GK BH 1975/195
GK BH 1975/1951
1975.04.01.
Ha a szállítmányozó a küldemény átvételére kap megbízást – hacsak az eset körülményeiből, illetve a szerződés rendelkezéseiből más nem következik – a címzett érdekében akkor köteles a mennyiséget megfelelően ellenőrizni, ha rátekintés alapján kétség támadhat abban, hogy az érkezett mennyiség egyezik-e a fuvarlevélen bevallottal, illetve ha egyébként fuvarozási rendellenességet észlel [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 521. § (1) bek.; 1952. évi III. törvény (Pp.) 260. § (1) bek.].
A felperes keresetében 52 908 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy a közöttük létrejött szállítmányozási szerződés alapján a részére érkező útépítési anyagokat a vasúttól az alperes váltotta ki és az építési helyre fuvarozta. Az alperes 448 tonna mészkőzúzalékkal nem tudott elszámolni, a felperes keresetében ennek értékét követeli.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásának lényege az, hogy a formálisan kimutatható 448 tonna hiány ellenére nem bizonyított ennek az árumennyiségnek a tényleges elveszése, illetve hogy azt a felperes nem használta fel. Mindezt elsősorban arra alapozta, hogy az érkezett anyagból a felperes is végzett szállításokat a felhasználási helyekre, amit közvetve az is alátámaszt, hogy az alperes a 448 tonna kőzúzalék fuvardíját el sem számolta. Végül megállapította, hogy az érkezési vasútállomáson a felperes által bérelt területen az elszámolási időszakot követően is maradt útépítési anyag, aminek mennyiségét azonban utóbb már nem lehet meghatározni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Ebben előadta, hogy az alperest mint szállítmányozót terhelte az a kötelezettség, hogy a vasúti kocsikat a bérelt rakterületre kiürítse, továbbá hogy a vasúttal és a feladóval szemben a felperes érdekeit megvédje. E kötelezettségének nem tett eleget, mert a bevallott súllyal feladott küldeményeket a vasúttól kiváltotta anélkül, hogy azok tényleges súlyát, mennyiségét köbözéssel vagy mérlegeléssel megállapította volna. Az alperes nem számolt el 448 tonnával, amit az is bizonyít, hogy nem is terhelte a felperest e mennyiségnek megfelelő fuvardíjjal. Tagadta, hogy saját fuvareszközzel kőzúzalékot a tárolási helyről elszállított volna.
Az alperes a fellebbezésre észrevételeket tett és azt az álláspontját fejtette ki, hogy az időszakonkénti közös egyeztetés a fuvardíj-elszámolást és nem a mennyiségmeghatározást célozta.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az alábbi kiegészítéssel – indokainál fogva helybenhagyta.
A felperes fellebbezésében közvetve utalt arra, hogy a hiány a küldemények feladójának helytelen súly-, illetve mennyiségbevallásából is adódhatott. A mennyiség kiszolgáltatáskori ellenőrzésének elmulasztását pedig az alperes terhére rótta. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a Ptk. 521. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítmányozás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a szállítmányozó a küldemény átvételére megbízást kap. Ez esetben felel azért is, hogy a címzett érdekei sérelmet ne szenvedjenek.
A címzett érdekeinek védelme sokrétű feladatot ró a szállítmányozóra, annak pontos kereteit azonban egyrészt a szállítmányozási szerződés, másrészt az adott helyzet körülményei és az elvárhatóság szabják meg. Nagy tömegű és viszonylag kisebb értékű áruféleségek köbözéssel, de különösen mérlegeléssel való átvétele általában nem gazdaságos a költségtöbblet miatt. Ezért a szállítmányozótól a mennyiség ilyen jellegű vizsgálása csak abban az esetben követelhető meg, ha ezt a szállítmányozási szerződés előírja. Ilyen kikötés azonban a felek közötti szállítmányozási szerződésben nincsen. Ha azonban a szállítmányozó – a megfelelő szakértelmet is elvárva tőle – rátekintéssel aggályosnak találja a fuvarlevélen bevallott mennyiséghez képest az érkezett mennyiséget, illetve ha fuvarozási rendellenességet észlel, szerződési kikötés nélkül is tartozik a mennyiséget a címzett érdekeinek megóvása végett ellenőrizni, vagy ellenőriztetni. Mivel azonban az eljárás során semmiféle adat sem merült fel arra nézve, hogy az alperest e téren mulasztás terhelné, ezért felelőssége ezen az alapon sem állapítható meg.
A felperes által több alkalommal említett időszakonkénti elszámolási kötelezettséget a felek közötti szerződés “díjszabás, díjszámítás, egyéb” címet viselő fejezete tartalmazza. A fejezet pontokba foglalt rendelkezéseiből, a szabályozott kérdések összefüggéseiből – az alperes álláspontjával egyezően – elsősorban arra lehet következtetni, hogy az elszámolás az alperes által felszámítható fuvardíj meghatározását célozta, és a mennyiség ebből a szempontból meghatározó jelentőségű. Ez önmagában nem zárhatná ki az alperes felelősségét, ha bizonyítva lenne, hogy mulasztása folytán vagy egyéb okból a hiány rendelkezési körén belül ténylegesen bekövetkezett, erre azonban nincs bizonyíték.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a tényállásnak és a bizonyítékoknak a Pp. 260. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével az elsőfokú bírósággal azonos következtetésre jutott, ezért annak ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. IV. 31 025/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás