapított baleseti ellátásokkal kapcsolatos kiadásokat elkülönítetten, alapszerűen kell kezelni. A járulékbevétel további huszonkét százalékát a társadalombiztosítás egyéb bevételei között kell kezelni.

(2) Az elkülönítetten kezelt számadás (alap) terhére kell elszámolni a kisiparosként és magánkereskedőként elszenvedett üzemi baleset miatt megállapított (folyósított) baleseti ellátásokat – ideértve az ezek alapján járó házastársi pótlékot, családi pótlékot is –, továbbá a nyugellátásoknak és az ezek alapján járó házastársi pótléknak, családi pótléknak a kisiparosként, a magánkereskedőként szerzett szolgálati idővel arányos összegét.

279. § A munkaviszonyban nem álló előadóművész és művészeti oktató (a továbbiakban: előadóművész), valamint hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély akkor jár, ha a szülés, illetőleg az elhalálozás a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség tartama alatt vagy ennek megszűnését követő 180 napon belül vagy baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt következik be. A jogosultságot a járulék fizetése alól adott mentesítés nem érinti.

280. § Üzemi baleset az a baleset, amely az előadóművészt

281. § (1) A baleseti táppénz összegét arra az osztályra meghatározott havi jövedelem figyelembevételével kell megállapítani, amelybe az előadóművész a baleset bekövetkezésekor tartozott.

(2) A baleseti táppénz a figyelembe vett havi jövedelem hatvanöt százaléka. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi baleseti táppénz harmincad része jár.

282. § A nyugellátás és a baleseti nyugellátás összegének a megállapításánál keresetként azt a havi jövedelmet kell alapul venni, amely után az előadóművész a társadalombiztosítási járulékot fizette.

284. § (1) Az előadóművész, ha más osztályba nem sorolják, a II. osztályba tartozik.

(2) Az előadóművész kérelmére a III. vagy a IV. osztályba kell sorolni, ha a kérelem előterjesztésekor az ötvenötödik, nő az ötvenedik életévét még nem töltötte be.

(3) A magasabb osztályba besorolt előadóművészt kérelmére alacsonyabb osztályba kell besorolni.

(4) Az előadóművészt kérelmére az I. osztályba akkor lehet besorolni, ha a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége javasolja.

285. § (1) A társadalombiztosítási járulékot havonta utólag kell fizetni a működési engedély kiadásának a napját magában foglaló hónap első napjától – legkorábban a T. hatálybalépésétől – annak a hónapnak az utolsó napjáig, amelyben a működési engedélyt visszaadják, illetőleg visszavonják. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető.

(2) Ha az előadóművész meghal, a járulékfizetési kötelezettség az elhalálozás napját megelőző hónap utolsó napjával szűnik meg.

286. § (1) Az előadóművészt kérésére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) mentesíti a társadalombiztosítási járulék fizetése alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

(2) Az előadóművészt kérésére mentesíteni kell a társadalombiztosítási járulék fizetése alól a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

287. § (1) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének a javaslatára – különös méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén – ideiglenesen vagy véglegesen mentesítheti az előadóművészt a járulékfizetési kötelezettség alól.

(2) Azt az időt, amelyre az előadóművész az (1) bekezdés alapján a járulékfizetési kötelezettség alól mentesítést kapott, kizárólag az anyasági segélyre és a temetési segélyre jogosultság szempontjából lehet figyelembe venni.

288. § Az ügyvéd, valamint hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély akkor jár, ha a szülés, illetőleg az elhalálozás az ügyvédi munkaközösségi tagsági viszony fennállásának a tartama alatt vagy ennek megszűnését követő 180 napon belül vagy baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt következik be.

289. § (1) A baleseti táppénz összegét a baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A baleseti táppénz a figyelembe vett havi átlagkereset hatvanöt százaléka. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi baleseti táppénz harmincad része jár.

290. § (1) Nyugellátás és baleseti ellátás megállapításánál az ügyvédi időre keresetként az ügyvéd működése alapján befolyt munkadíjnak a fenntartási költségekkel, az alapokhoz való hozzájárulás, valamint a jövedelemadó és a községfejlesztési hozzájárulás összegével csökkentett részét kell figyelembe venni.

(2) Az Országos Ügyvédi Tanács elnökénél, elnökhelyettesénél és titkáránál, az ügyvédi kamara elnökénél, elnökhelyettesénél és titkáránál, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökénél, elnökhelyettesénél, főtitkáránál, titkárainál és fegyelmi megbízottjánál, továbbá az ügyvédi munkaközösség vezetőjénél és helyettesénél e tisztség alapján járó tiszteletdíjnak a jövedelemadóval és a községfejlesztési hozzájárulással csökkentett összegét is keresetként kell számításba venni.

(3) A figyelembe vehető ügyvédi átlagkereset havi 8000 forintnál több nem lehet.

291. § (1) Az ügyvéd társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A járulék az ügyvéd működése alapján befolyt munkadíj és az R. 290. §-ának (2) bekezdésében felsorolt tisztségviselőknél e tisztség ellátásáért járó tiszteletdíj tizenkét százaléka.

(2) A társadalombiztosítási járulékot az ügyvédi munkaközösségi tagság megszűnését követően felvett munkadíj után is fizetni kell.

(3) A naptári hónapban befolyt munkadíj és a naptári hónapra járó tiszteletdíj után a társadalombiztosítási járulék a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(4) Az ügyvédi munkaközösség köteles az ügyvéd keresetéből az esedékes társadalombiztosítási járulékot levonni és havonként a (3) bekezdésben megjelölt időpontig a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) átutalni.

292. § (1) Az ügyvédek társadalombiztosítási járulékából származó bevételek kilencvenkét százalékát, valamint az ügyvédként szerzett szolgálati idő figyelembevételével megállapított nyugellátásokkal és az ügyvédként elszenvedett üzemi baleset miatt megállapított baleseti ellátásokkal kapcsolatos kiadásokat elkülönítetten, alapszerűen kell kezelni. A járulékbevétel további nyolc százalékát a társadalombiztosítás egyéb bevételei között kell kezelni.

(2) Az elkülönítetten kezelt számadás (alap) terhére kell elszámolni az ügyvédként elszenvedett üzemi baleset miatt megállapított (folyósított) baleseti ellátásokat – ideértve az ezek alapján járó házastársi pótlékot, családi pótlékot is –, továbbá a nyugellátásoknak és az ezek alapján járó házastársi pótléknak, családi pótléknak az ügyvédi szolgálati idővel arányos összegét.

293. § (1) Az anyasági és a temetési segély

(2) Az anyasági és a temetési segély a baleseti táppénzben részesülőnek a táppénz folyósításának a tartama alatt bekövetkezett szülés, illetőleg elhalálozás esetén jár.

(3) Az anyasági és a temetési segély

(4) A hozzátartozó szülése, illetőleg halála esetén a segély akkor jár, ha a szülés vagy a halál az (1)–(3) bekezdésben meghatározott időtartam alatt következett be.

(5) Az anyasági és a temetési segélyre jogosultságot a betegségi járulék fizetése alól adott mentesítés nem érinti.

294. § (1) A családi pótlék

(2) Ha a saját jogú nyugellátás vagy a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítását a nyugdíjasnak munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként történő foglalkoztatása vagy özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj megállapítása miatt szüneteltetik, a szüneteltetés tartamára a családi pótlékot tovább kell folyósítani.

295. § (1) A mezőgazdasági szakcsoport tagja arra a naptári hónapra jogosult családi pótlékra, amelyre betegségi járulék fizetésére kötelezett, ha az előző naptári évben legalább 120, nő 80 munkanapot teljesített. Ha a szakcsoport tagja az előző évben ennél kevesebb munkanapot teljesített, a naptári év első napjától annyi hónapra jogosult családi pótlékra, ahányszor tíz, nő hét munkanapot teljesített az előző naptári évben.

(2) A betegségi járulék fizetése alól adott mentesítés a jogosultságot nem érinti.

296. § Üzemi balesetnek számít

297. § (1) Az R. 296. §-ának a) pontjában említett baleset alapján járó ellátást havi 900 forint, a b) pontjában említett baleset alapján járó ellátást havi 1950 forint, a c)–g) pontjában említett baleset alapján járó ellátást pedig havi 1700 forint figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A baleseti ellátást az (1) bekezdésben meghatározott összeg helyett a biztosítottként elért kereset figyelembevételével kell megállapítani, ha ez a kedvezőbb, és az üzemi balesetet szenvedett személy a baleset időpontjában vagy a baleset bekövetkezését megelőző tizenöt napon belül biztosított volt.

298. § (1) A munkaterápiás gyógykezelésben részesülő elmebetegnél és alkoholistánál üzemi balesetnek a munkaterápiás foglalkoztatás közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset számít.

(2) Az (1) bekezdés alapján járó baleseti ellátást havi 850 forint figyelembevételével kell megállapítani.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott összeg helyett a biztosítottként elért kereset figyelembevételével kell a baleseti ellátást megállapítani, ha ez a kereset a kedvezőbb és az elmebeteg, illetve az alkoholista a gyógykezelését közvetlenül megelőzően biztosított volt. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni arra, akinek a munkaterápiás kezelés keretében történő foglalkoztatására büntetőeljárás során elrendelt kényszergyógykezelés vagy kényszerelvonókezelés miatt került sor.

299. § (1) A letartóztatottnál és annál, aki szabadságvesztés büntetését tölti, üzemi balesetnek a letartóztatás, a szabadságvesztés büntetés tartama alatt végzett munka közben vagy ezzel összefüggésben, valamint a büntetésvégrehajtó szerv, illetve a közege által adott utasítás teljesítése közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset számít.

(2) Az (1) bekezdésben említett baleset alapján járó baleseti ellátást a balesetkor végzett munkáért kapott díjazás havi átlagának a figyelembevételével kell megállapítani. Ha a baleset olyan munka végzése közben történt, amelyért díjazást nem fizettek, vagy ennek összege nem állapítható meg, vagy havi 850 forintnál kevesebb, a baleseti ellátás összegét havi 850 forint figyelembevételével kell megállapítani.

(3) Ha az (1) bekezdésben említett személyt a bíróság az ellene emelt vád alól jogerősen felmentette, a baleseti nyugellátást a (2) bekezdésben meghatározott összeg helyett a biztosítottként elért kereset, de legalább havi 1700 forint figyelembevételével kell megállapítani, ha ez a kedvezőbb, és az üzemi balesetet szenvedett személy a letartóztatásakor vagy az ezt megelőző tizenöt napon belül biztosított volt.

300. § A baleseti táppénz a figyelembe vett havi átlagkereset hatvanöt százaléka. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi baleseti táppénz harmincad része jár.

301. § Az R. 298. és 299. §-ában említett személyek részére a baleseti ellátást a gyógyintézet elmeosztályán, munkaterápiás intézetben, elmebeteg otthonban vagy kórházi elmeosztály családi ápolási telepén elhelyezés, illetőleg a letartóztatás, a szabadságvesztés büntetés tartama alatt folyósítani nem lehet. Az alkalmazkodó (adaptációs) szabadságra bocsátott elmebeteget azonban e szabadság tartamára a baleseti ellátás megilleti.

302. § A T. 118. §-a (2)–(3) bekezdésében, valamint az R. 261–262. §-aiban említett személyek után, ide nem értve a baleseti táppénzben és a rendszeres szociális járadékban részesülőket, betegségi járulékot kell fizetni.

303. § A felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytatók után a betegségi járulékot az Oktatási Minisztérium, a Pénzügyminisztériummal és a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal kötött megállapodás szerinti átalányösszegben és módon, köteles a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak átutalni.

304. § (1) A nyugellátásban, a baleseti járadék kivételével a baleseti nyugellátásban, a nemzeti gondozási díjban, az átmeneti segélyben és az ipari szövetkezettől kegydíjban részesülő személyek után a folyósító szerv az ellátás öt százalékát köteles betegségi járulék címén fizetni.

(2) Az egy-egy naptári hónapra kifizetett ellátás után a járulék a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

305. § (1) A mezőgazdasági lakosság jövedelemadója fizetésére kötelezett egyénileg gazdálkodó az év első napjától az év végéig havi 80 forint betegségi járulékot köteles fizetni, ha az előző naptári évre is a mezőgazdasági lakosság jövedelemadójának a fizetésére volt kötelezett.

(2) Az általános jövedelemadó, valamint a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadójának a fizetésére kötelezett személy az év első napjától az év végéig azokra a hónapokra, amelyeken a járulékfizetés alól nem mentesül, havi 130 forint betegségi járulékot köteles fizetni, ha az előző naptári évre általános jövedelemadó, illetőleg a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére volt kötelezett.

(3) A mezőgazdasági szakcsoport tagja a tagsági viszony tartamára havi 70 forint betegségi járulékot köteles fizetni azokra a hónapokra, amelyeken a járulékfizetés alól nem mentesül. Ha a tagsági viszony a hónap második felében kezdődik vagy a hónap első felében szűnik meg, erre a hónapra 35 forint betegségi járulékot kell fizetni.

(4) Az (1)–(3) bekezdésben említett járulék félévenkénti egyenlő részletekben a félév első napján esedékes és március, illetőleg szeptember 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(5) Az általános jövedelemadó, illetőleg a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezett által fizetendő járulékot a lakóhelye, az egyénileg gazdálkodó és a mezőgazdasági szakcsoport tagja által fizetendő járulékot az egyénileg gazdálkodó, illetőleg a tag földterületének (több helységhez tartozó földterület esetén a legnagyobb földterület) fekvése, ha földje nincs, a lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve veti ki és adók módjára szedi be.

306. § (1) Az R. 305. §-ának (1)–(3) bekezdésében említett személy nem köteles betegségi járulékot fizetni

(2) Nem kell betegségi járulékot fizetni az elhalálozás hónapjára.

(3) Kérésére mentesíteni kell az R. 305. §-ának (1)–(3) bekezdésében említett személyt a járulékfizetési kötelezettség alól, ha azt különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják. A mentesítés a kérelem beérkezése hónapjának első napjától visszavonásáig tart.

307. § (1) A mezőgazdasági szakcsoport tagját kérésére mentesíteni kell a betegségi járulék fizetése alól

(2) Az (1) bekezdés szerint mentesítés az ennek alapjául szolgáló körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül benyújtott kérelem esetén adható. Ha a mezőgazdasági szakcsoport tagja mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes szakigazgatási szervet értesíteni.

308. § A tényleges szolgálatban álló és államsegélyben nem részesülő egyházi személyek után az egyház (felekezet, intézmény stb.) személyenként havi 20 forint betegségi járulékot köteles fizetni. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

309. § (1) A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a képzőművészeti és iparművészeti alkotóközösségek tagjai után az Alap, illetőleg az alkotóközösség személyenként és havonként 130 forint betegségi járulékot köteles fizetni. Ha a tagsági viszony a hónap második felében kezdődik, vagy a hónap első felében szűnik meg, erre a hónapra 65 forint betegségi járulékot kell fizetni.

(2) A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(3) Nem kell járulékot fizetni

310. § (1) A segítő családtag után a kisiparos és a magánkereskedő köteles betegségi járulékot fizetni. A járulékot családtagonként és havonta kell fizetni, a segítő családtagként történő közreműködés megkezdését követő hónap első napjától a közreműködés megszűnése hónapjának az utolsó napjáig.

(2) A betegségi járulék havi összege

(3) Havi 100 forint betegségi járulékot kell fizetni a segítő családtag után annak a hónapnak az első napjától, amelyben a segítő családtag a hatvanötödik, nő a hatvanadik életévét betöltötte vagy munkaképességét az illetékes orvos igazolása szerint kétharmad részben elvesztette.

(4) A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

311. § (1) Nem kell betegségi járulékot fizetni a segítő családtag után, ha a kisiparos, a magánkereskedő társadalombiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett (R. 275. §-a), vagy különös méltánylást érdemlő körülmények miatt (R. 277. §-a) a járulékfizetési kötelezettség alól mentesítést kapott, továbbá, ha az I. osztályba tartozik. Nem kell betegségi járulékot fizetni a kisiparos és a magánkereskedő, valamint a segítő családtag elhalálozásának a hónapjára.

(2) A kisiparost és a magánkereskedőt kérésére mentesíteni kell a segítő családtag utáni járulékfizetés alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

(3) A kisiparost és a magánkereskedőt kérésére mentesíteni kell a családtag utáni járulékfizetés alól a családtag szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

312. § Az R. 311. §-ának (2)–(3) bekezdése szerinti mentesítés a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) hatáskörébe tartozik. Mentesítés az ennek alapjául szolgáló körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül benyújtott kérelem esetén adható. Ha a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni.

313. § (1) Az Állami Biztosítóval kötött szerződés alapján életjáradékban részesülő, külföldről hazatelepült személy havonként 130 forint betegségi járadékot köteles fizetni. Az Állami Biztosító az életjáradékban részesülőtől köteles a járulékot havonta levonni és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatósága részére átutalni.

(2) Az (1) bekezdésben említett járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(3) Nem kell betegségi járulékot fizetni arra a naptári hónapra, amelynek a teljes tartama alatt az életjáradékban részesülőre az anyasági és temetési segélyre jogosultság egyéb jogcímen is kiterjed, valamint az életjáradékban részesülő személy halálának a hónapjára.

314. § Ha a betegségi járulékfizetési kötelezettség több jogcímen áll fenn, a járulékot egyszeresen, az alacsonyabb összegben kell fizetni. Ha azonos összegű járulékot kellene egyik jogcímen a szakigazgatási szervhez, más jogcímen a társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) fizetni, a járulékfizetést az utóbbi szervnél kell teljesíteni.

315. § (1) Az időleges munkakötelezettség teljesítésére kirendelt dolgozók, a letartóztatottak és a szabadságvesztés büntetésüket töltő személyek után baleseti járulékot kell fizetni.

(2) A foglalkoztató szerv (intézmény stb.) az időleges munkakötelezettség teljesítésére kirendelt dolgozók után baleseti járulék címén a kifizetett díjazás négy százalékát, a letartóztatottak és a szabadságvesztés büntetésüket töltő személyek után pedig fél százalékát köteles fizetni.

(3) Az egy-egy naptári hónapra kifizetett díjazás után a járulék a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

316. § A T. és az R. rendelkezéseinek a figyelembevételével a SZOT megállapodást köthet iskolát (tanfolyamot) szervező minisztériummal, országos hatáskörű szervvel, társadalmi szervezettel az iskola (tanfolyam) olyan hallgatóinak a társadalombiztosítási ellátására, akik a tanulmányok tartama alatt keresetüket az iskolától kapják vagy nem biztosítottak. A megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a hallgató milyen ellátásra jogosult, továbbá az ellátásra jogosultság feltételeit és mértékét (összegét), a járulékfizetésre, a nyilvántartásra és az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat.

317. § (1) Betegségi és anyasági ellátásra, továbbá nyugellátásra jogosult az a magyar állampolgár, aki az arra feljogosított szervtől kapott

(2) Betegségi és anyasági ellátásra, továbbá nyugellátásra jogosult az az előadóművész, aki a Nemzetközi Koncert Iroda vagy a magyar Cirkusz és Varieté Vállalat közvetítésével harminc napot meghaladó időre szóló szerződés alapján külföldön folytat előadóművészi tevékenységet.

(3) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezése nem terjed ki arra, aki

(4) Az (1)–(2) bekezdésben említett személy hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély jár, s a hozzátartozók jogosultak hozzátartozói nyugellátásra.

318. § (1) A betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából biztosításban eltöltött időként kell figyelembe venni azt az időt, amely alatt az R. 317. §-ának (1)–(2) bekezdésében említett személy nyugdíjjárulék vagy társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

(2) Táppénz, illetőleg terhességi-gyermekágyi segély csak a belföldi tartózkodás tartamára jár. Ha a keresőképtelenség külföldi tartózkodás alatt kezdődött, a keresőképtelenség első napjának a hazaérkezés napját kell tekinteni.

(3) Nem jogosult táppénzre, illetőleg terhességi-gyermekágyi segélyre az, aki a külföldi állam szabályai szerint magyarországi tartózkodás alatt táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, illetőleg ezeknek megfelelő ellátásban vagy díjazásban (munkabérben, munkadíjban stb.) részesül.

319. § A külföldi tartózkodás alatt történt szülés vagy elhalálozás esetén anyasági segély, illetőleg temetési segély akkor jár, ha a külképviseleti hatóság igazolása szerint az R. 317. §-ának (1)–(2) bekezdésében említett személy, illetőleg hozzátartozója a külföldi állam jogszabályai szerint e segélyekre nem jogosult, és azokra önkéntes biztosítással nem szerezhetett jogosultságot.

320. § Az R. 317. §-ának (1) bekezdésében említett az a személy, aki belföldön nem biztosított, valamint hozzátartozója a betegségi és anyasági ellátásra csak akkor jogosult, ha az igény megnyílásakor három hónapot meghaladó járulékhátraléka nincs. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni az előadóművészre is.

321. § (1) Az R. 317. §-a (1) bekezdésének a hatálya alá tartozó személy a külföldi tartózkodás, illetőleg a külföldi ösztöndíj folyósításának a tartamára, ha

(2) A nyugdíjjárulékot és a társadalombiztosítási járulékot havonta, utólag kell fizetni. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

322. § (1) A külföldön munkát vállaló, illetőleg a külföldi ösztöndíjban részesülő személy, ha belföldön biztosított, külföldi tartózkodásának, illetőleg külföldi ösztöndíja folyósításának a tartamára a nyugdíjjárulékot az R. 222. §-a rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával kiszámított összeg után köteles fizetni.

(2) Ha a belföldön biztosított külföldi munkavállalásának, illetőleg külföldi ösztöndíjának folyósítása alatt a belföldi munkáltatótól munkabért (munkadíjat) kap, és ennek összege az R. 222. §-a rendelkezései szerint számított összegnél magasabb, a nyugdíjjárulékot e magasabb összeg után kell fizetni.

323. § (1) A külföldön munkát vállaló, illetőleg a külföldi ösztöndíjban részesülő, ha belföldön nem biztosított, külföldi munkavállalásának, illetőleg a külföldi ösztöndíj folyósításának a tartamára havi 420 forint – napi 14 forint – társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, külön felszólítás nélkül, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatóságához kell havonta átutalni abban a devizában (valutában), amelyben a külföldi munkabért (munkadíjat), illetőleg ösztöndíjat fizetik.

324. § (1) A külföldön munkát vállaló előadóművész a külföldi munkavállalásának a tartamára havi 420 forint – napi 14 forint – társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) A társadalombiztosítási járulékot

(3) A (2) bekezdés b) pontjában említett közvetítő szerv köteles a társadalombiztosítási járulékot az előadóművész lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) havonta – a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig – forintban átutalni.

(4) Az az előadóművész, akinek a külföldi munkavállalása a harminc napot nem haladja meg, annak az osztálynak megfelelő összegű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, amelybe belföldi működése alatt tartozik. Külföldön elszenvedett üzemi baleset alapján baleseti ellátás ebben az esetben sem jár.

325. § A táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a nyugellátás és a baleseti nyugellátás összegének a megállapításánál a külföldi munkavállalásnak, illetőleg a külföldi ösztöndíj folyósításának a tartamára a nyugdíjjárulék alapját képező keresetet, a havi 420 forint társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett esetében pedig havi 2800 forintot kell keresetként figyelembe venni. A táppénz összegének a megállapításánál a nyugdíjjárulék alapját képező keresetnek az esetleges hűségjutalom átlagával csökkentett része vehető figyelembe.

326. § A társadalombiztosítás céljait szolgáló nyilvántartások vezetésére, illetőleg adatok bejelentésére vonatkozó részletes szabályokat a SZOT állapítja meg. A SZOT egyes társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatban meghatározott időpontra vonatkozóan általános bejelentési kötelezettséget is előírhat.

327. § A társadalombiztosítási járulék, a betegségi járulék, illetőleg a baleseti járulék fizetésére kötelezetteket a SZOT e járulékok bevallására kötelezheti. A bevallásnak a fizetési meghagyással azonos joghatálya van.

328. § (1) A munkáltatók és egyéb szervek belső ellenőrzésük során kötelesek a társadalombiztosítással kapcsolatos feladatok végzését is ellenőrizni.

(2) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság, illetőleg ügyviteli szervei, a nyilvántartások vezetését és a bejelentések teljesítését, továbbá a társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatos ügyviteli tennivalók végzését ellenőrizhetik, és ebből a célból bármikor vizsgálatot tarthatnak. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, bérjegyzékeket, könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.

(3) A Vasutaknál a (2) bekezdés szerinti ellenőrzés a Társadalombiztosítási Főigazgatóság és a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának a feladatkörébe tartozik.

329. § (1) A T. hatálybalépése után bejelentett igény alapján a betegségi és anyasági ellátást, az 1975. július 1-én hatályba lépett rendelkezések szerint kell megállapítani a T. hatálybalépése előtti időre is, legfeljebb azonban az igény bejelentését megelőző hat hónapra. A meghatározott összegben megállapított ellátást azonban 1975. június 30-ig a T. hatálybalépése előtt járó összegben kell folyósítani.

(2) A T. hatálybalépése után bejelentett igény alapján családi pótlék a korábbi rendelkezések szerint az 1975. július 1-e előtti időre is jár.

330. § Az, akinek a nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra jogosultsága a T. hatálybalépése előtt már megnyílt, 1975. július 31-ig kérheti nyugellátásának, illetőleg baleseti nyugellátásának a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint történő megállapítását. Akinek a jogosultsága 1975. június 30-a után nyílik meg, nyugellátását, illetőleg baleseti nyugellátását akkor is a T. rendelkezései szerint kell megállapítani, ha igénybejelentését 1975. július 1-e előtt terjesztette elő.

331. § A T. hatálybalépése előtt bekövetkezett baleset alapján baleseti ellátást akkor lehet megállapítani, ha a baleset bekövetkezésének az időpontjában hatályos jogszabályok szerint a sérültet üzemi baleset címén táppénz (kártalanítási segély), illetőleg nyugellátás vagy baleseti nyugellátás megillette, vagy megillette volna.

332. § A T. hatálybalépése előtti elhalálozás alapján akkor lehet a T. rendelkezései szerint hozzátartozói nyugellátást megállapítani, ha a halál a T. hatálybalépését megelőző tizenöt éven belül következett be. Baleseti állandó özvegyi nyugdíj azonban csak akkor állapítható meg, ha az üzemi baleset alapján az özvegyet a halál időpontjában érvényben volt jogszabályok szerint is megilletné állandó özvegyi nyugdíj.

333. § (1) A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a T. hatálybalépése után szerzett szolgálati idő minden éve után a nyugdíj egy és fél százalékával fel kell emelni. A szolgálati időnek azt a tartamát, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították, nem lehet figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyugdíjhoz 1976. december 31-ig előterjesztett kérelem esetén a T. hatálybalépése előtti időre nyugdíjkiegészítést kell megállapítani a korábbi rendelkezések szerint. A nyugdíjkiegészítést a szolgálati idő (munkaviszony stb.) fennállása alatt is lehet igényelni.

334. § (1) A T. hatálybalépése előtti időponttól megállapított öregségi nyugdíjhoz az R. 74. §-ának a rendelkezései szerint ösztönző nyugdíjpótlék jár a nyugdíjasként 1971. december 31-e után nem mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban vagy ipari szövetkezet tagjaként, 1975. december 31-e után pedig munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként munkában töltött időre.

(2) Az 1972. január 1-e és 1974. december 31-e között nyugdíjasként munkában töltött időre ösztönző nyugdíjpótlék csak akkor jár, ha az öregségi nyugdíjas a naptári év folyamán munkavégzés mellett nyugdíjat nem vett fel. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni az 1975. január 1-e és június 30-a közötti naptári időszakra is.

335. § A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított rokkantsági nyugdíjat és baleseti rokkantsági nyugdíjat állapotváltozás esetén rokkantsági csoportonként annak a rokkantsági nyugdíjnak a hét és fél százalékával kell emelni, illetőleg csökkenteni, amely a rokkantat az állapotváltozás időpontjában a III. rokkantsági csoportban megilleti, illetőleg megilletné.

336. § (1) A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított rokkantsági nyugdíj feléledése esetén a nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mintha megszüntetésére nem került volna sor.

(2) Ha a nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra való jogának a feléledésekor más rokkantsági csoportba tartozik, vagy rokkantsági nyugdíjának a korábbi megállapítása óta újabb szolgálati időt szerzett, a nyugdíjnak az (1) bekezdés szerint járó összegét az R. 333. §-ának, illetőleg 335. §-ának rendelkezései szerint módosítani kell.

(3) A feléledés címén járó rokkantsági nyugdíj helyett az R. 99. §-ának a rendelkezései szerint lehet a rokkantsági nyugdíjat újból megállapítani.

(3) Az 1952. január 1-e előtti jogszabályok szerint szilikózis alapján megállapított baleseti járadékot állapotváltozás esetén a T. rendelkezései szerint kell módosítani, illetőleg helyette baleseti rokkantsági nyugdíjat megállapítani.

338. § (1) Az 1952. január 1-e és 1958. december 31-e között megállapított baleseti járadékot állapotváltozás esetén a T. 83. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mérték arányában kell módosítani.

(2) Ha a baleseti járadékos állapotrosszabbodás miatt baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, a nyugdíj összegét a T. és az R. rendelkezései szerint úgy kell megállapítani, mintha az állapotrosszabbodást újabb baleset okozta volna.

339. § Állapotváltozás esetén az 1959. január 1-e és 1975. június 30-a között, mezőgazdasági szövetkezeti tag részére 1967. január 1-e és 1975. június 30-a között megállapított baleseti járadékot úgy kell módosítani, mintha az állapotváltozás a megállapítás időpontjában már bekövetkezett volna.

340. § (1) A T. hatálybalépése előtt megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság akkor éled fel, ha az özvegy a megszüntetéstől számított tizenöt éven belül rokkanttá válik, vagy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkort betölti. A mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének a negyvenedik életévét követően megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultsága akkor is feléled, ha az állandó özvegyi nyugdíjra a T. 61. §-ának (1) bekezdésében meghatározott életkort betölti, vagy ezt megelőzően rokkanttá válik.

(2) Feléledés címén nem lehet özvegyi nyugdíjat megállapítani annak,

(3) A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság nem éled fel azon a címen, hogy a férj üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg.

(4) Az állandó özvegyi nyugdíj legkorábban 1975. július 1-étől történő továbbfolyósítását kérheti az is, akinek az állandó özvegyi nyugdíját 1963. április 30-a után kötött házasság miatt szüntették meg, ha a házasságkötés időpontjában az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte és végkielégítést nem vett fel.

(5) Ha a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított özvegyi nyugdíjra a jogosultság feléled, olyan összegű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani, mintha megszüntetésére nem került volna sor.

341. § Az árvaellátásra jogosító életkor betöltése, illetőleg a középiskolai tanulmányok befejezése címén a T. hatálybalépése előtt megszüntetett árvaellátást kérelemre újból folyósítani kell, ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán iskolai tanulmányokat folytat és a huszonötödik életévét még nem töltötte be. Az árvaellátást legkorábban 1975. július 1-étől kell folyósítani olyan összegben, mintha az árvaellátás megszüntetésére nem került volna sor.

342. § (1) Az 1975. július 1-e előtti időponttól öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas halála esetén az özvegyi nyugdíjat olyan összegű saját jogú nyugdíj figyelembevételével kell megállapítani, amely a nyugdíjast 1973. december 31-e után a rendkívüli pótlék, az időközben hatályos rendelkezések szerint folyósított emelések, illetőleg kiegészítések nélkül, a halálakor megillette.

(2) Ha a rokkantsági, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíjas elhalálozásakor nem abba a rokkantsági csoportba tartozott, amely szerint járó nyugdíj képezi az özvegyi nyugdíj alapját, az alapul szolgáló összeg számításánál az R. 335. §-ának a rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szerint számított összeg alapulvételével megállapított hozzátartozói nyugellátásokat a figyelmen kívül hagyott rendkívüli pótlékra, emelésekre és kiegészítésekre vonatkozó szabályoknak a hozzátartozói ellátásokkal kapcsolatos rendelkezései szerint kell felemelni és kiegészíteni.

343. § (1) A társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazásánál munkáltatón

(2) A társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék fizetésére, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, ideértve az ezekkel kapcsolatos felelősségi szabályokat is, továbbá az általa jogalap nélkül megállapított, illetőleg folyósított ellátásokért a munkáltatót terhelő felelősségre vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából az illetményhivatalt kell munkáltatónak tekinteni.

344. § A SZOT a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza, hogy az állami és a tanácsi költségvetési szervek dolgozói jogán megállapított családi pótlékot milyen esetekben kell az említett szervek költségvetésének a terhére folyósítani.

345. § (1) Az, aki 1975. június 30-án táppénzben, kártalanítási segélyben vagy terhességi-gyermekágyi segélyben részesül, arra folytatólagosan a korábbi rendelkezések szerint jogosult.

(2) Az, aki táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre vonatkozó igényét a T. hatálybalépése előtt jelentette be, igényét azonban azt követően bírálják el, táppénzre, baleseti táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre a korábbi időre is az 1975. július 1-től hatályos rendelkezések szerint jogosult.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben említett ellátást, ha meghatározott összegben kellett megállapítani, továbbá a kórházi ápolásban részesülő gümőkóros beteg anyagi támogatását 1975. július 1-től a felemelt összegek figyelembevételével kell tovább folyósítani.

346. § (1) Azt, akinek 1975. június hónapra családi pótlék jár, a családi pótlék folytatólagosan csak akkor illeti meg, ha jogosultsága a T. és az R. rendelkezései szerint is fennáll.

(2) Az (1) bekezdés szerint családi pótlékra jogosult mezőgazdasági szövetkezeti tag részére a családi pótlékot 1975. július 1-től az R. 59. §-ában meghatározott összegben kell folyósítani.

347. § (1) Ha az I. vagy a II. csoportba tartozó rokkantnak havi 500 forintot elérő munkabérátlag figyelembevételével a T. hatálybalépése előtti időponttól megállapított rokkantsági nyugdíja az R. 93. §-ának (1) bekezdésében meghatározott összeget nem éri el, ezt az összeget kell 1975. július 1-től folyósítani.

(2) Ha az I. vagy a II. rokkantsági csoportba tartozó kisiparosnak, illetőleg magánkereskedőnek a T. hatálybalépését megelőző időponttól megállapított rokkantsági nyugdíja az R. 93. §-ának (3) bekezdésében meghatározott összeget nem éri el, ezt az összeget kell 1975. július 1-től folyósítani.

348. § Ha a havi 500 forintot elérő munkabérátlag figyelembevételével megállapított baleseti rokkantsági nyugdíj összege az R. 185. §-ának (1) bekezdésében meghatározott összeget nem éri el, ezt az összeget kell 1975. július 1-től folyósítani.

349. § A mezőgazdasági szövetkezetben tagként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját 1975. december 31-ig a korábbi rendelkezések szerint kell folyósítani, illetőleg korlátozni. E rendelkezések szerint kell korlátozás nélkül folyósítani az 1976. január 1-ét megelőző időponttól megállapított öregségi nyugdíjat, ha a nyugdíjast mezőgazdasági szövetkezetben tagként

350. § (1) A természetes személy az általa foglalkoztatott alkalmi fizikai munkát végző személyt 1975. december 31-ig az 1975. június 30-án érvényes rendelkezések szerint köteles az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) bejelenteni és utána a társadalombiztosítási járulékot megfizetni.

(2) A természetes személy az általa foglalkoztatott gazdasági dolgozó után 1975. december 31-ig az 1975. június 30-án érvényes rendelkezések szerint köteles a napi 14, heti 85, havi 340 forint összegű társadalombiztosítási járulékot bélyegben leróni, a gazdasági dolgozó pedig a bélyeglapját felülbélyegzés (érvényesítés) céljából az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), ahol társadalombiztosítási szerv nincs, a városi tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervénél, illetőleg községekben a tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervénél bemutatni. A gazdasági dolgozó az 1975. évi bélyeglapját legkésőbb 1976. január 31-ig az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek), illetőleg az említett tanácsi szervnek köteles átadni.

351. § (1) A T-nek és az R-nek a mezőgazdasági szövetkezeteket és közös vállalkozásaikat terhelő társadalombiztosítási járulékra vonatkozó rendelkezései – ideértve az eljárási rendelkezéseket is – 1976. január 1-től lépnek hatályba. Eddig az időpontig – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az 1975. június 30-án érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni a tagok utáni társadalombiztosítási, illetőleg betegségi biztosítási járulék, az alkalmazottak utáni betegségi biztosítási járulék és nyugdíjjárulék alapjára, mértékére, esedékességére, bevallására, fizetésére és a járulékfizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén felszámítható késedelmi pótlékra.

(2) Az (1) bekezdésben említett munkáltatók 1975. július 1-től az addig mezőgazdasági biztosítottnak tekintett dolgozóik részére járó juttatások után tíz százalékos betegségi biztosítási és hét százalékos nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni.

352. § A T-nek és az R-nek a mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíjjárulékára, valamint a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulékára és társadalombiztosítási hozzájárulására vonatkozó rendelkezései – ideértve az eljárási rendelkezéseket is – 1976. január 1-től lépnek hatályba. Eddig az időpontig az 1975. június 30-án érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni.

353. § A kisiparosok és a magánkereskedők betegségi biztosítási járulékára, valamint nyugdíjjárulékára, továbbá az említett személyek segítő családtagjai után fizetendő betegségi biztosítási járulékra vonatkozó, 1975. június 30-án érvényes rendelkezések – ideértve az eljárási rendelkezéseket is – 1975. október 31-ig hatályban maradnak.

354. § (1) Az R. 1975. július 1-jén lép hatályba; végrehajtásáról a SZOT szabályzattal gondoskodik.

(2) Egyidejűleg hatályba lép az egészségügyről szóló törvénynek az egészségügyi ellátás állampolgári jogon történő biztosításáról szóló 25. §-a; ennek végrehajtásáról az egészségügyi miniszter gondoskodik.

(3) Egyidejűleg hatályát veszti:

a 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendelet – a 77. §-a kivételével -, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 66/1957. (X. 29.) Korm. számú rendelet, 20/1958. (II. 23.) Korm. számú rendelet, 32/1958. (V. 11.) Korm. számú rendelet, 47/1962. (XII. 24.) Korm. számú rendelet, 18/1966. (VI. 23.) Korm. számú rendelet, 59/1967. (XII. 21.) Korm. számú rendelet, 23/1968. (VI. 30.) Korm. számú rendelet, 19/1969. (IV. 30.) Korm. számú rendelet, 42/1969. (XII. 6.) Korm. számú rendelet, 17/1970. (VI. 3.) Korm. számú rendelet, 44/1970. (XI. 4.) Korm. számú rendelet, 53/1970. (XII. 31.) Korm. számú rendelet, 48/1971. (XII. 29.) Korm. számú rendelet, 6/1972. (II. 29.) Korm. számú rendelet, 34/1972. (XI. 2.) MT számú rendelet, 30/1973. (XII. 23.) MT számú rendelet, 18/1974. (V. 15.) MT számú rendelet és 13/1975. (V. 10.) MT számú rendelet;

a 46/1960. (X. 13.) Korm. számú rendelet;

a 34/1968. (IX. 21.) Korm. számú rendelet;

a 16/1966. (VI. 1.) Korm. számú rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 41/1967. (X. 22.) Korm. számú rendelet, 20/1968. (V. 21.) Korm. számú rendelet, 42/1968. (XI. 27.) Korm. számú rendelet, 50/1971. (XII. 29.) Korm. számú rendelet, 7/1972. (II. 29.) Korm. számú rendelet, 31/1973. (XII. 23.) MT számú rendelet és 17/1974. (V. 15.) MT számú rendelet;

az 1/1958. (I. 3.) Korm. számú rendelet;

a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 47/1959. (XII. 20.) Korm. számú rendelet, 7/1960. (II. 14.) Korm. számú rendelet, 20/1962. (V. 28.) Korm. számú rendelet, 48/1962. (XII. 24.) Korm. számú rendelet, 11/1963. (V. 11.) Korm. számú rendelet, 14/1964. (VI. 28.) Korm. számú rendelet, 4/1965. (I. 31.) Korm. számú rendelet, 7/1965. (VI. 13.) Korm. számú rendelet, 2/1966. (I. 14.) Korm. számú rendelet, 23/1966. (VIII. 13.) Korm. számú rendelet, 22/1967. (VIII. 8.) Korm. számú rendelet, 60/1967. (XII. 21.) Korm. számú rendelet, 25/1968. (VI. 30.) Korm. számú rendelet, 48/1968. (XII. 18.) Korm. számú rendelet, 29/1969. (VIII. 31.) Korm. számú rendelet, 49/1971. (XII. 29.) Korm. számú rendelet, 35/1972. (XI. 2.) MT számú rendelet és 36/1974. (IX. 29.) MT számú rendelet 3. §-a;

a 12/1959. (III. 1.) Korm. számú rendelet;

a 41/1960. (IX. 1.) Korm. számú rendelet;

a 48/1961. (XII. 30.) Korm. számú rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 38/1962. (X. 22.) Korm. számú rendelet, 19/1963. (VIII. 11.) Korm. számú rendelet és 18/1969. (IV. 30.) Korm. számú rendelet;

a 24/1963. (IX. 28.) Korm. számú rendelet, valamint az ezt módosító 15/1969. (IV. 14.) Korm. számú rendelet;

a 16/1964. (VII. 19.) Korm. számú rendelet 6. §-a (3) bekezdésének a) és e) pontja;

a 17/1966. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet;

a 30/1966. (XII. 24.) Korm. számú rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 26/1968. (VI. 30.) Korm. számú rendelet, 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 181. §-a, 5/1970. (III. 22.) Korm. számú rendelet 2–4. §-a, 37/1970. (X. 7.) Korm. számú rendelet, 3/1972. (II. 19.) Korm. számú rendelet, 32/1972. (XI. 2.) MT számú rendelet és 33/1972. (XI. 2.) MT számú rendelet;

a 29/1967. (IX. 8.) Korm. számú rendelet;

a 63/1967. (XII. 27.) Korm. számú rendelet 2. §-a;

az 5/1969. (I. 28.) Korm. számú rendelet. 4. §-a;

a 46/1969. (XII. 31.) Korm. számú rendelet;

a 16/1970. (V. 26.) Korm. számú rendelet;

a 45/1971. (XII. 24.) Korm. számú rendelet.

(4) Ahol nem társadalombiztosítási jogszabály a T. hatálybalépése előtt érvényben volt társadalombiztosítási jogszabályt említ, a hivatkozott rendelkezésen a T. és az R. megfelelő rendelkezését kell érteni.