GK BH 1975/231
GK BH 1975/2311
1975.05.01.
Ha a vevő a részére eladott dolgot – megállapodás ellenére – az időleges megőrzésre kikötött határidő lejárta után nem veszi át, azt az eladó birtokában hagyja, az utóbbi nem letéteményesként, hanem csak mint felelős őrző tartozik felelősséggel [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 196. §, 463. §, 466. § (4) bek.].
A felperes vevő az 1970. július 9-én megkötött adásvételi szerződéssel az alperestől 23 db ászokhordót vásárolt. A felek a szerződésben úgy állapodtak meg, hogy a felperes 16 db hordót elszállít, 7 db-ot pedig az alperes hozzájárulásával továbbra is annak pinceraktárában tárol. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben az alperes a 7 db hordó tárolására szolgáló pincét eladja, a felperes a visszamaradt hordók elszállításáról gondoskodik. Az alperes az említett pincét 1971. május 10-én kelt adásvételi szerződéssel eladta egy állami gazdaságnak (a továbbiakban: gazdaság), erről azonban a felperest nem értesítette, s így a felperes 7 db hordója a gazdaságnak átadott pincében maradt. A gazdaság 1971. nyarán a hordókat a szabadba kihelyezte, majd 1971. október 28-án kelt levelében értesítette a felperest, hogy a “hordóelemek” elszállításáról gondoskodjék. Az értesítés kézhezvétele után a felperes megbízottja megjelent a helyszínen, ahol azonban csak olyan deformálódott hordóelemeket (dongákat) talált, amelyekből a hordókat már nem lehetett összeállítani. A felperes 1971. november 25-én kelt levelében a fenti körülményt közölte mind az alperessel, mind pedig a gazdasággal, és a kára megfizetését kérte. Minthogy a jogvitát peren kívül nem rendezték, a felperes a kár megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes érdemleges ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A keresetnek mind a jogalapját, mind az összegszerűségét vitatta. A jogalap tekintetében előadta, hogy a kár nem azért következett be, mert a felperest a pinceeladásról nem értesítette, hanem amiatt, hogy a gazdaság a hordókat a szabadba kihelyezte. Az összegszerűség vonatkozásában előadta, hogy a megsemmisült hordók száma nincs kellően bizonyítva.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a károkozó nem az alperes, hanem a gazdaság. A kár ugyanis nem az alperesnek abból a mulasztásából keletkezett, hogy a raktár eladásáról a felperest nem értesítette, hanem annak a következménye, hogy a gazdaság a hordók felelős őrzéséről [Ptk. 196. § (1) bek.] nem gondoskodott, sőt a hordókat a szabadba kihelyezte. Ezért a felperesnek a gazdasággal szemben kell a kártérítési igényét érvényesítenie.
A megyei bíróság ítélete jogerőre emelkedett.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság a tényállás kellő felderítése nélkül hozta meg határozatát és így megalapozatlanul állapította meg, hogy a perbeli kárért nem az alperes, hanem a perben nem álló harmadik személy, a gazdaság felelős.
A felperes a követelését arra alapította, hogy az alperes megszegte a felek 1970. június 9-én kelt megállapodását; a pinceraktár eladása előtt nem küldött értesítést, ezáltal elzárta annak a lehetőségétől, hogy a pincében visszamaradt 7 db hordót elszállíthassa.
Az alperes kártérítési felelősségének az elbírálásához – figyelemmel az alperes védekezésére – vizsgálni kellett volna tehát a peres felek 1970. július 9-i szerződését és azt, hogy valójában közöttük a letéti megállapodás létrejött-e. A letéti szerződés létrejöttének megállapítása esetén tisztázni kellett volna annak időtartamát is. Az alperes védekezésében ugyanis előadta: a felperes azt vállalta, hogy a pincében tárolt hordókat 1970. december 31-ig elszállítja. Amennyiben ez megfelel a valóságnak, úgy az alperes 1970. december 31-ig szigorúbb [Ptk. 463. §], ezt követően enyhébb [Ptk. 196. §, 466. § (4) bek.] szabályok szerint tartozik felelősséggel.
Az alperes az 1972. május 27-én kelt védekezésében nem tette vitássá, hogy 7 db hordó maradt vissza a pincében és hogy a gazdaság részére ennyit adott át. Az 1972. június 2-án kelt észrevételeiben ezzel szemben már azt adta elő, hogy a felperesnek – a kulcs birtokában – szabad bejárása volt a pincébe és nincs tudomása arról, hogy a felperes mikor hány darab hordót szállított el és hányat hagyott vissza. A pincében tárolt, illetve megsemmisült hordók darabszámára tehát nincs más adat, mint a felperes egyoldalú perbeli állítása.
A fentiekre tekintettel tisztázni kellett volna egyfelől a felperes által a pincében hagyott, másfelől a gazdaság birtokába került hordók darabszámát is. Nem vizsgálta a megyei bíróság azt sem, hogy az alperes a visszamaradt hordókra vonatkozóan a gazdasággal mit közölt, miben állapodott meg, és hogy a hordók mikor, milyen körülmények között, milyen állapotban kerültek a szabadba.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság – az óvásnak a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint helyt adva – a támadott ítéletet hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A per újratárgyalása során be kell szerezni a peres felek között létrejött adásvételi szerződés eredeti példányát. Tisztázni kell a peres felek letéti szerződésének létrejöttét, az időleges megőrzés (a letét) időtartamát, valamint a kár bekövetkezésének körülményeit és a kár összegszerűségét. Ez utóbbival kapcsolatban módot kell nyújtani a felperesnek ahhoz, hogy a megsemmisült hordók darabszámát hiteltérdemlően igazolja.
(Legf. Bír. G. törv. III. 32 188/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás