GK BH 1975/232
GK BH 1975/2321
1975.05.01.
A felek egyike által a szerződés megkötése előtt átadott összeg sem vételárelőlegnek, sem foglalónak nem tekinthető, ha a szerződés – pl. valamely kikötött feltétel meg nem valósulása folytán – nem jön létre [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 243. § (2) bek.].
A felperes abban állapodott meg az alperes jogelődjével, hogy átveszi tőle a kezelésében levő 4808 ⬜-öl terjedelmű ingatlant a rajta levő felületépítményekkel együtt. A tárgyalásokat már az alperessel folytatta, s az ekkor elkészült szerződéstervezetben a vételárat 2 746 110 Ft-ban jelölték meg.
A szerződéstervezetben a felperes azt vállalta, hogy az alperes jogelődjének kifizetett 500 000 Ft-on felüli hátralékos vételárat 1971. június 30-ig kifizeti. Kikötötték a felek azt is, hogy a szerződés a felek aláírásával és a szükséges hatósági engedélyek beszerzésével válik érvényessé.
A szerződéstervezet azt is tartalmazta, hogy ha a szerződés a hatósági engedély hiánya miatt nem lesz érvényes, akkor a felperes által már kifizetett 500 000 Ft foglalónak minősül és ezt a felperes nem követelheti vissza, sőt a jogszabályban meghatározott telekhasználati díjat is köteles az alperesnek megfizetni.
A felperes – felszámolása miatt – a szerződéstervezetet nem írta alá, a hatósági engedélyek beszerzése sem történt meg, a szerződés nem hatályosult.
A felperes keresetében az alperes jogelődjének kifizetett 500 000 Ft megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes az 500 000 Ft-ot beszámítva viszontkeresetében 1 112 369 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest telekhasználati és jogcím nélküli helyiséghasználati díj címén.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a felperes részére 42 612 Ft és ennek 1971. január 6-tól járó évi 15%-os kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet is elutasította.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes az ítélet részbeni megváltoztatása mellett az alperes kereset szerinti marasztalását és az alperes viszontkeresetének elutasítását kérte. Az alperes a viszontkeresetének megfelelően kérte a felperes fizetésre kötelezését.
A fellebbezések annyiban alaposak, hogy a perben ez idő szerint rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott érdemi döntés még nem hozható, ehhez a tényállás további tisztázása szükséges.
A foglaló a szerződést biztosító mellékkötelezettségek egyik fajtája.
A Ptk. 243. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni.
Abban a kérdésben, hogy bizonyos esetben foglalónak vagy előlegnek minősül-e az adott összeg, a Ptk. 243. §-ának (2) bekezdése ad iránymutatást. A feltevés – egyértelműen el nem dönthető esetekben – az előleg adása mellett szól (a törvény miniszteri indokolásából).
A most elbírálás alatt álló esetben a felperes által az alperes jogelődjének kifizetett 500 000 Ft-ot nem lehet sem foglalónak, sem vételárelőlegnek tekinteni. Mindkettőnek ugyanis feltétele, hogy a felek között érvényes szerződés jöjjön létre. Ilyen szerződés azonban a perbeli felek között nincsen.
A felperes és az alperes (és jogelődje) tárgyaltak ugyan, s a felperes 500 000 Ft-ot ki is fizetett az alperes jogelődjének. A szerződéstervezet azonban a szerződés létrejöttét feltételekhez kötötte s ezek nem következtek be. A szerződés tehát nem jött létre, a tervezett ügylet a felek között nem mehetett foganatba.
A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.
A tényállásból nyilvánvaló, hogy a felperes kereseti igénye a szerződés létre nem jöttén, a jogcím hiányán alapul. Az alperes tehát a jogelődjének adott 500 000 Ft-ot köteles visszafizetni, s erre nézve a Ptk. 363. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.
Az azonban, hogy a szóban levő 500 000 Ft-ból mennyi jár vissza a felperesnek, az alperes viszontkeresetének megalapozottságától függ, amely a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján megnyugtatóan nem bírálható el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította [Pp. 252. § (3) bek.].
(Legf. Bír. Gf. IX. 31 777/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás