BK BH 1975/203
BK BH 1975/2031
1975.05.01.
A védekező magatartásnak enyhébb vagy súlyosabb következményeit – élet elleni támadásnál – a vádlott nem köteles mérlegelni [1961. évi V. törvény (Btk.) 25. §].
A megyei bíróság a vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól az 1961. évi V. törvény (Btk.) 25. §-a (3) bekezdésének első fordulata alapján jogos védelem címén azért mentette fel, mert bár a vádlottat megtámadó személyek magatartása emberélet elleni támadást nem jelentett, a vádlott ijedtsége folytán az elhárítás szükséges mértékét felismerni képtelen volt.
A megyei főügyész bejelentett fellebbezését a legfőbb ügyész fenntartotta; a vádlottnak a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésére alapított felmentését indítványozta.
A fellebbezés alapos.
A tényállás szerint a vádlottat a sértett és N. E. megtámadta. A vádlott ki akart térni előlük, a sértett őt üldözte, utolérte, majd ököllel orron vágta. A további támadást a vádlott elhárította, de ő is és a sértett is a földre esett. A vádlott kibújt zakójából, hogy szabadulni tudjon, közben a sértett a társának azt kiáltotta, hogy “rúgjad, öld meg”. N. E. a vádlott hátába, lábába rúgott, miközben a vádlottat késtől származó szúrás is érte. Ezt követően a vádlott a számára ismeretlen helyen futni kezdett, támadói ezután is üldözték, azt kiabálva, hogy úgyis megfogják és megölik. Futás közben a vádlott érezte, hogy a karjáról folyik a vér, félelmében elővette zsebkését, kinyitotta, továbbszaladt, majd az őt beérő és vele egyvonalban futó alakot, a sértettet futás közben mellbe szúrta. A vádlott tovább rohant, be akart menekülni egy épületbe, az ajtó zárva volt, ezért beugrott a nagy üvegajtóba és azon keresztül az épület portásfülkéjének előterébe. Az üvegcsörömpölésre előkerülő portással közölte, hogy meg akarják ölni, hívják a mentőket.
A sértett életét a gyors és szakszerű orvosi kezelés megmentette. A vádlottat az üvegszilánkoktól szenvedett ütőér-sérülés miatt két hétig kórházban ápolták.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint bár a sértettnek és N. E-nek a vádlott ellen intézett jogtalan támadása jellegében, körülményeiben komoly volt, emberélet elleni támadást nem jelentett, és így nem volt indokolt, hogy a vádlott a támadást késsel, nagy erővel okozott szúrással hárítsa el. Ezért javára a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést nem alkalmazta.
A Btk. 25. §-ának (2) bekezdése szerint jogos védelemben az cselekszik, akinek a cselekménye a közérdek vagy a saját, illetőleg mások személye vagy javai ellen intézett vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A jogtalan támadás tehát nemcsak a támadás bekövetkezésekor, de már akkor is jogszerűen elhárítható, ha maga a támadás közvetlenül fenyegető közelségbe kerül.
A tényállásból kitűnően a vádlottat a sértett és barátja minden elfogadható indok nélkül üldözőbe vette, megöléssel fenyegette, tettlegesen bántalmazta és egyikük meg is szúrta. Az erőfölényben lévő támadók a kétségbeesetten menekülő vádlottat még ezt követően is – megöléssel fenyegetőzve – kitartóan üldözték. Ilyen körülmények között, ha a nevezettek ténykedése súlyosságában még nem is érte el a vádlott élete elleni támadást, a vádlottnak a jogtalan támadás bekövetkezésétől nemcsak szubjektíve, hanem objektíve is tartania kellett.
Az élet elleni, közvetlenül fenyegető jogtalan támadást a megtámadott személy akár a támadó életének veszélyeztetésével is jogosult elhárítani. Ilyen esetben az arányosság kérdése nem merülhet fel, és irreális annak megkövetelése, hogy védekező magatartásának enyhébb vagy súlyosabb következményeit a megtámadott mérlegelje. Az elsőfokú bíróságnak az az okfejtése, hogy “nyilvánvalóan elegendő lett volna, ha a vádlott csupán elhárító mozdulatot tesz a késsel vagy üldözőjét olyan helyen sebesíti meg, ahol nemes szervek nem helyezkednek el” – ezen irreálisnak jelzett követelmények körébe esik.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész indítványát magáévá tette és az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását akként változtatta meg, hogy a vádlottnak az emberölés bűntettének vádja alól történt felmentését a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésére alapította.
(Legf. Bír. Bf. I. 1096/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás