BK BH 1975/211
BK BH 1975/2111
1975.05.01.
Foglalkozás körében elkövetett szándékos és gondatlan veszélyeztetés elhatárolása lőfegyver kezelésére vonatkozó szabályok megszegése esetén. – A fegyverrel elkövetett veszélyeztetési cselekmény csak akkor minősíthető szándékosnak, ha a fegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegésén túl a lövésnek az életet vagy testi épséget veszélyeztető módon való leadása is szándékosan történik s csupán a bekövetkezett eredmény tekintetében áll fenn gondatlanság [1961. évi V. törvény (Btk.) 268. §].
A katonai bíróság a honvéd I. r. vádlottat foglalkozás körében elkövetett halált okozó szándékos veszélyeztetés bűntette miatt, az őrvezető II. r. vádlottat őrutasítás jelentős hátránnyal járó megszegésének bűntette miatt ítélte el.
A II. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet perorvoslatok hiányában jogerőre emelkedett.
Az elsőfokú bíróság a tényállást az alábbiak szerint állapította meg.
Az I. r. vádlott a jelen cselekményét megelőzően mintegy 40-50 alkalommal volt őrszolgálatban és annak kötelmeivel tisztában volt. A vádlott géppisztolyával már korábban úgynevezett kapás lövést gyakorolt, amely abból állt, hogy miközben a bal kezével a fegyver első részét fogta, a jobb keze hüvelykujjával kibiztosított, a zárszerkezetet hátra húzta, és annak elengedésével egyidejűleg az elsütő billentyűt is meghúzta. Az őrszolgálat ellátásakor előfordult az is, hogy a zárszerkezetet kissé hátrahúzta és ezzel csőretöltést utánzott.
Az I. és II. r. vádlottat 1974. augusztus 4-én őrszolgálatba vezényelték, az eligazításon azonban egyik vádlott sem vett részt, mert közben lőszert vételeztek fel. Amikor azonban a 24 órás szolgálat részére az ügyeletes tiszt eligazítást tartott, már jelen voltak. Az I. r. vádlottat a második váltásban az ötös számú őrhelyre osztották be. A II. r. vádlott felvezető volt.
Az I. r. vádlottat első alkalommal 19 órától 21 óráig állították fel. Váltására 21 órakor került sor. Amikor a II. r. vádlott a váltással az I. r. vádlottat mintegy 20-25 méterre megközelítette, az – jóllehet felszólítására a II. r. közölte vele, hogy a váltás érkezett meg – a fegyverének zárszerkezetét kissé hátra húzta, majd elengedte és ezzel olyan csattanást idézett elő, mintha csőre töltött volna. Ezután az I. r. vádlottat leváltották. A II. r. vádlott ezt követően nem az előírásnak megfelelő útvonalon vezette a váltást a többi őrhelyhez, hanem az ötös számú őrhelytől mintegy 100 méterre levő salakos térre vitte azt. Az I. r. vádlott innen engedély nélkül visszafutott az őrhelyre, hogy az ott felejtett zsebkendőjét elhozza. A II. r. vádlott eközben a térről küldte ki a további őröket társaik leváltására. Az őrök leváltása után a téren tartózkodott a II. r. vádlotton kívül B. Ferenc honvéd, továbbá J. Márton honvéd is, aki ezt megelőzően a 4. számú őrhelyen látta el a szolgálatot. A II. r. vádlott és a két leváltott őr a téren várakozva, háromszöget alkotva helyezkedtek el, úgy hogy J. Márton honvéd és B. Ferenc honvéd az ötös számú őrhelynek háttal állt.
A II. r. vádlott részben az őrségváltás szabálytalansága, részben pedig amiatt, hogy az I. r. vádlott visszaszaladt az őrhelyéhez, ideges volt. Időközben az I. r. vádlott a géppisztolyát jobb kezében fogva futott vissza katonatársaihoz. Amikor a csoport közelébe ért, ijesztgetés céljából a géppisztolya zárszerkezetét csattogtatta, eközben azt teljesen hátra húzta, és – anélkül, hogy az észrevette volna – így a fegyver csőre töltődött. Ekkor a neki háttal álló J. Márton honvédtől a fegyver csőtorkolata mintegy 20-30 cm-re volt. A fegyver elsütő billentyűjét ilyen előzmények után véletlenül meghúzta, a géppisztoly működésbe lépett és a kiröppenő lövedék J. Márton jobb felső testébe csapódott. A lövés következtében J. Márton honvéd még a kórházba szállítás előtt elhalálozott. Halálát kizárólag a vádlott által leadott lövés következtében fellépett sérülések okozták.
Tévedett az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott cselekményének jogi minősítésénél, amikor azt az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 258. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett halált okozó szándékos veszélyeztetésként értékelte.
A Btk. 258. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő bűncselekmény mint szándékos bűntett akkor állapítható meg, ha az elkövető magát a közvetlen veszélyt idézte elő szándékosan. Ez a fegyverrel elkövetett veszélyeztetési cselekménynél azt jelenti, hogy a fegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegésén túl a lövésnek az életet vagy testi épséget veszélyeztető módon való leadása is szándékosan történik, tehát az elkövető magatartásának közvetlen veszélyt eredményező következményeit kívánva vagy azok felismerése mellett, abba belenyugodva, hajtja végre cselekményét. A tettes tehát a lőfegyvert – az adott esetben a géppisztolyt – úgy hozza az elsütő billentyű szándékos elhúzásával működésbe, hogy ezzel közvetlen veszélyt teremt, amelynek lehetőségét a tudata is átfogja, de bízik abban, hogy magatartása sérelmet nem okoz. A bekövetkezett eredmény tekintetében tehát gondatlanság terheli. A foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettét éppen ez különbözteti meg az emberöléstől, illetve testi sértéstől, ahol az elkövető a veszélyhelyzeten túl a sérelmet is kívánja, illetve abba, mint lehetséges következménybe belenyugszik.
A fegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegéséből ekként még nem következik, hogy a cselekmény foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek minősül. Ha ugyanis a lövés előidézésében a tettes gondatlansága állapítható meg, a magatartás a Btk. 258. §-ának (1) bekezdése szerinti gondatlan bűncselekményt valósítja meg és a bekövetkezett eredménytől függően minősül a (2) bekezdés a), illetve b) pontja szerint.
A jelen esetben tényként állapítható meg: a vádlott a fegyver kezelésére vonatkozó szabályokat szándékosan, több irányban megszegte. A fegyverét szükségtelenül már akkor kibiztosította, amikor a II. r. vádlott a váltással az ötös számú őrhelyhez érkezett. Már ekkor is szabálytalanul és egyben felelőtlenül járt el, hiszen a közeledő személyek kilétét nyomban felismerhette, amennyiben a II. r. vádlott – kérdésére – tudomására hozta, hogy a váltás érkezett. Hasonlóan megszegte a fegyver kezelésére vonatkozó szabályokat akkor is, amikor a lövés leadása előtt géppisztolya zárszerkezetét csattogtatta, miközben az csőre töltődött.
A sértett halálos sérülését eredményező lövést azonban nem szándékosan adta le.
Az irányadóul szolgáló helyes tényállás szerint a fegyver elsütő billentyűjét “véletlenül” húzta meg. A lövés életet veszélyeztető módon való leadásánál tehát a vádlott gondatlansága állapítható meg. Azt, hogy az I. r. vádlott nem akart lőni, kétséget kizáróan bizonyítja a II. r. vádlott, továbbá B. Ferenc honvéd vallomása is. Mindketten nyomban az esemény után történt kihallgatásukkor, majd azt követően is vallották, hogy a vádlott közvetlenül a lövés eldördülése után azt a kijelentést tette: “jaj, hogy került a csőbe lőszer”. Az I. r. vádlottat magát is meglepte tehát a lövés ténye. Ez a körülmény is egyértelműen arra utal, hogy a lövést nem akarta leadni, tehát az ennek folytán bekövetkezett veszélyhelyzetet nem szándékosan idézte elő.
Ilyen körülmények mellett a vádlott cselekménye – helyesen – gondatlan bűntett. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet akként változtatta meg, hogy a vádlott magatartását a Btk. 258. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint büntetendő bűntettnek minősítette.
(Legf. Bír. Katf. III. 443/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás