BK BH 1975/216
BK BH 1975/2161
1975.05.01.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha az általa felvett szakértői bizonyítás alapján a vádbeli bűncselekménynek a vádlott részéről történő elkövetése kizárt [1973. évi I. törvény (Be.) 258. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi – börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő.
A vádlott B. V.-vel együtt lakóhelyükön B. K.-t keresték, hogy megverjék, mivel előzőleg a vádlott feleségét sértegette, rágalmazta.
A vádlott és B. V., miután B. K.-t a kunyhóban nem találták, keresésére indultak. Így jutottak el O. Gy.-ék kunyhójához.
Ez idő alatt O. Gy.-né a 8 hónapos sértett gyermekének fürösztésével végzett, majd egy 4-5 literes fazékban 2 liter tejet tett fel a tűzhelyre forralni.
A vádlott a hiszemben, hogy B. K. O. Gy.-éknál tartózkodik, kiküldését követelte, majd O.-ék kunyhójába belépve, nyomban durva szavak kíséretében O.-ékat megfenyegette. Ezt követően lekapta a tűzhelyről a forró tejet tartalmazó fazekat és annak tartalmát az O. Gy.-né kezében tartott 8 hónapos sértettre öntötte. A sértett testének 35%-ot kitevő részén súlyos fokú égési sérülést szenvedett. A sértettet azonnal kórházba szállították, égési sérülései következtében azonban néhány nap múlva életét vesztette.
A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a tényállás és a bűnösség téves megállapítása miatt, felmentés végett fellebbezett.
A fellebbezés az alábbiakhoz képest alapos.
A vádlott az eljárás kezdetétől tagadta, hogy a vádbeli időben bement O. Gy.-ék kunyhójába és ott a sértettet forró tejjel leöntötte.
A per egyöntetű adatai szerint a vádlott és O.-ék között korábban semmiféle nézeteltérés nem volt, az is kétségtelen, hogy a vádlott által keresett B. K. a vádbeli időben nem tartózkodott O.-ék kunyhójában és arról a vádlott a kunyhóba történő belépésekor maga is meggyőződhetett. Ilyen körülmények között tehát a vádlottnak O.-ékkal szembeni haragra semmiféle oka nem lehetett. Ennek folytán az elsőfokú bíróság ítélete szerint a vádlott által a 8 hónapos sértett sérelmére megvalósított bűncselekménynek nincs motívuma.
A megyei bíróság előtt tartott tárgyaláson több tanú, közöttük az elhalt sértett nagyanyja is a vádlott védekezésével összhangban álló nyilatkozatokat tett. Állították a tanúk, hogy a vádlott nem ment be O. Gy.-ék kunyhójába, a sértettet nem ő forrázta le, a sértett úgy esett a tejbe, illetve O. I.-né nyilatkozata szerint a sértettet a nagyobbik testvére ejtette a tejbe.
A vádlottra közvetlenül terhelő vallomást – az eljárás adatai szerint – kizárólag a sértett szülei, O. Gy.-né és O. Gy. tettek. A nevezettek azonban az elkövetés körülményeit illetően vallomásaikat – minden indokolás nélkül – több ízben módosították. O. Gy. végül is azt adta elő, hogy gyermeke sérülésének elszenvedésekor nem tartózkodott a kunyhóban, korábbi vallomásait nem saját észlelete, hanem felesége közlése alapján tette meg.
A megyei bíróság a vádlott védekezését és az ezzel összhangban álló tanúnyilatkozatokat az orvos szakértő véleményére, egyes tanúknál pedig a vallomásukban jelentkező ellentétekre figyelemmel elvetette. Ugyancsak az orvos szakértői véleményre hivatkozással vetette el O. Gy. és O. Gy.-né tárgyalási előadását és alapította a tényállást az utóbb nevezettek nyomozati vallomására.
A megyei bíróság azonban e körben indokolási kötelezettségének nem tett eleget és az ügyet lényeges részben nem derítette fel.
A tényállásból kitűnően a tűzhelyen levő fazékban 2 liter tej volt.
Az iratok között levő boncjegyzőkönyvből, valamint az elhalt sértettről készült fényképfelvételekből kitűnően a sértett koponyája – beleértve az arckoponyát is – egészen a nyakáig terjedően körös-körül teljesen összefüggő égési sérülést szenvedett. Ép hámmal fedett részek sem a koponyán, sem a szem körül, de még a szemzugokban sem maradtak.
Ugyancsak összefüggő égési sérülés keletkezett a sértett mindkét karján, kézfején, tenyerén, az ujjhegyekig bezárólag, továbbá a mellkason, végül a háton, egészen az egyes ágyékcsigolyáig terjedően.
A kiöntött folyadék mennyiségére, a sérülések szerteágazó terjedelmére, azok összefüggő jellegére figyelemmel pedig nem lett volna mellőzhető az orvos szakértővel annak igen tüzetes tisztázása, hogy mely sértetti testhelyzet, illetve leöntési módozat mellett lehetséges, hogy a két liter folyadék a sértett különböző testrészeit és a fejét körös-körül egyszerre érje, és a jelzett helyeken összefüggő égési sérülést idézzen elő.
Az eljárás adataiból kitűnően a tejesfazéknak egy füle volt. Ennélfogva a vádlottnak ahhoz, hogy a fazekat a tűzhelyről levegye, és annak tartamát kiöntse, a fazekat az oldalánál kellett, hogy két kézzel megragadja.
Elmulasztotta tisztázni a megyei bíróság az orvos szakértőkkel, hogy mindez lehetséges-e anélkül, hogy a vádlott tenyerén égési sérülés ne keletkezzék. Az iratokhoz csatolt börtönorvosi látlelet szerint ugyanis a vádlotton égési sérülés nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 240. §-a alapján az említett körülmények tisztázása végett elrendelte a sértett boncolásában részt vevő dr. B. R. igazságügyi orvosszakértő meghallgatását, valamint dr. Z. N. igazságügyi orvos szakértő ismételt meghallgatását.
Dr. B. R. orvos szakértőnek a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett véleménye szerint a sértett a tényállásban írt módon, vagyis két liter tejjel történő leöntés esetén a boncjegyzőkönyvben megjelölt sérüléseit nem szenvedhette el. Folyadékkal történő leöntés esetén csak egyirányú sérülések keletkezhettek volna rajta, nem sérülhetett volna meg egyszerre a mellkasán és a hátán, és nem szenvedhetett el ezzel egy időben a fején körös-körüli és teljesen összefüggő sérüléseket. E sérülések forró folyadékban történő alámerülésre utalnak.
Előadta a szakértő azt is, hogy a forró tűzhelyen lévő és forró folyadékot tartalmazó edénynek két kézzel történő megragadása, a személy tenyerének finomságától függően, azon II., illetve III. fokú sérüléseket okoz.
Dr. Z. N. a sértettről készített fényképfelvételek megtekintése és szakértőtársával történő konzultálás után korábbi véleményét – amelynek kialakításánál az elhalt sértett szüleinek vallomásából, valamint abból a tényből indult ki, hogy a sértettnél jobb oldalt a hónaljvonalnál a sérülés felülről lefelé határolódik – visszavonta, és mindebben dr. B. R. véleményéhez csatlakozott, vele egyezően állította, hogy a sértettnek a boncjegyzőkönyvből kitűnő sérülése folyadékkal történő leöntés eredményeként nem keletkezhetett.
A Legfelsőbb Bíróság a szakértőknek a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett, a sértett sérülésével maradéktalanul összhangban álló módosított véleményét mint aggálytalant elfogadta.
A szakvélemények alapulvétele mellett viszont, figyelemmel a vádlott kézsérülésének a hiányára is kizárt, hogy a sértett sérülését a tényállásban, vagyis O. Gy.-né és O. Gy. nyomozati vallomásában megjelölt módon a vádlott okozta. Ennélfogva pedig a megyei bíróság ítélete a vádlott bűnösségére is kihatóan, megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy mód van-e az ügy érdemi elbírálására, avagy a felvett bizonyítás csak az ítélet hatályon kívül helyezésére nyújt alapot.
A Legfelsőbb Bíróság az alább kifejtettekhez képest, a Be. 258. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel az ügyet érdemben döntötte el.
Az ítélet indokolásából kitűnően a megyei bíróság O. Gy.-né és O. Gy. nyomozati vallomásának azért tulajdonított hitelt, mert az abban megjelölt elkövetési módot az orvos szakértő – bár a sérülések jellegének tüzetes vizsgálata nélkül – megerősítette.
Az orvos szakértőknek a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett egybehangzó véleménye azonban már támogató bizonyítékként nem értékelhető, ellenkezőleg: kizárják e vallomásokban megjelölt elkövetési módot.
Az eljárás adataiból kitűnően az ügyben már egy ízben elrendelt pótnyomozás a vádlottat érintően további terhelő adatot nem tudott feltárni.
Az iratokból kitűnően O. Gy. már a pótnyomozás során visszavonta a vádlottat közvetlenül terhelő vallomását és állította, hogy az eseményekről csak a felesége elmondása alapján szerzett tudomást.
A vádlottra terhelő bizonyítékként ehhez képest pedig kizárólag O. Gy.-né vallomása jelentkezik.
A nevezett szavahihetősége viszont maradéktalanul megdőlt, amikor a vádlott részéről olyan elkövetési magatartást jelölt meg, amely az orvos szakértőknek a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett véleménye szerint a sértett sérülésének előidézésére nem volt alkalmas. O. Gy.-né utóbb egyéb elkövetési módról is beszámolt. Nevezetesen azt adta elő, hogy a sértett nem a karján ült, hanem az ágyon feküdt, amikor a vádlott a forró tejet ráöntötte. Az elkövetésnek ezt a módját azonban az orvos szakértő már a megyei bíróság előtt előterjesztett véleményében kizárta.
Erre figyelemmel pedig a megismételt eljárás sem vezethet megalapozottan annak megállapítására, hogy a sértett sérülését ismeretlen módon ugyan, de a vádlott okozta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság, minthogy a felvett bizonyítás alapján a vádbeli bűncselekménynek a vádlott részéről történő elkövetése kizárt, O. Gy.-nének és O. Gy.-nek a vádlottat terhelő vallomását elvetve, mellőzte a tényállásból annak megállapítását, hogy a sértett sérülését a vádlott okozta, éspedig akként, hogy a tűzhelyen lévő és forró tejet tartalmazó edényt a tűzhelyről lekapta, annak tartalmát a sértettre öntötte.
A Legfelsőbb Bíróság ennélfogva a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat – a legfőbb ügyész képviselőjének indítványával egyezően – a halált okozó testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján felmentette.
(Legf. Bír. Bf. IV. 847/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás