BK BH 1975/213
BK BH 1975/2131
1975.05.01.
I. Az a bűntett, amellyel okozott kár összege önmagában is különösen nagy kárnak minősül, értékegybefoglalás alá nem vonható.
II. Ha az értékegybefoglalás alá eső bűntettek részben bűnszövetségben elkövetettnek is minősülnek, valamennyi cselekményt törvényi egységbe kell foglalni [1961. évi V. törvény (Btk.) 291. §, 296. § (4.) bek. b) pont, 311. § 4. bek.; XXXIII. sz. BED; BK 495. sz.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott 1969-től 1973-ig – letartóztatásáig – először egyedül, majd a II.-IV. r. vádlottal közösen sorozatosan követett el vagyon elleni bűncselekményeket. Módszerük az volt, hogy egyik vagy másik vádlott előzetesen megszemlélte azt a helyiséget, ahová be akartak törni. Ezt követően az előre megbeszélteknek megfelelően – rendszerint éjszaka – a zár, illetve az ajtók felfeszítése után behatoltak a kiszemelt helyiségbe és az ott található pénzt és értéktárgyakat eltulajdonították. Elsősorban üzemanyagjegyeket tulajdonítottak el.
Az I. r. vádlott 22 sértett sérelmére elkövetett cselekményben vett részt és 560 000 forintot meghaladó kár okozásában részes.
A megyei bíróság az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. bűnszövetségben és különösen nagy érték tekintetében elkövetett lopás bűntettében, 2 rb. társadalmi tulajdont károsító, bűnszövetségben társtettesként elkövetett lopás bűntettében, 1 rb. jogtalan behatolás útján, bűnszövetségben, jelentős érték tekintetében társtettesként elkövetett lopás bűntettében, 12 rb. jogtalan behatolás útján, bűnszövetségben, részben társtettesi minőségben elkövetett lopás bűntettében, 1 rb. zárfeltörés útján, bűnszövetségben elkövetett lopás bűntettében, 2 rb. jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettében és 2 rb. társtettesként elkövetett lopás bűntettében.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor az I. r. vádlottnak a B.-i Állami Gazdaság sérelmére elkövetett cselekményét 1 rb. bűnszövetségben és különösen nagy érték (kár) tekintetében elkövetett 1 rb. lopás bűntettének minősítette, mivel az említett vállalattól vádlott-társával együtt 282 218 forint értékű üzemanyagjegyet, illetve más ingóságot tulajdonított el.
De figyelmen kívül hagyta az 1961. évi V. törvény (Btk.) 311. §-ának (4) bekezdésében foglalt értékegybefoglalási szabályt, amikor az I. r. vádlottnak a többi vagyon elleni cselekményét különböző módon minősítette és összességében – a fentebb kiemelt 1 rb. cselekményen túl – 21 rb. cselekményt állapított meg terhére.
A Legfelsőbb Bíróság 495. számú büntető kollégiumi állásfoglalása részletes iránymutatást ad abban a kérdésben, hogy értékegybefoglalás folytán mikor létesül törvényi egység, illetve melyek azok a körülmények, amelyek kizárják az értékegybefoglalást.
Az említett kollégiumi állásfoglalás helyes értelme szerint, amennyiben az elkövető egyetlen olyan cselekménye mellett – mellyel önmagában különösen nagy kárt okozott – számos más, egyenként az említett kárt el nem érő szándékos vagyon elleni bűncselekményt követ el, és kizáró ok nem forog fenn, e bűncselekményekkel kapcsolatban értékegybefoglalásnak van helye.
A tényállásból megállapítható, hogy az I. r. vádlott többi cselekményével 287 000 forintot meghaladó kárt okozott. E cselekményei közül tizenhatot bűnszövetségben követett el, e cselekményekkel okozott kár: 252 547 Ft.
Az I. r. vádlott a terhére megállapított és az elsőfokú bíróság által helytelenül 21 rb. lopásnak minősített cselekményei közül összességében 34 453 forint kárt okozó öt lopást azonban nem bűnszövetségben követte el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta, hogy a vádlottnak ez utóbb említett cselekményei külön-külön, önállóan minősítendők-e vagy azokat a bűnszövetségben elkövetett, együttesen 252 547 Ft kárt okozó 16 további cselekményével értékegybefoglalás útján, egységesen a Btk. 296. §-a (4) bekezdésének b) pontja szerint kell-e minősíteni.
A törvényi szabályozás szerint ugyanis a Btk. 296. §-a (4) bekezdésének b) pontja csupán akkor alkalmazható, ha a bűnszövetségben elkövetett cselekmények a különösen nagy kár (érték) megállapításához szükséges irányösszeget együttesen elérik.
Figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlott által a bűnszövetségben elkövetett cselekményekkel okozott kár – értékegybefoglalás folytán – a XXXIII. sz. büntető elvi döntésben megállapított irányösszeget meghaladta, a Legfelsőbb Bíróság akként foglalt állást, hogy a vádlottnak most említett vagyon elleni cselekményeit egységesen a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűntettnek kell minősíteni.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint sem a Btk. 311. §-ának (4) bekezdése, sem pedig az értékegybefoglalási rendelkezést értelmező 495. számú büntető kollégiumi állásfoglalás nem zárja ki az említett jogi álláspontot. Ellenkezőleg, az említett rendelkezésből következik, hogy minden olyan esetben – mint a jelenlegi is – az értékegybefoglalási szabály egységesen alkalmazandó, mert különben az értékegybefoglalás mellett is halmazatot kellene megállapítani.
A fentebb kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – a legfőbb ügyész indítványának helyt adva – az I. r. vádlott cselekményeit 2 rb. részben bűnszövetségben és különösen nagy kárt okozó lopás bűntettének [Btk. 291. §, 296. § (4) bekezdés b) pont] minősítette.
(Legf. Bír. Bf. II. 739/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás