PK BH 1975/177
PK BH 1975/1771
1975.04.01.
A lakásban jogcím nélkül bennmaradó volt házastárs a lakáshasználat jogcímének bírósági határozattal történt megszüntetése folytán nem minősül a körülményekre tekintet nélkül rosszhiszeműnek; a bérlőtársi jogviszony megszüntetésére egyébként is alapot adó felróható magatartás azonban a rosszhiszeműséget megalapozza [1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 90. § (2) bek. a) pont; 1/1971. (II. 8.) Kormány rendelet 97. § (1) bek.].
A peres felek 1948. november 22-én kötöttek házasságot. Házasságukból 1950-ben és 1955-ben gyermekük született. Az együttélés során – egyebek között – házasingatlant szereztek, amelyben egy, két szobából, előszobából, konyhából és kamrából álló lakás van, és amelyben a felek laktak. A házasingatlan forgalmi értéke 1971. végén 91 000 Ft volt.
A felek házassága – túlnyomórészt az alperes magatartására visszavezethető okokból – megromlott. Az életközösség 1970. december 13-án szakadt meg közöttük, amikor a felperes a gyermekekkel együtt kénytelen volt a szüleihez költözni, ahol egy szobában húzódik meg a családjával. Időközben a felek leánya házasságot kötött, férje és a már megszületett gyermekük is a felperessel együtt lakik.
Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta és – egyebek között – a házastársi vagyonközösséget is megszüntette. Ennek keretén belül az alperest feljogosította arra, hogy a felperesnek a házasingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni hányadát – az elszámolás eredményeként mutatkozó – 38 986 Ft megfizetése ellenében magához váltsa.
Az ítélet indokolása szerint a felek házassága főként az alperes italozása miatt megromlott. Ilyen állapotban a felperest és gyermekeit elzavarta hazulról, akik a szomszédokhoz menekültek. Az életközösség 1970. december 13-án az alperes italos magatartása miatt szakadt meg, amikor a felperes a gyermekekkel együtt az anyjához költözött. A különélés ideje alatt az alperes italos állapotban megkísérelte a békülést, de a felperes – az alperes ittasságára tekintettel – ez elől elzárkózott. Az alperes ekkor tettleg bántalmazta a felperest, emiatt a rendőrséget kellett kihívni.
A vagyonközösség megszüntetésével kapcsolatos rendelkezést a bíróság lényegében a fennálló helyzettel és az ellenkező értelmű döntés végrehajtása során előreláthatólag felmerülő nehézségekkel indokolta.
A másodfokú bíróság akként változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a házasingatlannak az alperest megillető 1/2 tulajdoni illetősége magához-váltására – 38 280 Ft megfizetése ellenében – a felperest jogosította fel. Az alperest arra kötelezte, hogy a perbeli házingatlant 15 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes birtokába.
A másodfokú bíróság a döntését az alperes magatartására, családvédelmi szempontokra, valamint arra alapította, hogy az alperes mint kőműves a megváltási ár birtokában könnyebben építhet magának újabb házat.
A másodfokú bíróság a később meghozott kiegészítő ítéletében megállapította, hogy az alperes – mint jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó – másik megfelelő lakásra tarthat igényt és elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. A kiegészítő ítélet indokolása csak a döntés alapjául szolgáló jogszabályokra hivatkozik.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős kiegészítő ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (Vhr.) 90. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében, a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személynek minősül, akinek bérleti jogviszonya vagy lakáshasználatának más jogcíme neki felróható okból a bíróság határozata alapján szűnik meg.
A lakáshasználat jogcímének bírósági ítélettel történt megszüntetése esetén a lakásban jogcím nélkül bennmaradó volt házastárs nem minősül a körülményekre tekintet nélkül rosszhiszeműnek. Ha például a bíróság az egyik házastársat kizárólag családvédelmi szempontokra vagy arra való tekintettel kötelezi a volt közös lakás kiürítésére, hogy ez a házastárs – körülményeinél fogva – könnyebben tud más lakáshoz jutni, nem válik rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóvá pusztán abból az okból, hogy lakáshasználatának jogcíme a bíróság határozata alapján szűnt meg. Az olyan többlettényállás azonban, amely – bérlőtársak esetén – az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 97. §-ának (1) bekezdése alapján a bérlőtársi jogviszony megszüntetésére is alapot adna, azt vonja maga után, hogy a lakás kiürítésére kötelezett volt házastárs a Vhr. 90. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősül.
A perbeli esetben a bíróság – egyebek között – családvédelmi szempontokra tekintettel és azért kötelezte az alperest a lakás kiürítésére, mert vagyoni helyzeténél és szakképzettségénél fogva könnyebben tud más lakást építeni. A felsorolt okok alapján az alperes valóban nem minősíthető rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak. A másodfokú bíróság azonban a kiegészítő ítélet meghozatala alkalmával teljesen figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet indokolásában megállapított – fentebb ismertetett – tényállást, amely – bérlőtársi jogviszony fennállása esetén – ennek az R. 97. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján történő megszüntetését eredményezhetné.
A másodfokú bíróság a kiegészítő ítéletében semmivel sem indokolta, hogy a jogerős ítélettel megállapított tényállást – az alperes jó vagy rosszhiszeműségének elbírálásánál – miért hagyta figyelmen kívül.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság kiegészítő ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és e körben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 285/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás