PK BH 1975/182
PK BH 1975/1821
1975.04.01.
A jogszabállyal ellentétben áll az alapszabálynak az a rendelkezése, amely szerint a meghatározott munkamennyiséget teljesítő termelőszövetkezeti tag akkor jogosult a háztáji föld használatának pénzbeli ellenértékére, ha a naptári év teljes tartama alatt s ezt követően a zárszámadás időpontjában is tagja volt a termelőszövetkezetnek [1967. évi III. törvény 72. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet 186. §, 190. §; PKT 4/1970. sz.; PKT 1/1972. sz.].
A felperesek tagsági viszonya – az alperes hozzájárulásával – 1972. december 31-én megszűnt. Az alperesi termelőszövetkezet a felperesek részére az 1972-re esedékes háztáji föld használatának pénzbeni ellenértékét nem fizette ki, ezért a felperesek a szövetkezet vezetőségéhez (elnökéhez), ezt követően pedig a kérelem elutasítása miatt a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordultak.
A szövetkezeti döntőbizottság a felperesek kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy az alperes alapszabálya értelmében a termelőszövetkezetnek az a tagja jogosult a háztáji föld megváltására, aki a naptári év teljes tartama alatt és az azt követő zárszámadás időpontjában is a termelőszövetkezet tagja. Minthogy a felperesek tagsági viszonya 1972. december 31-én megszűnt, az alapszabály értelmében a háztáji föld használatának pénzbeni megváltását az alperestől jogszerűen nem igényelhetik.
A felperesek a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordultak a bírósághoz és a határozat megváltoztatását, valamint a háztáji föld használatának megváltása fejében fejenként 6000 Ft megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
Az alperes a perben az alapszabály rendelkezésére hivatkozva a kereset elutasítását kérte.
A kerületi bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolásából kitűnően elfogadta az alperes védekezését, és rámutatott arra, hogy a 15/1971. (XII. 30.) MÉM rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet (Vhr.) 190. §-a nem rendelkezik arról az esetről, hogyan alakul a háztáji föld megváltási árának fizetési kötelezettsége, ha a tagsági viszony évközben megszűnik. Az ítélet indokolása szerint ezt a hiányt pótolja az alperes alapszabálya. Eszerint a felpereseket csak akkor illetné meg a háztáji föld megváltásának ellenértéke, ha a teljes naptári évben és az ezt követő zárszámadás időpontjában is a termelőszövetkezet tagjai lettek volna. Minthogy a felperesek a zárszámadás idejében – 1973. február 24-én – már nem voltak a termelőszövetkezet tagjai, őket a háztáji föld használatának pénzbeni ellenértéke nem illeti meg.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Vhr. 186. §-a szerint az alapszabály vagy a közgyűlés felhatalmazása alapján a vezetőség a tag kérésére úgy is határozhat, hogy a háztáji föld vagy annak egy része helyett a termelési költségek levonásával évenként a háztáji földek átlagos termésének megfelelő természetbeni vagy pénzbeni juttatást biztosít. E juttatás munkadíjnak nem minősül, arra értelemszerűen alkalmazni kell a háztáji földdel kapcsolatos rendelkezéseket.
Az 1971. évi 34. tvr.-el módosított és kiegészített 1967. évi III. tv. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében a termelőszövetkezet tagja a termelőszövetkezeti közös földekből háztáji földre jogosult, ha a termelőszövetkezet által meghatározott munkamennyiséget teljesítette. A háztáji földhöz való jogosultságnak jogszabályi feltétele tehát a termelőszövetkezet által meghatározott mennyiségű munka elvégzése. Jogszabályi felhatalmazás hiányában a termelőszövetkezet alapszabályában nem írhatott elő olyan feltételt, hogy a termelőszövetkezet tagjának a tagsági jogosultságát korlátozza, illetőleg megszünteti.
A kerületi bíróság a jogvita eldöntésénél akkor járt volna el jogszerűen, ha félreteszi az alapszabály rendelkezését, és a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával dönti el a jogvitát [PKT 1/1972. sz. állásfoglalással módosított PKT 4/1970. sz. állásfoglalás].
Ebben az esetben pedig a felperesek keresetének helyt kellett volna adnia, és a szövetkezeti döntőbizottság határozatának egyidejű megváltoztatásával köteleznie kellett volna az alperest arra, hogy a felperesek részére a háztáji föld használatának pénzbeni ellenértékét térítse meg.
A kerületi bíróság jogi álláspontjából következően az összegszerűségi kérdéseket nem tisztázta, erre vonatkozóan tényállást nem állapított meg, és az nem állapítható meg az iratok alapján sem. Ezt az új eljárásban pótolni kell, mert megalapozott döntés csak a teljes tényállás ismeretében hozható.
(Legf. Bír. P. törv. I. 20 334/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás