BK BH 1975/206
BK BH 1975/2061
1975.05.01.
Határozott tartamú szabadságvesztés maximumának kiszabása több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt, mikor a terhelt cselekményeit részben közepes fokú tudatzavarban követte el és felesége a bűncselekmény következtében meghalt [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. §, 253. § (1) bek. d) pont].
A katonai bíróság a terheltet több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 12 évi szabadságvesztésre, valamint 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 1971. március 21-én kötött házasságot H. Ilonával. Házasságukból 1971. szeptember 20-án fiúgyermek született. Az együttélésük eleinte harmonikus volt, a későbbiek során azonban többször került sor közöttük nézeteltérésre és veszekedésre. Ilyen alkalmakkor feleségét 2-3 esetben bántalmazta is. A felesége ugyanis többször kifogásolta mértéktelen italozását és nőkkel létesített kapcsolatait.
A terhelt 1973. szeptember 14-én a feleségével – gyermekük meglátogatása céljából – annak szüleihez utazott. Magával vitte szolgálati fegyverét is. Szeptember 16. napján apósa társaságában 4-5 dl meggybort fogyasztott. Ebéd után feleségével, vonattal a közeli községbe utazott. Eközben felesége az italozás miatt ismét szemrehányást tett, mivel a terhelt a vasútállomás söntésében is fogyasztott szeszes italt, amelynek során ismerőseinek megmutatta szolgálati fegyverét. A terhelt – feleségének kijelentései miatt – indulatos állapotba került és közölte: visszatér felesége szüleihez, ahol agyonlövi a gyermeküket, majd öngyilkos lesz. A már haladó vonatról leugrott és visszaindult. Felesége pedig meghúzta a vészféket és ő is visszament.
A terhelt közben alkalmi járművel T. községbe utazott, apjával meglátogatta anyja sírját, ahol sírva fakadt. Ezt követően tovább utazott és felkereste régebbi ismerősét, L. Irmát, hogy tőle elbúcsúzzék. Amikor közölték vele, hogy a leány nem tartózkodik otthon, elővette pisztolyát és azzal fenyegetőzött. A pisztolyt L.-néra tartva kijelentette, hogy ha a leány nem lesz az általa megjelölt helyen, akkor az egész családot kiírtja. A terhelt annak ellenére, hogy a leányt nem találta az anyja által megadott helyen, mégsem tért vissza L.-ék lakására, hanem visszautazott felesége szüleihez.
Időközben felesége szintén oda érkezett. Az apósához 18 óra tájban érkező terhelt átment a szomszédban lakó H. Imréékhez és az ott tartózkodó feleségét felelősségre vonta a vonaton történtek miatt. A jelenlevők a terheltet igyekeztek megnyugtatni, aki ennek ellenére kiszaladt az udvarra és a szolgálati pisztolyából egy lövést adott a levegőbe. Ezt követően a feleségét rángatta, hogy menjenek haza. Később sírva fakadt, a pisztolyából a tárat kivette és feleségének átadta, azt azonban nyomban visszakérte azzal, hogy a pisztoly csőre töltött állapotban van. Ezután apósa lakására indultak. E közben a terhelt kijelentette, hogy ha a felesége még egyszer felidegesíti, agyonlövi.
Az ezt követő időben a terhelt és a felesége között veszekedés nem volt. Az azonban előfordult, hogy a szeszes ital fogyasztását a felesége szóvá tette és azt is megjegyezte, tudja “kurvázását”.
A terhelt 1973. október 9-én 22 órától másnap reggel 6 óráig szolgálatot teljesített és a lakására 6 óra 30 perc tájban érkezett. Szolgálati fegyverét és a két tele tárat az aktatáskájában vitte magával.
Ezt követően a terhelt 9 óra tájban a lakásával szemben levő bolthoz ment. Ott a boltvezető-helyettes itallal kínálta. A terhelt 4 dl cseresznyepálinkát és egy pohár sört fogyasztott el. 12 óra tájban a lakására távozott és lefeküdt. Ekkor már kimerültnek látszott és panaszkodott is, hogy nem jól érzi magát és arra is utalt, hogy felesége ismét neheztelni fog rá az italfogyasztás miatt.
Felesége 14 óra 30 perc tájban érkezett haza és a terheltet italozása miatt – felébredése után – ismét felelősségre vonta. A terhelt ekkor feldúlt állapotba került, magához vette szolgálati pisztolyát, azt feleségére irányította és kijelentette, hogy most már megöli. Elhúzta az első billentyűt, de a fegyver nem működött, mert a pisztolyban nem volt tár. Ekkor vette észre, hogy a felesége a ruhája zsebében fogja a pisztolyhoz tartozó tárakat. Elhatározta, hogy azokat megszerzi. Miután a felesége ez ellen tiltakozott, dulakodás alakult ki, amelynek során kikerültek az udvarra. Itt a felesége a házban lakó főbérlőjük, H. Istvánné segítségét kérte, arra hivatkozva, fél a férjétől, mert ha az visszaveszi tőle a tárakat, akkor agyonlövi. A terhelt pedig kiabálva azt követelte feleségétől, hogy a tárakat adja oda. H. Istvánné kezdetben igyekezett megnyugtatni a terheltet, de látva annak feldúlt állapotát, segítségért sietett a boltba. A terhelt ezalatt tovább dulakodott feleségével és sikerült megszereznie a tárakat. Ezt követően lehúzta karikagyűrűjét, és a földre dobta.
Amikor H. Istvánné visszatért, meglátta a terhelt kezében a pisztolyt, megijedt és az asszonyt átfogva, vele együtt átszaladt a közelben levő boltba. Ott a terhelt felesége a vezetőt – L. Lászlónét – arra kérte, hogy bújtassa el őt és szóljon a rendőrségnek, mert a férje meg akarja ölni. A boltban tartózkodott ekkor B. László, aki a történtekre felfigyelt és átment H. Istvánné házába, ahol a terheltet próbálta nyugtatni. Felhívta a figyelmét arra, hogy a fegyverével ne fenyegetőzzön, de a terhelt ennek ellenére ráfogta a pisztolyát és megfenyegette: ne álljon útjába, ne mozduljon, mert mindenkit agyonlő. Ezt követően a levegőbe lőtt.
A terhelt ezután a bolt ajtajához futott, amelyet időközben kulccsal belülről bezártak. Ezért annak üvegét berúgta s a kitört nyíláson keresztül behatolt az eladótérbe, majd a felesége keresésére a raktárba indult. Mivel annak vasajtaja be volt csukva, abba belelőtt. Ezt követően bement a raktárhelyiségbe, ahol meglátta az öltözőszekrény előtt álló feleségét s arra közelről – kb. 1 méter távolságról – két lövést adott le. A lövedékek az asszony hasfalába csapódtak. Ez időben az eladótérben tartózkodott S. Gézáné és két gyermek, akik a lövésekkor a boltból elmenekültek. Elmenekült onnan L. Lászlóné is. A sérülést eredményező lövések leadása után a felesége azt kérdezte a terhelttől “miért csinálod, mit akarsz”. A terhelt erre kijelentette: “nagyon szeretlek, de neked meg kell halni, először neked, utána nekem”. Ezután az asszony az eladótér felé indult, a terhelt pedig közvetlen közelről kétszer a hátába lőtt, amire az a polcok közé zuhant. Közben észrevette a terhelt, hogy a tár kiürült, azt tele tárral felcserélte, majd a fekvő feleségére gyors egymásutánban újabb négy lövést adott le. Ezek közül kettő annak fejébe, egy a mellkasába, egy pedig a vállába fúródott.
A terhelt ekkor észrevette, hogy L. Lászlóné közben kiszaladt a boltból és utána kiáltott, hogy őt is agyonlövi, majd utána futott. L. Lászlóné a közeli lakására rohant. A terhelt az üvegezett bejárati ajtót pisztollyal beütötte és az előszobában tőle 3-3,5 méterre tartózkodó L. Lászlónéra célzott lövést adott le. L. László, aki ekkor a bejárati ajtó mögött állott, azt kiabálta a feleségének, hogy ugorjon el. Így a lövedék az elugró L. Lászlónét nem találta el.
Ezt követően a terhelt visszatért a boltba, onnan a lakására és ismét a bolt elé ment. Az ott tartózkodó N. Sándorral közölte, hogy agyon fogja lőni magát, mert a feleségét is agyonlőtte. Közben odaérkezett L. László is, aki igyekezett a terheltet megnyugtatni. Az azonban azt hangoztatta, hogy még két tölténye van, az egyiket L. Lászlóba lövi, a másikat meg magába. L. László azonban tovább nyugtatta, és a terhelt kijelentette, hogy őt nem fogja bántani. Ezek után a feleségéhez ment, akit az eredeti helyétől kissé az ajtó felé húzott, és a fegyverében levő utolsó golyót is feleségébe lőtte. A helyszínre érkező rendőröknek azután a fegyverét önként átadta.
A kiérkező mentőorvos megállapította az asszony halálát, ami kizárólag a terhelt által leadott lövések következtében állt be. L. Lászlóné a terhelt magatartása következtében 21 napig idegkimerüléssel betegállományban volt.
A terhelt a cselekmény elkövetése idején elmebetegségben vagy gyengeelméjűségben nem szenvedett, ezzel szemben abortív pathológiás részegség állapotában volt, amely őt közepes mértékben korlátozta abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, és azoknak megfelelő magatartást tanúsítson.
Az ítélet ellen a terhelt és a védő enyhítésért fellebbezett.
E fellebbezések alapján a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ennek során további bizonyítás lefolytatását látta szükségesnek, annak megállapítására, hogy a terhelt a bűncselekményt valóban olyan abortív pathológiás ittasság állapotában követte-e el, amely közepes mértékben korlátozta magatartása következményeinek a felismerésében.
A kirendelt igazságügyi elmeorvos-szakértő azt állapította meg, hogy a terheltnél a cselekmény elkövetésekor sem pathológiás, sem abortív pathológiás ittasság nem állott fenn, ellenben a psychopathiás primitív személyiségszerkezet talaján az alvatlanság, a vitatkozás okozta feszültség, az alkohol együttesen, olyan kóros indulatot alakított ki, amely kezdetben, felesége lelövéséig enyhe, később közepes fokban korlátozta cselekménye társadalomra veszélyessége felismerésében és abban, hogy a felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson.
Tekintve, hogy e szakértő véleménye ellentétben állt az elsőfokú bíróság ítéletének ugyancsak szakértők véleményére alapított megállapításával, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 78. §-ában foglaltak alapján az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleményét is beszerezte. Annak alapján pedig az elsőfokú ítéletben foglalt tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával helyesbítette. A felülvélemény alapján azt állapította meg, hogy: a terhelt a bűncselekmény elkövetésekor elmebetegségben vagy gyengeelméjűségben nem szenvedett és nem volt pathológiás vagy abortív pathológiás ittas állapotban sem. Indulati reakció következtében tudatbeszűkült állapot alakult ki nála, amely a felesége lelövéséig enyhe fokban korlátozta a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében és a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában. A későbbiekben izgalmi állapota és tudatzavara fokozódott, ekkor korlátozottsága már közepes mértékű volt.
A Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa az elsőfokú ítéletben foglalt tényállást e módosítással fogadta el ítélkezése alapjául, és a terhelttel szemben hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rámutatott azonban arra, hogy a terhelt büntetésének felülbírálatánál nem jöhet figyelembe az a körülmény, amely szerint a felesége sérelmére elkövetett bűncselekmény megvalósításakor közepes fokú korlátozottság állapotában volt, mivel a helyesbített tényállásból kitűnően ilyen mértékű korlátozottság e magatartás tanúsításánál nem állott fenn. Így ennek enyhítő körülményként való értékelését mellőzte.
A katonai bíróság ítélete és a Legfelsőbb Bíróság végzése ellen a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A fellebbezési eljárásban a fentiek szerint módosított tényállás alapján a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés törvénysértően enyhe. A terhelt vonatkozásában ugyanis az a közepes mértékű korlátozó körülmény, amelyet az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál figyelembe vett, a befejezett emberölésnél, azaz felesége megölésénél – amely cselekménye súlyának értékelésénél elsődleges – nem állapítható meg. Ez az állapota csupán a L. Lászlóné sérelmére elkövetett és önmagában jóval enyhébb súlyú tevékenységénél értékelhető.
Ezen túlmenően azonban figyelembe kell venni, hogy a terhelt a kiemelkedő súlyú élet elleni bűncselekményt részben felesége sérelmére követte el. Ezzel gyermekének anyját ölte meg, ami a terhére nyomatékosan súlyosító körülményként jelentkezik. Az emberölést szolgálati lőfegyverrel, az annak használatára vonatkozó szabályok megszegésével, az élet kioltására különösen alkalmas eszközzel hajtotta végre. A bűntett véghezvitele során nagyfokú brutalitásról tett bizonyságot. Feleségére akkor is lövéseket adott le, amikor azt már halálosan megsebesítette. A terhelt cselekményének kezdetén a boltban felnőtt és kiskorú személyek tartózkodtak, akik onnan rémülten menekültek. A hosszabb ideig tartó bűnös cselekményről ezen kívül is többen – széles körben – szereztek tudomást, így az alkalmas volt az adott körben a köznyugalom megzavarására is. A terhelt a felesége megölésén kívül L. Lászlóné életét is megkísérelte kioltani, de ezen túlmenően életveszélyesen megfenyegette B. Lászlót és kilátásba helyezte L. László megölését is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvénysértést megállapította, a jogerős határozatoknak a szabadságvesztést meghatározó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az elkövető, valamint az elkövetett cselekmény társadalomra veszélyességi fokával arányban állóan, az e bűncselekményért kiszabható törvényi büntetések – halál vagy életfogytig tartó szabadságvesztés vagy tíz évtől tizenöt évig terjedhető szabadságvesztés – közül, annak ellenére, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, a határozott tartamú szabadságvesztés maximumában állapította meg a főbüntetés mértékét, mert az felel meg az 1961. évi V. törvény (Btk.) 34. §-ában foglalt büntetési cél érvényesülésének.
(Legf. Bír. Eln. Tan. K. Törv. 485/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás