GK BH 1975/233
GK BH 1975/2331
1975.05.01.
A fizetési meghagyás kézbesítésétől, ha a kötelezett nem teljesít, fizetési késedelembe esik [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 298. § b) pont, 302. § b) pont, 303. § (3) bek.; GKT 4. sz.].
A felperes szállító fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes megrendelővel szemben, mert az utóbbi az 1973. november 16-án postai úton megküldött áru ellenértékét a részére megküldött számla ellenére az 1973. december 3-i fizetési határidőig nem fizette meg. Az alperes ellentmondással élt és ebben előadta, hogy a felperestől 1973. november 26-án postán három csomagban 200 db abroszt kapott, számla azonban nem érkezett és az áru ellenértékét emiatt nem fizette ki. Kérte a felperest a számla és a fizetési felszólítás megküldésének, illetőleg azoknak az alperes által való kézhezvétele bizonyítására kötelezni. Az ellentmondás folytán megindult perben az elsőfokú bíróság felhívására a felperes bejelentette, hogy 1973. november 22-én postán küldte el a számlát és miután az alperes a tartozását nem egyenlítette ki, 1973. december 20-án fizetési felhívást is küldött. Válasz hiányában a fizetési meghagyás kibocsátását kérte.
Az alperes észrevételeiben előadta, hogy a felperes nem tudta bizonyítani sem a számla, sem a felszólítás elküldését. A felperes főkövetelését egyébként 1974. február 6-án átutalta, a kamatkövetelést azonban nem ismeri el, mert a számlázás elmaradása miatt nem esett fizetési késedelembe.
Az elsőfokú bíróság előtt megtartott tárgyaláson a felperes keresetét a főköveteléssel leszállított és azt csupán a főkövetelés után 1973. december 3-tól 1974. február 7-ig járó évi 15%-os kamatra tartotta fenn. Előadta, hogy mind a számlát, mind a fizetési felszólítást közönséges postai küldeményként küldte az alperesnek, ezért postai feladóvevényt nem tud felmutatni. Kérte az alperest arra kötelezni, hogy mutassa be nyilvántartását, amelyből a felperes bizonyítaná, hogy az alperes a számlát, illetőleg a felhívást megkapta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes akkor esik késedelembe, ha a számla megküldésével a teljesítési határidő megkezdődik. A számla elküldését a Pp. 164. §-a alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania. Ennek sikertelensége folytán a fizetési késedelem hiányában az alperes nem köteles a késedelmi kamat megfizetésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kötelezését 1973. december 3-tól 1974. február 6-ig járó kamat megfizetésére. Előadása szerint azt a gyakorlatot folytatja, hogy a számlát és a fizetési felhívást egyszerű postai küldeményként adja fel. A számla beérkezését csak úgy tudná bizonyítani, ha az alperes a hozzá érkező számlák nyilvántartását bemutatná. Egyébként az alperes köteles lett volna a vele rendszeres kapcsolatban álló felperestől számlát kérni.
A fellebbezési ellenkérelmében az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Tagadta, hogy a számla beérkezésének hiányában a felperestől számlát lenne köteles kérni. Nyilvántartásában a felperestől beérkezett számla és felszólítás nem szerepel, a felperesnek módjában van – azt részére az alperes megengedi – a nyilvántartást betekinteni.
A fellebbezés részben alapos.
A felperes sem az elsőfokú bíróság előtt, sem a fellebbezési eljárásban nem bizonyította, hogy az alperesnek a számlát, vagy a fizetésre való felszólítást elküldte, illetőleg nem igazolta ezeknek az iratoknak az alpereshez való beérkezését. A felperes által a fellebbezés kiegészítéseképpen becsatolt iratokból és az alperes nyilatkozatából sem vonható le az a következtetés, hogy az alperes az okiratokat kézhez vette. A felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet 1974. január 4. napján nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amely az 1974. január 9-én kelt fizetési meghagyásában felhívta a kötelezett alperest, hogy a felperes követelését 8 napon belül fizesse meg.
Figyelemmel a kétnapos vélelmezett postai kézbesítési időre is [GKT 4/1973. sz. állásfoglalás], az alperes fizetési kötelezettsége, illetőleg késedelme legkésőbb 1974. január 19-én beállott. E naptól kezdődően az alperes késedelmi kamatot is köteles fizetni a felperes követelésének 1974. február 6-án történt kiegyenlítéséig. A fizetési meghagyás kézbesítése folytán ugyanis megdől az alperesnek az az előadása, hogy nem állott rendelkezésére olyan okirat, amelynek alapján a fizetést teljesíthette volna [Ptk. 302. § b) pont, 303. § (3) bek.]. A kézbesített fizetési meghagyást olyan megintésnek, fizetésre való felszólításnak kell tekinteni, amely a kötelezett fizetési késedelmét megalapítja [Ptk. 298. § b) pont]. Az alperes az áru átvételét nem tagadta, de fizetési kötelezettségének a fizetési meghagyás ellenére sem tett eleget, csupán a felperesi előkészítő irathoz csatolt számlamásolat alapján fizetett. A fentiek szerint 1974. január 19-től az alperes már fizetési késedelemben volt, ezért a késedelem időtartamára köteles kamatot fizetni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a felperes kamat iránti keresetét elutasító rendelkezését részben megváltoztatta és az alperest a fentiek szerint megállapított késedelem időtartamának megfelelően kamatfizetésre kötelezte.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 724/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás