BK BH 1975/208
BK BH 1975/2081
1975.05.01.
Nem állapítható meg a hamis vád bűntette a feljelentő terhére, ha a terheltet a feljelentésben foglalt tényállás valónak elfogadása mellett, bűncselekmény hiányában mentik fel [1961. évi V. törvény (Btk.) 172. §].
1. Az I. és a II. r. terheltet a társtettesként, többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette miatt ellenük emelt vád alól a bíróságok felmentették, mivel nem követtek el bűntettet.
Az eljárt bíróságok a bizonyítékok mérlegelése alapján azt állapították meg, hogy a terheltek N. Mária sértettel szemben, aki a rendőrségen a terheltek ellen feljelentést tett, nem alkalmaztak olyan fenyegetést, amely az erőszakos nemi közösülés megállapítására alapul szolgálhatott volna.
Az I. r. terhelt fenyegető kijelentései nem kényszerítették a sértettet a nemi közösülés tűrésére. A sértett sem a közösülés előtt, sem azalatt nem fejtett ki semmi ellenállást, segítségért senkihez sem folyamodott, annak ellenére, hogy abban a szobában, ahol a közösülés történt, többen tartózkodtak.
2. A terheltek felmentését követően a k.-i járásbíróság előtt büntetőeljárás indult N. Mária ellen, és a járásbíróság őt kétrendbeli hamis vád bűntette miatt, börtönben végrehajtandó 8 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A járásbíróság a nemi közösülés körülményeire nézve az ítéleti tényállást egyezően állapította meg az 1. pont szerint eljárt bíróságokkal és azt csupán a következőkkel bővítette.
A sértettnek ebben az időben G. József udvarolt, aki az esetről úgy értesült, hogy a sértettet a terheltek megerőszakolták. G. József arra kérte N. Máriát, hogy az I. és II. r. terhelt ellen tegyen feljelentést a rendőrségen. Amikor N. Mária ettől vonakodott, G. József kilátásba helyezte, hogy ha nem tesz feljelentést, akkor ő jelenti fel a terheltet közveszélyes munkakerülés és üzletszerű kéjelgés miatt.
Ilyen előzmények után N. Mária a rendőrségen feljelentést tett a terheltek ellen. A feljelentés alapján a terheltek ellen többek által, azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette miatt büntetőeljárás indult, és még ugyanezen a napon őket előzetes letartóztatásba is helyezték. A terheltek ellen megindult büntetőeljárás során N. Mária lényegében ugyanúgy adta elő a történteket, mint ahogyan azt feljelentésében állította.
A k.-i járásbíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1. alatt jelzett alapeljárás során feltárt bizonyítási adatok alapján teljes határozottsággal megállapítható volt, hogy az I. és a II. r. terhelt nem alkalmazott a nemi közösüléssel kapcsolatban erőszakot vagy fenyegetést, és ugyanezt támasztották alá a jelen eljárásban feltárt bizonyítékok is. A bíróság ítéletében ugyanakkor tényként állapította meg, hogy N. Mária a rendőrség előtt tett feljelentésében a valóságnak meg nem felelő tényeket adott elő, amelyek alapján a terheltek ellen a büntetőeljárás megindult, és az I. r. terhelt 1971. október 6. napjától 1972. július 18. napjáig, a II. r. terhelt pedig 1972. május 26. napjáig előzetes letartóztatásban volt.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta és N. Máriát az ellene kétrendbeli hamis vád bűntette miatt emelt vád alól – mivel nem követett el bűntettet – felmentette.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a járásbíróság a tényállást hiánytalanul állapította meg. Az alapeljárásban azonban a bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy bár a fenyegetés fennállt, de az nem volt alkalmas arra, hogy az I. és a II. r. terhelttel szemben az erőszakos nemi közösülés bűntette megállapítható legyen. Ilyen körülmények között pedig a feljelentés megtételekor N. Mária előtt nem lehetett nyilvánvaló az, hogy vele szemben a bűncselekményt nem követték el, másrészről a feljelentés ténye és az, hogy a feljelentett terhelteket a bíróság bűncselekmény hiányában felmentette, önmagában még nem jelenti azt, hogy a feljelentő a hamis vádat elkövette. Az ezzel ellentétes álláspont elfogadása szükségtelenül kitágítaná a bűncselekmény megállapíthatóságának körét, és olyan gyakorlat kialakításához vezetne, hogy akkor is meg kellene állapítani a hamis vád bűntettét, amikor a feljelentő csak véli azt, hogy az általa közölt tények bűncselekményt valósítanak meg.
Ezen túlmenően N. Mária által a feljelentésben tett terhelő tényállítás a jelen ügyben eljárt elsőfokú bíróság megállapítása szerint sem volt lényeges részében és tárgyilag véve valótlan, amennyiben a fenyegetés megtörténtét maga is megállapította.
A megyei bíróság ítélete ellen N. Mária terhére emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 172. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti hamis vádat az követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol.
A vádolás olyan terhelő tényállítás, amely már megtörtént eseményeket tartalmaz. Egységes a bírósági gyakorlat abban, hogy a terhelő tényállítás csak akkor valósít meg hamis vádat, ha lényeges részében objektíve valótlan. Ugyanakkor ezt a körülményt az elkövető tudatának is át kell fognia, mert a felhívott törvényhely szerinti bűntett csak szándékosan követhető el. A hamis vád elkövetője ugyanis meg van győződve arról, hogy valótlan tényállításával ártatlan embert vádol bűncselekmény elkövetésével.
Mindezek figyelembevételével a törvényességi óvás elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy N. Mária feljelentésében állított tények a valóságnak megfelelnek-e vagy sem. Az eljárt bíróságok N. Máriának a feljelentésében foglalt tényállításait valónak fogadták el. A megállapított tényekből levont jogi következtetések azonban már eltérőek voltak.
N. Mária az eljárás során mindvégig a feljelentéssel egyezően azt adta elő, hogy az őt ért fenyegetések hatására közösült. A bíróságok jogi értékelése szerint azonban a fenyegető kijelentések nem voltak a közösülést kikényszerítő erejűek, ezért a bíróságok a terhelteket az ellenük emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
N. Mária terhére a hamis vád csak akkor lenne megállapítható, ha a beleegyezésével történt közösülésről szándékosan hamisan azt állította volna, hogy az fenyegetés kényszerítő hatására történt. Mindez azonban a terhelt tudatában végbemenő olyan szubjektív folyamatnak a feltárását jelenti, melyre nézve csak a tényekből lehetne következtetni.
Az ilyen következtetésre azonban a konkrét ügyben megállapított ítéleti tényállás nem ad alapot.
Ami pedig a feljelentésben foglaltaknak a jogi értékelését illeti, megállapítható, hogy az eljárt hatóságoknak az értékítélete az eljárás során mindvégig eltérő volt. Az ügyben a feljelentés tartalmához képest lényeges változás a tényállásban nem történt. Ezért már a nyomozás megindulásakor vagy a későbbi büntetőeljárásban meg lehetett volna állapítani, hogy a feljelentésben részletezett tények bűncselekményt nem valósítanak meg.
A fentiekre figyelemmel a feljelentésben foglalt tényállás valónak elfogadása mellett, bűncselekmény hiányában történt felmentés esetén a feljelentő ellen hamis vád bűntette miatt indított eljárásban – egyéb bizonyíték hiányában – a felmentő ítéleti tényállással azonos tényállás alapján a Btk. 172. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt hamis vád bűntettének megállapítására nem kerülhet sor.
Mindebből következik – a törvényességi óvással ellentétben –, hogy a megyei bíróság ítéletével nem sértett törvényt, amikor N. Máriát az ellene kétrendbeli súlyosabban minősülő hamis vád bűntette alól a Be. 226. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján bűntett hiányában felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel az alaptalannak bizonyult törvényességi óvást a Be. 291. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében elutasította.
(Legf. Bír. B. törv. IV. 743/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás