PK BH 1975/171
PK BH 1975/1711
1975.04.01.
I. A jogi személy szervezeti egysége (így a szakszervezeti bizottság) nem jogi személy, a bírósági eljárásban félként nem szerepelhet [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 30. §, 68. §; 1952. évi III. törvény (Pp.) 48. §, 130. §].
II. A fizetési meghagyás kibocsátásának megtagadása esetén szocialista szervezetek egymás közötti ügyeiben nincs helye illetékfizetésre kötelezésnek [11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 119/A. §, 119/C. §].
A jogosult kérelmére a járásbíróság a szakszervezeti bizottság ellen 150 850 Ft erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki s ebben a kötelezettnek azt is meghagyta, hogy az államnak 4526 Ft illetéket külön felhívásra fizessen meg.
A jogerős fizetési meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 68. §-a szerint a dolgozóknak az Alkotmányban említett szakszervezetei jogi személyek. A Vasutasok Szakszervezete tehát jogi személy. A Ptk. 30. §-ának (1) bekezdésében foglalt és minden jogi személyre vonatkozó rendelkezés szerint azonban, ha a jogszabály vagy – annak felhatalmazása alapján – az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (így helyi csoportja) nem jogi személy. Nincs olyan jogszabály – vagy jogszabályi felhatalmazáson nyugvó alapszabályba foglalt rendelkezés –, amely a Vasutasok Szakszervezete b.-i vasútállomásán működő szakszervezeti bizottságát jogi személyiséggel ruházta volna fel. Így a szakszervezeti bizottságot a polgári jog szabályai szerint jogok nem illethetik, illetőleg kötelezettségek nem terhelhetik, ezért perben sem szerepelhet félként (Pp. 48. §).
Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a fizetési meghagyást a perbeli jogképességgel nem rendelkező szakszervezeti bizottság ellen bocsátotta ki.
A fizetési meghagyásnak az illeték mértékére (összegére) vonatkozó rendelkezése egyébként még akkor is téves lenne, ha a szakszervezeti bizottság jogi személyiséggel rendelkezne. Ebben az esetben ugyanis mind a jogosultat, mind a kötelezettet szocialista szervezetnek kellene tekinteni, ennélfogva a fizetendő illetéket az érvényesített követelés 0,5%-ában kellene megállapítani [a 11/1966. (VI. 29.) PM rendeletnek a 49/1972. (XII. 31.) PM rendelet 9. §-ával megállapított 119/A. § (1) bek. c) pontja].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fizetési meghagyást a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontjára figyelemmel a Pp. 392. §-ának (2) bekezdése alapján a fizetési meghagyás kibocsátását megtagadta. Eljárási illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság nem rendelkezett. A 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet – a 49/1972. (XII. 31.) PM rendelet 9. §-ával megállapított – 119/C. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint ugyanis a szocialista szervezetek egymás közötti jogvitás ügyeiben nincs helye illetékfizetésre kötelezésnek, ha a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. A szocialista szervezetek közötti fizetési meghagyásos – nemperes – eljárásban a fizetési meghagyás kibocsátásának megtagadása megfelel a peres eljárásban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának. Mindkét intézkedésre ugyanis a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okok valamelyikének fennállása esetén kerülhet sor. Ebből az is következik, hogy eljárási illeték fizetésének a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 119/C. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a fizetési meghagyás kibocsátásának megtagadása esetén sem lehet helye.
(Legf. Bír. P. törv. I. 20 257/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás