MK BH 1975/199
MK BH 1975/1991
1975.04.01.
Ha a dolgozó a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét megszegi, mert még a tanulmányainak befejezése előtt más vállalattal létesít munkaviszonyt, a vállalat az addig nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését akkor is követelheti, ha a dolgozó az új munkáltatóhoz áthelyezéssel került [1967. évi II. törvény (Mt.) 21. § (2) bek.; 34/1967 (X. 8.) Kormány rendelet (Mt. V.) 15. § (2), (3) bek.].
A felperes 1966. szeptember 1-jétől műszerész munkakörben az alperes alkalmazásában állott.
A felek 1969. november 21-én tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes kötelezte magát, hogy a műszaki főiskola levelező tagozatán az üzemszervezés szakon tanulmányokat folytat, az alperes pedig ezalatt különböző kedvezményeket nyújt a részére: tanulmányi munkaidőkedvezményt, tanulmányi szabadságot és utazási költségtérítést. A szerződésben a felperes vállalta, hogy tanulmányainak befejezését követően legalább annyi időtartamra a vállalatnál marad, amennyi alatt tanulmányi kedvezményben részesült. A szerződés 6. pontjában foglaltak szerint, ha a tanulmányait nem folytatja, illetve nem tölti le a vállalatnál a meghatározott időtartamot, vagy egyéb szerződésszegést követ el, a vállalat kötelezi a támogatásnak megfelelő összeg megtérítésére.
A felperes a főiskola második évének befejezése után, 1971. július havától kezdve szülési szabadságon volt, majd ezt követően gyermekgondozási szabadságot vett ki. Ez idő alatt elvégezte a főiskola harmadik évét.
A felperes 1972. december 15-től kezdődően az A. vállalattal létesített munkaviszonyt oly módon, hogy az alperes az áthelyezéséhez hozzájárult. A felperes munkavállalói igazolási lapjára azonban az alperes tartozásként feljegyezte a részére nyújtott támogatás pénzbeni összegét, 7231 Ft-ot.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával a felperes panaszát elutasította.
Ezt követően a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetlevelében az alperes követelését 3971 Ft erejéig elismerte, ezt meghaladóan azonban a megtérítési kötelezettség alól a mentesítését kérte, összegszerűségében is vitatta az alperes igényét.
A munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és elrendelte, hogy az alperes a felperes munkavállalói igazolási lapján feltüntetett 7291 Ft követelést törölje.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokai szerint szerződésszegés a felperes részéről nem történt, mert a felperes a munkaviszonyát nem egyoldalúan, hanem közös megegyezés alapján szüntette meg. Ekként pedig a felperes a támogatást nem köteles visszafizetni.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A vállalatoknak fontos érdeke, hogy a termelési feladatai teljesítésére rendelkezésükre álljanak alkalmas szakemberek, akiknek az utánpótlásáról is gondoskodni kell. Ennek egyik módja, hogy a vállalat a saját anyagi eszközeivel támogatja az arra alkalmas dolgozóinak magasabb szintű továbbképzésben való részvételét. Ezt teszi lehetővé az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a vállalat a szakemberszükségletének tervszerű biztosítása érdekében tanulmányi szerződéseket köthet.
Az Mt. V. 15. §-ának (2) bekezdése szerint a tanulmányi szerződés alapján a vállalatnál munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás mértékétől és idejétől függően kell meghatározni. Ez az idő felsőfokú oktatásban való részvétel esetén a támogatás időtartamánál hosszabb nem lehet. A (3) bekezdés szerint, ha a támogatásban részesülő személy a meghatározott időtartamot nem tölti le, a vállalat követelheti tőle az eddig nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését.
A felek a szerződésüket az Mt. V. 15. §-ában foglaltaknak megfelelő tartalommal kötötték meg és arra az esetre, ha a felperes nem töltené le a vállalatnál a meghatározott időtartamot, kikötötték a támogatás megtérítésének a kötelezettségét.
A felperes a tanulmányi szerződésben az alperessel szemben vállalt kötelezettségét megszegte, mert még a tanulmányainak befejezése előtt más vállalattal létesített munkaviszonyt. E szerződésszegésnek a szerződésben kikötött következménye, hogy köteles megtéríteni az alperesnek mindazt, amit az alperes a tanulmányainak támogatására a szerződés alapján nyújtott.
Az alperes hozzájárult a felperes új munkáltatójához való áthelyezéséhez, s ekként a felek közös megegyezéssel megszüntették a közöttük fennálló munkaviszonyt. Az áthelyezéshez való hozzájárulás megadása azonban nem jelentette azt, hogy ezzel az alperes lemondott a tanulmányi szerződésből folyó, annak a felperes részéről történt megszegéséhez fűződő jogainak érvényesítéséről. Ilyen joglemondó nyilatkozatot az alperes nem tett, de maga a felperes sem tette vitássá a megtérítési kötelezettségének fennállását, csupán annak mértékét vitatta.
A munkaügyi bíróságnak a kifejtettekkel ellentétes álláspontja téves, s az ítélete, amellyel a felperes kereseti kérelmén túlterjeszkedve – és ezzel a Pp. 215. §-ában foglalt rendelkezést is megsértve – a felperest teljesen mentesítette a megtérítési kötelezettség alól, törvénysértő.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 186/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás