PK BH 1975/21
PK BH 1975/211
1975.01.01.
I. Az értékaránytalanság megállapítása szempontjából a forgalmi érték az irányadó [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201. § (2) bek.].
II. Használt személygépkocsi eladásakor lényeges körülmény annak feltárása, hogy a gépkocsi mióta vesz részt a közúti forgalomban. Az eladó efelől akkor is köteles a vevőt tájékoztatni, ha a vevő erről külön nem is érdeklődik [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 368. §].
A felperes 1972. augusztus 6-án megvásárolta az alperes személygépkocsiját 90 000 Ft vételárért. Ez alkalommal a felperes 50 000 Ft-ot fizetett ki, a hátralevő 40 000 Ft-ot néhány nap múlva ugyancsak kifizette. A felperest L. J. autószerelő is elkísérte, aki a személygépkocsi megvételét megelőzően megvizsgálta azt s úgy nyilatkozott, hogy műszaki állapota megfelel a hároméves használtságnak, ezért a 90 000 Ft-os vételár elfogadható.
A felperes 1972. októberében az Állami Biztosítónál casco biztosítási szerződést kívánt kötni, a biztosító azonban ettől elzárkózott arra hivatkozással, hogy a személygépkocsi már hetedik éve van forgalomban. A biztosító megbízottja azt is közölte a felperessel, hogy a perbeli személygépkocsit K. T. kapta még az 1965. évben külföldről.
A felperes állítása szerint a személygépkocsi megvásárlásakor az alperes úgy tájékoztatta őt, hogy a személygépkocsi mindössze harmadik éve vesz részt a közúti közlekedésben. A felperes a vételkor a kilométerórát megtekintette, s az akkor 42 000 km-t mutatott.
Az Állami Biztosítóval folytatott tárgyalás után a felperes árleszállítást követelt az alperestől, aki ez elől elzárkózott. Ezért a felperes az 1973. január 9-én benyújtott keresetlevelében a szerződésben kikötött vételár “leszállítását” kérte s arra hivatkozott, hogy az alperes a szerződés megkötésekor megtévesztette, amikor azt állította, hogy a perbeli gépkocsi csupán harmadik éve vesz részt a közúti forgalomban. A felperes támadta a szerződést “feltűnő aránytalanság” címén is s ennek megfelelően az alperest a vételárból 30 000 Ft visszafizetésére kérte kötelezni.
A járásbíróság arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 26 000 Ft-ot és ennek az összegnek 1972. augusztus 30. napjától járó évi 5%-os kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, végül kötelezte még az alperest arra is, hogy fizessen a felperest képviselő ügyvédi munkaközösség pénztárába 15 nap alatt 3323 Ft perköltséget.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes a személygépkocsi használati idejére nézve a felperest megtévesztette. A megtévesztés lényeges körülményre vonatkozott, mert a használt személygépkocsi forgalmi értékét nagymértékben befolyásolja annak használatban eltöltött ideje.
Elfogadta az elsőfokú bíróság az előzetes bizonyítási eljárás során meghallgatott igazságügyi gépjárműszakértő véleményét, és a személygépkocsi eladáskori értékét 64 000 Ft-ban állapította meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet – teljes egészében – elutasította, egyben az alperesnek az elsőfokú eljárás költségeiben való marasztalását is mellőzte. Kötelezte viszont a felperest, hogy fizessen az alperesnek 15 nap alatt az őt képviselő ügyvédi munkaközösség pénztárába 3380 Ft együttes első és másodfokú eljárási költséget.
Az ítélet indokolása szerint a peradatok alapján kétséget kizáró módon nem állapítható meg, hogy az alperes a perbeli személygépkocsinak “a közúti forgalomban való részvételének idejére nézve” a felperest megtévesztette.
A másodfokú bíróság nem látott alapot a feltűnő aránytalanság megállapítására sem. A perben eljárt szakértő a személygépkocsi eladáskori értékét elméleti számítás alapulvételével határozta meg. A forgalmi értéket pedig – a másodfokú bíróság álláspontja szerint – a forgalmi viszonyok figyelembevételével kell megállapítani, ezért elfogadhatóbbnak találta a vásárlásban közreműködő L. J. autószerelő véleményét. Nevezett a személygépkocsit az eladáskor megvizsgálta, azt kifogástalan állapotban levőnek s olyannak találta, amely 90 000 vételárat megér.
Végül hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes megtámadási joga – a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése szerint – már elenyészett, mert a vételárból 40 000 Ft-ot utóbb fizetett ki.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 368. §-a szerint az eladó köteles a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos körülményekről tájékoztatni.
A használt gépkocsira vonatkozó adásvételi szerződés megkötésekor lényeges körülmény többek között annak a feltárása, hogy a gépkocsi mióta vesz részt a közúti forgalomban. Ez egyrészt a gépkocsi avulásánál jelentős meghatározó tényező, de egyéb szempontból is jelentős lehet (pl.: casco biztosítási szerződés megkötésének lehetősége stb.).
A per során meghallgatott L. J. tanú vallomása szerint a felperes érdeklődésére az alperes azt közölte, hogy a perbeli gépkocsi három éve vesz részt a forgalomban és összesen 42 000 km-t futott. Ezzel szemben az alperes azt állította, hogy a felperes a gépkocsi használati ideje felől nem érdeklődött.
Az alperes ez utóbbi előadásának nincs jelentősége, mert a Ptk. már idézett 368. §-a értelmében külön érdeklődés hiányában is köteles lett volna közölni a gépkocsi tényleges használati időtartamát.
A peradatokból máris megállapítható, hogy az alperes által 1972. augusztus 6-án eladott gépkocsi a közúti forgalomban 1965. év óta vett részt, tehát az adásvételi szerződés megkötésének időpontjáig 7 év telt el.
Adat merült fel a perben arra, hogy a gépkocsit az 1969-ben megtartott műszaki vizsga során, miután nem volt megfelelő műszaki állapotban, a közúti forgalomban való részvételből kivonták. Az ez alkalommal felvett jegyzőkönyv korabeli adatot szolgáltathat a perbeli gépkocsi műszaki állapotára. Ezért indokoltnak mutatkozik a vonatkozó jegyzőkönyv beszerzése.
A fentieken túl peradat az is, hogy a felperes feljelentése folytán (okirat-hamisítás és egyéb bűncselekmények miatt) a katonai ügyészség nyomozati eljárást foganatosított a perbeli gépkocsi forgalmi engedélyében szereplő betűjelzés (CG helyett CZ) megváltoztatása miatt. Az eljárás során a nyomozó hatóság nyilván számos olyan adatot is beszerzett a gépkocsi forgalomba helyezésére, a tulajdonosok személyében beállott változásra, a közúti forgalomban eltöltött részvétel időtartamára stb. vonatkozóan, amelyek ismeretében a szakértő hiteles adatok birtokában nyilatkozhat a gépkocsi műszaki állapotára, avultságára és mindezekhez képest annak forgalmi értékére is.
A forgalmi érték meghatározásánál nem lehet perdöntőnek tekinteni L. J. tanú előadását, azt ugyanis e tanú sem állította, hogy a piaci árak alakulása felől átfogó tájékozottsága volt. Egyébként szakképzettségét tekintve ilyen irányú, megbízható ismeretekkel feltétlenül nem is rendelkezhetett. Éppen ezért indokolt e tanú ismételt kihallgatása s annak tisztázása, hogy milyen összehasonlító adatok vagy egyéb körülmények figyelembevételével becsülte a gépkocsi forgalmi értékét 90 000 Ft-ra.
Annak van perdöntő jelentősége, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a gépkocsi forgalmi értéke az adott időpontban és helyen mennyi volt. Miután az igazságügyi gépjármű szakértő szakvéleményében csupán a gépkocsi műszaki értékét jelölte meg, a forgalmi értékre azonban adatot nem közölt, ezért az 1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §-ának (3) bekezdése alapján a hiányos szakértői vélemény kiegészítése szükséges.
(Legf. Bír. P. törv. V. 21 106/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás