GK BH 1975/197
GK BH 1975/1971
1975.04.01.
Ha a perben a felperes a keresettől azért állt el, mert az alperes a követelést időközben kifizette, az eljárási illetéket az alperes mint a perre okot adó fél viseli [1952. évi III. törvény (Pp.) 157. § e) pont; 1/1973. (I. 24.) IM rendelet 16. § (2) bek.; 34/1967. (XII. 24.) PM rendelet 10. §].
A felperes 1973. március 6-án kelt és az elsőfokú bírósághoz 1973. március 7-én érkezett kérelmében az alperes ellen fizetési meghagyás kibocsátását kérte.
Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta. Az alperes ellentmondással élt, amelyben előadta, hogy a felperes számlakövetelését a Magyar Nemzeti Bank 1973. március 5-én átutalta. Ennek ellenére az alperes 1973. március 10-én az ezúttal követelt perbeli összeget is átutalta a felperesnek.
A felperes az ellentmondás benyújtása után a per megszüntetését kérte. Előadta, hogy az alperes a követelt összeget átutalási megbízással 1973. március 12-én kifizette. Az alperes által említett kétszeres fizetést nem vonta kétségbe, előadása szerint azonban az alperes a perre okot adott, mert az ellentmondásban említett átutalásokról csak a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása után szerzett tudomást.
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának e) pontja alapján megszüntette és a felperest az 1/1973. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 15. §-ának (5) bekezdése alapján 300 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A végzés ellen a felperes fellebbezett. Megismételte azt a korábban kifejtett álláspontját, hogy a perre okot az alperes szolgáltatott, így az eljárási illeték viselése is az alperest terheli.
A fellebbezés alapos.
Az R. 15. §-ának (5) bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy a per megszüntetése esetén a le nem rótt illetéket a felperes köteles megfizetni. Ez a rendelkezés azonban a gazdasági perekben nem alkalmazható. Az említett rendelethely ugyanis a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség viseléséről szól. Lényegében arra az esetre rendelkezik, ha az illetéket nem kell leróni költségmentesség vagy illetékfeljegyzési jog miatt. Az illeték megfizetéséről a gazdasági perben külön kellett rendelkezni annak következtében, hogy a felek az illetékfizetési kötelezettségüknek nem előzetes lerovás útján tesznek eleget. Ezért az R. 16. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági perben az illeték összegét és azt, hogy az illetéket melyik fél, milyen arányban viseli, a bíróság az eljárást befejező határozatában a pernyertesség és a pervesztesség arányában állapítja meg.
Ebből következik, hogy a gazdasági perekben a per megszüntetése esetén az illetékviselés kérdésében az R. 15. §-ának (5) bekezdésében foglalt általános szabálytól eltérően, éspedig az R. 16. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni. Ha tehát a megszüntetés alapjául az szolgált, hogy a felperes a keresettől elállt, vizsgálni kell, hogy az elállás milyen okból történt. Ha a keresettől a felperes azért állt el, mert az alperes a követelést időközben kifizette, az alperes mint a perre okot adó fél viseli az illetéket.
A fellebbezéshez csatolt levél szerint a felperes 1973. február 10-én felhívta az alperest, hogy a mellékelt számla összegének átutalása iránt tíz nap alatt intézkedjék. Az alperes az átutalásra csak 1973. március 6-án adott a banknak megbízást, tehát azon a napon, amikor a felperes a fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Ennek alapján megállapítható, hogy a felperes az alperes késedelmes teljesítése miatt kényszerült a bírósági eljárást megindítani.
Egymagában az a körülmény, hogy az alperes a jelzett időpontban a bank részére átutalási megbízást adott, nem tekinthető teljesítésnek. A pénzforgalomról és bankhitelről szóló 37/1967. (X. 12.) Korm. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 34/1967. (XII. 24.) PM rendelet 10. §-a szerint ugyanis, ha a gazdálkodó szerv a fizetést a bankszámlák közötti elszámolás útján teljesíti, a fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett számláját megterhelte. Minthogy ez a megterhelés a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása után történt, nem alapos az alperesnek az az előadása, hogy nem szolgáltatott okot a fizetési meghagyás kibocsátására.
Az előadottak szerint tehát az alperes a perre okot szolgáltatott, ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezett részében akként változtatta meg, hogy a felperesnek az illeték megfizetésére kötelezését mellőzte és az R. 16. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest kötelezte a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 119/A. §-ának (7) bekezdésében és a 119/B. §-ának (2) bekezdésében írt első és másodfokú eljárási illeték megfizetésére.
(Kecskeméti Megyei Bíróság Gf. 41 328/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás