PK BH 1975/22
PK BH 1975/221
1975.01.01.
I. Lényegtelen körülményekben való tévedés alapján a szerződés eredményesen nem támadható meg [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 210. § (1), (4) bek.].
II. Használt dolog adásvételénél különös gonddal kell vizsgálni azt, hogy az adásvétel tárgyának van-e olyan hibája, amely alapot ad a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek az alkalmazására, továbbá, hogy a vevő a szerződéskor ismerte-e a hibát [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 305-307. §].
A felperes 1972. október 8-án kötött szerződéssel megvásárolta az alperestől a személygépkocsiját 62 500 Ft vételárért. A felperes a megállapodáskor, majd azt követő 2-3 napon belül két részletben a vételárból 60 000 Ft-ot fizetett ki és ígéretet tett a fennmaradó 2500 Ft-nak néhány napon belüli kiegyenlítésére. A gépkocsi kilométerórája a szerződés megkötésekor 44 984 km-t mutatott. Az eladó kijelentette, hogy a gépkocsi korábban “nem karambolozott”. A gépkocsi az átvétel alkalmával sáros, piszkos állapotban volt.
A felperes 1972. október 14-én kelt levelében közölte az alperessel, hogy a vételtől eláll. Arra hivatkozott, hogy a szerződés megkötésének időpontjában sáros állapotban levő gépkocsit lemosta s megállapította, hogy annak karosszériája több helyen rozsdás, a gumik nem eredetiek, az akkumulátor hibás, és a gépkocsi feltehetően 44 984 km-nél többet futott.
Az alperes az elálláshoz nem járult hozzá, ezért a felperes a közjegyzőnél előzetes bizonyítást kért. A meghallgatott gépjárműszakértő megállapította, hogy a gépkocsi bal oldali ajtaján és a hátsó sárvédőn karambolos jellegű nyomok láthatók. Felsorolta a gépkocsi hiányosságait azzal, hogy annak műszaki állapota a korának (4 év) megfelelő. Figyelemmel a hiányosságokra, a gépkocsit 52 000 Ft-tól 55 000 Ft-ig terjedően értékelte.
A felperes keresetlevelében az adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes őt a gépkocsi lényeges tulajdonságairól nem tájékoztatta, illetőleg megtévesztő adatokat közölt, mert a gépkocsi karambolozott, a gumiköpeny nem eredeti, s feltehetőleg a gépkocsi mintegy 60 000 kilométert futott. Erre tekintettel – másodlagosan – a vételár leszállítását kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Egyben viszontkeresetet is terjesztett elő s abban a felperest 2500 Ft hátralékos vételár és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a felperes a szakértő által felsorolt hiányosságokat mind ismerte. A vételárból éppen ezért 22 500 Ft-ot tartott vissza azzal, hogy a gépkocsit alaposabban megvizsgálja. A vétel után két nappal a felperes a visszatartott összegből 20 000 Ft-ot kifizetett, a 2500 Ft-tal pedig adós maradt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között 1972. október 8-án a perbeli gépkocsira létrejött adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, fizessen a felperesnek 15 nap alatt 60 270 Ft-ot, ennek kamatát, 2500 Ft perköltséget, valamint az államnak 3642 Ft le nem rótt kereseti illetéket. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Az ítélet indoklása szerint az alperes a gépkocsi lényeges tulajdonságaira nézve a felperest megtévesztette, mert a gépkocsi kb. 60 000 km-t tett meg a km órán feltüntetett 44 984 km-rel szemben. A kocsi gumijai nem eredetiek és a karosszérián karambolos jellegű sérülés nyomai láthatók. E hibák miatt a gépkocsi forgalmi értéke a vételárnál 28%-kal kevesebb, az adásvételi szerződés tehát – a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján, feltűnő értékaránytalanság és megtévesztés címén – érvénytelen. Ennek jogkövetkezményeként pedig az alperest kötelezte a bíróság – a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján – az eddig kifizetett vételár visszafizetésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és arra kötelezte az alperest, fizessen a felperesnek 15 nap alatt 900 Ft fellebbezési eljárási költséget és leletezés terhével nyolc nap alatt fellebbezésén további 30 Ft illetéket rójon le. Ítéletének indoklásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú ítéletnek a feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó okfejtése szükségtelen, ezért azt mellőzte. Álláspontja szerint a lényeges körülményekre kiterjedő megtévesztés a szerződésnek a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdésében írt megtámadásához elegendő.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes kereseti igényét kettős alapon érvényesítette. Egyfelől az adásvételi szerződést tévedés, illetőleg megtévesztés címén támadta. Másodlagosan a hibás teljesítés miatt a vételár leszállítását kérte.
A perben eljárt bíróságok a kettős kereseti kérelmet összevontan bírálták el s a szerződés érvénytelenségét a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése alapján, megtévesztés címén állapították meg.
A Ptk. 210. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint a szerződési jognyilatkozat eredményes megtámadására csak akkor kerülhet sor, ha a tévedés lényeges körülményre vonatkozott, és a jognyilatkozat megtámadásához a szerződő félnek számottevő érdeke fűződik. Lényeges az olyan tévedés, amelyet a közfelfogás az adott szerződés vonatkozásában általában lényegesnek tart, valamint enélkül is az olyan körülményre vonatkozó tévedés, amelyet a szerződő felek a szerződéskötésnél felismerhetően lényegesnek tartottak.
Az alperes az eladáskor nem tett említést arról, hogy a gépkocsi ajtaja és sárvédője kisebb sérüléseket szenvedett. Bár a hiányosságok szabad szemmel is láthatók voltak, az eladáskor a gépkocsi sáros, piszkos állapotban volt, így lehetséges, hogy a felperes az átvételkor az említett hibát nyomban nem vette észre.
A gépkocsival kapcsolatos kisebb sérülés is olyan fontos körülmény lehet, amelyet az eladó a vevővel közölni köteles. Az alperes tehát – ha a karosszéria sérüléseiről a felperest az eladáskor nem tájékoztatta – megszegte a Ptk. 368. §-ában előírt tájékoztatási kötelezettségét, és ez a szerződésszegés, figyelemmel a Ptk. 318. §-ára, a Ptk. 339. §-a alapján kártérítési kötelezettség alapjául szolgálhat. Ezen az alapon azonban a szerződés megtévesztés címén nem támadható meg, mert ebben a perben eljárt szakértők szerint ez a sérülés jelentéktelen és alig van kihatással a forgalmi értékre.
A szakértői vélemény szerint 30 000-40 000 km út megtétele után – rendszerint – gumicserére van szükség. A perbeli gépkocsi a szerződéskötésig 44 984 km-t tett meg, így a gumik cseréje a természetes elhasználódásnak volt a következménye.
Így tehát jogszabályt sértettek a perben eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy a felek adásvételi szerződése tévedés, illetve megtévesztés alapján érvénytelen.
A használt dolog vételénél számítani kell arra, hogy az áruban természetes elhasználódásból származó vagy egyéb hibák vannak. Ezért az ilyen szerződések alapján támasztott szavatossági igények elbírálásánál különös gonddal kell vizsgálni azt, hogy a vevő a szerződéskor ismerte-e a hibát, illetve, hogy az adásvétel tárgyának van-e olyan hibája, amely alapot ad a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek az alkalmazására.
A perbeli esetben az alperes által értékesített gépkocsi négy éve üzemelt és erről a vételkor a felperes is tudott. Számolhatott tehát azzal, hogy természetes elhasználódás következtében a gépkocsi nem lehet újszerű állapotban.
Hibás teljesítés esetén azonban a vevő elállási jogával csak akkor élhet, ha a gépkocsi a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, és a hiba megfelelően ki sem javítható, vagy a kijavítás hosszú időt venne igénybe, illetőleg a kötelezett a kijavítást nem vállalja [Ptk. 305. § (1) bek. b) pont]. Egyébként csak a gépkocsi kijavítására, illetőleg megfelelő árleszállításra kerülhet sor.
A felperes által kifogásolt hibák fennállásuk esetén sem teszik a gépkocsit rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná, tehát az adott esetben csak kijavításnak vagy árleszállításnak lehet helye. E körben tisztázni kell elsősorban azt, hogy milyen szolgáltatásra irányult a felek akarata, és a gépkocsinak van-e a szavatossági jog gyakorlására alapul szolgáló olyan hibája, amely kijavítással helyrehozható és árleszállítást tesz indokolttá.
Vizsgálni kell tehát azt, hogy a használt állapotban vett gépkocsinak a természetes elhasználódásra és a feleknek a szerződéskötéskor fennálló ügyletkötési akaratára is figyelemmel milyen meghibásodása volt, s az a forgalmi ár alakulását mennyiben befolyásolta.
A tényállás alakulásához képest azt is vizsgálni kell, hogy az érvényesíthető szavatossági jog keretein belül az indokoltnak mutatkozó javítási munkálatok milyen költségkihatással járnak. A hibás teljesítéssel kapcsolatban pedig árleszállítás indokolt-e, és ha igen, milyen mértékben.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 117/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás