PK BH 1975/185
PK BH 1975/1851
1975.04.01.
A másodfokú bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a fél fellebbezése – tartalmánál fogva – mire irányul. Kétség esetén a jogi képviselő nélkül eljáró felet határozott fellebbezési kérelem előterjesztésére kell felhívni [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 125. §].
A felperes 1970. május 30-án írásban megkötött adásvételi szerződéssel 13 000 Ft-ért eladta a tulajdonában álló személygépkocsit az alperesnek. Az alperes a szerződés megkötésekor 3000 Ft-ot fizetett ki, a fennmaradó összeget pedig 1970. június 1. napjától kezdődően havi 2000 Ft-os részletekben volt köteles megfizetni. A szerződéskötéskor a személygépkocsi az autószerelőnél volt, akitől az alperes nyolc napon belül tartozott azt elszállítani. Megállapodtak a felek abban is, hogy a személygépkocsi átírására a vételár teljes kifizetése után kerül sor.
Az alperes a vételárból 4000 Ft-ot nem fizetett meg, ezért a felperes az esedékes biztosítási díj és adó figyelembevételével 5200 Ft erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperes 4000 Ft erejéig a tartozását elismerte, de arra hivatkozott, hogy a személygépkocsit a vételár teljes kifizetése esetén sem üzemeltethetné, mert a forgalmi engedély szerint annak nem a felperes, hanem dr. D. I. a tulajdonosa. Tekintettel arra, hogy a felperes a tulajdonjog átírását nem tudja biztosítani, az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a szerződés “felbontását” kérte.
Az elsőfokú bíróság megkeresésére a rendőrhatóság az 1972. április 17-én kelt átiratában közölte, hogy a személygépkocsi dr. D. I. nevén van nyilvántartva. Az 1973. május 19-én kelt közlése viszont már azt tartalmazta, hogy e személygépkocsi a felperes nevén szerepel. Azt azonban – dr. D. I. kérelmére – 1971. augusztus 4-én a forgalomból kivonták.
Az elsőfokú bíróság az alperest 4000 Ft vételárhátralék, ennek 1972. március 1. napjától járó évi 5%-os kamata és 240 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Egyben a viszontkeresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította: a szerződés megkötésekor az alperes tudott arról a körülményről, hogy az általa megvett személygépkocsi forgalmi engedélye dr. D. I. nevére van kiállítva. Ezért ez a körülmény a szerződés megtámadására alapul nem szolgálhat. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a személygépkocsit időközben a felperes nevére átírták, de a forgalmi engedély kiadását az alperes a szerződés értelmében mindaddig nem kérheti, amíg a teljes vételárat ki nem egyenlítette.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a viszontkeresetet elutasító rendelkezését fellebbezés hiányában nem érintette, míg a fellebbezéssel megtámadott rendelkezését helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az alperes a peres eljárásban mindvégig arra hivatkozott, hogy hiányoznak azok a feltételek, amelyek a gépkocsi tulajdonjogának az átírásához szükségesek. Ehhez képest a kérdéses feltételek igazolására és a gépkocsi tulajdonjogának átírásához szükséges iratok kiadására kérte a felperest kötelezni.
A jogi képviselő nélkül eljáró alperes a fellebbezését saját maga fogalmazta és írta. Ilyen körülmények között a bíróságnak hivatalból is vizsgálnia kellett volna azt, hogy az alperes fellebbezési kérelme mire irányul.
A másodfokú bíróság azonban ilyen irányban az alperest meg sem nyilatkoztatta, hanem a viszontkeresetet elutasító ítéleti rendelkezést “fellebbezés hiányában nem érintette”.
A Pp. 3. §-ában írt eljárásjogi szabályt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a személyesen eljáró alperest megfelelő figyelmeztetés mellett nem hívta fel határozott fellebbezési kérelem előterjesztésére, s egyben elmulasztotta annak tisztázását is, hogy érdemben az alperes fellebbezése mire irányul.
A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések értelmében az eladó köteles a dolog tulajdonjogát a vevőre átruházni, és a dolgot a vevő birtokába bocsátani. A vevő pedig köteles a vételárat megfizetni, és a dolgot átvenni.
Az iratokhoz csatolt adásvételi szerződésből megállapítható, hogy az eladó a személygépkocsi birtokba bocsátását rövid határidő mellett (nyolc nap alatt) vállalta, ugyanakkor abban állapodtak meg a felek, hogy a 13 000 Ft-os vételárból az adásvételi szerződés aláírásakor kifizetett 3000 Ft-on felül fennmaradó 10 000 Ft-os vételárhátralékot a vevő 1970. június 1. napjától kezdődően havi 2000 Ft-os részletekben megfizeti.
Az alperes három részletet ki is fizetett, ekkor azonban tudomást szerzett arról, hogy a felperes nem tulajdonosa a személygépkocsinak és ezért szüntette meg a gépkocsi további részleteinek a fizetését.
A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések értelmében a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben elvárható, a jogosítottnak pedig elő kell segítenie a teljesítést. Elsősorban tehát azt kell vizsgálni, hogy a szerződő felek közül kinek az érdekkörébe eső körülmény vagy mulasztás gátolta a szerződésben kikötött kölcsönös szolgáltatások teljesítését.
Vizsgálni kell tehát azt, hogy a felperes a gépkocsi tulajdonjogának átírásához szükséges okiratokat és egyéb bizonylatokat mikor tudta volna az alperes rendelkezésére bocsátani. Egyidejűleg azt is tisztázni kell, hogy az alperes az esedékes vételárrészletek kiegyenlítésével alapos indokból késedelmeskedett-e, illetve volt-e oka az esedékes vételárrészlet kifizetésének a megtagadására.
A szerződés szerint a gépkocsi tulajdonjogának átírásához szükséges okiratok átadására az alperes csak a vételár teljes kifizetése után tarthatott igényt. A szerződésben foglalt ez a kikötés lényegében azt célozta, hogy a peres felek egyidejűleg kötelesek teljesíteni. Ebből viszont az is következik, hogy a Ptk. 281. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében az alperes nem köteles a vételár hátralevő részét mindaddig kifizetni, amíg a felperes nem gondoskodik arról, hogy a gépkocsi tulajdonjogának átírásához szükséges összes okiratok az alperes rendelkezésére álljanak.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 020/1974. sz.).
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás