PK BH 1975/176
PK BH 1975/1761
1975.04.01.
I. Ha a tulajdonos a kisajátítást kérő intézkedésére, illetőleg felhívására a kisajátítás elrendelését, illetőleg a hivatalos birtokbaadást megelőzően az eset körülményeire tekintettel megalapozottan hagyja abba a kisajátított föld megművelését, az ebből származó kárának megtérítésére jogszerű igényt tarthat [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 6. §].
II. Az ítélet kiegészítésére irányuló kérelem felől a bíróságnak tárgyalás alapján kell határoznia [1952. évi III. törvény (Pp.) 225. § (3) bek.].
A városi tanács vb. igazgatási osztálya az alperesek kérelmére kisajátította a felperes tulajdonában volt 943,6 ⬜-öl területű ingatlant, amelyet a felperes szőlő- és gyümölcstermelés útján hasznosított. Az ingatlan birtokbaadása a kisajátítást kérők részére 1971 október közepén történt.
A felperes a felajánlott kártalanítást nem fogadta el és többletkártalanítás iránt a járásbíróságnál pert indított. A tárgyaláson a keresetét az ingatlan 1971. évi elmaradt haszna (terméskiesése) címén 8000 Ft-tal felemelte, míg a kereset eredeti tételei tekintetében a meghallgatott szakértő véleményében a javára kimutatott 14 090 Ft-ra leszállította.
A járásbíróság az alpereseket a felperes részére 14 090 Ft többletkártalanítás megfizetésére kötelezte. Az elmaradt haszon címén érvényesített 8000 Ft-os felperesi igényről nem rendelkezett.
Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes élt fellebbezéssel. A felperes a fellebbezésében azt sérelmezte, hogy a járásbíróság a 8000 Ft-os igényről nem döntött. Azt állította – és erre a fellebbezésében megjelölt tanúk kihallgatását kérte –, hogy az alperesek őt és a környező más kisajátított ingatlanok tulajdonosait 1971. január-februárjában felszólították: ne végezzék el a már esedékes gazdasági munkákat, mert a birtokbaadás és az előzetes munkálatok megkezdése rövidesen megtörténik. Ezért ettől kezdve az ingatlant már nem művelte és így annak 1971. évi hasznától elesett.
A megyei bíróság a felperes fellebbezését az elsőfokú ítélet kiegészítése iránti kérelemnek tekintette, és elintézés céljából a járásbíróságnak küldte meg.
A járásbíróság kiegészítő ítéletével a felperes szóban levő kereseti kérelmét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a kisajátítás 1971. június 25-én történt, az ingatlan birtokbaadása pedig 1971 októberében. Ilyen körülmények között a felperes az ingatlanát 1971-ben művelhette volna, ettől az alperesek nem tiltották el.
A határozat indokolásából nem tűnik ki, hogy ez utóbbi megállapítását a járásbíróság mire alapította. Az azonban kétségtelen, hogy az e vonatkozásban a felperes által indítványozott tanúkat nem hallgatta ki, a Pp. 225. §-ának (3) bekezdésében foglaltak ellenére tárgyalást nem tartott, a kiegészítő ítéletet tárgyaláson kívül hozta meg.
A felperes a kiegészítő ítélet elleni fellebbezésében ezen az eljárási szabálysértésen kívül a járásbíróság érdemi döntését is sérelmezte. Ez utóbbi vonatkozásban lényegében a korábbi fellebbezésében előadottakat ismételte meg.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét és kiegészítő ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság a felperes által panaszolt eljárási szabálysértéssel nem foglalkozott, érdemben pedig a kiegészítő ítéletet azzal a további indokolással hagyta helyben, hogy a II. r. alperesnél 1971. február 16-án felvett jegyzőkönyv szerint a felperest az ingatlan művelésétől nem tiltották el, sőt ő maga jelentette ki, hogy azt nem adja birtokba, a területen az előzetes munka végzését sem engedélyezi. A birtokbaadás 1971. október 14-én történt meg, a felperesnek tehát módjában lett volna a területet megmunkálni, és a termését leszedni. Ezért e címen a javára kártalanítás nem állapítható meg.
A felperes a tényállítására tanúbizonyítást ajánlott fel, ez a bizonyítás azonban – az indokolás további része szerint – az említett okiratokkal szemben eleve eredménytelennek mutatkozik, ezért ezt a megyei bíróság mellőzte.
A jogerős ítéletnek a járásbíróság kiegészítő ítéletét helybenhagyó része ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvása alapos.
a) A Pp. 225. §-ának (3) bekezdése értelmében az ítélet kiegészítésére irányuló kérelem felől a bíróság tárgyalás alapján határoz.
A járásbíróságnak az az eljárása, hogy e rendelkezés figyelmen kívül hagyásával a kiegészítés iránti kérelmet tárgyalás nélkül intézte el, az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak olyan megsértése volt, amely miatt a megyei bíróságnak a kiegészítő ítéletet a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie, és az elsőfokú bíróságot e vonatkozásban a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára kellett volna utasítania. Azzal, hogy ehelyett a kiegészítő ítéletet érdemben bírálta felül, a megyei bíróság maga is eljárási szabályt sértett.
b) A megyei bíróság ítéletének a járásbíróság kiegészítő ítéletét helybenhagyó része azonban – egyezően a járásbírósági ítélettel – érdemben megalapozatlan is.
A felperesnek abból a kijelentéséből ugyanis, hogy az ingatlant nem adja birtokba és az előzetes munka végzését sem engedélyezi, még egyáltalán nem következik annak a tényállításnak a valótlansága, hogy az alperesek 1971. január-februárjában az ingatlant művelésének abbahagyására szólították fel, mert a birtokbaadás és az előzetes munkálatok megkezdése rövidesen megkezdődik.
A kisajátított vagy kisajátítani szándékolt ingatlan birtokbaadása, illetőleg a birtokbaadás időpontja nem a tulajdonos akaratától függ. Az ingatlan birtokbaadását az államigazgatási hatóság rendeli el [9/1970. (IV. 21.) Korm. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. rendelet 81. § (1) bek.] és fontos érdekből – kérelemre – a kisajátítási határozat azonnali végrehajtását is el lehet rendelni [1965. évi 15. tvr. 23. § (2) bek.].
Ha a felperes által állított kijelentés az alperesek részéről valóban elhangzott, a felperes indokoltan hagyta abba 1971 elején az ingatlanának művelését. Nem tudhatta ugyanis, hogy a kisajátítási határozat meghozatala és a birtokbaadás elrendelése mikor történik meg. A kisajátítást kérők részéről elhangzott felelőtlen kijelentések következményeit a kisajátítást kérők viselni kötelesek, mert nem úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 339. §), sőt a kártérítési kötelezettség felróható magatartás hiányában is fennállhat, mert a Ptk. 6. §-a szerint a bíróság a kár egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül kár érte.
A felperes által az alpereseknek tulajdonított kijelentés – ha az valóban megtörtént – hatósági eljárás keretében hangzott el, ezért a felperest mint egyszerű asszonyt joggal indíthatta az annak megfelelő magatartásra, tehát megalapozottan lehetett abban a feltevésben, hogy az ingatlant át kell adnia. Ha a felperes állítása a valóságnak megfelel, a művelés elmaradása folytán bekövetkezett terméskiesésben jelentkező kárának megtérítését jogszerűen követeli.
A felperes által indítványozott bizonyítást tehát nem lehet eleve céltalannak minősíteni, és ezen az alapon mellőzni. Ellenkezőleg, a bizonyítás felvétele nélkül nem lehet a szóban levő igény tekintetében a jogszabálynak megfelelő döntést hozni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság kiegészítő ítéletét és a megyei bíróság ítéletének a kiegészítő ítélet helybenhagyására vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 272/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás