GK BH 1975/198
GK BH 1975/1981
1975.04.01.
Ha a banknak a fizetés megtörténtéről szóló értesítése és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése keresztezi egymást, az eljárási illetéket a fizetési késedelemben levő kötelezett terhére kell megállapítani [1952. évi III. törvény (Pp.) 386. § (1) bek.; 1/1973. (I. 24.) IM rendelet 16. § (2) bek.; 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 119/A. § (1) bek. c) pont].
Az alperes kötelezett fellebbezésében azt sérelmezte, hogy bár a fizetési meghagyás előterjesztésének 1973. december 23-i időpontjában – az alperes december 22-én teljesített fizetése folytán – a követelés már nem állott fenn és ekként a felperes alaptalanul perelt, az elsőfokú bíróság illetékfizetésre mégis őt kötelezte. Az illetéket tehát helyesen a perre okot szolgáltató felperes terhére kellett volna kiszabni.
A fellebbezés nem alapos.
Az iratokból megállapítható, hogy a felperes 1973. november 27-én kelt számlája az alpereshez december 5-én érkezett. A felperes a számlában az alperes részére december 13-i fizetési határidőt engedélyezett. Az alperes előadása szerint a fizetést december 22-én teljesítette, vagyis a fizetés – csupán a főkövetelésre nézve – ebben az időben történt meg, de az alperes a kamatokkal továbbra is késedelemben maradt.
A felperesnek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme a bírósághoz december 23-án érkezett. A felperes által becsatolt jóváírási értesítés tartalmából kitűnik, hogy az a legjobb esetben is csak december 23-án érkezhetett a felpereshez. Eszerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtása és a jóváírási értesítéskézbesítése keresztezték egymást. Az állandó bírósági gyakorlat szerint ilyen esetben a perre okot szolgáltató félnek [Pp. 386. § (1) bek., 1/1973. (I. 24.) IM r. 16. § (2) bek.] a késedelemben levő kötelezettet kell tekinteni, mert olyan időpontban történt a késedelmes fizetése, hogy a felperes követelésének bíróság előtti érvényesítésekor a fizetés megtörténtéről hibáján kívül még nem tudhatott. A jelen esetben az alperes a főkövetelés kamataival a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása után is késedelemben maradt, e részben tehát a perlés a 60/1970. (XII. 31.) PM rendelet 1. §-ára tekintettel még inkább indokolt volt.
Az elsőfokú bíróság tehát helyesen tekintette az alperest a perre okot szolgáltató félnek és a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján alkalmazta annak illetékkövetkezményét. Ezért az eljárást megszüntető végzés illetékkiszabást tartalmazó rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben kellett hagyni.
(Legf. Bír. Gf. I. 566/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás