GK BH 1975/190
GK BH 1975/1901
1975.04.01.
A tartozatlan fizetés visszatérítésének kötelezettsége független attól, hogy a fizetés melyik fél, milyen magatartásának a következménye [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. § (1) bek., 364. §].
A felek között létrejött szerződés alapján az alperes textilzsákokban keveréktakarmányt és koncentrátumot szállított a felperesnek. A szerződés értelmében a felperes köteles volt a zsákokat az átadás napjától számított 45 napon belül visszaszolgáltatni, ennek késedelme esetén pedig a 46. naptól kezdve naponta és darabonként az alperesnek 12 fillér kölcsöndíjat megfizetni. A kölcsöndíj felszámítása az alperes által havonta közölt egyenlegek alapján történt. A felperes az 1973. év tavaszán észlelte, hogy túlzott mértékű kölcsöndíjat fizetett. A felek későbbi közös megállapítása szerint ennek az volt az oka, hogy 1971. július 2-án a felperes 342 db zsákot visszaszolgáltatott, amelyről azonban az alperes téves bizonylatot állított ki. Ennek következtében az alperes ezt a tételt harmadik személy javára számolta el, a felperest pedig továbbra is a 342 db zsák kölcsöndíjával terhelte. A felperes 1973. június 19-én – az ügy rendezését célzó tárgyalások során – átutalta az alperesnek a 342 db zsák 8550 forint ellenértékét, később azonban ennek az összegnek, valamint a beszedett kölcsöndíjaknak a visszatérítését kérte, amit az alperes megtagadott annak ellenére, hogy a tényállás közöttük időközben a fenti értelemben tisztázódott.
A felperes 1973. szeptember 25-én indított keresetében a zsákok ellenértékének, valamint a megfizetett kölcsöndíjnak a visszatérítését követelte annak kamatával együtt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében egyrészt elévülési kifogással élt, másrészt pedig előadta azt az álláspontját, hogy a felperesnek az említett harmadik személy ellen kellett volna keresetet benyújtania, amely vállalat az 1973. július 13-án kelt, másolatban becsatolt levele szerint vállalta a zsákok neki jóváírt ellenértékének megfizetését.
Az elévülési kifogással szemben a felperes előadta, hogy a zsákok ellenértékét 1973. június 19-én fizette meg az alperesnek, a további részkövetelése pedig az 1972. november 15-én és azt követően kifizetett kölcsöndíjakra vonatkozik. Ezekhez az időpontokhoz képest egy éven belül keresettel érvényesített követelése nem évült el.
Az alperes az említett harmadik személyt perbehívta azzal, hogy pervesztessége esetén ellene a 342 db zsák ellenértékének és kamatának megfizetése iránt keresetet kíván indítani. A perbehívott az alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott.
Az elsőfokú bíróság az alperest a zsákok ellenértékének és kamatának megfizetésére kötelezte, a különbözeti összegnek megfelelő kölcsöndíj visszafizetésére és kamatára irányuló keresetet azonban elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes követelését a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén terjesztette elő, vagyis azt a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére alapította. A jogalap nélküli gazdagodásra a Ptk. 364. §-a értelmében a kártérítés szabályait kell alkalmazni, a Ptk. 340. §-a szerint pedig nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult a kárelhárítási kötelezettségének nem tett eleget.
A felperes a zsákoknak 1971. július 2-án történt visszaszolgáltatásakor nyomban kézhezvette az arról kiállított bizonylatot, annak téves tartalmát nyomban felismerhette volna, ennek ellenére azzal szemben nem emelt kifogást 1973. év közepéig. E mulasztás következtében a károsult felperesnek ez a követelése alaptalan.
A felperes fellebbezést terjesztett elő az ítéletnek a keresetet részben elutasító rendelkezése ellen és annak megváltoztatásával az alperesnek a zsákkölcsöndíj visszafizetésére és kamatának megfizetésére való kötelezését kérte.
A fellebbezés alapos.
Nem vitás, hogy a felperes 1973. július 19-én a 342 db zsák ellenértékét, továbbá – az egyébként már 1971. július 2-án visszaszolgáltatott – zsákok kölcsöndíját 1972. november 15. napjától kezdődően az alperesnek megfizette, holott az alperesnek ezekkel az összegekkel a felperes nem tartozott.
A kereseti kérelem a tartozatlanul fizetett összegnek visszatérítésére irányult. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. Az elsőfokú bíróságnak a pert ennek alapján kellett volna eldöntenie.
A Ptk. 364. §-ának az a rendelkezése ugyanis, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra egyébként a kártérítés szabályait kell alkalmazni, nem értelmezhető úgy, hogy a kártérítésre vonatkozó szabályozás minden egyes rendelkezését a jogalap nélküli gazdagodás körében előfordulható valamennyi tényállásra alkalmazni kell. A 364. § a kártérítési szabályok “megfelelő” alkalmazását rendeli el, és a törvény miniszteri indokolása – többek között – azzal utal a két jogintézmény jelentős hasonlóságára, hogy a kártérítési szabályai “nagyrészt” alkalmazhatók a jogalap nélküli gazdagodásra is.
A tartozatlan fizetés visszakövetelésének jogszerűsége független attól, hogy a tartozatlan fizetésre melyik fél hibájából, illetve felróható magatartása miatt került sor, a lényeg az, hogy (a kötelezett) az alperes – másnak a rovására jogcím nélkül – olyan pénzösszeg birtokába jutott, amely őt nem illeti meg. A perben az alperes ellenkövetelést nem támasztott, beszámítási kifogással nem élt, így a fellebbezéssel érintett részkövetelés elutasítása indokolatlan volt.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – megváltoztatta.
(Legf. Bír. Gf. III. 30 046/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás